Közlekedéstudományi Szemle, 1966 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1966 / 11. szám - Czére Béla: Az új Magyar Közlekedési Múzeum
XVI. ÉVFOLYAM 1966. 11. SZÁM 487 Az új Magyar Közlekedési Múzeum Dr. CZÉR BBÉLA Az 1966. április 2-án, hazánk felszabadulásának 21. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek sorozatát egy olyan ünnepi esemény gazdagította, amelyre régóta vártunk: közel negyed évszázados szünet után újra megnyílt Budapesten, a Városligetben a Közlekedési Múzeum. Az esemény jelentőségét méltatva, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter beszédében hangsúlyozta, hogy a Közlekedési Múzeum kapuinak megnyitása azért örömteli ünnep a közlekedés dolgozói számára, mert szakmájuk kultúrájának megtestesítőjét üdvözölhetik benne. A Múzeum jelentősége azonban nem mérhető csak egyetlen szakma igényeivel: Budapest lakossága, sőt országunk egész népe, az idősebbek és a fiatalok egyaránt olyan régóta hiányzó intézményt kaptak benne, amely a közlekedés témáin keresztül egész műszaki kultúránk emelésére hivatott. A Múzeum megnyitása óta eltelt fél esztendő bebizonyította, hogy új intézményünk messzemenően megfelel a várakozásnak. Nemcsak a megnyitó kiállítás tartalma és színvonala, hanem a mögötte meghúzódó, kevésbé látványos, de igen sokrétű és régóta folyó múzeumi munka is sokfelől elismerést aratott. Elsősorban a bel- és külföldi sajtóvisszhangok, a Múzeum vendégkönyvébe írt sok és lelkes bejegyzés, de legfőbbképpen a több mint százezer látogató bizonyítják ezt. Emellett azonban a legmértékadóbb szakmai fórumokon elhangzott megnyilatkozások is igen nagyra értékelték a Múzeum eddigi munkásságát, a megnyitó kiállításban testet öltött eredményeket és azokat a célkitűzéseket is, amelyeknek valóra váltása kisebb nagyobb részben még a jövő feladata. A Múzeum megnyitása alkalmából Budapesten rendezték meg a közlekedési muzeológusok második nemzetközi tapasztalatcseréjét, 6 ország küldötteinek részvételével; a külföldi résztvevők megállapították, hogy új intézményünk kiállításának szakmai és művészi színvonalát, korszerűségét tekintve — Európa legelső közlekedési múzeumai közé tartozik. A Magyar Tudományos Akadémia Közlekedéstudományi Bizottsága pedig amely ülését 1966. április 20-án a Múzeum falai közt tartotta és megvitatta dr. Mészáros Vince főigazgató referátumát — örömmel vette tudomásul a hazai közlekedéstörténeti kutatómunka fellendítésében a Múzeum eddigi eredményeit, s egyben hathatós segítségét helyezte kilátásba tudományos tevékenységének fejlesztéséhez. Mindezek alapján ma már megállapítható, hogy az új Magyar Közlekedési Múzeum, amelynek életrehívását két évtizedes következetes és sok nehézség legyőzését kívánó munka előzte meg, nemcsak a népművelésnek, hanem a tudományos kutatómunkának is szilárd, a jövőben is minden támogatást megérdemlő bázisa.* A Magyar Közlekedési Múzeumot — mint az közismert — a múlt század végén alapították. A közlekedési forradalom magyarországi kibontakozása, a közlekedés fontosságának felismerése az ország gazdasági és kulturális előrehaladásában, a gőzhajózás és a gőzüzemű vasút rohamos fejlődése adták a hátterét és a lendületét annak a lelkes gyűjtő és modellkészítő munkának, amely a Múzeum alapjait megvetette. Az 1885. évi közlekedési kiállítás, majd az 1896. évi millenniumi kiállítás közlekedési csarnoka, ezek hatalmas közönségsikere vezetett az 1899. május 1-én megnyílt állandó Közlekedési Múzeum alapításához. A Múzeum a maga idejében világviszonylatban is híres gyűjtemény volt, mind a megnyitás viszonylag korai időpontja, mind a modellek szépsége, műszaki hitelessége és gazdagsága tekintetében. Méltán lett a Közlekedési Múzeum a főváros, az ország egyik legnépszerűbb, legtöbbet látogatott múzeuma. A Magyar Államvasutak által fenntartott, de a közlekedés valamennyi ágazatát felölelő Múzeum a következő évtizedekben is fejlődött és a nagyközönség, az ifjúság fokozott érdeklődésének tárgya volt. Noha a gyűjtemény, I. ábra. A múzeum első látogatói