Közlekedés, 1986 (76. évfolyam, 1-11. szám)

1986-01-01 / 1. szám

igények mennyiségi és minőségi ki­elégítése bizonyítja. A teljesítmény­növekedés jelentős része a termelé­kenység emelkedéséből származik. Minden alapszervezetben arra tö­rekedtünk, hogy megteremtsük a hatékonyabb és fegyelmezettebb munka külső­ és belső feltételeit. A gazdasági irányítási rendszer válto­zása gyorsabb helyzetfelismerésre, nagyobb alkalmazkodásra és aktív cselekvésre, érdekvédelemre ösztö­nözte testületeinket. A változásokhoz igazították munkamódszerüket és munkastílusukat is. Vezérfonal a VII. ötéves tervhez A kongresszusunkon megelégedés­­sel nyugtázhatjuk, hogy tagságunk támogatta mindazokat az elgondolá­sokat, szervezetfejlesztéseket, ame­lyek hivatottak szolgálni a gazdálko­dást segítő szakszervezeti kezdemé­nyezéseket. Immár két év gyakorlati tapasztalatai alapján mondhatjuk, hogy a két nagy tröszt megszűnése az önállóvá vált vállalatok működé­sében nem okozott törést, zavart. Ezek a vállalatok arra törekedtek, hogy megőrizzék munkájuk társadal­mi presztízsét, sőt, hogy színvonalas, etikus munkával és annak elismer­tetésével még azt tovább is növel­jék. A VI. ötéves tervidőszakban bár szerényebb anyagi források birtoká­ban és a korábbinál lassabban foly­tatódott a beruházás és nem állt meg a rekonstrukciós fejlesztés. Minden esetben különös súlyt helyeztünk a munkavédelmi, munkabiztonsági előírások betartására és a szociális feltételek megteremtésére. Vállalataink valódi helyzetének is­merete, konkrét gyakorlati tapaszta­latai és testületeink indokolt jelzé­sei hozzásegítettek bennünket ah­hoz, hogy a Közlekedési Miniszté­riummal közösen időben kezdemé­nyezzük a különböző ágazatokat érintő feszültségek feloldását, csilla­pítását. Önkritikusan hozzá kell ten­ni ehhez, hogy mindent nem tud­tunk megvalósítani abból, amire vál­lalkoztunk, vagy amire számítottunk. Például nem sikerült elérnünk a termelési típusú adók megszünteté­sét. Ennek a következménye, hogy eszközállományunk tovább romlik, s ez újabb súlyos feszültségeket te­remthet. Több fórumon ismételten felvetettük, mégsem tudtunk válto­zást elérni, a magán- és az állami fuvarozás gazdasági feltételrendsze­rének jelenlegi — megítélésünk sze­rint — helytelen gyakorlatán. Az írásos beszámolóban részletesen is szóltunk erről. Ezeket a feszítő gon­dokat a következő időszakban is na­pirenden kell tartanunk és megol­dásukat célratörőbben kell szorgal­maznunk. Tisztelt Kongresszus! A VII. ötéves terv indulásának kü­szöbén állunk. Az elmúlt héten a SZOT-plénum tűzte napirendre, de­cember 20-án az országgyűlés tár­gyalja a tervezetet. Nem kell bizony­gatnom, hogy az elfogadásra kerülő tervtörvény XXXI. kongresszusunk után a gazdasági munka vezérfonala lesz. Tisztelt Kongresszus! Szólni sze­retnék arról, miképpen alakul szak­mánk VII. ötéves terve, és javítására kell építenünk. A köz­úti közlekedésben bővíteni kell az autóbuszállományt. Növelni a kis- és középkategóriájú tehergépkocsik részarányát a tehergépjárművek ál­lományában. A fővárosban — a ko­rábbinál mérsékeltebb ütemben — folytatódik a metróépítés, és korsze­rűsíteni kell a felszíni közlekedést. A vidéki városokban megkezdődik a járműállomány rekonstrukciója, to­vább bővül a trolibuszhálózat Sze­geden és Debrecenben. A vízi közle­kedésben a hajópark megfelelő szál­lítóképességének és korszerűsítésé­nek megteremtése válik alapvető fel­adattá. A légi közlekedésben azokra a feltételekre kell koncentrálni, ame­lyek a biztonság és környezetvéde­lem feladatait szolgálják. Szakszervezetünk a helyzetet, a lehetőségeket reálisan felmérve, tag­sága érdekeit képviselve támogatja az ágazat VII. ötéves tervelőirány­zatait és törekvéseit. Folytatódik a metróépítés A tömegközlekedés teljesítményei­re a következő ötéves tervidőszak­ban igen mérsékelt növekedés, 3 százalékos teljesítményemelkedés lesz jellemző. Ezen belül a távolsági forgalom nagyjából szinten marad, a helyi, városkörnyéki forgalomban 6-7 százalékos növekedésre lehet számítani. A közlekedés áruszállítási teljesít­ményei — a népgazdasági szállítási igények teljes kielégítésével — a tervidőszak végére várhatóan 7 szá­zalékkal haladják meg a jelenlegi volument. A tranzit forgalom az át­lagot meghaladó mértékben nő. A közúti teljesítmények kisebb, a fo­lyamhajózás forgalmának nagyobb növekedésével számolhatuak. A ten­gerhajózás teljesítményei a kapaci­táscsökkenés következtében várha­tóan mérséklődnek. A közlekedés beruházásai — az egész minisztériumi ágazatra vetítve — a VII. ötéves tervidőszakban ösz­­szehasonlíth­ató áron nem érik el a VI. ötéves tervidőszakban megvaló­suló fejlesztések volumenét. Ez a szakma szolgálat Mi lesz, a fejlesztés alapkoncep­ciója? Elsősorban — olykor kizárólago­san — a közlekedés működőképessé­gének megtartása, javítása. Ezért a fejlesztések nagy része rekonstruk­ciós jellegű lesz. Emellett a műsza­ki állapot romlási folyamatának fé­kezéséhez fokozott fenntartási tevé­kenységre is szükség lesz. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a korábban kialakult feszültsé­gek fennmaradnak, illetve több te­rületen még növekedhetnek. Nyíltan meg kell mondani: ezekben más megoldásra nem lehet számítani. A szervezési és egyéb belső, hatékony­­sági intézkedések szorgalmazására 2 KÖZLEKEDÉS Dolgozóink megbecsülése Apáinktól, elődeinktől tanultuk meg azt, hogy ez a szakma SZOL­GÁLAT és ebben a szolgálatban a fegyelmezett munka életforma, kö­zösségi és egyéni magatartás, élet­­szemlélet, életvitel is. Ki vitatja a bányászok helytállá­sát? Döntő többségük minden sza­bad idejét a bányában tölti — csak tisztelettel szólhatunk róluk! De ki szállítja őket szabadszombaton — és vasárnap a munkahelyükre? Amikor a napilapjainkban évente többször is megjelenik: „lakosságunk az elmúlt több napos ünnepet jó hangulatban töltötte, színes programokon vettek részt, sok százezren kulturáltan szó­rakoztak és pihentek”. Ilyenkor ki gondol arra, hogy például a három­napos ünnep minden percében több ezer közlekedési dolgozó alkotó ré­szese volt — s lesz a jövőben is en­nek a politikailag is fontos közhan­gulatnak?! De így van ez akkor is, amikor színházi, vagy egyéb, mondjuk sport­csarnoki rendezvényre késő éjszaka, vagy ünnepnap autóbuszokat, külön­járatokat kér a rendező szerv, vagy a városvezetés. Hogy dolgozóink ott vannak, ez mindenki szemében ter­mészetes. Igen, dolgozóinknak is, mert ez a munka szolgálat. Amennyire mindez természetes, annyira nem túlzás az, hogy a köz­lekedési dolgozók elvárják a munka és munkavégzők megbecsülését és megfelelő elismerését. A 40 órás munkahét teljeskörűvé tételéért A közlekedésért felelős minden szintű vezetést, de szakszervezeti tisztségviselőit is felkérjük: közösen lépjünk fel minden lehetséges alka­lommal dolgozóink tevékenységének tisztes megbecsüléséért. A XXX. kongresszus óta megnö­vekedett a szocialista munkaverseny hatásfoka és társadalomformáló ere­je. Az ágazati és vállalati célok meg­valósításához eredményesen járult hozzá a mozgalom, amely tartalmas keretet adott a kollektívák munka­helyi és ágazati kezdeményezéseinek. Elismerésünket és köszönetünket fe­jezzük ki a versenyben részt vevő minden dolgozónak, a munkahelyi kollektíváknak és szocialista brigá­doknak. Meggyőződésünk, hogy még szá­mottevő tartalék rejlik a szocialista munkaversenyben, a szocialista bri­gádmozgalomban és általában min­den munkamozgalomban. Arra kell ösztönöznünk a brigádokat és a bri­gádtagokat, hogy önmaguk tegnapi és mai eredményeivel is keljenek versenyre. A vállalatoknál úgy tűz­zék ki a tervcélokat, hogy azok a brigádok számára is egyértelmű, vi­lágos feladatmeghatározást jelentse­nek. Egyre több vállalatunknál fokozódó gond a termelést, versenyképességet hátráltató tényező a munkagépek, a termelőberendezések nagy részének az elhasználódása, illetve pótlása. Vállalatainknál az új járműbe­szerzések mind a tervezettől, mind pedig a korábbiaktól való elmaradá­sa a selejtezések mérséklését tette szükségessé. Ennek a sajnálatos következmé­nye, hogy az állomány elöregedésé­vel műszaki állapota romlik, és mindez növeli a fenntartás­ és az üzemeltetés költségeit. A súlyos gazdálkodási gondokkal küszködő vállalatok helyzetének ja­vítása, az előbbiekből következő fe­szültségek részbeni feloldására köz­ponti intézkedések történtek. Szak­­szervezetünk kezdeményezésére is a Gazdasági Bizottság döntött a MA­HART gazdálkodását stabilizáló in­tézkedésekről. A központi segítség mellett azonban szükség van arra is, hogy az érintett vállalatok belső szervezési, hatékonyság javító, taka­rékos gazdálkodásra ösztönző intéz­kedéseket is foganatosítsanak gazda­sági helyzetünk javítása érdekében. Elismerésre és követésre méltó az olyan önerős beruházás, mint ame­lyet 1985-ben a debreceni, nyíregy­házi és a kaposvári Volán-vállalat kezdett. Szűkös anyagi helyzetük­ben a lakossági kötvénykibocsátás egyik formája lehet az eszközálló­ Figyelmeztető jelenségek Vállalataink döntő többségénél a 40 órás munkahétre való áttérés, az anyagi fedezetek megteremtése jelen­ti a legnagyobb gondot. Vezető testü­leteink a dolgozók terhelésének csökkentése érdekében kiemelt fel­adatként kezeljék azt, hogy szak­mánkban a 40 órás munkahét teljes körű legyen. A XIII. pártkongresszus beszámo­lójában és a felszólalásokban is nagy nyomatékot kapott az emberi ténye­ző, vagyis a hozzáállás, a magatar­tás, a tudás, a képzettség dolga. Túl­zás nélkül mondhatjuk, ha az em­beri tényezőt a szükséges és kedvező irányban tudnánk változtatni, gaz­dasági feladataink egy részét, s nem is kis részét megoldottnak tekinthet­nénk. Gondjaink felszámolásában min­den más lehetőség objektíve erősen korlátozott. Ezzel szemben az em­berben rejlő lehetőségek elvileg szinte korlátlanok. Kiaknázásuknak csak tudatformáló, mozgósító mun­kánk gyengesége, a megfelelő anyagi és erkölcsi ösztönzés hiánya, vagy hibája szab erős korlátokat. Vezető testületeink fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a telje­sítménnyel arányos differenciált bé­rezés gyakorlatának az elfogadtatá­sára és szerezzenek érvényt a folya­matos munkarendben dolgozók jobb anyagi elismerésének. A szakszerve­zeti bizottságok a korábbinál aktí­vabban és kezdeményezőbben vegye­nek részt a vállalati bérpolitika ala­kításában. A VII. ötéves tervidőszakban el kell érni, hogy a közlekedésben dol­gozók összjövedelmén belül növe­kedjen a főmunkaidőből származó kereset részaránya és csökkenjen a tényleges munkaidő. Biztosítani kell, hogy a közleke­désben a népgazdasági átlagnak megfelelő keresetfejlesztés valósul­jon meg. A tömegközlekedés színvo­nalának megőrzése érdekében to­vábbra is szükségesnek tartjuk, hogy a városi tömegközlekedést ellátó vál­lalatok kiemelt bérfejlesztésben ré­szesüljenek. Alapvető célkitűzésünk a kulcs­­fontosságú munkakörök munkaerő­megtartó képességének javítása. En­nek érdekében kiemelt keresetre kell lehetőséget nyújtani a kedve­zőtlen munkakörülmények között, veszélyes, nehéz fizikai munkát igénylő munkahelyeken, valamint a több műszakban, folytonos munka­rend szerint foglalkoztatott dolgo­zóknak. Figyelmeztetőnek tartjuk azt a je­lenséget, hogy a munkalélektani és ergonómiai állomások adatai szerint a 25—30 éves vezetési gyakorlattal rendelkező autóbuszvezetők közel 30 százaléka ízületi, szív- és érrendsze­ri, valamint idegrendszeri károsodás, stresszhatás miatt gondozást igényel. A járművezetők fáradtsága növeli a közlekedési balesetek veszélyét, és — mint tragikus esetek bizonyítják — elvezethet a közút-vasút kereszte­ződésében bekövetkezett tömeges A szünet után Mónus Gábor el­nökletével folytatta munkáját a kong­resszus. Elsőnek a Nógrád Volán bi­zalmija, HORVÁTH ÁRPÁD kapott szót: — 1974 óta dolgozom a vállalat­nál, mint tehergépkocsi-vezető. Munkahelyem a Nógrádi Szénbá­nyák külszíni fejtése. Vállalatunk több mint hat éve végez a külszíni bányaüzemeknél meddőletakarítást és szénfuvarozást. Nem vagyunk ugyan bányászok, de a Nógrádi Szénbányáknál min­den harmadik tonna szén a mi mun­kánk eredménye, ami évente mint­egy 350—400 ezer tonna szenet je­lent. Rendkívül nehéz körülmények között dolgozunk. Havonta több mint 200 órát teljesítünk, a törvé­nyes 182 órás foglalkoztatással ellen­tétben. A nehéz körülmények és foglalkoztatás következtében szer­vezetünk is erősen igénybe van vé­ve, ezért kérjük a felettes szervein­ket, hogy munkánk és foglalkoztatá­sunk megítélésénél ezt is vegyék fi­gyelembe. A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny jelentősen segítette a vállalatunk eredményes munká­ját. Idei tervünket várhatóan 2,3 millió forinttal sikerül túlteljesíte­nünk. A kongresszusi és felszabadu­lási verseny időszakában kezdtük meg vállalati „hónap brigádja” ván­dorzászló és az ezzel járó pénzjuta­lom adományozását. Üzemigazgató­ságonként pedig bevezettük a ha­vonkénti értékelésen alapuló „egy­ség élenjáró brigádja” elismerő ok­levél és pénzjutalom adományozá­sát. Nem akarom felsorolni erőfeszíté­seinket, amelyekkel dolgozóink üdültetését igyekszünk megoldani. Csupán a SZOT-beutalókkal kapcso­latban van észrevételünk. Azt kér­dezzük, hogy nyáron mi történik az üdülőkkel? Mi ugyanis azt tapasz­taljuk, nagyon sok a beutaló ta­vasszal, ősszel és télen, nyáron pe­dig a főszezonban alig-alig van. Azt tartanánk igazságosnak, ha szezon­ban is annyit kapnánk, mint szezo­non kívül. KOCZKA LAJOS, a Hajdú Volán vszb-titkára: — Az előző kongresszus óta vég­zett munkát értékelve, dolgozóink elismerték eredményeinket, az élet- és munkakörülmények javítása ér­dekében tett intézkedéseket. Ugyan­akkor szóvá tették a gondokat, a fejlődésünket gátló tényezőket. Azokban a kérdésekben, amelyek a vállalati hatáskört meghaladják, felsőbb szerveink intézkedését és tá­mogatását kértük. Elsősorban, hogy a fuvarpiaci versenyben az esély­­egyenlőség érdekében szülessen köz­ponti intézkedés. A közhasznú, a közületi, a mezőgazdasági és magán­­fuvarozók közel azonos érdekeltsé­ge révén váljék lehetővé a közel azo­nos jövedelmek elérése. Dolgozóink tudomásul vették, megértették a ki­alakult versenyhelyzet szükséges­ségét, de nem fogadják el azokat a szabályozási hiányosságokat, ame­lyek azonos munkáért többszörös jövedelmek kiáramlását teszik lehe­tővé. Szakszervezetünk központi vezető­sége a két kongresszus közötti fél­idős beszámolás alkalmával szerve­zeti kérdésekben is döntött. A me­gyei titkári konzultatív tanács létre­hozásáról az a véleményünk, hogy e szervezet alkalmas megyénkben a szakszervezeti munka koordinálásá­ra. Felszólalása további részében a 28 000 kötetes könyvtárról, mely 3600 dolgozót lát el, s több mint 1600 olvasója van, szólt. A kis művelődé­si közösségeknek is otthont adó könyvtárt az elmúlt évi hideg tél, és az utána következő csapadékos időjárás annyira megviselte, hogy sürgős felújításra szorul. A beruhá­zásokra vonatkozó előírások 50 szá­zalékos felhalmozási adó befizeté­sét írják elő, melyre fedezettel nem rendelkezünk. Javasolta ezen intézkedés felül­vizsgálatát, s egyben kérte a szak­­szervezet vezetésének támogatását a szakszervezeti könyvtár fennma­radása érdekében. DR. HEGEDŰS ÁGOSTON, a Transvnnov Leányvállalat igazgatója, az elnökség tagja: — Népgazdaságunk joggal várja el, hogy a közlekedés fokozottabban épüljön be az áruszállításba, az áru­­termelési, raktározási és forgalma­zási folyamatokba. Az elmúlt idő­szak alatt a közlekedés, különösen annak közhasznú szektora bizonyí­totta, hogy képes ezeknek a követel­ményeknek jól megfelelni, még olyan körülmények közepette is, amikor gazdaságirányítási rendsze­rünk továbbfejlesztéséből adódóan az áruszállítás piacán megjelent a közületi szektor mellett egyre erő­sebben a magánszektor is, sokszor a közhasznú szektornál előnyösebb feltételekkel. A közlekedési, a gazdálkodási szerveknek és a termelési, forgal­mazási szektor vállalatainak az áru­­szállításban úgy kell egymással kap­csolatba kerülniük, mint az azonos célt követő, együttműködő, egymást segítő vállalatoknak. A közlekedés devizaszerző és -kímélő tevékenysé­ge annak ellenére jelentős, hogy a jelenlegi szabályozás nem ösztönzi kellően a magyar fuvaroztatókat a hazai szállítókapacitások igénybevé­telére. alkotó vita mány felújításához szükséges fedezet — egy része — megszerzésének. Feszítő problémát okoz az is, hogy gyors ütemben csokikén a közlekedés munkaerő-megtartó képessége. A munkaerő-megtartó képesség javítá­sát nehezíti, hogy az ágazatba tar­tozó vállalatok többsége önerejéből nem tudott élni azzal a lehetőséggel, hogy a többműszakos munkarendben dolgozók munkaidejét heti 40 órára csökkentse. Súlyosbította a helyzetet, hogy a bérfejlesztés mértéke elma­radt a népgazdasági átlagtól. Különösen a városi tömegközleke­désben okoz évek óta súlyos munka­erőgondokat a foglalkoztatás folyto­nos, többműszakos munkarendje, az átlagosnál hosszabb havi munkaidő. Tetézi ezt a vezénylési munkaidő­­beosztás, a munkavégzéssel járó idegrendszeri megterhelés és foko­zott felelősségvállalás az utasokért, továbbá a külön jövedelemszerzési lehetőség korlátozott volta. Mind­ezek miatt a járművezetői létszám előteremtése és a megtartása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. A városi tömegközlekedés munka­erőhelyzetének javítása érdekében a Közlekedési Minisztériummal közö­sen megoldást kell keresnünk a jár­művezetők forgalmi juttatásának, il­letőleg munkaköri pótlékának kor­szerűsítésére. Megvan a realitása annak, hogy az 1986. évi központi bérpolitikai intézkedések keretében ez a rendezési folyamat meginduljon a balesetekhez. Ezért indokoltnak és szükségesnek tartjuk, hogy a napi foglalkoztatási és ezen belül a jár­művezetéssel töltött munkaidőt biz­tonságos mértékűvé csökkentsék. Szakszervezetünk szükségesnek tartja, hogy a VII. ötéves tervciklus­ban a munkavédelmi jellegű kiadá­sok tartsanak lépést az ágazat fej­lődésével, növekvő feladataival. A központi vezetőség és az elnök­ség következetesen és eredményesen egyeztette az érdekeket és szorgal­mazta a különböző érdekek érvénye­sülését. Képviseleti hivatását úgy fogta fel, hogy jól ötvözze a társa­dalmi, a szakmai és a rétegérdekek összehangolását. Tudomásul kellett vennünk, a dol­gozók rétegeinek, csoportjainak ér­dekei ágazatunkon belül is eltérnek, vagy eltérhetnek egymástól, sőt konfliktusok is keletkezhetnek. Ezért munkánkban jobban figyelembe kell venni a különböző rétegek sajátos problémáit. Ez fontos és aktuális kö­telezettség, olyan, amelyre szakszer­vezetünk mozgalmi tradíciói is taní­tanak és köteleznek. Az alapszervezetekben, a vállala­toknál egyre természetesebbé és kö­­telességszerűbbé válik a fiatalok ér­dekeinek védelme. Őszintén meg kell mondanunk azonban, hogy ma nem tudjuk az ifjúság valamennyi jogos igényét megoldani, kielégíteni. Az eszközök, források korlátai miatt so­rolni kell. Emiatt nagyobbnak érez­hetők a feszültségek. Ezért is le­gyünk elszántabbak, és érzékenyeb­ben foglalkozzunk a fiatalok gond­jaival, tudatosabban segítsük a pá­lyakezdő, a családalapító fiatalokat önálló életük kezdetén. Szakszervezeti tagságunk 21 száza­lékában önök és kolléganőik vannak jelen. Ez kötelez minket, valamennyi testületünket, hogy méltóképpen fog­lalkozzunk a nők helyzetével. A leg­nagyobb eredménynek azt tekintjük, hogy a nőmunkával való foglalkozás beépült a testületek mindennapi munkájába, a szakszervezeti élet szerves részévé vált. Azt is tudjuk, hogy az eddigieknél is többet kell tennünk a női egyenjogúság gyakor­lati megvalósításáért. Szakszervezeti bizottságaink értel­miségi dolgozók körében végzett ré­tegmunkája még sok esetlegességet tükröz, leginkább egyes akciókra korlátozódik csupán. Szükségesnek ítéljük — s ebben a választások is megerősítettek —, hogy tagságunk kb. 10—12 százalékát kitevő műsza­ki-gazdasági értelmiség érdekeit pontosabban tárjuk fel, oldjuk meg érdekképviseletét és védelmét. Ezt pedig nem lehet kampányokkal va­lóra váltani. Mindezek érdekében javasoljuk, alakuljon meg az értel­miségi rétegbizottság is. Beszámoltunk arról, amit tettünk. Többes számban! A többes szám a tagság, az aktivisták, a tisztségvise­lők, a testületek együttes munkájá­nak kifejezője. Javasolom, hogy a kongresszus ismerje el mozgalmunk e nagy létszámú közösségének és minden egyes önzetlen, elkötelezett tagjának a sok munkát, fáradságot, odaadást. A kongresszus elnöksége a tanácskozás első és második napján

Next