Közlekedés, 1982 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Kivételeznek-e a nőkkel? Szocialista államunk alaptörvénye biztosítja a nők egyenjogúságát, ugyanakkor más jogszabályok — egészségi, társadalmi szempontokból — „kivételeznek” a nőkkel, elsősorban a nődolgozók munkaviszonya és ezzel összefüggésben álló esetekben. E külön szabályok legfontosabbjaiból állítottunk össze egy „kislexikont”. A Munka Törvénykönyvének (Mt.) a munkaviszony keletkezésével, módosításával, megszüntetésével kapcsolatos szabályai közül, a 19. § (2) bekezdése kimondja, hogy „A terhes nő vagy anya alkalmazását e körülményre tekintettel megtagadni nem szabad. Alkalmazásánál a terhes nőt és a kisgyermekes anyát azonos feltételek esetén előnyben kell részesíteni.”. Fontos társadalmi érdeket fejez ki a törvény e rendelkezése, s mégis előfordul, hogy a felvételre jelentkező terhes nőt, kisgyermekes anyát nem alkalmazzák, noha van olyan üres munkakör a vállalatnál, amelynek ellátására a jelentkező nődolgozó alkalmas lenne. A munkáltató képviselője természetesen nem azt közli a jelentkezővel, hogy állapota miatt „tagadja meg” alkalmazását, hanem más kifogást hoz fel, vagy egyszerűen azzal utasítja el, hogy a munkakört már betöltötték. Bár ritkán fordul elő e jelenség, az így elutasított nődolgozó helyesen teszi, ha nem hagyja szó nélkül az őt ért sérelmet — különösen olyan esetekben, amikor nyilvánvalóan mellőzik alkalmazását, holott szükség lenne munkaerejére (pl. a vállalat hirdeti a kérdéses munkakört). Tanácsos ilyenkor megkeresni az adott munkahely szakszervezeti, vagy az ágazatilag illetékes szakszervezet központi szervét. Az Mt. 20. § (2) bekezdése, fizikai alkalmassági feltételeket ír elő: „Nőt és fiatalkorút nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatára, illetőleg fejlettségére tekintettel reá hátrányos következményekkel járhat.”. A munkaügyi miniszter 8/1970. (X. 6.) számú rendeletével módosított 4/1966. (X. 21.) MüM számú rendelete határozza meg azokat a munkaköröket, amelyekben a nődolgozókat foglalkoztatni — egészségüket veszélyeztető ártalmak miatt — nem szabad. E jegyzékben foglalt munkakörök objektíve tiltottak a nődolgozók számára, de lehetséges, hogy a helyi viszonyok okából (kedvezőtlen feltételek, elavult technika stb.) a jegyzékben nem szereplő munkakör betöltése is árthat a nődolgozónak. A jogszabály körülírja, mely ismérvek szerint kell vizsgálódni, a munkakör ilyen irányú megítélése szempontjából. Ha a veszélyeztetettség gyanúja fennáll, az stb az üzemorvossal (ahol ilyen nem működik, a területileg illetékes tanács vb egészségügyi osztályával) együtt vizsgálja meg a körülményeket és dönt, foglalkoztatható-e nődolgozó abban amunkakörben, azon az adott munkahelyen, igen vagy nem. Ha nem, ezt a munkakört fel kell tüntetni a kollektív szerződés tilalmi jegyzékében. A munkahelyek állandó korszerűsödése, az új technika alkalmazása esetlegesen kérdésessé tehetik a MüM-jegyzék helytállóságát. Ezért az előbbiekben írt úton — és bevonva a területileg illetékes szakszervezet munkavédelmi felügyelőjét — lehetséges a felmentés a rendeletben írt tilalom alól. Ezt példázza, hogy a BKV nődolgozókat foglalkoztathat az eredetileg tiltott autóbusz-vezetői munkakörben. Az alkalmazást megelőzően általában, egyes munkakörök betöltésénél pedig kötelező előírásból eredően végzik el a dolgozó egészségügyi alkalmassági vizsgálatát. Az illetékes egészségügyi szerv (üzemorvos, vagy az erre kijelölt orvos), a dolgozó számára kedvezőtlen minősítése ellen 15 napon belül lehet kifogással élni, az Országos Orvosszakértői Intézet munkahely szerint illetékes bizottságánál. Gyakori, hogy a nődolgozó — körülményei miatt — csak meghatározott időre létesít munkaviszonyt (pl. a gyesen levő dolgozó helyettesítésére) és általában 30 napot meghaladóan. Lejár a munkaszerződésben meghatározott idő és újabb szerződés megkötése nélkül „kérlelik” a dolgozót továbbdolgozásra, majd amikor már nincs rá szükség, közük vele, hogy munkaszerződése régen lejárt, így munkaviszonyát megszűntnek tekintik. A Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelet (Mt. V.) 17. § (3) bekezdésébe ütközik ez a vállalati gyakorlat, mert e jogszabály erre az esetre azt mondja: „A harminc napnál hosszabb tartamú, határozott időre létesített munkaviszony határozatlan időre szólóvá alakul át, ha a dolgozó a munkaszerződésben meghatározott időtartam eltelte után a munkája irányításával megbízott dolgozó tudtával egy munkanapot meghaladóan a munkáltatónál tovább dolgozik.” Következik ebből, hogy a munkáltató a munkaviszonyt ebben az esetben csak felmondással szüntetheti meg, a nődolgozót pedig megilleti a meghatározott felmondási idő és azon belül a munkavégzés alóli kötelező felmentési idő is. És mindezek nem lehetnek közömbösek a nődolgozó számára. Az Mt. általános szabálya, hogy a munkaszerződés csak közös megegyezéssel és csak írásban módosítható. A munkaviszonyra vonatkozó szabályok — a dolgozó érdekében — a munkaszerződés módosítását a munkáltatóra kötelezően is előírhatják. Ilyen előírásokat tartalmaz az Mt. V. 19. (4) bekezdése, amely szerint a nődolgozót terhességének megállapításától, a szoptatás hatodik hónapjának végéig — kérelmére és orvosi vélemény alapján, az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell áthelyezni vagy meglevő munkakörében a munkafeltételeket megfelelően módosítani kell. Az új munkakör kijelöléséhez a dolgozó hozzájárulása szükséges. Tudni kell azt is, hogy az ily módon ideiglenesen áthelyezett, illetőleg áthelyezés nélkül, de módosított munkafeltételek mellett foglalkoztatott terhes vagy szoptató nő keresete nem lehet kevesebb, mint amennyi előző átlagkeresete volt. A munkaviszony megszüntetésének szabályai szintén tartalmaznak kivételeket a nődolgozók részére. Az Mt. V. 22. §-ának rendelkezése szerint tilos nődolgozó munkaviszonyát megszüntetni az alábbi esetekben — azoknak időtartama alatt és azt követően 15 napon belül: — a tartósan külföldi szolgálatot teljesítő dolgozó külföldre utazására tekintettel fizetés nélküli szabadságban részesült házastársnál, a fizetés nélküli szabadsága idejére (férfiakat is megilleti!); — a dolgozó nő férjének sorkatonai szolgálata esetén; — a terhesség és a szoptatás alatt, a szülést követő hatodik hónap végéig; — a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés vagy ilyen célból kapott fizetés nélküli szabadság esetén; — a gyermekgondozási segély, valamint a gyermek gondozásának céljára kapott egyéb fizetés nélküli szabadságkor; — az állami csecsemőotthonban elhelyezett gyermekének vagy idegen gyermeknek szoptatására az otthonban felvett dolgozó nőnél az ott-tartózkodása idejére. Az Mt. V. 23. §-a egyes esetekre felmondási korlátozásokat tartalmaz. Így csak különösen indokolt esetben mondható fel a munkaviszonya az egyedülálló dolgozó nőnek, gyermeke tizennyolc éves koráig (gyermekét egyedül nevelő apát is megilleti!). A felmondási védelem ez esetben azt jelenti, ha a munkáltatónál van olyan munkakör, amelynek ellátására az említett dolgozó alkalmas, a munkaviszonyt mindaddig nem lehet felmondással megszüntetni, amíg ilyen munkahelyre áthelyezhető, feltéve, ha ezt elvállalja. Több lehet a bejáró óvodás Néhány évvel ezelőtt még öt-hat bentlakásos gyermekintézményt működtetett a BKV munkásellátási osztálya. Annak idején erre elsősorban azért volt szükség, mert a járművezetők — a nagy létszámhiány miatt — olykor háromszáz órát is dolgoztak, esetenként hónapokig pihenőidő, szabadnap nélkül, sokan nem tudták kire hagyni kisgyermeküket. Mivel az elmúlt évek alatt gyökeresen megváltoztak a körülmények, sokat javult a dolgozók szociális helyzete, lakásviszonya, munkakörülménye , feleslegessé kezdtek válni a hetes intézmények, fenntartásuk pedig igen gazdaságtalanná. Ez indokolta, hogy mára már mindössze két intézményben működik hetes részleg, ezekben alig száz gyermeket gondoznak. Mint azt megtudtuk, jövő év augusztusáig e két intézmény hetes jellegét is megszüntetik. A szülőknek, főleg a gyermeküket egyedül nevelőknek ugyanis számos kedvezményt, megfelelő beosztást tudnak adni munkahelyükön, szabadnapot, pihenőidőt is rendszeresebben. A gyermek érdeke is azt kívánja, hogy családi közösségben éljen; ne hetenként találkozzék szüleivel, hanem velük tölthessen minden estét, hét végét. (Sz. V. M.) 4 KÖZLEKEDÉS Önerőből oldjuk meg feladatainkat . Tudtam, hogy kitüntetésre terjesztett fel vállalatom, így azután nem ért meglepetésként a november 6-ra, a SZOT-ba szóló meghívó. De amikor a Munka Érdemrend arany fokozatának átvételére szólítottak, szaporábban vert a szívem ... Így kezdte önmaga bemutatását Wimmer Gyula, a Volán 20. sz. Vállalat autószerelője, az Andor utcai üzemegység munkavédelmi felügyelője, a vszb munkavédelmi bizottságának tagja. S hogy mivel érdemelte ki a kevesek birtokában levő kitüntetést? — a válasz habozó: „Talán egész életemmel, beleértve azt a több mint másfél évtizedet is, ami a nyugdíjtól elválaszt” — mondja. Lényegében ezt erősíti meg Horváth Antal vszb-titkár is, aki még hozzáteszi: nem emlékszik rá, hogy a vállalatnál valaki is kapott volna ilyen rangos elismerést szakszervezeti munkáért. — Megérdemelten kapta a kitüntetést, hiszen mióta csak ismerem, erőssége az Andor utcai üzemegység szakszervezeti munkájának. Választott tisztségén felül is mindent elvégez, amire csak kérik. De beszéljen erről ő maga — zárja le a méltatást. Nos, ez a nehezebb. Wimmer Gyula ugyanis nem tartozik az ideális riportalanyok közé. A kérdésekre rövid mondatokkal válaszol, maga azonban nem kezdeményez, a látszatát is elkerülve a dicsekvésnek. — Végül is mit mondhatnék magamról? Az életrajzom rövid, alig van benne említésre méltó állomás. Harminc évvel ezelőtt léptem át először a Szabolcs utcai vállalat küszöbét, akkor kerültem ide Keszthelyről szakmunkástanulónak. Mint vidékinek szerencsém volt, és kollégiumban nevelődtem. Itt maradtam a szakmunkásvizsga után, ide jöttem vissza a katonaságtól is. A mi családunk nem vándorló típusú, apám is 20 évet dolgozott a pékmesterénél. Én is csak azért nem a Szabolcs utcába járok, mert 64-ben elkészült az Andor utcai üzemegység. Magamról még annyit, négy éven át állandóan éjszakás műszakba jártam, nemrég abbahagytam, mert már sok volt. Gyerekkoromtól részt vettem a mozgalmi életben. Úttörő, majd az ifjúsági szervezetben, 58 óta megszakítás nélkül a szakszervezetben dolgozom. Kezdetben bizalmi, majd műhelybizottsági tag, az üzemegység segélyezési bizottságának tagja voltam. Évek óta szb-tag és munkavédelmi felügyelő vagyok. És persze hogy elvégzem, ha mással is megbíznak. Jól nézne ki a vállalat, ha mindenki csak annyit tenne, amire a jogosítványa szól. * Ezzel a maga részéről le is zárná Wimmer Gyula a kérdés-feleletet, ha nem kérdezném a saját munkavédelmi módszeréről, ha nem szeretném megtudni, hogyan irányít a szakszervezet munkavédelmi bizottsága. Üzemegységünkben kollektív feladat a munkavédelem és nem korlátozódik az a munkavédelmi szemlékre, melyeknek résztvevője vagyok. Naponta találkozom a hat munkavédelmi őrrel, akik lelkiismeretesen vezetik az őrnaplót, de szóban is elmondják, ha valamit kifogásolnak, önállóan dolgoznak, felhívják az illetékes gazdasági vezető figyelmét a hibákra, intézkedést kérnek. S ahol folyamatos a megelőzés, ott nincs sok szóvá tenni való a szemléken. Amiben pedig nehezebben jutunk előbbre, annak anyagi okai vannak, mint például a csarnokvilágítás korszerűsítése, amire most már megvan a pénz. Ezzel együtt megoldódik a tárolótér világítása is, ami a társadalmi tulajdon védelmén túl a biztonságot is növeli. Az szb munkavédelmi bizottsága segítő munkájáról inkább Bartos József bizottságvezetőt kellene megkérdezni. Háromhavonta tartunk megbeszélést, ez részben tapasztalatcsere, részben feladat-meghatározó. Most például azt vizsgáljuk, mi okozza az ifjúsági korúak arányuknál több üzemi balesetét, s mit tehetnénk a megelőzés érdekében. Törekvésünk ebben is mint minden más munkavédelemmel kapcsolatos témában az önállóság, hogy utasítás nélkül, önerőből magunk oldjuk meg feladatainkat. A szimpatikusan szerény Wimmer Gyula portréjához feltétlen hozzátartozik, hogy egyik alapítója az Andor utcai üzemegység legrégibb brigádjának, a vállalat és a Volán Tröszt kiváló brigádja címet is elnyert tizenegy karosszérialakatost, autószerelőt, autóvillamossági-szerelőt tömörítő Zrínyi Miklós brigádnak. P. S. Egy fiatal bizalmi magas fiatal nő, dús haja középen elválasztva. Bő ruhájában is jól látszik az állapota. Kezét az ifjú anyák ösztönös mozdulatával oda-oda teszi, ahol érezni lehet a magzat mozgolódását. Árvayné, Nagy Enikő első gyermekét várja. A kisbaba érkezését november végére számítja. A hónap elején kitüntették a kismamát, november 7. alkalmából Miniszteri Dicséretet kapott. Kicsit zavartan mondja, úgy érzem ezután kell még bizonyítanom, hogy megérdemeltem az elismerést. A MAHART csepeli szabadkikötőjében dolgozik már 11 éve, folyamatszervező. Az első munkahelye? — Pesten, igen, putnoki születésű, érettségi után egy ideig Ózdon volt, azután jött a fővárosba. Rokonai laktak itt, s tulajdonképpen az ő biztatásukra jött a MAHART-hoz is; nagybátyja hajós, sőt a húga, aki ugyancsak kisbabát vár, szintén itt dolgozik. Enikő jelenlegi folyamatszervezői végzettségét már a vállalatnál szerezte. A tanulás nem jelentett nehézséget, mindig is szeretett tanulni. Munkáját nagyon érdekesnek, a kollektívát igen jónak tartja A szakszervezet tevékeny aktívája. Bizalmi és az üzemigazgatóság üdültetési felelőse. Igen, ez az utóbbi feladat meglehetősen sok munkát jelent. Adminisztrációs feladatokat, statisztikák készítését, de persze a legnehezebb az üdülőjegyek elosztása, hogy lehetőleg mindenki aki szeretne, elmehessen üdülni és a lehetőségek se maradjanak kihasználatlanul. A látszólagos ellentmondás abból az ismert tényből fakad, hogy üdülési lehetőség egész évben van, de pihenni leginkább mindenki nyáron szeretne. Az üdültetés felelőse tehát hol a tavasziőszi-téli pihenésnek csinál propagandát, hol azt próbálja megértetni, hogy miért nem kaphat mindenki nyárra beutalót. Mint bizalminak nincsenek problémái. Egyrészt a már korábban említett jó munkahelyi közösség jelent pozitívumot, de a bizalmi tevékenység elismerésével sincs baj. A véleményét megkérdezik, javaslatait figyelembe veszik. Fizetésemelést, mondja Enikő, a kollektíva minden tagja megérdemelne, de hát ennek gazdasági előfeltételei vannak. Beszédtéma? Hát most leginkább az ötnapos munkahétre való áttérés. Érdekes jelenség, hogy nem mindenki örül egyformán. Miért is? Sokan attól tartanak, hogy mivel fél órával tovább kell hétközben dolgozni, nehezebb lesz a bevásárlás. Pedig már most is tapasztalhatjuk — mondja a fiatalasszony —, hogy az illetékes szervek foglalkoznak az üzletek nyitvatartásával, vagyis azzal, hogy a megváltozó munkarendhez hogyan alkalmazkodjon a nyitvatartás. Árvayék Csepelen laknak, s mint mondja, ott elég jó az üzlethálózat, mégis van tülekedés, de csak azért, mert vannak jobban ellátott üzletek s ott persze több a vásárló. Enikő örül az ötnapos munkahétnek, jó lesz majd a hétvégeken kihasználni a szabad időt. Nagyon szeretnek kirándulni, ahogy a baba növekszik úgy nőnek majd a hétvégi programlehetőségek is. Férje szüleivel laknak együtt, egyszoba két félszobás lakásban. Hát azt nem lehet mondani, hogy bőséges a hely, a félszobák nagyon kicsik, de mivel korábban albérletben voltak, Enikőnek van tapasztalata, s bízik benne, hogy így jobban meglesznek. Reálisan gondolkodó, tisztafejű ember a fiatal bizalmi, okos érvelését hallgatva nem nehéz elképzelni, hogy ha szükséges, meg tudja győzni a munkatársait is. Búcsúzóul azt kéri, feltétlen legyen szó arról is, hogy a November 7. kiváló címet elért szocialista ifjúsági brigád tagja. Úgy gondolom, csatlakozhatunk a brigádkollektíva jókívánságaihoz, s szívből gratulálunk a kismamának. (Fzs) „Fogadjuk, hogy a gyermek életének alakulását figyelemmel kísérjük, a dolgozó néphez hűen neveljük...” — hangzott az ünnepélyes fogadalomtétel, amelyet ezúttal 20 kisgyermek névadó szülei tettek. Az ünnepséget a Volán 1-es számú Vállalat igazgatóságának szakszervezeti bizottsága szervezte, a színhely a XIV. kerületi Tanács házasságkötő terme volt. A szakszervezeti bizottság a műsorról is gondoskodott, kerületi óvodások szavalatai, énekszámai tették emlékezetessé az eseményt. Végezetül az óvodások egy-egy szál szegfűt nyújtottak át az édesanyáknak és a névadó mamáknak. A szakszervezeti bizottság pedig 500—500 forintos takarékbetétkönyvet ajándékozott az újszülötteknek, majd megvendégelték a jelenlevőket.