Közlöny, 1848. december (174-203. szám)

1848-12-20 / 193. szám

11938. Nft'jegyzéke, a’ honvédsereghez kinevezett, és tisztségek­ről leköszönt egyéneknek: Jo­tse k * Lőricz, 4 ik zászlóalji hadnagy. Pongrész Turib­us, 43-ik zászlóa­­j főhadnagy. Jesztiiky Mihály, 49­ i k zászlóalji főhadnagy. M 'liler Ignácz, 29 k zászlóajj százados. Ell­er­hut Sándor, 20 ik zászlóalji hadnagy. Kelt Budapesten, december 18-kán 1848. A’ hadilgyministerium. Igízit’idOk. A’ Közöiny 19­1 -d­k számában, Csanády Pál alezredes, ezred szé­g­ a 3 dik, sem pedig a’ 4-dik hadmegye főparancs­nok vá n ev. itatott ki. Budapest, dec. 18 1848. A’ hadilgyministerium. 11047 204 . A' 02-dik bonv . zászlóaljhoz kinevezett hadnagy Kusz­­ka l­ajos vezeték neve a' „Közlöny“ 189. számában hibásan G r­ú * * k An .k te­ten­ti ki. Kelt Bu­dapesten, decemb 18. 1844. A hadilgyministerium. Nemzeti gyűlés. E­lős­eg­e­sk­ö­z­­ és a’ képviselőház decemb. 19-diki Illéséről. Az e’nök jelenté foldunai táborunknak visszavonulását,­­ melly csatázva Uh­tént, hol Seregaink a' legjobb bátorságot ta­­nu­ito­ták. A’ korona megvi­zsgáltatván, megtalál­tatott. A’ honvédelmi bizo­tmány tagjainak fizetésére nézve a’ képviselőhöz nov. 16-án azt hatásozá, hogy az ország kor­mányát kezelő honfiak mi­­sterialis fizetést kapjanak. Miután azonban a’ honvédelmi bizottmány magát ministeriumnak nem, de cs­k a’ ké­pviselőh­áz kifolyásának, választmányának tekinti, átalános évi fizetést nem, de csak napolijt fogad el, jelesül pe­dig a kormány e nek a’ ministerelnöknek országgyűlés alatt járó pótlékdijt, a’ hazánat­ il­y szorongatott állapotában, semmiesetre nem vá­la­ja el. Ezen kérdés az ülnök előterjesztésére illy érte- semb­n határoztatott el. A’ Pesten tartózkodó bécsi menekültek kérelme folytán, a’ képvi­elői teremben holnap d. c. 11 órakor a Bécsben el hullt szabadság-hősök hamvainak tiszteletére, gyász­ünnep oly fog túl látni. XXXIV-ik ülés a’ felső házban, dec. 18-án este váll 6 órakor. ÉVeit I» Perényi 2olgmA­Ul Elnök. A’képviselő háztól érkezett egy szenst a’hadi főta­noda tárgyában , melly fel fog olvastatni. Jegyző Radvánczky Antal: Olvassa a’képviselő ház­nak a’ hadi főtanoda tárgyában hozott határozatát. Él­nők: Méltóztatnak-e mindjárt tárgyalni vagy választmányra bízni? (Választmányra!)Talán azon választmányhoz lehetne utasítani, melly egy más tárgy­ban most is működik, melly által nézvén ezen tárgyat, ha valami észrevétele lesz, arról minket értesíteni fog. Van még egy más tárgy is melly a' pesti kereskedői testület által adatott be; némelly észrevételeket terjeszt elő a’ felső házhoz a' képviselői ház által az adó tárgyában tett kulcs iránt, melly szinte fel fog olvastatni. Rladvánszky Antal: olvassa a' pesti kiváltságos nagy ke­reskedői testület nevében beadott kérvényt. Radvánszky Antal: Ezen tárgyban, t. i. nov. és dec. hó­napokra és jövő évi első 6 hónapra kivetendő adó fejében, a’ képvise­lő fiát egy határozatott hozott, melly a' felsőház végzése következté­ben bizottmányhoz utasittatott. A’ bizottmány e’ részben már eljárt, és be is végezte munkáját, csak még a' jegyzőkönyv hitelesítése van hátra; miután ezen kérdés is nagyobb vitára adhat alkalmat, jobb vél­ni Czén folyamodványt azon b­zottmányhoz utasítani. Ör­teleky József: A bizottmány megelőzte a' kereske­dik aggodalmát, és azon értelemben mellyben előadatik, fogja a' maga vélekedését előterjeszteni. Egyébiránt ők a’ bizottmányhoz is intéztek egy kérelmet,melly ma reggel jött hozzám; minthogy ma nem tarthat­tunk illést, az nem vétethetett fel, t­e fel fog vétetni és nincs ellenemre hogy a‘ bizottmányhoz utasittassak azon kérvény. Sin­ek: Nekem ma adta be a' kereskedői testület a’ felsőház­­feoz intőért észrevét­eit; miután nem tudtam lesz e ülése ma a’ fel*­sőház­ nak, azon utasítást adtam a' kereskedőknek, hogy azon a' felső­­házhoz intetett észrevételt adják bé a' bizottmány elnökének gr. Tele­ky Józsefnek , hogy az tárgyalás alá vétethessék; de egyébiránt ren­dében van a dolog, hogy a’ bizottmányhoz utasittassék, hogy annak hassná' vehesse, fig'éb tárgyunk nem volna; mint értésünkre esett, azon bizottmány, melly a'képviselőház tagjaival ki volt küldve a' korona megszemlélésért , béf­ogadta munkáját Gr­ieleky József, ifi kiküldetésünk következtében, mun­­káltainkat megkezd­ik , de tökéletesen még nem végeztük be, mint­hogy az egyes megtalált tárgyaknak lajstromba vételét és az eljárá­sunkról­ jegyzőkönyvet ma nem végeztük el, annyival inkább mivel azon tárgyakat szükségkép más szekrénybe kell által tenni, és az holnap fog elkészülni, következéskép eljárásunkról vég­jelentésünket a tisztelt háznak csak akkor tehejük meg, ha benyújtjuk azon tár­gyaknak lajstromát melly­eket ét találtunk. Egyébiránt jelenten a’ fel­sőháziak hogy annyiban szerencsésen jártunk el, hogy a­ szekrény­ben létezö inventarium szerint a' darabokat a’ magok épséges állapot­okban tsind megtalálták, és ez az, mi a’ háznak és az egész ország­iak megnyugtató-ára szolgálhat. És ti ő­k. Ez igen kívánatos volt, miután a’ képviselő ház szórt lílkés rendtiz« ti» megvizsgálást, »«a­­­ népét megnyugtatni kivív­ta; és bizonyságos kívánt tenni, hogy a’ hazának ékszerei megvannak. Még azon kérésen volna a’bizottmányhoz, hogy holnap lehetne e tárgy­­ban ülést tartani. Gr. Te­laky József: Még nem készítettük el a jegyző­könyvet és még holnap az egész délelőtti órákat kénytelenek leszünk a’ koronánál tölteni, és csak délután ülhetünk össze a­ jegyzőkönyv hitelesítése végett, és igy azt holnap estvéig sem végezhetjük el. Egyébiránt megvallom, a’ bizottmány vélekedése olly nyomós, és al­kalmasint olly terjedelmes is lesz, hogy annak a' szükség szerinti tár­gyalására okvetetlen szükségesnek látom hogy a’ bizottmány vélemé­­­­nye kiogosnattassék és közöltessenek a’ tisztelt ház egyes tagjaival s mind azon észrevételek, mellyek minden tekintetben szükségesek hogy­­ megfontoltassanak, és igy azt tartom hogy még talán holnap után sem lehetne ezen tárgyat fel­venni. Elnök: Méltóztassék a’ kinyomatást megrendelni. Most egyéb tárgy nem lévén, az ülés eloszlatik. Az ülésnek 7 órakor vége lett, Petőfi levele és csatadala. (Olv. a’ képviselőház, dec. 4-dikei ülésében.) Képviselő polgárok! Miilyen nagy fontosságú lehet egy kis költemény, bizonyítja egy franczia tábornok levele, ki azt irta a' conventnek, hogy vagy küldjenek neki tetemes segédsereget, vagy küldjenek egy kiadást a' marseilleise-ből. — Ha elég buzditónak ta­lálják önök a’ következő költeményt, nyomassák ki annyi példányban, a’ mennyit szükségesnek fognak látni, ' s küldjék szét országszerte a' magyar táborba. Részemről igen óhajtom, hogy, miután szigorú kö­rülményeim elvonták egy kis időre a’ hadipályáról személyemet, lega­lább lélekben az alatt is részt vegyek nemzetem harczaiban. Csatadal. Trombita harsog , dob pereg: Kész a' csalóra a' sereg előre! Süvít a' golyó, cseng a' kard, Ez lelkesíti a’ magyart előre! Föl a zászlóval magasra, Egész világ hadd láthassa, előre! Hadd lássák, és had olvassák , Rajta szent szó van: „Szabadság !;! előre! A' ki magyar, a ki vitéz, Az ellenséggel szembe néz, előre! Mingy.az vitéz mihelyt magyar , — ő, s az isten egyet akar, előre ! Véres a föld lábam alatt, Lelőtték a’ pajtásomat, előre! Én se leszek rogzabb nála: Berohanok a' halálba , előre! Ha lehull a’ két kezünk is, Ha mindnyájan itt veszünk is , előre! Hogy ha el kell veszni: nosza Mi vesszünk el, ne a’ haza! előre ! Petőfi Sándor: Belföld Arad, dec. 15. Tegnapelőtt óta folytonosan fegyverben állunk Áz őbtanyáról irok, de csak röviden. Teg­nap csatát vesztettünk. Az Újaradon túl kiállított elő­örök már reggeli órakor bejelentették, hogy az ellenség, az ausztriai rabló­csorda már közeledik. Már 1410 órakor hallottuk Kisfaludé és Kisszentmiklós közt az ágyúzást.—Ismervén erőnket, eleinte az ágyú­zás sűrűségéből azt következtettük, hogy mieink jól tartják magokat De a' sors könyvében úgy volt írva, hogy mi kecsegtető reményünk­ben megcsalódjunk. Az ágyúzás mindinkább Csarad felé közeledett. 11 óra után a' Maros parton , hol felállítva valónk, észrevettük, hogy mieink vissza­vonulnak. A' gaz­dadások egy osztálya (division) a’ város alatti hajó­­hidunkat elakarja foglalni s ekép mieinknek ú­jokat elzárni. Da jeles nemzetőri tüzérünk Kun a 18 fontosokból olly jelesen ágyúzott reájok, hogy a’ 3-ik lövésre a' legnagyobb rendetlenségben visszaszaladtak. Szemtanúk előadása után a' bevehetetleneknek állított szentsziklósi gáncsokból székely atyánkíjai kezdették a'gyalázatos futást; és igy a' bihari 27. számú zászlóaljbeli honvédek ’s a’ többiek a’ futamodásban őket csak követték. — Már 1 óra után nyarad a' mieinktől elhagyatott és a' legnagyobb életveszélyben tudtak a' Maro­son átkelni — Átkelésük nehezítésére a’ várbeli vérebek is ágyúztat­­ták őket. — A' császári gyalogság rémitően puskázott reájok. — Vereségünk ezen rémöletes csatában — tekintve azt, hogy az ellenség 20 ágyúval támadta meg mieinket és hogy a' mieinknek pus­kázásra idejük sem volt — aránylag csekély; egyre másra 40 főre tehető: lovakban vesztettünk 5 öt és két ágyút. — A'visszavonulás, vagyis gyalázatos futás a’lehető legnagyobb rendetlenségben történt. És itt egyedül csak lengyel barátinkat kell kiemelnünk, kik, daczára a’várból is reájok intézett hallatlan főártán­t gránát lövéseknek, igazán katonai rendben vonultak vitte. Az ellenség ereje szemtanúk hiteles előadása után 10,000 főre mehetett; népfelkeléjei száma két­ezerre tehető.------Mi nem bírá­lunk senkit, de annyit minden tartózkodás nélkül mondhatunk, hogy e’ gyáva ellenséget, mellynek a’ Marosparton újarad oldalán a’ helyben­­levő Winklerféle bőrgyár ellenében, hol aradi nemzetőrségünk felál­lítva volt, kiszegezett ágyúját a­ dzsidás fedezettel egy helybeli száza­dosunk által kiállított 11 csatáraink puskázása visszakergetett, csak a’ mieink részérül a legnagyobb gyávaság bocsátotta be Ujaradra. Az ellenség mindenestől bevonult a’ várba és délutáni 23 óra óta megkezdődött az ágyúzás, és tartott esti­­27 óráig. Városunk te­temesen szenvedett, de mi el nem hagyjuk magunkat!-----­Ma is ágyúztak néhányszor. Mi fog ezentúl történni ? megírjuk. Berekesztésül megírjuk azt is , hogy a’ Lehel huszárok, számra 300 an tegnap délután 5 órakor (már késő) megérkeztek. — Verb­ász, dec. 16-kán. Halljuk, hogy Péterváradon a­ tisz­tek közöl többen beadók leköszönésüket. Biszony bajos dolog az , viz ellen úszni akarni, de veszélyes is. Beöthy ma eltávozott tőlünk. Holnap kísértetünk 18 rabot Péterváradra fogságra. Tábori kórházaink, főleg Ó-Kéren, eddigele nem a’ legkivántasb állapotban voltak; most Kulán egy nagyszerű kórház hozatott létre, mellynek fedezésében és felszerelésében Grosz Albert az itteni tábo­rok csak imént kinevezett főorvosa kitűnő buzgalommal fáradozik,­­s szükséges holmikat Kulán, Cservenkán és Újvidéken szerzett. Fájdalom volt látni, beteggé lett, vagy sebesült vitézeink ápolása némelly helye­ken milly kevés gonddal történt; de a' nevezett főorvos lelkes fárado­zása által az e' részbeni hiány is meg fog szüntetni. Tegnapelőtt túl a' Tiszán hihetőleg Tomasovácz meglevén a' mieink által támadva, s hir szerint halljuk, hogy be is lenne véve, ne­hogy a’ tiszáninneni rablók segétségökre menjenek, Földvár is az ó-be­­csei oldalról ágyaztatott. Becskerek, dec. 14. A’tomasováczi tábor nem vétetvén be, naponta várák az uj támadást, 's ez oka, hogy ígéretünket, annak részleteit legalább vázlatban közleni, máig be van váltók. A’ támadás ma történik épen meg, 's biztat a' remény bennünket, hogy seregeink győztesen térendnek vissza. A’ múlt alkalomkori támadásnál a' terv kidolgozott vala ugyan, mert seregünk egy része hol Kiss és Vetter tábornokok valónak, előlrül akarók megtámadni a sánezokat, hátulrul Appel alezredes vezénylé a’ sereget, oldalról pedig Hadik alezredes. Hidat kelletvén a’ Temesen verni, mellyen Appel seregével átmenendő vala, ez kissé későn készült el, áthatván azonban seregünk eme része, ’s gondolván az elől fölállított sereg, hogy eddig Tomasovácz alá jut­hatott, megkezdé elülrül az ágyúzást. — Az ellenség erős sánczaiba bevonulva, sokáig nem is felelt, igy tartott jó darab ideig az ágyúzás. Hátulról még semmi felelet. Mieink megunván a’ várakozást, rohamot kísértének meg, ez azonban nem sikerült. A' sereg hátrált, ’s ekkor többnyire hátba kapák a’ lövéseket. Másodszori rohamot akartak kez­deni ; de a' seregben hiányzott a’ lelkesedés, nem akart előre nyomul­ni, mit látva a’ parancsnok, jobbnak vélte azzal fölhagyni. Iszonyún tüzeltek a’ sánczokkal katonáinkra, Kiss tábornok alul ki lőtték gyönyö­rű délezeg lovát, a golyó ruháját szakította keresztül Mind 5, mind Vetter tábornok ott valónak hol a' vész legnagyobb volt; fájdalom mind a’ mellett is, nem arathatánk babért, mert az egész nem ment a’ ki­dolgozott terv szerint. Appel alezredes későn ért Tomasovácz alá, midőn a’ mieink elülrül már visszavonuló félben valónak. Bement Tomasováczra, de a’ támadáshoz hátulrul hozzá sem fogott. A­ rablók egy része ellene nyomult, erre seregünk azon része is, kevés tüzelés után hátrált. Itt kitüntette magát Gálváni kapitány a’ II. sz. huszár ez­rednél, ki látva, hogy egy Servian, egy megsebesült ’s hátra maradt Váza közlegényt kaszabol, 7-ed magával, bár 2—300 ellenség nyo­mult előre ellenük, oda ugratott, ’s lekaszabolták a’ vad rablót. Adja az ég, hogy ma megbosszulják a’ czudarokat. — Halottatok száma 27- tül 36-ig megy sebesült van 100 közöttük Millutinovics H. huszár ezr. Őrnagy, kit tegnap el is temetünk, ő vérével igazolta, miként az ellene szórt gyanúsít­gatások nem valónak valók. Elől kellett volna közlenem az Örvendetesbe talán, de akkor még nehezebbé válik a­ kellemetlennek közlése. Végül teszem tehát, hogy tegnap előtt azaz dec. 12-én, a’ vörös sapkások, 's az innét oda küldött 3 derék zászlóalj, fényes gyözedelmet vett a’ rablókon előbb Garlsdorfnál, hol a’ győzhetlennek hirdetett sánczokat vitézül, hosszas tüzelés után lelkes bátorsággal beverék. Elfoglaltak 300 új fegyvert, 2 ágyút, 9 mozsarat, lekaszaboltak többet 400-nál. Innét Allibunás felé nyomultak,­­s ezt is hatalmasan megsemmisiték, fölperselték úgy hogy nyoma is alig látható, e’ vitéz sereg Damj­antes vezérlete alatt nyomul előre, s most ők fogják hátulról megtámadni a rablókat. Még nem hallik az ágyú roppogás, az idő kedvező. Nem hagyja el őket az igazságos ég!! Megírom az eredményt. P o s o n y, Decemb. 14-én (Nyilvános köszönet) Irgalmassá­got isten után főképen orvos áraszthat el ágyhoz leszegzett, összero­n­­csolt, kínok közt fetrengő felebarátai között. Mitérorvosnak orvosi mély tudománya, ha ahoz a' járulék nem egyéb elzárt hideg kebelnél. Gyak­ran a' felebaráti szeretet, gyöngéd leeres­kedés, testvéri gondos ápol is gyorsabban vissza adja a’ szenvedő életerejét, hogy sem­­eskalap minden keverékei. A' kórházak eleven képei, orvosaik atyaiságának Vagy mostoha hanyagságának. Tudunk kórházat, mellyben, ha bizo­nyos nagy praxisu, élemedett orvos sebesültjéhez közeledik, az iszony­nyal fordítja el fejét tőle, arczát eltakarja ’s a’ mentort sajjokkal üdvöz­li. Itt Posonyban az Eszterházifala kórház, mellyben Szinte tiz terem van meg töltve a’ legrettenetesebben összeroncsolt sebesültekkel, főor­vos Horváth Józs. Antal ur igazgatósága alatt példányképe az elégült­­ség, kedélyderület és kitörő nyugalomnak. A­ sebesülteknek öröm idő­szakai azok, mellyekben őket szeretett főorvosunk vizsgálat alá veszi. Alulírottak elsőbike, még October 30-án Austriában Maoswörth falu os­trománál, jobb válkulcs-csontom golyó által töretvén meg, csaknem halálos sebet kaptam. Az ónt ugyan még a’ csatamezőn kivették de­rék orvosaink; de az életveszély még mindig kérdésben forogván, e jeles kórházba hozattam, hol említett főorvosunk testvéries ápolása s bizalmas megnyugtatásai­­ma már minden ressélyen kívül jttunik.

Next