Közlöny, 1848. augusztus (53-83. szám)

1848-08-11 / 63. szám

304 kekkel , de szülőkkel lehet bajunk. Mondatott ugyan, a' nép jó gondolkozást­, csak a’ bujtogatások vezetik azt tévútra. Egyfelől illy rész vezetők mindig találkoznak, de a’ nép is nem felvilágosult. Az uj­abb átalakulás lerontotta ugyan a’ nemzeti ’s vallási közfalakat, ’s a’ testvériség, egyenlőség elvein alapította; mind e’ mellett — bár le­gyek rész próféta — de meggyőződésem szerint — épen ezen elvek nyomán ezután avagy csak huzamos időkig növekedni fog a’ vallási tü­relmetlenség, féltékenység. Népképviseletnek be kell az egyházi igaz­gatásba is hozatni; e’ szerint a' népnek alsóbb, kevésbbé mivelt, túl­buzgó, 's papjaitól függő osztálya folyván be az egyházi igazgatásba, ettől a' szeretet, türelem gyümölcseit kevéssé várhatjuk. — A r. ka­­tholikus nép hol kisebbségben van. félteni fogja gyermekeit az eretnek­ség veszélyeitől; hol a­ katholikusoké a’ többség, ott a’ protestáns fél­ni fog a’ térítés következményeitől. — Sérteni nem kívánok; de tud­va van , hogy ámbátor az emberek a’ földi javak osztogatásában fösvények, olly adakozók a’ mennyország áldásai osztogatásában; ki azt hiszi, hogy a’ más hitü nem idvezül, az véleményem szerint is, ön meggyőződése szerint jó dolgot követ el, midőn másnak örök idvességet — mennyországot eszközöl, — s innen a’ sok inger­lés , féltékenység. — Palóczy képviselőtársam szép szivárványos színekkel festé, hogy a' közoskolák testvéri szeretetet eszkö­zölnek , hogy a’ különböző hitfelekezetüek közt nem létezne vallási féltékenység, 's ennek bizonyító példájául emlité, hogy egy me­gyében a’ reformátusok r. katholikust választottak gondnokuknak. Az illy nép közt nem is kell külön oskola, valamint sehol sem, hol a­ kü­lönböző hitüek közt nem uralkodik féltékenység. De valljon igy van-e ez mindenütt? nézzük meg csak Erdélyt — mellyet, közbe legyen mondva — képviselőtársaim nagyobb része talán kevésbbé ismer, mint Izlandot — ezen regényes és gazdag kis kerület ámbátor betűben és lélekben több vallási szeretettel dicsekedhetik, mint Magyarhon. •— valljon mégis nincsen-e meg több helyein a’ vallási féltékenység ? — Erdélyben reformált egyházaknak nem csak katholikus, de különböző nemzető ’s vallásu szabad választás szerinti gondnokai is vannak. Ott református pap , az unitáriusok, lutheránusok ’s ó hitüek egyházaiban temet, egyházi szent beszédeket tart; — ott — midőn még sehol sem másutt, ez előtt több mint 3 századokkal törvényben kimondatott, hogy vallásban kiki kövesse ön lelkiesm­éretét; ott, hol minden hivatal­­belinek, sőt a­ r. katolikus püspöknek is hivatala kezdetekor ünnepé­lyesen esküt kell letenni, hogy a’ vallások és nemzetek egyenlő jogait oltalmazza. — Nem lelkiesméreti szabadság országában is tudok he­lyeket , hol a’ minden vallásnak számára nyitott közoskolákban a’ ta­nítás ingyen adatott, s a­ kevés számú r. katholikusok inkább saját költ­ségeiken külön oskolát nyitottak, mintsem olly közoskolába adják gyer­mekeiket , hol a’ tanító ’s nevendékek nagyobb része református volt. — Igenis, uraim, ne csináljunk magunknak illusiókat, ne hitessük el magunkkal, hogy csak a’ világosság és szeretet világa országos, ve­gyük az embereket, a’ mint vannak, magok balitéleteikkel ’s vallási el­fogultságukkal, 's valljuk meg nyíltan, hogyha azt akarjuk, hogy az elemi iskolák gyümölcseit hazánk gyermekei nagyobb része élvezhesse, a'­mi felekezeti szeretet gyarapodjék, — igy mondjuk ki, hogy minde­nütt nyittassanak köz elemi oskolák, 's a különböző hitfelekezetüek számára az álladalom költségén csak azon es­etben állíttassanak fel kü­lön elemi oskolák, ha a közoskolák ellen k­itünő s kitérréssel fenye­gető veszély mutatkozik, s az illy külön hitfelekezetűek száma az 50-et felülhaladja. — Ezen módosítással pártolom cultusminister úrtól el­fogadott központi bizottmány szerkezetét. Zeyk József: Én ezen tárgyhoz valósággal félve szólok, ’s félve azért, mert annyira kimentve látom a ház türelmét, — melly, köztünk legyen mondva, nem is szokott igen nagy lenni, — miszerint nem nagy reménységem van arra, hogy figyelemmel méltóztatnának kihallgatni. Azonban a’fenforgó tárgyat ollly fontosnak tartom, hogy az iránti vélekedésemet kimondani, annyival is inkább kötelességem­nek érzem­ , nehogy azon gyamiba essem, hogy holmi individuális vok­solásra való feihívás által vélekedésem kimondásától mintegy elretten­tettem. (Dologra!) Hogy az, mit mondottam, a dologhoz tartozik-e? ol­­­lyan kérdés, mellyel mindenesetre mások fognak eldönteni; de ha már a szószékre léptem, bizonyára igényelhetem, hogy méltóztassanak végig hallgatni. (Halljuk!) Én ezen tárgyra nézve, mellyet, midőn a' nép maga a törvényhozásban olly kitűnő részt vészén, a legfontosab­bak egyikének tartom, azt látom kérdésben forogni, hogy a’ népneve­­lés iránt hozandó törvények életbe léptettessenek-e vagy sem? — 's vélekedésem e tárgyra nézve, mellyet egyébiránt nem a' kamarai discussio utján, hanem, magam is a neveléssel hosszasabb ideig bí­belődvén , már ezelőtt szereztem magamnak , ellentemen áll azzal, mi gyakorlatban az egész mivelt Európában divatozik. Igenis, az egész mivelt Európában mindenütt külön nevelés van a külön vallásuak szá­mára ,­­s az ellenkező némel­y helyeken megkisértetett ugyan, de ezen kísérletet siker nem koronázta: az én meggyőződésem mindazonáltal, a' közös nevelés mellett van. — Uraim! én azt gondolom, hogy — a’ mint el is mondatott már — nincs pápista olvasás, írás, vallás­tan , valamint nincs kálvinista olvasás , írás és kálvinista vallás­­tan, — mert az ismereteknek nincs vallásuk ; 's ez olly igaz­ság , mellyet közülünk senki sem fog kérdésbe vonni; s már most a­ kérdés az, hogy, miután ezen igazság áll, teheti-e azt a’ törvény­­hozás, hogy ezen igazságtól eltérő eszmét mondjon ki a’ törvényben? Én azt hiszem, a' törvényhozásnak ezt tenni nincs joga; s a’ törvény­­hozás más átalános eszmét nem mondhat ki, mint a’ közös oktatás eszméjét; mert a’ törvényhozásnak szövétneket kell gyújtania a’ ho­mályban tévelygők számára , hogy a' szerint intézzék lépéseiket. En­nélfogva hibáztatom azt, hogy itt közösségről van szó, de az átalános eszme, mellyet mint átalános igazságot a’ törvényhozásnak el kell is­­mernie, nincs kimondva. Én tehát legelsőben is előrebocsátom ezen átalános eszméi, melyhez minden elemi iskolákat szabatni kívánok, hogy azok a’ közös oktatás eszméjére legyenek alapítva, ’s mint kö­zös iskolák állíttassanak fel. S mi itt a czel? Először is, hogy az ele­mi oktatás lehető legnagyobb kiterjedést nyerjen az országban; má­sodszor a­ czél az, hogy a­ vallásos különbség által felállított falak a lehetőségig lerontassanak. Úgy gondolom, ez mindegyikünknek czélja; ’s a’ kérdés csak az, milly eszközökkel lehet ezen czelt elérni? —­­Azt hiszem, az országnak legnagyobb részében a­ közös iskolákat be lehet hozni, de azt is hiszem, hogy az országnak vannak oly részei is, hol a közös iskolákat ellenszegülés nélkül behozni nem lehetne. En­nélfogva átalánosan kimondanám a közös oktatás tervét; egy másik­­­­ban pedig szabadságot engednék arra, hogy a külön felekezetek kü­lön iskolákat is állíthassanak, ’s azt tartom, e’ tekintetben átalános e’ nézet; legalább sokakat hallottam, kik a szabadságot megadni akarják. De fenmarad a harmadik kérdés, hogy ezen külön felekezeti iskolák nyerjenek-e segítséget a státustól, vagy sem ? Azt gondolom, ebben van a véleménykülönbség ezen §-ra nézve. S erre vélekedésem az, hogy azon esetben, ha — a’ mint a' szerkezetben áll — a’ külön vál­ni akarók száma nem elég nagy, hogy külön iskolát alapíthatnának, vagy hogy alapítására szükség lenne azon esetben is, ha közösen egy iskolába járnának , ezen esetben a státus segedelmet ne adjon. Ha ellenben olly számmal vannak, hogy ha közös iskolába men­nének is, akkor is külön oktató által külön oktatást keltene nyerniök , ezen esetben a status által annyira kívánom őket segíteni, a mennyiben azon adót, mellyet nevelési adó czun alatt fizetnek, igenis az ő isko­lájukra forditanám; de más segedelmet nem adnék. 3 erre azon meg-győződés vezet, hogy a' nép előítéleteit a’ háznak eloszlatni kötelessé­ge, s hogy a’ népnek előítéleteit számba nem vennie nem lehet. Vé­lekedésem tehát az, hogy az előítéleteket el kell 's el is lehet osz­latni, de nem erőszakkal. Mert ha a’ nép valamelly előítéletét erőszak­kal támadjuk meg, óriássá válik, ’s ellentáll; ha pedig nem támadjuk meg erőszakkal , úgy magától eloszlik. S azt hiszem, a­ statusnak nincs joga azért, mert valaki vak, vagy nem lát, vagy mert előítéletek­kel van telve, azt mondani : mivel illyen vagy, nem adok oktatásodra költséget Épen mert illyen, annyival inkább kell oktatására költséget adni, s annyival inkább kell törekedni arra, hogy felvilágosittassék. — Továbbá azt hiszem, hogy a’ vallásfelekezetek közti súrlódások ele­­nyésztetésére nincs czélszerübb eszköz, mint az, mellyben erőszak nem foglaltatik. Tudjuk a’ históriából, hogy ott, hol a’ vallásos elkü­­lönzést erőszakkal kivánták elnyomni, ott a’ vallásos fanatismus fele­melte fejét, s ekkor nem bírtak vele; ott ellenben, hol a­ vallásos türelem példáját látjuk, önkénytesen szűnik meg a’ súrlódás. — Hal­lottam vádként felhozatni, hogy a’ felekezetességre hajlandóság na­gyobb mértékben van a’ protestánsoknál, mint a’ katolikusoknál. S ez talán igaz is. De mi az oka ? Az, mert századokon keresztül nyo­matva voltak, ’s igen természetes, hogy azok, kik nyomva voltak, a’ vallásos féltékenység magvait inkább megtartották kebleikben, mint azok, kik nyomva nem voltak. Már uraim! nem mondom hogy ez he­lyes, de igy van. "S miután igy van, a’ törvényhozás ott ugyan, hol el­vet kell kimondani, az igazság eszméjét tartsa szem előtt; de hol az elvet gyakorlatba kell venni, ott a dolgok valódi állását kell tekintetbe vennie. S tökéletesen meg vagyok győződve, hogy vannak az ország­ban o­ly elemek, me­lyeket fel fognánk lázítani, ha erőszakkal lépnénk fel. S mi lenne a­ következés? Nem a­ vallásos türelmet fognánk be­hozni, hanem a­ türelmetlenség lobogóját lobogtatni. ’S ez az ok, mi­ért kívánom, hogy e’ tárgyban erőszakhoz ne nyúljunk. Már most előadom röviden öszpontosítva nézeteimet. (Olvassa nézetei rövid kivonatát. Minek végeztével:) Részemről csak azt nem tudom még átlátni, hogy miért legyen ez felekezeti kérdés ? Azt tar­tom, a’ főelvre nézve tökéletes egyetértés van, ’s csak a kiviteli esz­közök tekintetében lehet különbség. Az egyik ezt, a’ másik azt tartja helyesnek; de, hogy miért kellene ebből felekezeti kérdést csinálni, föl nem foghatom. (Helyes! Szavazzunk!) Elnök: Meg 34-en vannak felírva. (Szavazzunk!) Bethlen János: Én nagyon is sajnálom, hogy ollyankor ju­tok szóhoz , midőn a’ ház türelmét már elvesztette (zaj); bátor vagyok megjegyezni, hogy a' többség erőszakoskodása által magamat szavam­tól elültetni nem engedem. (Halljuk!) Uraim! ez nevezetes kérdés előt­tem , — mellyre nézve polemizálásba nem fogok ugyan elegyedni; de a’ mennyire azon vidéket — mellyben lakom — ismerem , bátor le­szek adatokkal szolgálni, mi a’ törvény hozatalára szükséges, hacsak nem akarjuk látatlanul a’ törvényt meghozni a’ nélkül, hogy az or­szágot ismernők. Nem fogok a' bibliából szólani, — mellyben nagy igazságok van­nak megírva, de mellyek ránk nézve nagy hatással nem lehetnek; mert azok vallásos igazságok, mellyeknek megértésére még tán egy század­év kell. Én, uraim, azt vélem, hogy — mint az előttem szóló is mon­­dá—kicsinyre lehet szorítani a­ kérdést, t. i. csak arra, hogy azon iskolák, mellyek felekezeti iskolák, úgy állittatnak-e fel, mint feleke­zeti iskolák, miszerint azok a’ statustól segélyt kapjanak, és mennyi részben? — Gondoljuk meg azt, hogy akkor, midőn a­ status átve­­szi a nevelési ügyet, és az alsó iskolákat rendezi, ugyanakkor adót is vet a’ status az egyes községek személyeire, vagy is az egyes közsé­gekben levő emberek egymást megróják. Már p’racticumra menve nem kételkedem, hogy lesznek helysé­gek, hol megfizetik szívesen azon költségeket; de lesz sok hely­ség , mellynek ha mondják, hogy gyermekeit csak a köziskolákba küldheti, nem fogja azokat megfizetni, először is olly akadályra ta­lálunk, mellyel szembe nem tudom mi katonai erőt kell felhasználni a’ pénz behajtására. Bizonysága állításomnak a’ Székelyföld, — hol mind egyenlő nemzethezi emberek vannak, és a’ vallással a’ nemzetiség nincsen úgy összekötve mint másutt, mégis nem igen történik az, hogy önként köziskolákat állítsanak. — Mi a’ nép képviselőinek ke­­resztelgetjük magunkat, s némellysor azt mondjuk: álljon, mit a' nép akar, — némellykor ismét azt mondjuk: ne álljon az, mit a’nép akar. Ez nem megy. Én nagy jártasságot az ügyben nem tulajdonítok magamnak; de honomban egy tractust 12 év óta alkalmam volt ke­zelni. A’ statusnak kötelessége kimondani, hogy a’ közös iskolákat akarja , ’s kötelessége a' népet felvilágosítani arról, hogy küldje oda gyermekeit, de a’ dolgot erőszakolni nem czélszerű. Azért az előttem szólott képviselő urnak módosítását pártolom. (Szavazzunk!) Elnök: A’ kérdés igen fontos, de házunk helyezete igényli, hogy a' felett komolyan értekezzünk. Úgy látszik, mintha némellyek mulatságból íratnák fel magukat, — miután most a’ feljegyzettek szá­ma már 40 felé áll, noha mindenki láthatja , hogy a­ kérdés már tö­kéletesen kimerítve van. (szavazzunk!) Miután látom , hogy a’ tisztelt tagok a szólástól elállanak; — kijelentem, hogy nyolcz módosítás nyujtatott be. Magától a­ törvényjavaslattól — úgy, mint benyujtatott — a nevelési minister úr is elállván, áll előttünk a bizottmányi szer­kezet ; azt gondolom azonban, hogy azon szerkezettel — mit fel fo­gok olvasni a ház előtt — meglehetősen el volna döntve a dolog. A­ különbség leginkább az, miszerint a bizottmányi szerkezetben mon­datik , hogy az álladalom által olly helységekben vagy községekben, hol egy-egy felekezethez tartozó iskolába járó gyermekek száma 50-t meghalad, külön álló iskolákat is állíthassanak, következéskép per­missio a’ szerkezet; többen azonban parjancsolólag kívánják a’ tör­vényt alkotni. Ezen két fő nézet tehát az /­I hellyet szavazás által kell eldönteni, és ekkor a kilencz szerkezet közül bármellyik döntetik el, melly a’ megállított elvet magában foglalja, el lehet fogadni. Fel fogom olvasni a’szerkezetet: „Azon községekben, hol egy-egy hitfelekezet iskoláiba járó gyermekek száma 50-re megy, mindemk hitfelekezet számára álladalmi költségen nyittathatik-e külön iskola, vagy nem?“ — Tehát azok, kik permissive akarják, igennel, — azok, kik közös iskolát akarnak, — nemmel fognak szavazni. Irinyi József: Megnyugszom a kérdésben, csupán ezen szót „n­y­i­tt­a­t­h­a­t­i­k-e;‘, ezen szóval kívánnám fölcserélni: „n­y­it­­tassék e?“ Elnök: A* kérdést úgy mint Irinyi József ur kívánja, nem sza­bad feltenni; mert a szabályok értelmében mindig először a’ szerke­zetet kell kérdésül kitűzni; a’ szerkezetben pedig azon elv rejlik: kö­­vetkezéskép nem tehettem máskép fel a kérdést. (Helyes!) Lónyay Gábor: A’ feltett kérdésben két eszme van: egyik, hogy permissive megengedtetik a’ hit felekezeteknek a’ külön iskolák felállíthatása; a másik eszme az, hogy ezen engedményezett külön felekezetű iskolákat — valljon a’ status segedelmezze-e, vagy sem ? mert lehetnek közöttünk ollyak is, kik permissive megkívánják engedni, hogy állíthassanak; vannak ellenben ollyanok , kik azt sem akarják megengedni. Elnök: Úgy hiszem , hogy azon szerkezetben is, mellyet ed­dig elfogadtunk, azon elv­ben­ foglaltatik, kivévén Palóczy képviselőtár­­sunk indítványa következtében az 1713-ban vagy azon időtől fogva eltöröltetett szerzeteseket, már ki van mondva, hogy magánosodnak iskolákat lehet felállítani. Következeskep erre vissza ne menjünk, ha­­nem az a’ kér­dés, hogy olly helységekben, hol egy-egy fmfeleke­zet iskoláiba járó gyermekek száma 50-re Mégy, —­ m­indenik hitfele­­kezet számára álladalmi költségen nyiltathatik-e külön iskola vagy nem? (Helyes! szavazzunk!) Tehát a’ neveket felolvasni fogja Ludvig úr, ’s azokat pedig jegyezni Irányi Dániel és Keller. Kezdődik a’ nyilvános szavazás. Elnök: Most a’szavazás fog megtörténni. Külön lesznek fel­írva azok , a’ kik igenre, külön azok, a’ kik nemre szavaznak, és azok is külön lesznek följegyezve, a’ kik nincsenek itt. I­g­e­n­re szavaztak a’ következő tagok: Antal Imre , Bánhidy Albert, Bartal György, Bessenyei Károly, Bezerédy István, Bittó István, Boczkó Dániel, Buday Endre, Bethlen János, Boer Antal, Brandi Mihály, Csupor Gábor, Drágos János, Eötvös József, Erős Lajos, Eitel Frigyes, Fábry István, Fábián Dániel, Fabinyi Frigyes, Gedeon János, Glavina Lajos , Gaal János , Gyulay Lajos, Gósz Ká­roly , Horváth Dániel, Horváth Ferencz, Hunfalvy Pál, Horváth Ist­ván , Hauser Ernő, Jakoby János, Karika János, Kazinczy Gábor, Keller János, Kórizs Gáspár, Kovács Lajos , Kovachich János , Kubi­­cza Pál, Kricsfalusy Lajos, Kemény Domokos, Lónyay Gábor, Lónyay Menyhért, Ludvig János, Lészay Dániel, Martini Frigyes, Mártonffy Károly, Mihályi Gábor, Miskolczy Károly, Molnár József, Murgu Entim, Méhes Samu, Mics Károly, Nagy Ignácz, Nagy József, Nozdro­­viczky Gyula, Nagy Károly, Okolicsányi Lajos, Pap Endre, Pap János, Popovits Miklós, Repeczky Ferencz, Roth Illés, Sebestény László, Sol­tész János, Széchenyi István, Szerb Tivadar, Szirmay József, Szum­­rák János, Szász Károly, Schnell József, Schmidt Mihály, Teleki Domokos, Trefort Ágoston, Torma József, Torma István, Tanay Má­tyás, Vermes Illés, Veszter Pál, Varga Sándor, Vennich Mihály, Zákó Péter , Zichy Antal, Zsennyei Pál, Zeyk József, Zeyk Károly. Nemre szavaztak a’ következő képviselők: Abonyi István, Ágoston József, Alagya Imre, Ambrus József, Ányos István, Bakalo­­vics Szilárd, Balogh János, Barthos Ede, Baternay Imre, Bencze Ignácz, Beniczky Pál, Bernáth József, Bezerédy László, Bocsor István, Bogda­­novics Vilibald, Bogdán Vincze, Bónis Samu, Borsiczky István, Bott­­ka Imre, Bója Gergely, Békássy Imre, Cséhy Zsigmond, Csertán Sándor, Csiky Sándor , Décsey László , Dedinszky József, Dobolyi Károly, Dobozy Mihály, Dualszky Ignácz, Demjén József, Elek Mi­hály, Ercsei Zsigmond, Eördögh Frigyes, Fábián Gábor, Farkas Károly, Farkas Pál, Fejér Lajos, Fekete Lajos, Festetics Miklós, Fiáth István, Frideczky Lajos, Fülep Lipót, Fejér Márton, Farkas Lajos, Gencsi József, Glatz Antal, Gorove István, Gózon Imre, Góz­­man János, Gosztonyi János, Gyergyai Ferencz, Györffy Samu, Gál Dániel, Hadzsics Lázár, Hajnik Pál, Hajós József, Halasy Ede, Her­­telendy Miksa , Hettyei István, Hettyei Vincze, Horváth Ödön, Hor­váth Péter, Huszár Dániel, Halász Boldizsár, Herman Gáspár, Illésy János, Imrédy Lipót, Irányi Dániel, Irinyi József, Jekkelfalusy Emil, Jendrassik Miksa, Jakovics József, Jakubik Antal, Jósa Károly, Kacs­­kovics Lajos, Kalauz Pál, Kállay Ödön, Kálóczy Lajos, Kandó Kál­mán, Karácsonyi Antal, Komlóssy Imre, Kovács Miklós, Kubinyi Fe­rencz, Kund Vincze, Kubinyi Rudolf, Karácsonyi János, Kóródy Samu, László Imre, Luzsinszky Pál, Luzsinszky János, Lukinics Mihály, ifj. Madarász József, idősb Madarász József, Madarász László, Marsovsz­­ky Bernáth, Martincsek Miklós, Mátyás József, Molnár György, Mó­ricz Antal, Mujzer József, Mullek Ferencz, Mihályi Gergely, Mikes János, Másvilági István, Molnár Dénes, Nagy Ignácz pesti, Nagy Károly, Nagy Samu, Neszter József, Nyáry Pál, Nyéky Albert, Oles­­váry Gábor, Olgyay Lajos, Omaszta Zsigmond, Pálffy János, Palóczy László, Pap Pál, Patay József, Pethes József, Puky Miklós, Pócsa Ferencz, Perczel Vincze, Radnics Pál, Ragályi Ferdinánd, Raisz Szi­lárd, Recsky András, Riskó Ignácz, Román Ferencz, Rengei Ferdi­nand, Sárközy József, Sebestény Ignácz, Selevér Elek, Sillye Gá­bor, Simon Pál, Simon Rudolf, Simay János, Simonyi Lajos, So­­mosy Ignácz, Szabadfy Sándor, Szabó Sándor, Szalay Antal, Szálé Antal, Szacsvay Imre, Szeles Lajos, Széll József, Szentimrey György Szintay János, Szirmay Ödön, Szirmay Pál, Szivák Miklós, Szene Ká­roly, Szúnyogh Rudolf, Szüllő György, Zsembery Imre, Szabadhe­gyi Antal, Szenti­vány­i György, Salamon Lajos, Táncsics Mihály Tanárky Gedeon, Tar Károly, Teleki László, Tolnay Károly, To­­perczer Ödön, Török Bálint, Topler Simon, Topler Antal, Tallián Ede, Ujfalusy Lajos, Vadnay Miksa, Vagyon Antal, Várkonyi Á­­dám, Vitulay József, Záborszky Imre, Zelenay Gedeon, Zmertich Károly, Zsitvay József, Boczkó Károly, Kis Miklós, Lukács Sán­dor, Osztrovszky Samu, Gräfl József. A’ szavazás alkalmával nem voltak jelen a’ következő tagok : Almássy Pál, Antal Mihály, Asztalos Pál, Angyal Pál, Bay Antal, Bár­­czay Albert, Batthyányi Lajos, Beniczky Ödön, Berzenczey László,­ Besze János, Bodon Ábrahám, Bogyó Sándor, Boldizsár István, Brogyányi Imre, Buda Sándor, Buday Sándor, Borbély Lajos, Batthyányi István Berde Mózsa, Boheczei Sándor, Dániel Pál, Darvas Antal, Deák Ferencz, Deskó Attiin, Dobay Hugo, Dobolyi Sándor, Demeter József, Dőry Fri­gyes, Eckstein Rudolf, Francsek József, Fekete Lőrincz, Ferdinandy Bertalan, Fischer István, Freund Ferencz, Fejér János, Fosztó Ford." Faik Károly, Fésűs György, Friedenfels Jenő, Festetics Géza, Gábriel István, Ghyczy Kálmán, Haller Sándor, Haczel Márton, Hanke Béla Házmán Ferencz, Hevesy Bertalan, Horváth Boldizsár, Horváth József, Hegedűs Imre, Haller Lajos, Ivánka Zsigmond, Justh György, Kende­­­lényi Károly, Klauzál Gábor, Koller József, Kossuth Lajos, Kubinyi Fló­rián , Kubinyi Ödön, Kupricz Imre, Kemény Dénes, Korbuly Bogdán, Kemény Zsigmond, Latinovics Móricz, Mán József, Majercsák Már­­­­ton, Mamch Péter, Markhót János, Mészáros Lázár, Mikó Mihály, Németh Albert, Niczky Sándor, Okolicsányi Antal, Pap Móricz, Pap Zsigmond, Perczel Móricz, Pillér Gedeon, Plechel József, Pribék Antal Prónay Gábor, Puteány József, Pulszky Ferencz, Perczel Miklós, Racz­­kovics Kozma, Reisig Lajos, Rónay Lajos, Roth Sándor, Rosenfeld Jó­zsef, Sinkay János, Somogyi Antal, Speletics Bódog, Sréter László, Szal­bek György, Szalmássy Ferencz, Szupay Antal, Szaplonczay József, Szentiványi Márton, Szentkirályi Móricz, Szidor Ferencz, Sztojanovics Mihály, Szemere Bertalan, Szoboszlay György, Simonyi Ernő, Sárosy Ferencz, Susanni József, Schmidt Henrik, Soltész Fr., Tar János Tar­­nóczy Kázmér, Terney János, Tóth Lőrincz, Ulman László, Urbán Gyula, Varga Benedek, Vlad Alajos, Vukovics Sabbás, Vörösmarty Mihály, Vas Samu, Záborszky Alajos, Zahora Márton, Zákó István. Elnök: A’ mint értesítve vagyok, az igazolt követek már mind be vannak írva. Mi a szavazás eredményét illeti: a­ kérdés 181 szava­zattal dűlt el nem­re, 86 ellenében. E szerint maga az elv el lévén döntve annak részleteiről és a' szerkezet megállapításáról holnap fog a’ tanácskozás folytattatni. Az ülés fél háromkor eloszlott. XIIIX. ülés a’ képviselőházban aug. 9-én reggeli 10 órakor. Elnök: Pázmándy, később Pálffy János; tárgy: elemi ta­nodák. Elnök: Az ülés megnyílt. A’ tegnapi jegyzőkönyv fog a’ ház előtt felolvastatni. Kazinczy Gábor jegyző által a’ jegyzőkönyv felolvastatik. Elnök: Fogaras vidékének egyik megválasztott követe Te­leki László lemondván, helyette Pap Máté választatott. Az erről szóló jegyzőkönyv benyujtatott, mely is az igazoló bizottmányhoz lesz uta­sítandó. A pesti kőnyomda tulajdonosai kérvényt nyujtanak ha a' hás

Next