Közlekedés, 1986 (76. évfolyam, 1-11. szám)

1986-01-01 / 1. szám

A nemzetközi kapcsolatokban is el­ismert kölcsönösség tiszteletben tar­tása mellett fokozni kell a magyar külkereskedelemben érdekelt vál­lalatok érdekeltségét a hazai fuvar­eszközök fokozottabb igénybevéte­lében. A továbbiakban a kihelyezett el­nökségi üléseken szerzett tapaszta­latokról szólt, majd így folytatta: „ Az öt kiemelt nagyvárosban él és dolgozik az ország lakosságának több mint egynegyede. Politikai ügy, hogy életüket, munkájukat a tömeg­­közlekedés ne gátolja, hanem segít­se. A helyi közlekedésben üzemelő autóbuszpark műszaki elhasználó­dásának erőteljes növekedése rá­irányítja a figyelmet arra is, hogy az elért színvonal megtartásához a vállalati saját erőforrások nem ele­gendők —, mint ahogy a főtitkári beszámoló kiegészítésében elhang­zott —, a probléma túlnő az ága­zati határokon és központi intézke­déseket igényel. A közlekedés tevékenysége az egész társadalom életére hatással van — emelte ki, majd részletekbe menő érveket sorakoztatott fel a műszaki fejlesztést, kutatást, az in­novációs tevékenységet akadályozó tényezőkből. Hangsúlyozta, hogy mindaddig nem várhatunk átütő erejű minőségi változást a műszaki fejlesztés általános gyakorlatában, amíg a műszakiak érdekeltségi rend­szere nem ösztönöz a jelenleginél nagyobb erőfeszítésekre. WENDLER LÁSZLÓ, a Budapesti Közlekedési Vállalat vszb-titkára a közel huszonháromezres szakszerve­zeti tagságot érintő választásokról tájékoztatta a kongresszust. Ezer­­háromszáznyolcvannégy bizalmit, 186 főbizalmit, 6 vezető főbizalmit, 34 önálló szakszervezeti bizottságot és négy intéző bizottságot választot­tak. Ezután arról szólt, hogy a tö­megközlekedés legfontosabb minősé­gi és hatékonysági mutatói 5 év alatt kedvező irányú fejlődést tük­röznek. A vállalat igyekezett az ál­lóeszközök, a létesítmények nagy­fokú műszaki elmaradottságát csök­kenteni. Ezt a szükségletek megfe­lelő sorolásával, az anyagi források koncentrálásával oldották meg.­­ Az utaskiszolgálást a VI. ötéves tervben csak saját dolgozóink szo­ciális ellátásának rovására lehetett megőrizni, illetve fejleszteni. A jár­műpark rekonstrukciója mintegy hatezer járművezetőt érintett. Be­fejeződött a cinkotai autóbuszgarázs építése, és az üzemeltetők birtokba vették az új Kilián-garázst. A jár­műtelepek technológiai korszerűsí­tésein felül jelentős szociális fejlesz­tés történt, ami négyezerötszáz em­bert érintett kedvezően. A munkahelyi művelődés kedve­ző eredményei után a környezetvé­delemmel, Budapest levegőjének szennyezettségét csökkentő vállalati intézkedésekről beszélt.­­ Az autóbuszok légszennyező ha­tásának csökkentése érdekében a BKV 1976-ban elrendelte minden karbantartó telepén a diagnosztikai sor kiépítését és az autóbuszok rend­szeres műszeres ellenőrzését. Üzem­anyag-megtakarításban 3—4 száza­lékot, légszennyezőanyag-kibocsátás csökkenésében 10—20 százalékot le­hetett elérni a korábbiakhoz képest. Járműveinknél a forgóváz-konstruk­ció, valamint a gumibetétes kere­kek alkalmazása nagy lépést jelen­tett a zajcsökkentésben.­­ A VII. ötéves tervben alapvető célunk a tömegközlekedés addig el­ért színvonalának megőrzése. Ennek érdekében elsősorban a belső tarta­lékok további feltárása szükséges. Javítani kell a közlekedés menet­rendszerűségét, egyenletességét és a forgalom biztonságát. Arra törek­szünk, hogy a közlekedés kulturált­ságának javításával a fővárosi la­kosság igényeit magasabb színvona­lon elégíthessük ki. Vállalatunknál 7546 a 30 éven alu­liak száma. A beilleszkedés segíté­sének hatékony eszköze a pályakez­dő fiatalokkal való tervszerű fog­lalkozás. A vállalat lehetőségein be­lül nagy erőfeszítéseket tesz a la­kásgondok könnyítésére. 1984-ben 249 dolgozó vállalati támogatást ka­pott. Kilencven 30 éven aluli közel 27 millió forint támogatásban része­sült. A BKV-nál 32 nyugdíjasbizott­­ság foglalkozik a több mint 8000 nyugdíjassal. Jelenleg 1000 vállalati nyugdíjasnak 2500 alatt, 1700-nak 2500—3000 forint között van a nyug­díja. Saját lehetőségeink és a folyama­tosan képződő tartalékaink maxi­mális felhasználása mellett a város­­politikához és a változó igényekhez dinamikusan igazodó minőségmeg­őrzés és a maximális fejlesztés ér­dekében kérjük a kongresszus támo­gatását, teljeskörűen hagyják meg a BKV-nál képződő fejlesztési forrá­sokat és a várospolitika céljait szol­gáló hálózatfejlesztéshez szükséges hozzájárulást biztosítsák. A munka­erőszerzés és bérgazdálkodás válla­lati erőfeszítéseit figyelembe véve kérjük az átlagos népgazdasági bér­­színvonal növekedését valamelyest meghaladó bérszínvonal biztosítá­sát, továbbá az autóbusz-járműveze­tők forgalmi juttatásának és a töb­bi járművezető munkaköri pótléká­nak reálértékre történő felemelését. Ez jelentősen segítené a vállalat munkaerőhelyzetének javítását. Figyelembe véve a létszám 60 százalékára kiterjedő 40 órás foglal­koztatás kedvező tapasztalatait, kér­tük a felsőbb szervektől a 40 órás munkahét teljes körű bevezetésének engedélyezését. Ennek támogatását kérjük a KSZDSZ-től is. Ez az in­tézkedés jelentősen javítaná a dol­gozók munkahelyi közérzetét, elő­segítené a létszámhiány csökkenté­sét — mondta befejezésül. KOVÁCS MÁRIA kv-tag, az elnök­ség tagja, a közúti közlekedésben dol­gozó mintegy ötvenháromezer fiatal legégetőbb problémáiról szólva az­zal kezdte, hogy szakmánk terüle­tén a fiatalok részaránya csökkent, miközben a tanulói alapszervezete­ink száma négyről kilencre emelke­dett, taglétszámuk eléri a kilencez­ret. Az országban elsőként szak­mánk függetlenített tanuló főbizal­mit, az idei választásoktól pedig kí­sérleti jelleggel, a 2300-as létszámú miskolci 101. sz. Szakmunkásképző Intézetben függetlenített tanulói szakszervezeti bizottsági titkárt fog­lalkoztatunk. Az iskolákban és tan­intézetekben minden tizedik fiatal szakszervezeti aktivista. A kereseti viszonyokról szólva elmondta, hogy a Volán-vállalatoknál valamelyest elmarad a fiatalok keresetének nö­vekedése a vállalati átlagtól. A szá­mozott autójavító vállalatoknál a vállalati átlagnál nagyobb arány­ban nőtt a fiatalok keresete. Az au­tójavító kisvállalatok többségénél a kisvállalati átlaggal azonos, a szak­mai átlagot jelentősen meghaladó keresetnövekedés valósult meg. A fiatal diplomások többségét nem ösz­tönzik tudásuk, aktivitásuk kibonta­koztatására. Pedig a felnőttek tü­relme és megértése mellett fontos a követelménytámasztás is, csak az­után lehet a munkateljesítménnyel arányos díjazásról beszélnünk. Ma a fiatalok képzettebbek a szakmai át­lagnál, ennek ellenére arányuk a vezetők között alacsony. A vezetővé válás folyamatában még mindig a szolgálati idő hosszának van meg­határozó szerepe. Egyetemeken és főiskolákon kevesebben tanulnak, mint az 1981—82-es tanévben, pe­dig a vállalatok támogatják a szak­irányú felsőfokú képzettség meg­szerzését, még ha a második diplo­máról van is szó. Az egész társadalom és a fiatalok legnagyobb problémája a lakáshely­zet megoldatlansága, ami vállalata­ink minden erőfeszítése ellenére év­ről évre romlik. Az önálló lakáshoz jutás lehetősége ma gyakorlatilag a szülők anyagi helyzetétől függ. Akik vállalták az önálló lakás megteremtésének terheit, olyan mér­vű és hosszan tartó anyagi erőfeszí­tésre kényszerülnek, ami deformál­ja életmódjukat, sőt, gyakran szak­mai pályafutásukat is. Akik pedig nem látnak reális perspektívát az önálló lakás megszerzésére, jövőt­­lennek érzik magukat és így előfor­dul, hogy nem azonosulnak társa­dalmi céljainkkal. További problé­mát jelent, hogy az önálló élet meg­teremtésének lehetősége még szülői támogatás esetén is olyan anyagi terheket ró a fiatal családokra, ame­lyek nagy mennyiségű külön mun­kára kényszerítik őket. A lakásproblémák enyhítésére mindenképpen indokolt a lakáshely­zet egészét átfogó koncepció kidol­gozása, amely a fiatal nemzedék számára is kedvezőbb változást eredményezne. Az ifjúság szinte minden rétegénél tapasztalható a politikai, közéleti passzivitás, elfor­dulás a társadalmi szervezetek te­vékenységétől. Az agyonszabályo­zott gazdasági élet sokszor áttekint­hetetlen és mindez tudati problé­mákra vezet a fiataloknál is. Nehezen értjük meg az egyre szi­gorúbb követelmények mellett az életszínvonal csökkenését, hiszen akik 1956 után váltunk felnőtté, megszoktuk a felfelé ívelő életszín­vonalat. Sok kérdés vetődik fel ben­nünk, amelyekre ritkán kapunk egy­értelmű választ. Pedig aligha lehet eléggé hangsúlyozni, hogy reális cél és perspektíva nélkül, igaz, helyzet­ismeretre alapozott program nélkül nem lehet a fiatalokat megnyerni a jövőben sem. A szakszervezeti mozgalom felis­merte, hogy egyik kulcsfontosságú feladata az ifjúsággal való érdemi foglalkozás — utalt az 1985. októ­beri SZOT-plénum határozatára az ifjúsági tanácsok létrehozásáról. — Közös érdekünk, hogy a fiatalok megtalálják helyüket a szakszerve­zeti mozgalomban, tevékenyen be­kapcsolódjanak annak munkájába. Javaslom az újonnan megválasztan­dó központi vezetőségnek, válassza meg az ifjúsági tanácsot, amelynek feladata lesz, hogy 1986. I. félévében kialakítsa a nagyvállalati ifjúsági tanácsok és alapszervezeti ifjúsági tagozatok szervezeti, irányítási, kap­csolati rendszerét, meghatározza azok feladatait és hatáskörét. A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének ifjúsági tanácsa feladata lesz a 30 éven aluli szak­munkástanuló és dolgozó fiatalok művelődésének, politikai, szakmai, tudományos érdeklődése kielégíté­sének segítése. LÁNG RÓBERT, a központi vezető­ség tagja, a Kisalföld Volán 3500 fős kollektívájának üdvözletét és jókí­vánságait adta át a kongresszus­nak, majd a forgalmi utazó dolgo­zók helyzetével, valamint a Győr- Sopron megyei területen a bős— nagymarosi vízlépcső építése során keletkezett gonddal foglalkozott rész­letesen.­­ Évről évre nő Győr város au­tóbuszforgalma, az utasok és az uta­zások száma. A növekvő utazási igényhez több járatra, több autó­­buszvezetőre lenne szükség, ám a buszvezetők létszáma folyamatosan csökken. Hiába képez vállalatunk saját költségén autóbuszvezetőket, amivel gazdasági hátrányt vállal a népgaz­daság többi ágazatával szemben , a gépkocsivezetők nagy része még a képzési költségek átvállalása árán is kényelmesebb, jobb munkakö­­rülményű és magasabb fizetésű munkahelyet keres és talál. Az évek­kel ezelőtt a győri helyi forgalom­ban bevezetett 5000 forint éves egy­szeri forgalmi juttatás reálértéke az évek során megkopott. A vállala­tunkhoz ragaszkodó autóbuszveze­tőknek kell egyre többet dolgozni a kilépettek helyett is. Nem adhat­juk a nagyvárosok helyi tömegköz­lekedését mellékfoglalkozásba, nem bízhatjuk utasaink tömegeit a mun­kában megfáradt nyugdíjas autó­­buszvezetőkre, vagy gmk-ra. Hely­re kellene állítanunk a helyi autó­­buszvezetők presztízsét. Ennek ré­sze lehetne az éves forgalmi jutta­tás növelése és az anyagi, erkölcsi megbecsülés fokozása. 1986-ban és a további években na­gyobb lendülettel épül a bős—nagy­marosi vízlépcső, amiből a mi vál­lalati kollektívánk is jelentős fel­adatokat vállalt." Tehergépkocsi-ve­zetőink azonban nem tudják meg­érteni, ha a tervek szerint jövőre 25 —30 százalékkal több teljesítményt kell elérni, bérük miért nem nőhet közel ennyivel. Azt elfogadják, hogy nem lehet az övék az egész válla­lati bérfejlesztés. De azt kérdezik, miért jó az országnak, ha nem itt fejtik fel maximális képességüket, hanem máshol, mellékfoglalkozás­ban. Ezért vitatják és kétségbe von­ják a jelenlegi teljesítménybérezést. Ugyanis ha többet dolgoznak, miért nem kaphatják meg a munka ellen­értékét bérben, miért függ kerese­tük a többi vállalati dolgozó­­átlag­­keresetétől? A határozati j­avaslat más részeivel egyetértek, reális le- A kormány elismeri a közlekedésiek munkáját A vitában felszólalt Czinege Lajos is. Hangsúlyozta: az utóbbi öt esztendő alatt a szakma eleget tett az egy­re növekvő igényeknek, s összességében jól megfelelt a bonyolult, összetett követelményeknek. A miniszter­elnök-helyettes ezután szólt az ágazatnak az elmúlt negyven évben elért fejlődéséről, majd azokról a té­nyezőkről, amelyek gátjai a gazdálkodás hatékonyab­bá tételének. Mint mondotta, az egyik legnagyobb gond, hogy alapvető egyenlőtlenségek alakultak ki az infrastruktúra és a termelés között; a szűkös beruhá­zási lehetőségek miatt többnyire a termelő ágazatok kaptak elsőbbséget, s így — az utóbbi években végre­hajtott jelentős fejlesztések ellenére is — még vannak olyan területek a szolgáltató- és infrastrukturális ága­zatokban, így a közlekedésben és a szállításban is, ahol nem javult, hanem romlott a helyzet. A továbbiakban rámutatott: a VII. ötéves terv idő­szakában a kitűzött feladatok megvalósítása érdeké­ben a belső tartalékok mozgósítására, s ezen belül is kiemelten a hatékonyság növelésére, a munkafegyelem megszilárdítására, az élőmunka-ráfordítás kedvezőbb arányainak kialakítására, továbbá a szakmai színvo­nal fejlesztésére van szükség. Ez utóbbival kapcsolat­ban külön hangsúlyozta, hogy már most el kell kez­deni a felkészülést az ezredfordulón várható műszaki, technikai fejlődésre. Erre a gondos felkészülésre an­nál inkább szükség van, mert csak magasan kvalifi­kált szakembergárda lesz képes a korszerű berendezé­sek megfelelő hatékonyságú működtetésére, ami elen­gedhetetlen ahhoz, hogy gazdaságunk versenyben ma­radhasson a világpiacon. Átszervezés után, új lendülettel S­rbán Lajos közlekedési miniszter felszólalásában elmondta, hogy az elmúlt öt év jelentős szervezeti mó­dosításokat hozott a közúti közlekedésben és az autó­javításban, de az átszervezés kisebb mértékben érin­tette a légi közlekedést és a hajózást is. A legkénye­sebbnek bizonyult az AFIT megszüntetése, hiszen ez az ország szinte minden pontján működő javítóüze­mek életében hozott változást. Az autójavítás a tröszti szervezet megszűnése után sem működik rosszabbul — ezt a miniszter jó eredménynek tartja. A sok pa­nasz elsősorban az alkatrészhiányra vezethető vissza, alkatrész hiányában pedig semmilyen szervezet nem lenne képes jobb teljesítményt nyújtani. Az alkat­részellátást tehát mindenképpen javítani kell. A miniszter ezután néhány, a vitában elhangzott fel­vetésre reagálva elmondta, hogy a következő öt év­ben csak kismértékű szállítási teljesítménynövekedés­sel lehet számolni, de emellett igen fontos, a beruhá­zást nem igénylő, viszont annál több odafigyelést, pon­tos munkát követelő szolgáltatási színvonalemelés. Nem kevésbé lényeges a költségek csökkentése, a mun­ka jobb megszervezése, hatékonyságának növelése. Urbán Lajos hangot adott annak a véleményének, miszerint a közlekedésben működő magánszektor okoz­ta nagyvállalati problémákat a felszólalók eltúlozták. Ugyanakkor elismerte, hogy a fuvarozó kisiparosok adórendszere még nem tökéletes, a kiskapukat meg kell szüntetni és a piaci, valamint működési feltéte­leket egyenlővé tenni. Felelősségtudat, szakmaszere­tet tott az elmúlt öt évben végzett áldozatos munkáért. Mint hangsúlyozta, a szakszervezet és az ágazat dol­gozói a gazdasági nehézségek ellenére is jól oldották meg feladataikat, a szakszervezet rugalmasan igazo­dott a változó körülményekhez és követelményekhez. A csaknem négy hónapja tartó szakszervezeti vá­lasztásokat és a kongresszusokat is nagy felelősség, a szakma szeretete, az ország ügyeiért való aggódás és őszinte hangvétel jellemzi. A sok észrevételt, véle­ményt és javaslatot a SZOT vezetése is figyelemmel kíséri, és hasznosítani fogja a magyar szakszerveze­tek XXV. kongresszusán. A SZOT titkára kitért azokra a vitában elhangzott észrevételekre és javaslatokra, amelyek a SZOT mun­kájával függnek össze. Egyebek között elmondta: az üdülési turnusok 12 napra való csökkentése előtt va­lóban ki kellett volna kérni a szakszervezeti tagság véleményét, de a SZOT vezető testületét segítő szán­dék vezette, amikor ezt a döntést meghozta. Az isko­lai szünidő korlátai miatt ugyanis csak így oldható meg, hogy a nyári főidényben az eddiginél több gyer­mekes dolgozó pihenhessen az üdülőkben, és ezt a ké­rést a szakszervezeti tagok tízezrei fogalmazták meg. Foglalkozott a tagdíjlevonásra vonatkozó javaslat­tal is, amely bizonyos szempontból kényelmes megol­dást tenne lehetővé, és megspórolná a bélyegek elké­szítési költségeit is. De hozzátette: ez megszüntetné azt a kényszert, hogy a bizalmi havonta legalább egyszer találkozzon minden szakszervezeti taggal. Bár az is igaz, hogy a mai követelmények eleve rákényszerítik a bizalmit, hogy szinte napi kapcsolatot alakítson ki munkatársaival. Szlovatsik Károly, a SZOT titkára a SZOT elnöksége nevében köszöntötte a kongresszust, majd a közleke­dés és szállítás minden dolgozójának köszönetét mon­ KÖ­LEKIDFL 3

Next