Közlekedés, 1983 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
A központi vezetőség tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) helyzetének, hangulatának, problémáinak ismerete nélkül eredményesen gazdálkodni! A megtett intézkedések hatását pontosan fel kell mérni. Az AFIT átszervezésének elhúzódása nyomán keletkező emberi problémák befolyásolják az autójavító szolgáltatás milyenségét, teljesítményét. A tarifaemelések eddigi hatása szintén arra figyelmeztet, hogy ezeket összegezni, mérlegelni és a további munkában figyelembe venni elengedhetetlen. Ez az eddiginél szorosabb együttműködést, naprakész együttműködést igényel a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és szakszervezetünk között. — 1983-as feladataink — mutatott rá Moldován Gyula — nemcsak a minisztérium és a szakszervezet vezetése között igényelnek fokozott együttműködést. Mindenütt megkövetelik a gazdasági vezetés és a szakszervezetek állandó, reális párbeszédét. A bizalmi testületeknek egyre nagyobb befolyása van az üzemi közéletre. A munkahelyi demokrácia továbbfejlesztésének állandó és új feladatai azonban arra figyelmeztetnek, hogy többet kell törődnünk a hiányosságok felszámolásával. A munka sokhelyütt fórumcentrikus, az a lényeg, hogy rendben meglegyenek az ülések, értekezletek, s a tartalomra már kevesebb figyelmet fordítunk, a döntések végrehajtásának szervezésére csekély erő jut csak. A szakszervezeti munkában helyenként tapasztalható, hogy csak a technikai — szervezési — közgazdasági kérdések kapnak figyelmet, azok társadalmi, politikai, emberi oldala háttérben marad. Ez rossz gyakorlat — figyelmeztetett főtitkárunk —, a kollektíva tudatos, cselekvő támogatásának megszerzésére és megszervezésére senkinek sem szabad az időt sajnálnia! Ezután a munka néhány fontos részfeladatáról szólt Moldován Gyula. Az energiagazdálkodás kérdéseit érintve elmondta: " Az előbbrelépés akadálya, hogy néhány vállalatnál bérkiegészítésnek tekintik az üzemanyagmegtakarításért járó viszszatérítést, s nem használják ki annak ösztönző hatását, nehogy valaki „túl sokat” keressen. Ez helytelen, népgazdaságunk fontos célkitűzésének megvalósulását akadályozza! — hívta fel a figyelmet szakszervezetünk főtitkára, összegezve a gazdálkodás tapasztalatait Moldován Gyula hangsúlyozta: " A szakma minden nehézség ellenére elért eredményei, a tapasztalható pozitív tendenciák azt mutatják, hogy a közlekedés dolgozói növekvő felelősséggel és hozzáértéssel végezték munkájukat. Ezért tisztelet, köszönet és megbecsülés illeti mindnyájukat! Az egyetértés nem fejbólintás A közlekedési szakszervezet egyetért a tervvel. Ez az egyetértés azonban nem igenlő bólintás mindenre, amit a szakszervezet elé tesznek — fejtette ki felszólalásában Jakab Sándor, a Szaktanács főtitkárhelyettese. — A szakszervezeteknek politikai joga és kötelessége a tervekkel való foglalkozás, az elfogadás, vagy az elutasítás. A szakszervezeti érdekvédelem a tervvel, a termeléssel kezdődik. A szakszervezet véleményét még a döntés előtt figyelembe kell venni. Ennek a mechanizmusa kialakult az elmúlt években. Hiba, hogy nem adunk ennek elég nyilvánosságot. A tagság jogosan várja el, hogy lássa, hogyan képviseljük az érdekeit. Nincs itt helye semmiféle szégyenlősségnek — mondta Jakab Sándor. — Elkötelezettek vagyunk a szocializmus ügye iránt, s ez azt követeli, hogy lépjünk fel a hanyagság, a felületesség és a hibák ellen! A szakszervezeteknek nem szabad az együttműködést napi kérdésekre korlátozni, nem húzódhatnak defenzívába, várva, mit vet fel az élet, mit tesz eléjük a gazdasági vezetés. Koncepciózus szakszervezeti munkára van szükség! Felvetődik például néhány ágazatban a túlóra kérdése, itt például a BKV-nál. Ez hovatovább politikai súlyú kérdéssé válik. Erre nekünk választ kell adni, mert ezt követeli érdekvédelmi munkánk — hangsúlyozta a SZOT főtitkárhelyettese. Az érdekvédelem a tervezésnél kezdődik — mondta befejezésül Jakab Sándor. — S ha a szakszervezet egyszer egyetértett a tervvel, meg is követelheti a végrehajtását, s egyetértése az ellenőrzést, s a megvalósítás szervezését, segítését is jelenti. Ez az elvi alapon való együttműködés útja, az az út, melynek megtételére vállalkoztunk! A központi vezetőség vita után egyetértően elfogadta az 1983-as tervfeladatokról és az 1982-es gazdálkodás tapasztalatairól szóló előterjesztést, s állásfoglalást fogadott el a szakszervezet ezzel kapcsolatos feladatairól. Dr. Papp Béla a központi vezetőség új titkára A szakszervezetünkre háruló nagyobb feladatok eredményes ellátása, a szakszervezeti irányító munka jobbítása érdekében a központi vezetőség eddigi két titkára mellé egy harmadik, új titkárt választott dr. Papp Béla személyében. A központi vezetőség új titkára a szakmai közélet ismert személyisége. 1957 óta dolgozik a közlekedés területén, ötvenkét éves, a közgazdaságtudományok kandidátusa, megválasztása előtt az Autófenntartó Ipari Tröszt vezérigazgató-helyetteseként dolgozott. 1971 óta tagja szakszervezetünk központi vezetőségének, a közgazdasági bizottság elnökeként végzett értékes munkát. A központi vezetőség egyhangúan kooptálta az elnökségbe és a titkárságba, s választotta titkárává dr. Papp Bélát. A központi vezetőség személyi kérdésekben döntve jóváhagyta Csik Emilnek, a Bem József Szakközépiskola korábbi gazdasági igazgatójának kinevezését a központi vezetőség pénzügyi és gazdasági osztályának vezetőjévé. Dr. Papp Béla: Minden erőmmel a közlekedés munkásait kívánom szolgálni Éjszakai ellenőrzés A Volán 5. sz. Vállalat igazgatója, Erőss Károly és vszbtitkára, Molnár András meghívtak: tartsák velük éjszakai munkahelyi ellenőrző körútjukon Szabolcs-Szatmárban. A cél az volt, megvizsgáljuk, kísértenek-e a múlt emlékei, a későn jövés, az italozás, hiszen forr a must errefelé is. Azt is látni akarták, hogyan töltik munkaidejüket éjszaka a szerelőműhelyek dolgozói Mátészalkán, Kisvárdán és Nyíregyházán. Van-e mit csinálni, nincs-e hiba az alkatrészellátásban. Hogyan adják át a munkahelyet, milyen a téli felkészülés — egyszóval meganynyi válaszra váró kérdés. Néhány perccel fél kilenc után kezdjük körútunkat. Meglepően kevés gépkocsival, sőt a vezetők rémét jelentő kivilágítatlan kerékpárral, szekérrel is elvétve találkozunk. Miközben egy csuklós autóbuszt előzünk, a vszb-tit,kárnak rögtön van megjegyzése a füstölő csuklás láttán, hogy holnap meg kell nézetni. A MÁV-állomás melletti forgalmi konténerben szolgálatosgépkocsivezetők melegednek, várják az indulást, hogy az éjszakai műszakosok után a délutánosokait hazaszállítsák. A forgalmi szolgálattevő közben elmondja, bár az utasok elégedettek a Volán szolgáltatásával, de tapasztalják, hogy augusztushoz képest 35—40 százalékos visszaesés van a személyforgalomnál a közpénzes utasok számában. Válaszol az igazgató kérdésére: igen, van tartalék autóbusz és megoldott a fűtés is, remélhetőleg ezen a télen kevesebbet fáznak, mint az előző éviben. A jelenlevőkön látszik, megszokott számukra az éjszakai ellenőrzés, kifejezetten örülnek a vezetők látogatásának. A főnökség központi telepén meglepő az a tisztaság, ami fél órával az éjszakai műszak kezdése után tapasztalható a műhelyekben. Ez arra utal, a délutánosok tisztán adják át a munkahelyeket. Szabad Miklós éjszakái csoportvezető hét emberrel dolgozik benn, ő tájékoztat munkájukról. Néhány esetben alkatrészhiány okoz problémát, de eddig még sikerült megoldást találni vagy a nyíregyházi központi raktárból kapott alkatrészekkel vagy úgy, hogy maguk megjavították. Az igazgató véleménye szerint, ha a művezetők, csoportvezetők ügyesek, nincs gond az alkatrészellátással. Tóth László raktárvezető az alkatrészellátásról ad tájékoztatást, majd arról beszél, ma már alig alig fordul elő italozás, vagy a munkafegyelem más módon történő megsértése. A fegyelem javulásával nőtt a munka intenzitása is. Nem kell figyelmeztetni a gépkocsivezetőket, maguk jelentkeznek, hogy a járművek időben fel legyenek tölve fagyálló folyadékkal. Gondoskodtak arról is, hogy mindenki megkapja a védőruhát és biztosított a fűtés is. — Igaz —, szól közbe Szabad Miklós — sokat kell kinnn dolgozni hidegben is a szabad ég alatt, hiszen kicsi a javítócsarnok. Ilyenkor sűrűbben váltjuk egymást, vigyázunk egymásra és mindig van forró tea is. Jók ezek az éjszakai ellenőrzések, mert nem tudjuk mikor jönnek és ezért is vigyázunk. A balesetveszély is csökkent, bár meg kell mondani, hogy figyelmetlenségből apróbb balesetek még mindig előadódnak. Vásárosnaményon keresztül folytatjuk utunkat Kisvárda felé. Az országnak ebben a távoli részében is sorra szerveződtek az ipari üzemek, épültek a városok, kulturáltabb lett az utaztatás körülménye. Kisvárda felé bizony rázós az út. Ráférne a javítás, ami szerintünk mégiscsak olcsóbb, mint az idő előtt tönkremenő járműveik pótlása. A kisvárdai főnökség dolgozói már nagyon várják, hogy tavasszal elkezdődjön az építés. Ahogyan Biró Gyula éjszakás művezető, aki 12 éve dolgozik a vállalatnál mondja, nehéz itt a gépjárművek javítása. Jelenleg is nyolcan dolgoznak, két autóbuszt egyes szemlére készítenek elő és tizenöt jármű kisebb futójavítását végzik. Kérdésemre elmondják, megszokták a rendszeres ellenőrzést, egyet is értenek vele. Kisvárdára évekkel ezelőtt jellemző volt, hogy egyesek kocsmának tekintették a munkahelyet. A nevelő szó a következetes számonkérés meghozta a kívánt változást. Hatása lemérhető a megszilárdult munkafegyelemben, hogy egyre többen büszkék arra, hogy volánosok. Jó neve van a Volán-vállalatnak, ezért szeretnek itt dolgozni. Nyíregyházán harmincan voltak műszakban. Juhász Ferenc műszaki diszpécser szerint az autóbuszok gépi ütemezés szerinti egyes szemléjét, 20 tehergépkocsi apróbb javítását, valamint nyolc autóbusz kisebb,nagyobb javítását végezték, hogy reggelre biztosított legyen a helyi forgalomban a kiállás. Ahogy végigmegyünk a nagy műhelycsarnokon, tapasztaljuk, fegyelmezetten dolgoznak. Egy dolog miatt panaszkodnak a műhely dolgozói, hogy igen nagy a zaj. Lehetetlen megszokni, mondják, valamilyen megoldást kellene találni. A nagy telephelyen katonás sorban állnak egymás mellett a különböző járművek. Mindig így volt ez? Bizony, nem. De el kellett idáig is jutni, hiszen ez balesetveszélyes üzem és minden területen vigyázni kell a rendre, fegyelemre. Nem volt hatástalan az a sok fegyelmi, melyet az utóbbi években folytattak a vétséget elkövetőkkel szemben. Nagyot lépett előre a vállalat a munkafegyelem megteremtése, a munkamorál javítása területén. Ezt mutatja az igazolatlan hiányzások, késések csökkenése. Négy év alatt harmincnégyről tizenegyre csökkent az igazolatlan hiányzások száma. Javulás tapasztalható a gépkocsik javítása, üzembiztossá tétele tekintetében is. Eddig is ritkán fordult elő, hogy a műhely dolgozóinak hibájából javítás után gépkocsi leálljon. Erre az utóbbi időben egyáltalán nem volt példa. Zsurakovszki Mihály 2 KÖZLEKEDÉS Látogatóban dr. Boros Gábornál Sok vitával jutunk előre . A FOSPED — a Fővárosi Szállítási Vállalat — fő feladata, a főváros lakossági és kommunális szállítási igényeinek kielégítése. E mellett iparvállalatoknál is szállítmányoz, fuvaroz és exportcsomagolással is foglalkozik. 3800 dolgozója több mint 1400 gépkocsival, köztük csaknem 800 kisteherkocsival, illetve tehéntaxival évi több mint ötvenmillió kilométert teljesít. Termelési értékük az idén meghaladja a 900 millió forintot, s 1982-ben várhatóan túlteljesítik az éves tervet. " Milyen segítséget nyújt ehhez, illetve milyen szerepet vállal a gazdasági munkából a termelést, gazdálkodást segítő tevékenységével a szakszervezet? Erről kérdeztük dr. Boros Gábort, a vállalat igazgatóját. — A szakszervezetnek igen nagy szerepe van abban, hogy a nehezebb gazdasági körülmények között és az idei kétszeres üzemanyag-áremelés ellenére is túlteljesítjük az éves tervet — mondja az igazgató. — Nőttek a kiadásaink, s a nyereség mégis a tervezett 85 helyett várhatóan 90 millió forint körül lesz. — Ezt hogyan érték el? Emelték a fuvardíjat? — Nem. Több takarékossági intézkedést hoztunk, amelyek egyrészt csökkentették a vállalati kiadásokat, másrészt pedig takarékosságra ösztönözték a dolgozókat is, Így például a Száva utcai telep rekonstrukciójával megteremtettük a műszaki bázist, amely lehetővé tette, hogy a korábban az AFIT által végzett javítások jelentős részét magunk végezzük el. Ez mintegy 9 millió forintos költségmegtakarítást eredményezett. Vagy említhetem az üzemanyag-megtakarítást, amelyben a szocialista brigádok igen szép eredményeket értek el. Ha azt mondom, hogy egy-két százalékkal csökkentették az üzemanyag-felhasználást, az talán kevésnek tűnik, de ez a vállalati méretekben évi több mint kétszázezer liter üzemanyagot jelent. — Anyagilag hogyan ösztönzik a gépkocsivezetőket a takarékos vezetésre? — A megtakarított gázolaj után 5, a benzin után 8 forintot fizetünk literenként a gépkocsivezetőknek. — Ez nem túl sok. Másutt a teljes összeget megkapja a dolgozó és a KSZDSZ központi vezetősége is ezt a megoldást javasolta széles körben elterjeszteni. — Igen, de azt is figyelembe kell venni, hogy a vállalat is áldoz a takarékosságra. Az eredmények mögött egy sor műszaki intézkedés is van. A ZIL-eket szűkítővel láttuk el, a zártciklusú szemlerendszerben bemérik és beállítják a motorokat. Ez a vállalatnak is pénzébe kerül. — Kocsijaik saját kútnál tankolnak? — Javarészt igen, de van készpénzes tankolás is, a hosszabb vidéki utakon. Természetesen nekünk az a jobb, ha a kocsik a saját kútnál tankolnak, mert ott a nagyban vett benzin valamivel olcsóbb és a megtakarítás sem közvetlenül a vezető zsebébe kerül. Ezért körülbelül 250 ZIL-t dupla tankkal szereltünk fel, így többet mehet tankolás nélkül. — Így azonban jobban jár a gépkocsivezető, ha leszívja a benzint a tankból és eladja. — A kiskocsinál ez nem fordul elő és a tehertaxis nincs is ráutalva. A nagykocsinál meg nem érné meg a kockázatot, ott magasabbak a fizetések. A nagykocsis üzemegységben az idei 6—6,5 százalékos béremeléssel a havi átlag eléri az ötezer forintot. Aki jól dolgozik, megkeresi a hét-nyolcezret, amihez adott esetben hozzájön az 1000—1500 forintos üzemanyag-megtakarítási prémium. De az is igaz, hogy aki túllépi az üzemanyagnormát, azzal a túlfogyasztást megfizettetjük — teljes áron. Szóval, visszatérve a kérdésre, nem éri meg eladni a benzint, bár biztos előfordul ilyesmi nálunk is. _— Milyen segítséget ad a gazdasági munkához a szakszervezet? — Messzemenően támogatja az ésszerű, körültekintő gazdálkodást. Ami persze nem azt jelenti, hogy mindig és mindenben egy véleményen vagyunk. Sok vitával jutunk előre. Az idén sem ment minden simán. Amikor a tehertaxisok ügyét vettük elő — mármint, hogy akik nem teljesítenek, azoknak az alapbérét csökkentjük — az érintett üzemegység szakszervezeti bizottsága először levette napirendről a témát. De azután sikerült megállapodnunk. A tervezésben is kezdettől fogva részt vesz a szakszervezet a különböző munkabizottságaival, azután pedig a bizalmi testülettel. Az 1983-as tervcélokat szabad pártnap keretében meg akarjuk tárgyalni a brigád vezetőkkel, a bizalmiakkal, a vezetőkkel, aztán a bizalmi testület elé visszük az elképzeléseket. Nem kész tervet terjesztünk elő, hanem tervcélokat, több variációs kidolgozásban, hogy lássuk, a dolgozók mit látnak teljesíthetőnek 83-ban. Adott a 2,7 százalékos kedvezményes bérfejlesztési lehetőség. Elmondjuk, hogy ha ezt félszázalékos adózott bérfejlesztéssel akarjuk megtoldani, ahhoz a kollektívának mit kell vállalnia. És ha vállalják a plusz terheket, megpróbáljuk, mert akkor nem mondhatják, hogy a vezetés erőn felüli teljesítményeket vár tőlük. Mert volt ilyen is. Amikor kezdtük a teljesítményekhez igazítani a béreket, először ovációval fogadták az emberek, de amikor egyesek a saját zsebükön is érezték a hatását, azt mondták: nem egészen így gondoltuk. — Ön miért tartja fontosnak a demokratikus tervezést? — Elsősorban azért, mert így a dolgozó is érzi, hogy amit kérünk vagy elvárunk, az végső soron az ő érdeke is. Ha részt vesz a tervezésben, látja az összefüggéseket és a lehetőségeket. Akkor pedig sokkal könnyebb a feladatokat végrehajtani. Nem egészen önzetlen tervezési mód ez a vezetés részéről, hiszen ha a tervezéskor sikerül elfogadtatni a feladatokat, utána joggal várhatjuk el a végrehajtásban való tevékeny részvételt. Azt mondom, hogy annak a vezetőnek, aki a tervezés során nem sajnálja a fáradságot, hogy széles körben megismertesse és elfogadtassa a tennivalókat, annak év közben kevesebb lesz a dolga. — Sok a vitája a szakszervezettel? — Nem túl sok, de azért a bizalmi testületben is van vita a nagyobb horderejű kérdésekben. Volt olyan év, amikor a testület túlzottnak tartotta a tervben foglalt követelményeket. Mondtam, tudomásul veszem az aggályokat, de akkor fél százalékkal kevesebb bért tudunk adni. Ja, az más, akkor vállaljuk — volt a válasz. Vagy egy másik példa. A 82-es terv tárgyalásakor kérdezték a tehertaxisok, mit gondolok, meddig lehet még feszíteni a teljesítménykövetelményt? Aztán sikerült meggyőzni őket, de hetekig lelkiismeretfurdalásom volt, hátha tényleg túlfeszített tervbe vittem bele a dolgozókat... Csak akkor nyugodtam meg, amikor láttam, hogy nincs lemaradás, sőt, túl is teljesítenek. Vagyis helyesen tettem, hogy ennyire szívós voltam ebben a kérdésben. De a beosztásomnál fogva és a kollektíva érdekében is ezt az álláspontot kellett képviselnem. — Hogy fogadja, amikor a szakszervezet véleményezi a munkáját? — Nekem nem okoz gondot. Szeretem, ha megmondják, hogy mit kellene változtatni. Lehet, hogy azért fogom így fel, mert alapjában pozitív a vélemény, amit meg felvetnek, én is tudom, hogy igaz. Én is szeretnék többet mozogni a dolgozók között, de a munkaidőmmel sokan gazdálkodnak. Átlagosan napi két értekezleten kell résztvennem. — Mit gondol, a vezetők véleményezésének kiterjesztése okoz majd gondokat? — Szerintem nem. És időszerűnek is tartom a SZOT és a kormány intézkedését, mert sokkal jobban érvényre juthat a dolgozók javaslata, ha a termelést közvetlenül irányító vezetők munkájáról, magatartásáról is véleményt mondhatnak — nyilvánosan. Lehet, hogy a dolgozók egy része azt sem tudja, hogy néz ki az igazgató, de az üzemegység-vezetőt vagy a művezetőt jól ismerik és van is róluk véleményük. Az tény, hogy ez az üzemegységi szb-knek többletmunkát jelent, de megéri. Lehet, hogy az első vélemény után nem minden vezető változtat majd, de ha kétszer, háromszor a fejére olvassák ugyanazt a hibát, csak elgondolkodik rajta, hogy meg kellene szívlelni a tanácsokat. Tóth Jenő Műszakiak vetélkedője A Volán 10. sz. Vállalat műszaki üzemegységének dolgozói vetélkedőt rendeztek, amelyen 24 szocialista brigád versenyzett. Az első fordulóból 11 brigád jutott tovább, a második fordulóban pedig a Petőfi szocialista brigád 1. csapata lett a győztes.