Közlekedés, 1983 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

A központi vezetőség tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) helyzetének, hangulatának, problé­máinak ismerete nélkül eredménye­sen gazdálkodni! A megtett intézke­dések hatását pontosan fel kell mér­ni. Az AFIT átszervezésének elhúzó­dása nyomán keletkező emberi prob­lémák befolyásolják az autójavító szolgáltatás milyenségét, teljesítmé­nyét. A tarifaemelések eddigi hatása szintén arra figyelmeztet, hogy eze­ket összegezni, mérlegelni és a to­vábbi munkában figyelembe venni elengedhetetlen. Ez az eddiginél szo­rosabb együttműködést, naprakész együttműködést igényel a Közleke­dés- és Postaügyi Minisztérium és szakszervezetünk között. — 1983-as feladataink — mutatott rá Moldován Gyula — nemcsak a minisztérium és a szakszervezet ve­zetése között igényelnek fokozott együttműködést. Mindenütt megkö­vetelik a gazdasági vezetés és a szakszervezetek állandó, reális pár­beszédét. A bizalmi testületeknek egyre nagyobb befolyása van az üzemi közéletre. A munkahelyi de­mokrácia továbbfejlesztésének ál­landó és új feladatai azonban arra figyelmeztetnek, hogy többet kell tö­rődnünk a hiányosságok felszámolá­sával. A munka sokhelyütt fórum­centrikus, az a lényeg, hogy rendben meglegyenek az ülések, értekezletek, s a tartalomra már kevesebb figyel­met fordítunk, a döntések végrehaj­tásának szervezésére csekély erő jut csak. A szakszervezeti munkában he­lyenként tapasztalható, hogy csak a technikai — szervezési — közgazda­­sági kérdések kapnak figyelmet, azok társadalmi, politikai, emberi oldala háttérben marad. Ez rossz gyakorlat — figyelmeztetett főtitká­runk —, a kollektíva tudatos, cselek­vő támogatásának megszerzésére és megszervezésére senkinek sem sza­bad az időt sajnálnia! Ezután a munka néhány fontos részfeladatáról szólt Moldován Gyu­la. Az energiagazdálkodás kérdéseit érintve elmondta: " Az előbbrelé­­pés akadálya, hogy néhány vállalat­nál bérkiegészítésnek tekintik az üzemanyagmegtakarításért járó visz­­szatérítést, s nem használják ki an­nak ösztönző hatását, nehogy valaki „túl sokat” keressen. Ez helytelen, népgazdaságunk fontos célkitűzésé­nek megvalósulását akadályozza! — hívta fel a figyelmet szakszerveze­tünk főtitkára, összegezve a gazdálkodás tapasz­talatait Moldován Gyula hangsú­lyozta: " A szakma minden nehéz­ség ellenére elért eredményei, a ta­pasztalható pozitív tendenciák azt mutatják, hogy a közlekedés dolgo­zói növekvő felelősséggel és hozzáér­téssel végezték munkájukat. Ezért tisztelet, köszönet és megbecsülés il­leti mindnyájukat! Az egyetértés nem fejbólintás A közlekedési szakszervezet egyet­ért a tervvel. Ez az egyetértés azon­ban nem igenlő bólintás mindenre, amit a szakszervezet elé tesznek — fejtette ki felszólalásában Jakab Sándor, a Szaktanács főtitkárhelyet­tese. — A szakszervezeteknek politi­kai joga és kötelessége a tervekkel való foglalkozás, az elfogadás, vagy az elutasítás. A szakszervezeti ér­dekvédelem a tervvel, a termeléssel kezdődik. A szakszervezet vélemé­nyét még a döntés előtt figyelembe kell venni. Ennek a mechanizmusa kialakult az elmúlt években. Hiba, hogy nem adunk ennek elég nyilvá­nosságot. A tagság jogosan várja el, hogy lássa, hogyan képviseljük az érdekeit. Nincs itt helye semmiféle szégyenlősségnek — mondta Jakab Sándor. — Elkötelezettek vagyunk a szocializmus ügye iránt, s ez azt kö­veteli, hogy lépjünk fel a hanyagság, a felületesség és a hibák ellen! A szakszervezeteknek nem szabad az együttműködést napi kérdésekre korlátozni, nem húzódhatnak defen­zívába, várva, mit vet fel az élet, mit tesz eléjük a gazdasági vezetés. Koncepciózus szakszervezeti munká­ra van szükség! Felvetődik például néhány ágazatban a túlóra kérdése, itt például a BKV-nál. Ez hovato­vább politikai súlyú kérdéssé válik. Erre nekünk választ kell adni, mert ezt követeli érdekvédelmi munkánk — hangsúlyozta a SZOT főtitkár­­helyettese. Az érdekvédelem a tervezésnél kezdődik — mondta befejezésül Ja­kab Sándor. — S ha a szakszervezet egyszer egyetértett a tervvel, meg is követelheti a végrehajtását, s egyet­értése az ellenőrzést, s a megvalósí­tás szervezését, segítését is jelenti. Ez az elvi alapon való együttműkö­dés útja, az az út, melynek megtéte­lére vállalkoztunk! A központi vezetőség vita után egyetértően elfogadta az 1983-as tervfeladatokról és az 1982-es gaz­dálkodás tapasztalatairól szóló elő­terjesztést, s állásfoglalást fogadott el a szakszervezet ezzel kapcsolatos feladatairól. Dr. Papp Béla a központi vezetőség új titkára A szakszervezetünkre háruló na­gyobb feladatok eredményes ellátá­sa, a szakszervezeti irányító munka jobbítása érdekében a központi ve­zetőség eddigi két titkára mellé egy harmadik, új titkárt választott dr. Papp Béla személyében. A központi vezetőség új titkára a szakmai közélet ismert személyi­sége. 1957 óta dolgozik a közlekedés területén, ötvenkét éves, a közgaz­daságtudományok kandidátusa, meg­választása előtt az Autófenntartó Ipari Tröszt vezérigazgató-helyette­seként dolgozott. 1971 óta tagja szak­­szervezetünk központi vezetőségé­nek, a közgazdasági bizottság elnö­keként végzett értékes munkát. A központi vezetőség egyhangúan kooptálta az elnökségbe és a titkár­ságba, s választotta titkárává dr. Papp Bélát. A központi vezetőség személyi kérdésekben döntve jóváhagyta Csik Emilnek, a Bem József Szakközép­iskola korábbi gazdasági igazgatójá­nak kinevezését a központi vezető­ség pénzügyi és gazdasági osztályá­nak vezetőjévé. Dr. Papp Béla: Minden erőm­mel a közlekedés munkásait kívánom szolgálni Éjszakai ellenőrzés A Volán 5. sz. Vállalat igaz­gatója, Erőss Károly és vszb­­titkára, Molnár András meg­hívtak: tartsák velük éjszakai munkahelyi ellenőrző körútju­kon Szabolcs-Szatmárban. A cél az volt, megvizsgáljuk, kí­sértenek-e a múlt emlékei, a későn jövés, az italozás, hiszen forr a must errefelé is. Azt is látni akarták, hogyan töltik munkaidejüket éjszaka a sze­relőműhelyek dolgozói Máté­szalkán, Kisvárdán és Nyír­egyházán. Van-e mit csinálni, nincs-e hiba az alkatrészellá­tásban. Hogyan adják át a munkahelyet, milyen a téli fel­készülés — egyszóval megany­­nyi válaszra váró kérdés. Néhány perccel fél kilenc után kezdjük körútunkat. Meglepően ke­vés gépkocsival, sőt a vezetők rémét jelentő kivilágítatlan kerékpárral, szekérrel is elvétve találkozunk. Mi­közben egy csuklós autóbuszt elő­zünk, a vszb-tit,kárnak rögtön van megjegyzése a füstölő csuklás láttán, hogy holnap meg kell nézetni. A MÁV-állomá­s melletti forgalmi kon­ténerben szolgálatos­­gépkocsivezetők melegednek, várják az indulást, hogy az éjszakai műszakosok után a dél­­utánosokait hazaszállítsák. A forgalmi szolgálattevő közben el­mondja, bár az utasok elégedettek a Volán szolgáltatásával, de tapasztal­ják, hogy augusztushoz képest 35—40 százalékos visszaesés van a személy­forgalomnál a közpénzes utasok szá­mában. Válaszol az igazgató kérdé­sére: igen, van tartalék autóbusz és megoldott a fűtés is, remélhetőleg ezen a télen kevesebbet fáznak, mint az előző éviben. A jelenlevőkön látszik, megszokott számukra az éjszakai ellenőrzés, ki­fejezetten örülnek a vezetők látoga­tásának. A főnökség központi telepén meglepő az a tisztaság, ami fél órá­val az éjszakai műszak kezdése után tapasztalható a műhelyekben. Ez ar­ra utal, a délutánosok tisztán adják át a munkahelyeket. Szabad Miklós éjszakái csoportvezető hét emberrel dolgozik benn, ő tájékoztat munká­jukról. Néhány esetben alkatrész­hiány okoz problémát, de eddig még sikerült megoldást találni vagy a nyíregyházi központi raktárból ka­pott alkatrészekkel vagy úgy, hogy maguk megjavították. Az igazgató véleménye szerint, ha a művezetők, csoportvezetők ügyesek, nincs gond az alkatrészellátással. Tóth László raktárvezető az alkat­részellátásról ad tájékoztatást, majd arról beszél, ma már alig alig fordul elő italozás, vagy a munkafegyelem más módon történő megsértése. A fegyelem javulásával nőtt a munka intenzitása is. Nem kell figyelmez­tetni a gépkocsivezetőket, maguk je­lentkeznek, hogy a járművek időben fel legyenek tölve fagyálló folyadék­kal. Gondoskodtak arról is, hogy mindenki megkapja a védőruhát és biztosított a fűtés is. — Igaz —, szól közbe Szabad Miklós — sokat kell kinnn dolgozni hidegben is a szabad ég alatt, hiszen kicsi a javítócsarnok. Ilyenkor sűrűbben váltjuk egy­mást, vigyázunk egymásra és mindig van forró tea is. Jók ezek az éjszakai ellenőrzések, mert nem tudjuk mikor jönnek és ezért is vigyázunk. A balesetveszély is csökkent, bár meg kell mondani, hogy figyelmetlenségből apróbb bal­esetek még mindig előadódnak. Vásárosnaményon keresztül foly­tatjuk utunkat Kisvárda felé. Az or­szágnak ebben a távoli részében is sorra szerveződtek az ipari üzemek, épültek a városok, kulturáltabb lett az utaztatás körülménye. Kisvárda felé bizony rázós az út. Ráférne a javítás, ami szerintünk mégiscsak ol­csóbb, mint az idő előtt tönkremenő járműveik pótlása. A kisvárdai főnökség dolgozói már nagyon várják, hogy tavasszal elkez­dődjön az építés. Ahogyan Biró Gyu­la éjszakás művezető, aki 12 éve dol­gozik a vállalatnál mondja, nehéz itt a gépjárművek javítása. Jelenleg is nyolcan dolgoznak, két autóbuszt egyes szemlére készítenek elő és ti­zenöt jármű kisebb futójavítását vég­zik. Kérdésemre elmondják, meg­szokták a rendszeres ellenőrzést, egyet is értenek vele. Kisvárdára évekkel ezelőtt jellemző volt, hogy egyesek kocsmának tekintették a munkahelyet. A nevelő szó a következetes számonkérés meghozta­­ a kívánt változást. Hatása lemérhető a megszilárdult munkafegyelemben, hogy egyre töb­ben büszkék arra, hogy volánosok. Jó neve van a Volán-vállalatnak, ezért szeretnek itt dolgozni. Nyíregyházán harminca­n voltak műszakban. Juhász Ferenc műszaki diszpécser szerint az autóbuszok gépi ütemezés szerinti egyes szemléjét, 20 tehergépkocsi apróbb javítását, va­lamint nyolc autóbusz kisebb­,na­­gyobb javítását végezték, hogy reg­gelre biztosított legyen a helyi for­galomban a kiállás. Ahogy végigme­gyünk a nagy műhelycsarnokon, ta­pasztaljuk, fegyelmezetten dolgoz­nak. Egy dolog miatt panaszkodnak a műhely dolgozói, hogy igen nagy a zaj. Lehetetlen megszokni, mondják, valamilyen megoldást kellene találni. A nagy telephelyen katonás sorban állnak egymás mellett a különböző járművek. Mindig így volt ez? Bi­zony, nem. De el kellett idáig is jutni, hiszen ez balesetveszélyes üzem és minden területen vigyázni kell a rendre, fegyelemre. Nem volt hatás­talan az a sok fegyelmi, melyet az utóbbi években folytattak a vétséget elkövetőkkel szemben. Nagyot lépett előre a vállalat a munkafegyelem megteremtése, a munkamorál javítása területén. Ezt mutatja az igazolatlan hiányzá­sok, késések csökkenése. Négy év alatt harmincnégyről tizenegyre csök­kent az igazolatlan hiányzások száma. Javulás tapasztalható a gépkocsik ja­vítása, üzembiztossá tétele tekinteté­ben is. Eddig is ritkán fordult elő, hogy a műhely dolgozóinak hibájá­ból javítás után gépkocsi leálljon. Er­re az utóbbi időben egyáltalán nem volt példa. Zsurakovszki Mihály 2 KÖZLEKEDÉS Látogatóban dr. Boros Gábornál Sok vitával jutunk előre . A FOSPED — a Fővárosi Szállítá­si Vállalat — fő feladata, a főváros lakossági és kommunális szállítási igényeinek kielégítése. E mellett iparvállalatoknál is szállítmányoz, fuvaroz és exportcsomagolással is foglalkozik. 3800 dolgozója több mint 1400 gépkocsival, köztük csak­nem 800 kisteherkocsival, illetve te­­héntaxival évi több mint ötvenmil­lió kilométert teljesít. Termelési ér­tékük az idén meghaladja a 900 mil­lió forintot, s 1982-ben várhatóan túlteljesítik az éves tervet. " Milyen segítséget nyújt ehhez, il­letve milyen szerepet vállal a gaz­dasági munkából a termelést, gaz­dálkodást segítő tevékenységével a szakszervezet? Erről kérdeztük dr. Boros Gábort, a vállalat igazgatóját. — A szakszervezetnek igen nagy szerepe van abban, hogy a nehezebb gazdasági körülmények között és az idei kétszeres üzemanyag-áremelés ellenére is túlteljesítjük az éves ter­vet — mondja az igazgató. — Nőt­tek a kiadásaink, s a nyereség még­is a tervezett 85 helyett várhatóan 90 millió forint körül lesz. — Ezt hogyan érték el? Emelték a fuvardíjat? — Nem. Több takarékossági intéz­kedést hoztunk, amelyek egyrészt csökkentették a vállalati kiadásokat, másrészt pedig takarékosságra ösz­tönözték a­ dolgozókat is, Így pél­dául a Száva utcai telep rekonstruk­ciójával megteremtettük a műszaki bázist, amely lehetővé tette, hogy a korábban az AFIT által végzett ja­vítások jelentős részét magunk vé­gezzük el. Ez mintegy 9 millió fo­rintos költségmegtakarítást eredmé­nyezett. Vagy említhetem az üzem­anyag-megtakarítást, amelyben a szocialista brigádok igen szép ered­ményeket értek el. Ha azt mondom, hogy egy-két százalékkal csökken­tették az üzemanyag-felhasználást, az talán kevésnek tűnik, de ez a vál­lalati méretekben évi több mint két­százezer liter üzemanyagot jelent. — Anyagilag hogyan ösztönzik a gépkocsivezetőket a takarékos veze­tésre? — A megtakarított gázolaj után 5, a benzin után 8 forintot fizetünk literenként a gépkocsivezetőknek. — Ez nem túl sok. Másutt a tel­jes összeget megkapja a dolgozó és a KSZDSZ központi vezetősége is ezt a megoldást javasolta széles kör­ben elterjeszteni. — Igen, de azt is figyelembe kell venni, hogy a vállalat is áldoz a ta­karékosságra. Az eredmények mö­gött egy sor műszaki intézkedés is van. A ZIL-eket szűkítővel láttuk el, a zártciklusú szemlerendszerben be­mérik és beállítják a motorokat. Ez a vállalatnak is pénzébe kerül. — Kocsijaik saját kútnál tankol­nak? — Javarészt igen, de van kész­pénzes tankolás is, a hosszabb vidé­ki utakon. Természetesen nekünk az a jobb, ha a kocsik a saját kútnál tankolnak, mert ott a nagyban vett benzin valamivel olcsóbb és a meg­takarítás sem közvetlenül a vezető zsebébe kerül. Ezért körülbelül 250 ZIL-t dupla tankkal szereltünk fel, így többet mehet tankolás nélkül. — Így azonban jobban jár a gép­kocsivezető, ha leszívja a benzint a tankból és eladja. — A kiskocsinál ez nem fordul elő és a tehertaxis nincs is ráutalva. A nagykocsinál meg nem érné meg a kockázatot, ott magasabbak a fi­zetések. A nagykocsis üzemegység­ben az idei 6—6,5 százalékos bér­emeléssel a havi átlag eléri az öt­ezer forintot. Aki jól dolgozik, meg­keresi a hét-nyolcezret, amihez adott esetben hozzájön az 1000—1500 fo­rintos üzemanyag-megtakarítási pré­mium. De az is igaz, hogy aki túllé­pi az üzemanyagnormát, azzal a túl­fogyasztást megfizettetjük — teljes áron. Szóval, visszatérve a kérdésre, nem éri meg eladni a benzint, bár biztos előfordul ilyesmi nálunk is. _— Milyen segítséget ad a gazda­sági munkához a szakszervezet? — Messzemenően támogatja az ésszerű, körültekintő gazdálkodást. Ami persze nem azt jelenti, hogy mindig és mindenben egy vélemé­nyen vagyunk. Sok vitával jutunk előre. Az idén sem ment minden si­mán. Amikor a tehertaxisok ügyét vettük elő — mármint, hogy akik nem teljesítenek, azoknak az alap­bérét csökkentjük — az érintett üzemegység szakszervezeti bizottsá­ga először levette napirendről a té­mát. De azután sikerült megállapod­nunk. A tervezésben is kezdettől fogva részt vesz a szakszervezet a különböző munkabizottságaival, az­után pedig a bizalmi testülettel. Az 1983-as tervcélokat szabad pártnap keretében meg akarjuk tár­gyalni a brigád vezetőkkel, a bizal­miakkal, a vezetőkkel, aztán a bi­zalmi testület elé visszük az elkép­zeléseket. Nem kész tervet terjesz­tünk elő, hanem tervcélokat, több variációs kidolgozásban, hogy lás­suk, a dolgozók mit látnak teljesít­hetőnek 83-ban. Adott a 2,7 százalé­kos kedvezményes bérfejlesztési le­hetőség. Elmondjuk, hogy ha ezt fél­­százalékos adózott bérfejlesztéssel akarjuk megtoldani, ahhoz a kollek­tívának mit kell vállalnia. És ha vállalják a plusz terheket, megpró­báljuk, mert akkor nem mondhat­ják, hogy a vezetés erőn felüli tel­jesítményeket vár tőlük. Mert volt ilyen is. Amikor kezdtük a teljesít­ményekhez igazítani a béreket, elő­ször ovációval fogadták az emberek, de amikor egyesek a saját zsebükön is érezték a hatását, azt mondták: nem egészen így gondoltuk. — Ön miért tartja fontosnak a demokratikus tervezést? — Elsősorban azért, mert így a dolgozó is érzi, hogy amit kérünk vagy elvárunk, az végső soron az ő érdeke is. Ha részt vesz a tervezés­ben, látja az összefüggéseket és a lehetőségeket. Akkor pedig sokkal könnyebb a feladatokat végrehajta­ni. Nem egészen önzetlen tervezési mód ez a vezetés részéről, hiszen ha a tervezéskor sikerül elfogadtatni a feladatokat, utána joggal várhatjuk el a végrehajtásban való tevékeny részvételt. Azt mondom, hogy annak a vezetőnek, aki a tervezés során nem sajnálja a fáradságot, hogy széles körben megismertesse és el­fogadtassa a tennivalókat, annak év közben kevesebb lesz a dolga. — Sok a vitája a szakszervezet­tel? — Nem túl sok, de azért a bizal­mi testületben is van vita a nagyobb horderejű kérdésekben. Volt olyan év, amikor a testület túlzottnak tar­totta a tervben foglalt követelmé­nyeket. Mondtam, tudomásul ve­szem az aggályokat, de akkor fél százalékkal kevesebb bért tudunk adni. Ja, az más, akkor vállaljuk — volt a válasz. Vagy egy másik pél­da. A 82-es terv tárgyalásakor kér­dezték a tehertaxisok, mit gondolok, meddig lehet még feszíteni a telje­sítménykövetelményt? Aztán sike­rült meggyőzni őket, de hetekig lel­­kiismeretfurdalásom volt, hátha tényleg túlfeszített tervbe vittem bele a dolgozókat... Csak akkor nyugodtam meg, amikor láttam, hogy nincs lemaradás, sőt, túl is tel­jesítenek. Vagyis helyesen tettem, hogy ennyire szívós voltam ebben a kérdésben. De a beosztásomnál fog­va és a kollektíva érdekében is ezt az álláspontot kellett képviselnem. — Hogy fogadja, amikor a szak­­szervezet véleményezi a munkáját? — Nekem nem okoz gondot. Sze­retem, ha megmondják, hogy mit kellene változtatni. Lehet, hogy azért fogom így fel, mert alapjában pozi­tív a vélemény, amit meg felvetnek, én is tudom, hogy igaz. Én is szeret­nék többet mozogni a dolgozók kö­zött, de a munkaidőmmel sokan gaz­dálkodnak. Átlagosan napi két érte­kezleten kell résztvennem. — Mit gondol, a vezetők vélemé­nyezésének kiterjesztése okoz majd gondokat? — Szerintem nem. És időszerűnek is tartom a SZOT és a kormány in­tézkedését, mert sokkal jobban ér­vényre juthat a dolgozók javaslata, ha a termelést közvetlenül irányító vezetők munkájáról, magatartásá­ról is véleményt mondhatnak — nyilvánosan. Lehet, hogy a dolgozók egy része azt sem tudja, hogy néz ki az igazgató, de az üzemegység-veze­tőt vagy a művezetőt jól ismerik és van is róluk véleményük. Az tény, hogy ez az üzemegységi szb-knek többletmunkát jelent, de megéri. Lehet, hogy az első vélemény után nem minden vezető változtat majd, de ha kétszer,­ háromszor a fejére olvassák ugyanazt a hibát, csak el­gondolkodik rajta, hogy meg kellene szívlelni a tanácsokat. Tóth Jenő Műszakiak vetélkedője A Volán 10. sz. Vállalat műszaki üzemegységének dolgozói vetélkedőt rendeztek, amelyen 24 szocialista brigád versenyzett. Az első forduló­ból 11 brigád jutott­ tovább, a máso­dik fordulóban pedig a Petőfi szo­cialista brigád 1. csapata lett a győz­tes.

Next