Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1924 (17. kötet, 1-8. szám)
1924-02-29 / 1-2. szám
megölték. Ez alkalommal az agarfelületen, a streptococcusokon kívül, egy Gram-pozitív, rövid, vaskos baktériumnak szürkés-sárga, nedvdús telepei is nőttek, amelyet színtelen pyocyaneusnak minősítettem. A bakteriológiai vizsgálatok egybehangzó eredménye alapján úgy a sütvényt, mint a mezőhegyesi kóresetet streptococcus fertőzésnek diagnoszkáltam s a kórokozó mikroorganizmust, megkülönböztetésül a többi streptococcus-féleségektől „csikó-streptococcus“-nak neveztem el. Mivel pedig ezen streptococcussal Szélyesnek egy kísérleti rovat mesterségesen is sikerült annakidején fertőznie, a betegség kóroktanát véglegesen tisztázottnak tekintettem. Az évről-évre nagy pusztításokat okozó fertőző betegséget a méneskari kórtársak különféle speciális gyógyszerekkel, majd anyavér-kezeléssel, vagy a betegségből kigyógyult csikók vérsavójával iparkodtak gyógykezelni, alig számbavehető eredménnyel. Amikor azután, vizsgálataim alapján, az derült ki, hogy a járványt speciális streptococcus-féleség okozza, az ezzel termelt antistreptococcus-serummal igyekeztünk a bajt leküzdeni. Legelső ezirányú kísérletemet 1921-ben Sütvényben Farkassal végeztem, aki 44 beteg csikót serumozott, amelyek kivétel nélkül mind meggyógyultak. Az első kísérlet biztató eredménye után mindazon állami ménesintézetekben, ahol a betegség otthonos volt, 1922. tavaszán, valamennyi fogékony csikó születésük után 2 hetenkint 20—20 kem. serummal védőojtották. A járvány azonban a védőojtások ellenére ez év tavaszán újra fellépett. A statisztikai adatok szerint, 1922 ben Kisbéren 77 csikóból 16 betegedett meg és 5 elhullott. Bábolnán 112-ből 69 beteg, 11 hulla; Mezőhegyesen 4 hulla. Sütvényben a serumozás ezúttal is bevált, mert a sok csikó közül csak 7 betegedett meg s csak 1 hullott el, amely születése óta gyenge, fejletlen volt. A streptococcus-serummal való védő- és gyógyítóoltásoknak ezen épen nem remélt megbízhatatlansága arra indított, hogy a betegség kóroktanával újra foglalkozzam, annál is inkább, mert 1922-ben, sajnos, egyetlenegy esetben sem volt alkalmam bakteriológiai vizsgálatokat végezni. 1923-ban a legelső elhullás Bábolnán történt. A felküldött, majdnem kétszeresére megnagyobbodott tüdőben igen sok, nagy kiterjedésű, genyes tályogot találtam ; a felkent táptalajokon az ismert streptococcus-telepeken kívül feltűnő sok szürkéssárga, nedvdús baktérium-telep is fejlődött, amelyek 48 óra múlva összefolytak, úgyhogy az egész agar felületét ellepték. A fenyes tüdőnyirokcsomókból ugyanezen baktérium-telepek, igen nagy számban, majdnem tisztán fejlődtek. A tüdőgennyel fertőzött egerek ezúttal is streptococcus sepsis-ben pusztultak el. A másik baktériummal ellenben, amely ugyanaz a vaskos áram-pozitív pálcika volt, amelyet 1921-ben a mezőhegyesi csikó kóros tüdejében is megtaláltam, semmiféle kísérleti állatot nem sikerült fertőzni. Ezen kísérleteim közben, márciusban, Magnusson svéd bakteriológus arról értesített, hogy az általam leírt csikóbetegséget az egyik svédországi ménesben ő is megállapította. Levelében közölte továbbá azt is, hogy ő a kóros tüdőrészekben a strepto-