Közlekedés, 1982 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Kivételeznek-e a nőkkel? Szocialista államunk alaptörvénye biztosítja a nők egyenjogúságát, ugyanakkor más jogszabályok — egészségi, társadalmi szempontokból — „kivételeznek” a nőkkel, elsősor­ban a nődolgozók munkaviszonya és ezzel összefüggésben álló esetekben. E külön szabályok legfontosabbjai­­ból állítottunk össze egy „kislexi­kont”. A Munka Törvénykönyvének (Mt.) a munkaviszony keletkezésével, mó­dosításával, megszüntetésével kap­csolatos szabályai közül, a 19. § (2) bekezdése kimondja, hogy „A ter­hes nő vagy anya alkalmazását e kö­rülményre tekintettel megtagadni nem szabad. Alkalmazásánál a ter­hes nőt és a kisgyermekes anyát azo­nos feltételek esetén előnyben kell részesíteni.”. Fontos társadalmi érdeket fejez ki a törvény e rendelkezése, s mégis előfordul, hogy a felvételre jelentke­ző terhes nőt, kisgyermekes anyát nem alkalmazzák, noha van olyan üres munkakör a vállalatnál, amely­nek ellátására a jelentkező nődolgo­zó alkalmas lenne. A munkáltató képviselője természetesen nem azt közli a jelentkezővel, hogy állapota miatt „tagadja meg” alkalmazását, hanem más kifogást hoz fel, vagy egyszerűen azzal utasítja el, hogy a munkakört már betöltötték. Bár rit­kán fordul elő e jelenség, az így el­utasított nődolgozó helyesen teszi, ha nem hagyja szó nélkül az őt ért sérelmet — különösen olyan esetek­ben, amikor nyilvánvalóan mellőzik alkalmazását, holott szükség lenne munkaerejére (pl. a vállalat hirdeti a kérdéses munkakört). Tanácsos ilyenkor megkeresni az adott mun­kahely szakszervezeti, vagy az ága­zatilag illetékes szakszervezet köz­ponti szervét. Az Mt. 20. § (2) bekezdése, fizikai alkalmassági feltételeket ír elő: „Nőt és fiatalkorút nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely testi al­katára, illetőleg fejlettségére tekin­tettel reá hátrányos következmé­nyekkel járhat.”. A munkaügyi miniszter 8/1970. (X. 6.) számú rendeletével módosított 4/1966. (X. 21.) MüM számú rendele­te határozza meg azokat a munka­köröket, amelyekben a nődolgozókat foglalkoztatni — egészségüket veszé­lyeztető ártalmak miatt — nem sza­bad. E jegyzékben foglalt munkakö­rök objektíve tiltottak a nődolgozók számára, de lehetséges, hogy a helyi viszonyok okából (kedvezőtlen felté­telek, elavult technika stb.) a jegy­zékben nem szereplő munkakör be­töltése is árthat a nődolgozónak. A jogszabály körülírja, mely ismérvek szerint kell vizsgálódni, a munkakör ilyen irányú megítélése szempontjá­ból. Ha a veszélyeztetettség gyanúja fennáll, az stb az üzemorvossal (ahol ilyen nem működik, a területileg il­letékes tanács vb egészségügyi osz­tályával) együtt vizsgálja meg a kö­rülményeket és dönt, foglalkoztatha­­tó-e nődolgozó abban a­­munkakör­ben, azon az adott munkahelyen, igen vagy nem. Ha nem, ezt a mun­kakört fel kell tüntetni a kollektív szerződés tilalmi jegyzékében. A munkahelyek állandó korszerű­södése, az új technika alkalmazása esetlegesen kérdésessé tehetik a MüM-jegyzék helytállóságát. Ezért az előbbiekben írt úton — és bevon­va a területileg illetékes szakszerve­zet munkavédelmi felügyelőjét — le­hetséges a felmentés a rendeletben írt tilalom alól. Ezt példázza, hogy a BKV nődolgozókat foglalkoztathat az eredetileg tiltott autóbusz-vezetői munkakörben. Az alkalmazást megelőzően általá­ban, egyes munkakörök betöltésénél pedig kötelező előírásból eredően végzik el a dolgozó egészségügyi al­kalmassági vizsgálatát. Az illetékes egészségügyi szerv (üzemorvos, vagy az erre kijelölt orvos), a dolgozó szá­mára kedvezőtlen minősítése ellen 15 napon belül lehet kifogással élni, az Országos Orvosszakértői Intézet munkahely szerint illetékes bizottsá­gánál. Gyakori, hogy a nődolgozó — kö­rülményei miatt — csak meghatáro­zott időre létesít munkaviszonyt (pl. a gyesen levő dolgozó helyettesíté­­­sére) és általában 30 napot megha­ladóan. Lejár a munkaszerződésben meghatározott idő és újabb szerző­dés megkötése nélkül „kérlelik” a dolgozót továbbdolgozásra, majd amikor már nincs rá szükség, közük vele, hogy munkaszerződése régen lejárt, így munkaviszonyát meg­szűntnek tekintik. A Munka Törvénykönyve végre­hajtási rendelet (Mt. V.) 17. § (3) be­kezdésébe ütközik ez a vállalati gya­korlat, mert e jogszabály erre az esetre azt mondja: „A harminc nap­nál hosszabb tartamú, határozott időre létesített munkaviszony hatá­rozatlan időre szólóvá alakul át, ha a dolgozó a munkaszerződésben meghatározott időtartam eltelte után a munkája irányításával megbízott dolgozó tudtával egy munkanapot meghaladóan a munkáltatónál to­vább dolgozik.” Következik ebből, hogy a munkál­tató a munkaviszonyt ebben az eset­ben csak felmondással szüntetheti meg, a nődolgozót pedig megilleti a meghatározott felmondási idő és azon belül a munkavégzés alóli kö­telező felmentési idő is. És mindezek nem lehetnek közömbösek a nődol­gozó számára. Az Mt. általános szabálya, hogy a munkaszerződés csak közös meg­egyezéssel és csak írásban módosít­ható. A munkaviszonyra vonatkozó szabályok — a dolgozó érdekében — a munkaszerződés módosítását a munkáltatóra kötelezően is előírhat­ják. Ilyen előírásokat tartalmaz az Mt. V. 19. (4) bekezdése, amely szerint a nődolgozót terhességének megállapításától, a szoptatás hatodik hónapjának végéig — kérelmére és orvosi vélemény alapján, az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munka­körbe kell áthelyezni vagy meglevő munkakörében a mun­kafeltételeket megfelelően mó­dosítani kell. Az új munkakör kijelöléséhez a dolgozó hozzájárulása szükséges. Tudni kell azt is, hogy az ily módon ideiglenesen áthelyezett, illetőleg át­helyezés nélkül, de módosított mun­kafeltételek mellett foglalkoztatott terhes vagy szoptató nő keresete nem lehet kevesebb, mint amennyi előző átlagkeresete volt. A munkaviszony megszüntetésének szabályai szintén tartalmaznak kivé­teleket a nődolgozók részére. Az Mt. V. 22. §-ának rendelkezése szerint tilos nődolgozó munkaviszonyát megszüntetni az alábbi esetekben — azoknak időtartama alatt és azt kö­vetően 15 napon belül: — a tartósan külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó külföldre uta­zására tekintettel fizetés nélkül­i szabadságban részesült há­zastársnál, a fizetés nélküli sza­badsága idejére (férfiakat is megilleti!); — a dolgozó nő férjének sorkato­nai szolgálata esetén; — a terhesség és a szoptatás alatt, a szülést követő hatodik hónap végéig; — a beteg gyermek ápolására táp­pénzes állományba helyezés vagy ilyen célból kapott fizetés nélküli szabadság esetén; — a gyermekgondozási segély, va­lamint a gyermek gondozásá­nak céljára kapott egyéb fize­tés nélküli szabadságkor; — az állami csecsemőotthonban elhelyezett gyermekének vagy idegen gyermeknek szoptatásá­ra az otthonban felvett dolgozó nőnél az ott-tartózkodása ide­jére. Az Mt. V. 23. §-a egyes esetekre felmondási korlátozásokat tartalmaz. Így csak különösen indokolt esetben mondható fel a munkaviszonya az egyedülálló dolgozó nőnek, gyerme­ke tizennyolc éves koráig (gyerme­két egyedül nevelő apát is megille­ti!). A felmondási védelem ez esetben azt jelenti, ha a munkáltatónál van olyan munkakör, amelynek ellátásá­ra az említett dolgozó alkalmas, a munkaviszonyt mindaddig nem lehet felmondással megszüntetni, amíg ilyen munkahelyre áthelyezhető, fel­téve, ha ezt elvállalja. Több lehet a bejáró óvodás Néhány évvel ezelőtt még öt-hat bentlakásos gyermekintézményt működ­tetett a BKV munkásellátási osztálya. Annak idején erre elsősorban azért volt szükség, mert a járművezetők — a nagy létszámhiány miatt — olykor háromszáz órát is dolgoztak, esetenként hónapokig pihenőidő, szabadnap nélkül, sokan nem tudták kire hagyni kisgyermeküket. Mivel az elmúlt évek alatt gyökeresen megváltoztak a körülmények, so­kat javult a dolgozók szociális helyzete, lakásviszonya, munkakörülménye , feleslegessé kezdtek válni a hetes intézmények, fenntartásuk pedig igen gazdaságtalanná. Ez indokolta, hogy mára már mindössze két intézményben működik hetes részleg, ezekben alig száz gyermeket gondoznak. Mint azt megtudtuk, jövő év augusztusáig e két intézmény hetes jellegét is meg­szüntetik. A szülőknek, főleg a gyermeküket egyedül nevelőknek ugyanis számos kedvezményt, megfelelő beosztást tudnak adni munkahelyükön, szabadnapot, pihenőidőt is rendszeresebben. A gyermek érdeke is azt kí­vánja, hogy családi közösségben éljen; ne hetenként találkozzék szüleivel, hanem velük tölthessen minden estét, hét végét. (Sz. V. M.) 4 KÖZLEKEDÉS Önerőből oldjuk meg feladatainkat . Tudtam, hogy kitüntetésre ter­jesztett fel vállalatom, így azután nem ért meglepetésként a november 6-ra, a SZOT-ba szóló meghívó. De amikor a Munka Érdemrend arany fokozatának átvételére szólítottak, szaporábban vert a szívem ... Így kezdte önmaga bemutatását Wimmer Gyula, a Volán 20. sz. Vál­lalat autószerelője, az Andor utcai üzemegység munkavédelmi felügye­lője, a vszb munkavédelmi bizottsá­gának tagja. S hogy mivel érdemel­­te ki a kevesek birtokában levő ki­tüntetést? — a válasz habozó: „Ta­lán egész életemmel, beleértve azt a több mint másfél évtizedet is, ami a nyugdíjtól elválaszt” — mondja. Lé­nyegében ezt erősíti meg Horváth Antal vszb-titkár is, aki még hozzá­teszi: nem emlékszik rá, hogy a vál­lalatnál valaki is kapott volna ilyen rangos elismerést szakszervezeti munkáért. — Megérdemelten kapta a kitüntetést, hiszen mióta csak is­merem, erőssége az Andor utcai üzemegység szakszervezeti munkájá­nak. Választott tisztségén felül is mindent elvégez, amire csak kérik. De beszéljen erről ő maga — zárja le a méltatást. Nos, ez a nehezebb. Wimmer Gyu­la ugyanis nem tartozik az ideális riportalanyok közé. A kérdésekre rövid mondatokkal válaszol, maga azonban nem kezdeményez, a látsza­tát is elkerülve a dicsekvésnek. — Végül is mit mondhatnék ma­gamról? Az életrajzom rövid, alig van benne említésre méltó állomás. Harminc évvel ezelőtt léptem át elő­ször a Szabolcs utcai vállalat küszö­bét, akkor kerültem ide Keszthely­ről szakmunkástanulónak. Mint vi­dékinek szerencsém volt, és kollé­giumban nevelődtem. Itt maradtam a szakmunkásvizsga után, ide jöt­tem vissza a katonaságtól is. A mi családunk nem vándorló típusú, apám is 20 évet dolgozott a pékmes­terénél. Én is csak azért nem a Sza­bolcs utcába járok, mert 64-ben el­készült az Andor utcai üzemegység. Magamról még annyit, négy éven át állandóan éjszakás műszakba jár­tam, nemrég abbahagytam, mert már sok volt. Gyerekkoromtól részt vettem a mozgalmi életben. Úttörő, majd az ifjúsági szervezetben, 58 óta megsza­kítás nélkül a szakszervezetben dol­gozom. Kezdetben bizalmi, majd műhelybizottsági tag, az üzemegység segélyezési bizottságának tagja vol­tam. Évek óta szb-tag és munkavé­delmi felügyelő vagyok. És persze hogy elvégzem, ha mással is meg­bíznak. Jól nézne ki a vállalat, ha mindenki csak annyit tenne, amire a jogosítványa szól. * Ezzel a maga részéről le is zárná Wimmer Gyula a kérdés-feleletet, ha nem kérdezném a saját munka­­védelmi módszeréről, ha nem szeret­ném megtudni, hogyan irányít a szakszervezet munkavédelmi bizott­sága.­­ Üzemegységünkben kollektív feladat a munkavédelem és nem korlátozódik az a munkavédelmi szemlékre, melyeknek résztvevője vagyok. Naponta találkozom a hat munkavédelmi őrrel, akik lelkiisme­retesen vezetik az őrnaplót, de szó­ban is elmondják, ha valamit kifo­gásolnak, önállóan dolgoznak, fel­hívják az illetékes gazdasági vezető figyelmét a hibákra, intézkedést kérnek. S ahol folyamatos a megelő­zés, ott nincs sok szóvá tenni való a szemléken. Amiben pedig nehezeb­ben jutunk előbbre, annak anyagi okai vannak, mint például a csar­nokvilágítás korszerűsítése, amire most már megvan a pénz. Ezzel együtt megoldódik a tárolótér vilá­gítása is, ami a társadalmi tulajdon védelmén túl a biztonságot is növeli. Az szb munkavédelmi bizottsága segítő munkájáról inkább Bartos Jó­zsef bizottságvezetőt kellene meg­kérdezni. Háromhavonta tartunk megbeszélést, ez részben tapasztalat­­csere, részben feladat-meghatározó. Most például azt vizsgáljuk, mi okozza az ifjúsági korúak arányuk­nál több üzemi balesetét, s mit te­hetnénk a megelőzés érdekében. Tö­rekvésünk ebben is mint minden más munkavédelemmel kapcsolatos témában az önállóság, hogy utasítás nélkül, önerőből magunk oldjuk meg feladatainkat. A szimpatikusan szerény Wimmer Gyula portréjához feltétlen hozzá­tartozik, hogy egyik alapítója az An­dor utcai üzemegység legrégibb bri­gádjának, a vállalat és a Volán Tröszt kiváló brigádja címet is el­nyert tizenegy karosszérialakatost, autószerelőt, autóvillamossági-szere­lőt tömörítő Zrínyi Miklós brigád­nak. P. S. Egy fiatal bizalmi magas fiatal nő, dús haja középen elválasztva. Bő ruhájában is jól lát­szik az állapota. Kezét az ifjú anyák ösztönös mozdulatával oda-oda te­szi, ahol érezni lehet a magzat moz­golódását. Árvayné, Nagy Enikő első gyer­mekét várja. A kisbaba érkezését november végére számítja. A hónap elején kitüntették a kismamát, no­vember 7. alkalmából Miniszteri Di­cséretet kapott. Kicsit zavartan mondja, úgy érzem ezután kell még bizonyítanom, hogy megérdemeltem az elismerést. A MAHART csepeli szabadkikötő­jében dolgozik már 11 éve, folya­matszervező. Az első munkahelye? — Pesten, igen, putnoki születésű, érettségi után egy ideig Ózdon volt, azután jött a fővárosba. Rokonai laktak itt, s tulajdonképpen az ő biztatásukra jött a MAHART-hoz is; nagybátyja hajós, sőt a húga, aki ugyancsak kisbabát vár, szintén itt dolgozik. Enikő jelenlegi folyamatszervezői végzettségét már a vállalatnál sze­rezte. A tanulás nem jelentett ne­hézséget, mindig is szeretett tanulni. Munkáját nagyon érdekesnek, a kol­lektívát igen jónak tartja A szakszervezet tevékeny aktí­vája. Bizalmi és az üzemigazga­tóság üdültetési felelőse. Igen, ez az utóbbi feladat meglehetősen sok munkát jelent. Adminisztrációs fel­adatokat, statisztikák készítését, de persze a legnehezebb az üdülője­gyek elosztása, hogy lehetőleg min­denki aki szeretne, elmehessen üdül­ni és a lehetőségek se maradjanak kihasználatlanul. A látszólagos el­lentmondás abból az ismert tényből fakad, hogy üdülési lehetőség egész évben van, de pihenni leginkább mindenki nyáron szeretne. Az üdül­tetés felelőse tehát hol a tavaszi­­őszi-téli pihenésnek csinál propa­gandát, hol azt próbálja megértetni, hogy miért nem kaphat mindenki nyárra beutalót. Mint bizalminak nincsenek prob­lémái. Egyrészt a már korábban em­lített jó munkahelyi közösség jelent pozitívumot, de a bizalmi tevékeny­ség elismerésével sincs baj. A véle­ményét megkérdezik, javaslatait fi­gyelembe veszik. Fizetésemelést, mondja Enikő, a kollektíva minden tagja megérdemelne, de hát ennek gazdasági előfeltételei vannak. Beszédtéma? Hát most leginkább az ötnapos munkahétre való áttérés. Érdekes jelenség, hogy nem minden­ki örül egyformán. Miért is? Sokan attól tartanak, hogy mivel fél órával tovább kell hétközben dolgozni, ne­hezebb lesz a bevásárlás. Pedig már most is tapasztalhatjuk — mondja a fiatal­asszony —, hogy az illetékes szervek foglalkoznak az üzletek nyit­vatartásával, vagyis azzal, hogy a megváltozó munkarendhez hogyan alkalmazkodjon a nyitvatartás. Árvayék Csepelen laknak, s mint mondja, ott elég jó az üzlethálózat, mégis van tülekedés, de csak azért, mert vannak jobban ellátott üzletek s ott persze több a vásárló. Enikő örül az ötnapos munkahétnek, jó lesz majd a hétvégeken kihasználni a szabad időt. Nagyon szeretnek ki­rándulni, ahogy a baba növekszik úgy nőnek majd a hétvégi program­lehetőségek is. Férje szüleivel laknak együtt, egyszoba két félszobás lakásban. Hát azt nem lehet mondani, hogy bősé­ges a hely, a félszobák nagyon ki­csik, de mivel korábban albérletben voltak, Enikőnek van tapasztalata, s bízik benne, hogy így jobban meg­lesznek. Reálisan gondolkodó, tiszta­fejű ember a fiatal bizalmi, okos ér­velését hallgatva nem nehéz elkép­zelni, hogy ha szükséges, meg tudja győzni a munkatársait is. Búcsúzóul azt kéri, feltétlen le­gyen szó arról is, hogy a November 7. kiváló címet elért szocialista ifjú­sági brigád tagja. Úgy gondolom, csatlakozhatunk a brigádkollektíva jókívánságaihoz, s szívből gratulá­lunk a kismamának. (Fzs) „Fogadjuk, hogy a gyermek életének alakulását figyelemmel kísérjük, a dolgozó néphez hűen neveljük...” — hangzott az ünnepélyes fogadalomtétel, amelyet ezúttal 20 kisgyermek névadó szülei tettek. Az ünnepséget a Vo­lán 1-es számú Vállalat igazgatóságának szakszervezeti bizottsága szervezte, a színhely a XIV. kerületi Tanács házasságkötő terme volt. A szakszervezeti bizottság a műsorról is gondoskodott, kerületi óvodások szavalatai, énekszámai tették emlékezetessé az eseményt. Végezetül az óvodások egy-egy szál szegfűt nyújtottak át az édes­anyáknak és a névadó mamáknak. A szakszervezeti bizottság pedig 500—500 forintos takarékbetétkönyvet aján­dékozott az újszülötteknek, majd megvendégelték a jelenlevőket.

Next