Közlöny, 1849. február (16-40. szám)

1849-02-09 / 23. szám

Nem halál, mert hiszen mi nem szennyezzük be polgár­vérrel ügyünket. Ők élni fognak. De hát élet­e az, melly legdrágább kincsét a’becsületet el­vesztette ? nem nézhetni szemébe a’ legkisebb embernek, ki be­csületességében állhatos maradt. Gyávának, hazaárulónak ne­­veztetni ismerőitől, kit rokonai kerülnek, barátai nem ismernek, kire semmi nemesebb öröm nem vár a’ világon többé. Az illyen életnél jobb a’ halál. És azt magok szerezték magoknak. Fölfedték jellemök gyöngeségét a’ világ előtt. Elvesztették a’ fejeket, és épen akkor mikor legjobban féltették. 1. NEMZETI GYŰLÉS. E­lőleges közlés a’ nemzetgyűlés febr. 8-ki üléséről. Al­m­á­s­y Pál alelnök az elnöki széket elfoglalván, P­a-­l­ó­c­z­y L. eddigi korelnöknek fáradságáért köszönetet mondott. Halász Bo­­­dizsá­r határozati javaslatot terjesztett elő a’ honvédelmi bizottmányról, mellynek veleje az, hogy a’ honvé­delmi bizottmány a’ ministerium pótlékának tekintetvén, a’ tár­­czák elosztassanak, és Kossuth Lajos köztiszteletű kor­mány-elnök úr a’ tárczáknak felelős kezekre bizatásáról javas­latot és a’ honvédelmi bizottmány eddigi működéséről számot ad­­jon.Eme nyomatékosan indokolt indítvány kinyomatni rendeltetett. Józsa Károly a’ tanácskozási modorra nézve intézett ké­rést a’ házhoz. Elhangzott. Napirenden volt a’ honvédelmi bi­zottmány javaslata rögtön­ itélő hadi ’s polgári vegyes bíróságok felállítása, szerkezete, eljárása, ’s itélete­ alá tartozó esetek meg­határozása tárgyában. Első lépett a’ szószékre harsány éljen­zések közt Mészáros L. hadügyminister úr, a’ hadügym­iniste­­rium által ideiglenesen alkalmazott hadi törvényszék behozata­lát indokolván, mellyre nézve a’ múlt ülésben egykét helytele­nítő észrevétel keletkezett. Az előadás köztetszéssel fogadtat­ván, Pálfy János minapi kiejtéséért a’ hadügyminister úrtól bo­csánatot kért. A’ szőnyegen levő javaslat tárgyalása holnapra halasztatott. Madarász József a’ Debreczenben meg nem jelent képviselőkre nézve már minap előhozott indítványát újítván meg, ez élénk vitatkozás után elhalasztatott. A­ munka­halmaz miatt az ülésben személyesen meg nem jelenthető kormány­elnök úr jelentése Miskolcznak Dembinski általi visszafoglalá­sáról és Guyonnak győzelmes előnyomulásáról örvendetes tu­domásul szolgált. w ____ .­­ BELFÖLD. Pest. V. Ferdinand novemberi egyik, Magyarország né­peihez intézett kiáltványa, telve van az 1848—ki törvények meg­tartásának sokszoros emlegetésével, Ferencz József hasonló ígéretekkel lépett föl, ’s királyi biztosai mennyire ellenkezőleg cselekesznek a’ fönnen hirdetett ígéretekkel! Legtanulságosabb példa erre Havas abbeli buzgó eljárása, miszerint Pest városnak szabad választói által még júniusban alakított tanácsát megti­zedelte. Rottenbiller, Graefl, Lombay, Theisz és Kacskovics, hi­vatalaiktól egyszerűen elmozdittattak. A’ két első okulhat e’ történeten, ’s megtanulhaták, hogy lágy melegség nem üdvö­zít. És kik tétettek az elmozdítottak helyére? Polgármester: Le­chner János, ki a’ tisztújitáson tökéletesen megbukott, nem­csak megbukott, de ismeretes erényei (?) miatt candidálva sem volt; főbíró lett: Koller, Szekrényessy, ’s Alkér újra havata­­laikba tétettek, ’s a’ többi üres helyet, holmi Gamperl ’s Miksa féle emberek nyerték el. Láng kapitány, minthogy hivatalát még novemberben ön­kényt le akarta tenni, attól kegyesen fölmentetett, ’s a’ tör­vényszékhez tétetett volna át, megtiszteltetését azonban el nem fogadta. Ebben nem csatlatkoztunk. Tanácsi ’s törvényszéki fő­jegyzők, Horváth és Kerékjártó egyszerűen elküldettek, az el­sőnek helyére valami Beintner Ferencz graduáltatván, ki a’ tisztujitáson 27 szavazatot kapott; szóval az új kinevezések, egytől egyig azokat érték, kiket a’ nép nem akart. Egyébiránt ha valamire, ezekre bizonyosan elmondhatjuk, hogy pünkösdi királyságot játszanak. Ottingernek minap Pilisig történt visszaveretése alkalmá­val, iszonyú zavar volt a’ fővárosban, a’ császáriak megszep­pentek, ’s olly tartalmú falragaszokat bocsátott ki a’ bombardi­­rozók nagykeresztese, hogy ha a’ cs. seregek Pestet netalán el­hagyni kénytelenek lennének, mindenki fölségsértés büntetésé­nek terhe alatt óvakodjék a’ rebelliseknek segédkezet nyújtani. Mondják a’ helytartó tanács és kamara régi köszvényes lábaikra visszaállíttattak, elsőnek Szögyényi, másodiknak Almásy Móricz lévén elnöke. A’ pesti hírlap minden gyalázatossága daczára betiltatott, ’s szerkesztője Riegernek a’ kremzlri zuggyülésen a’ nép fön­­ség fölött tartott gyönyörű beszéde közléséért befogatott. Arad, febr. 5. Az aradi vár, mellynek zsoldos védői négy hó alatt annyi vészt árasztottak városunkra, ’s mellynek bevéte­léért az álladalm­on kívül különösen városunk olly sokat áldozott, mai napig sincs bevéve. A’ múlt hó 24-dikén kezdett ’s 28-ig folytatott ostrom azonban mégsem vala egészen sikernélküli. A’ parancsnok, miután látta, hogy nem bandával, hanem 24 meg 60 fontos csemegékkel tiszteltetik meg; miután látta, hogy Te­mesvárról, hova két ízben is küldött, sehogy sem akar segítség érkezni, aztán, ha érkeznék is, az Új-Arad, sz. Miklós, sz. An­drás, és Vinga helységekben és vidékein összesen csak 50 ágyú­val táborozó magyar sereg rakonczátlansága miatt bajos dolog volna hasznát venni, gondolkodóba esett , ’s nem akarván még 70 embert, meg épségben levő 5—6 ágyúst megsebesittetni, ha­di tanácsot tartott, és elhallgatott. Az ostrom alatt, mint a’ múlt héten kijött 6 szökevénytől tudjuk, bombáink, és az éhség egy kis kravallt kerekítettek a’ várvédők közt, kiknek egy része a’ vár föladását indítványoz­ván ellenkező esetre megtagadá az engedelmességet. A’ kravall fejes, egy tiszt, és egy barát, agyonlövettek, az engedelmesked­ni nem akarók pedig lefegyvereztetvén, bebörtönöztettek. Hogy tábornokunk nemcsak meg nem kisértette a’ vár ro­hammali bevételét, de az annyira költséges ágyúzást is félbesza­­kasztatta, a’ szökevények által eskü alatt bevallott várbeli sa­nyarú helyzeten kívül okul szolgált a’rohammali kísérletet kocz­­káztató azon körülmény, melly szerint múlt hó végén a’ vár sánczai a’ Maros rögtön kiengedése ’s áradása következtében megteltek vízzel. Ostromló ágyúink egyébiránt a’ vár körül előbbi helyeiken vannak, ’s ha a’ várbeliek akar kitörni, mint az ostrom előtt gyakrabban tevék, akár városunkra tüzelni akarná­nak, efféle merények akadályozására minden perezben készen állanak. Il­y körülmények közt azon reménynyel tápláljuk lel­künket, hogy a’ várparancsnok, miután Temesvárról, ha csak az ottani soldatesca a’ szerbekkel nem egyesül, segélyt nem kaphat, katonái pedig az éhség ’s a’ különben is egészségtelen casama­­tákbani lakás sanyaruságait nem fogják sokáig tűrhetni, bármi után módon mielőbb megszökik, ’s a’ legénység ekkor önként feladja a’ csak kénytelenségből védelmezett fészket. Ezt azért említék fel, hogy a’csüggeteg lelküek gyengeségünk iránt netalán keletkező aggalmait előre eloszlassuk. Nekünk 2— 3000 lelkes csatárra nagyobb szükségünk van, hogysem egy vár bevételének kétséges kísérletéért könnyelműen föláldozhat­­nók. Meg kell gondolnunk: nem azért építtetett iszonyú költsé­­gen bármellyik vár is, hogy egy könnyen be lehessen venni, így mi érdeme sem volna a’ várnak. Azért türelem uraim, türe­lem és bizalom. Az aradi tábor jelenlegi elhelyezés iránt sokat tudnánk mondani, ha a’ táblabirói haditervek bonczolgatása sajtó körébe tartoznék ’s a’ sokat mondással csak keveset is használhatnánk. Mai napon Pécska és sz. András felöl várjuk a’ Nagy Sz. Miklóson összecsoportosult szerbeket. Seregünk az egész éjjel csatarendben virasztott. Egyik, vagy másik helyen ma kétség­kívül csata lesz. Reméljük, hogy fegyvereink diadalmáról érte­­sithetendjük a’ közönséget! Vízakna, február 3. Bém táborában vagyok. Alkalma­sint nekem van az egész táborban legkevesebb dolgom, ’s még is csak annyira érek rá, hogy a’ történeteket és történendőket csupán rövid vázlatban futólag közölhetem. A’ januárius 21-ki Szeben alatti véres csata után, mellyben nem az ellenség ha­nem a’ fatum kényszeritett hátrálni, seregünk Szelindekre vo­nult, ’s onnan két ízben verte vissza diadalmasan a’ császáriakat. Soha vezér, soha sereg dicsőbb hösiséget nem fejtett ki, mint a’ mieink a’ két alkalommal. Most csak annyit mondok rólok, ké­sőbb, a’ mennyire tollamtól telik, örökíteni fogom őket. Szelin­dekről január 31-kén ide jöttünk át Vízaknára, a’ mennyire én értem azért, hogy Temesvár és Szeben közötti közlekedését a’ császáriaknak megszakítsuk, ’s ez tökéletesen sikerült. Egy osztály Kemény alezredes vezérlete alatt előnyomult Déva felé, hogy az Aradról jövő Beke őrnaggyal egyesüljön, ’s a’ Temes várról Szebenbe érkező ember és lőszerbeli segítséget elfogják, a’ mi ezóta megtörtént. A’ lefoglalt szászszebeni posta leveleiből, miket Kemény már megküldött tábornokunknak, kitűnik, hogy a’ szebeni lakosok és a’ császári katonák Szebenben igen gonoszúl vannak. A’ császáriaknak sem pénzök, sem kenyerök, sem lő­szerük, ’s a’ lakosság kétségbeesett félelmek közt. Útban van hozzánk Háromszékből 8000 és Csikszékbő 3000 székely, de ezeket be sem várva, mihelyt Beke őrnagy megérkezik, azonnal megrohanjuk Szebent, ’s Bemtől az utósó honvédig reméljük, hisszük, hogy urai leszünk Szebennek, a’ mivel annyi van mondva, hogy Erdélyben tönkre lesz téve a’ reactio utósó íziglen. Akkor aztán megyünk vezérestül sereges­tül a’ Tisza partjaira, hogy a’ rónák hazájának is megmutassuk diadalmas zászlóinkat.... megyünk bérezi folyamok gyanánt, mint hajdan a’ Betlenek, Rákócziak, Tököliek, ’s hullámainkon viszszük a’ szabadság bárkáját! Petőfi Sándor: Erdély vérnapjaiból. (Vége.) Pap Mihály őrnagy három harczban kitűnt fiai dicsőségé­től a’ szabadság mellett fanatizált ősz bajnok egy dörgő procla­­matiót irt, mellyben hazaárulónak kiáltja, ki csatára nem száll védeni tűzhe­lyét ’s hogy Háromszék határain csak az itteni nép holttestén fog belépni a’ rablócsorda; kimondta, hogy ki csatá­ra nem fog szállani, szomszédja löjje főbe ’s birtokát foglalja el, ’s végül élénk és férfias szavakkal lelkesíti a’ népet hon­szerelemre. Ezen proclamatiot kezdi Vásárhely magáénak vall­va, rögtön minden székely falunak megküldé, ’s a’ nép mint fel­­lobbantott lőpor harczi tűzre gyúlt. Ekkor kezdé el Kezdi Vásár­­hely spártai szerepét, ’s ha igy van egész magyar hon lelkesül­ve, mint e’ kicsiny város, a’ pokol kapui sem diadalmaskodhat­­nak rajtunk. Szacsvai János háromszéki birtokost Kezdi-Vásár­­hely rögtön felszólitá, hogy a’ mi iránt Vaynak ’s Berzenczei­­nek is ajánlatot tett, a’ lőpor készítéshez fogjon rögtön. Az gyorsan be is költözött, ’s a’ törő gépeket megkészitteté; Moldvába küldének kénkőért, a’ serházat sálétrom-főzövé ala­kítók, két salétrom-főzéshez értő kezdi-vásárhelyi polgár elrendező ’s főzni kezdé a’ salétromot, ’s néhány nap alatt any­­nyira mentek, hogy napontkint 53 font lőport tudtak előállítani. A’ város minden fegyverfoghatója csatára indult; a’ gyer­mekek Turóczi nevű lelkes üstösnél golyót öntének; a’ tanács minden rezet összeszedetett Turóczi sürgetésére, ki abból siet­ve három fontos ágyút öntetett, fúrógépet talált, és sikerült az ágyú­furás. Kézdi Vásárhely kicsinyben példát mutatott, hogy egy nemzet mindent tehet, csak akarjon.­ Még a’gyutacs készítés | titkát is kitalálta itt későbben Laurenczi puskás ’s több mint ezer | | ötszáz gyutacsot küldött a’ táborba. Kartácsokat készitének a’­­ pléhesek, 's mindent ingyen tett örömest minden,polgára es széknek. A’ legvénebb ember is, kinek csak ereje volt, salé­trom főzésnél vagy lőporkészitésnél oda szentelő napjait a’ honvédelemnek; sőt magok a’ kézdi vásárhelyi nők elhatároz­ták a’ város végveszélyében hős halállal múlni ki, így a’ nép az ellentállást elhatározta, ’s a’ fővezérlettel Dobai ezredes bi­­zatott meg, ki a’ mint segédjéül a’ derék Móricz Sándort vette fel, biztosan kezdők remélni, hogy a’ szék vezérlete sikeres leend. Segédvezérül Gál Sándor kiáltatott ki, kinek elszántsága ’s jó szelleme kétségtelen volt. Hanem a’ főbb vezéreket elhatározottá a’ Balázs őrnagy esete tette, ő ugyan is mig Háromszék ellentállásra készült Haltéval titkos érintkezésben lévén, az Erdővidéken levő önkén­­teseket azon hazudsággal, hogy Háromszék is mint szintén Csik meghódolt, le akaró fegyverezni, ’s a’ szétosztott honvéd se­reget századonkint, például a’ 6-ik századot a’ fegyverletételre azzal kényszerité, hogy már úgy is a’ 3. és 4-ik letette, ’s igy a’ többit; de csele nem sikerült; a’ lelkes ifjúság inkább buj­dosni akart világul, mint fegyverét letenni, ’s egy csapat rögtön Csíkba indult a’ másik Háromszékbe. Daniel Imre szintén illy bujtogatással készité Háromszéket a’ lefegyverzésre, mialatt Halle a’ néptől nem is remélve táborával Erdővidéken megje­lent, ott az előcsapatot lefegyverzette, ’s végre az egész népet, kik el nem szaladtak, ’s el nem rejték fegyvereiket, olly bizto­sítással, hogy a’ fegyvereket Varczasra Daniel Imréhez rakodja le; Háromszéken az oda vonult honvédek megtudták a’ cselt, ’s Balázs őrnagyot mint árulót elfogták; kit a’ nép Sepsi szt. György piaczán bűnéhez méltó halállal végezett ki, ’s rabokkal temettette el a’ bitófa alá. — Ez irtozatos jelenet a’ vezérséget elhatározottá tette. Halle csak hamar Hidvéginél megjelent táborával, ’s Klement kapitány honvéd századával állván előőren, minthogy az iszonyatos ködben Haite az ő csapatjának kevés számát nem látta, Element Haite egész m. e. ötezerből álló táborát háromszor kényszerítette visszavonulásra Arapata­­ka felé tett indulásából, annyira, hogy végre is Hidvégen ütött éji tanyát. Klement a’ magyar hazától méltó elismerést érdemel azon tiszta lelkesültségért, melly őt végig a’ legnyomorultabb körülmények közt nem hagyta el, még akkor sem, midőn sere­gének ’s neki is zsoldja sem járhatott már; ő soha sem szűnt meg lelkesíteni kicsiny seregét a’ szabadságért küzdeni. Ezen első csatára másnap a’ kézdi vásárhelyi század is megérkezett egyik hatfontos ágyúval, mellyet a’ székelyek Jancsinak nevez­tek, ’s azt mondák róla, hogy megér egy kompánia katonát. Megérkeztek a’ többi honvédek és Kossuth-lovagok is, ’s Halle seregét keményen kezdék ágyúzni; az meg is szaladt ’s az Olt hidját maga után felszedte; de a’ kézdi vásárhelyiek egy közel­iévé ház deszkafedélzetét gyorsan leszaggatva, a’ hidat megpa­­dolták, ’s az ágyú és az elszánt sereg nyomba kergette az el­lent Földvárig, hol még egy kissé kiállá a’ tüzet az ellen, ’s az­tán rendetlenül szétszaladt. Nem írhatom le részletesen most a’ csatákat; annyit meg­­jegyzek, hogy honvédeink hasonlíthatlan elszántsággal harczol­­tak mindvégig a’ borzasztó hideg idők, szegény ’s mondhatni rongyos öltözetök daczára is; sőt többet tettek a’ puszta har­­czolásnál; midőn Hermány ellentállásáért meggyujtatott ’s felé­prédáltatott, a’ honvédek minden más prédát feledtek, csak az üstét és más rézedényeket nem, és 2090 font rezet küldöttek Kézdi Vásárhelyre, átok alatt meghagyva, hogy abból ágyút öntsenek. Mindenik honvéd, ki a’ háromszéki csatákb­a részt vett, megérdemel egy ágyúkeresztet, sőt még egy ezüstpénzt, mert ezen fiatalok a’ szabadságharcz vértanúi valának a’ Kos­­suth huszárokkal. Tisztjeik között Klement, Buczi századosok, Pap Károly főhadnagy voltak a’ legkitűnőbbek, mint a’ Kossuth­­tisztek között Horvát Ignácz, Bagoly és Mádai; de a’ többiek is mindnyájan minden dicséretet érdemelnek. A’ székelyek között Zsombori ezredes is jól viselte itt magát; hanem Nagy Imre őr­nagy, ez derék ember; Sárosi hadnagy, Benkő kapitány és Mó­ricz Sándor, mind elszánt jó harezfiak valának. Legemlékezetesebb előttem a’ köpeczi csata, hol lelkes honvédeink az ellen nagyobb erejétől visszanyomatván, miután mindi­g más fegyveresek elfutottak, két szakasz dragonyos ro­hanta meg a’ rákosi hídon rendetlen visszavonuló ifjú sereget, kik a’ csapattól hátramaradtak, Pap Károly hadnagy példájára lefeküdtek mint halottak ’s az ellenséges lovasság átvágtatott rajtok; ekkor felkeltek ’s keményen kezdettek a’ haladókra tü­zelni ; a’ többi honvédek is visszafordultak és sürü tüzeléssel annyira lelödözték az ellenséges lovasságot, hogy csak 8—9, az is sebesülten, menekült meg, mig honvédeink közöl alig tíz ha elesett. Ezen csatán érte Köpeczet a’ legjobb szellemű szé­kely - katona falut a’ legnagyobb balsors, midőn Halte lánd­­zsás oláhai, a’ bennmaradott nőket, gyermekeket, aggastyáno­két irtózatos halállal legyilkolák, ’s a’ falut felgyújtották, pedig már előbb Haite lefegyverezte volt e’ falut is. Háromszék egész Brassóig minden falvakat részint ostrom­mal részint feladás útján megvett; a’ Brassó környékén élő hét­falusi magyarok várva várták, hogy seregeinkhez csatlakozza­nak ’s elhatárzottan fogtak fegyvert érdekünk mellett; későb­ben a’ brassaiak ezen falvak egy részét felgyujták. Csikszéket volt szükséges felkölteni, hogy a’ székely nép a’ rajta elkövetett méltatlanságokat visszatorolhassa; de Dorsch­­ner ottani ezredes a’ legszigorúbb statáriumot hirdette ki min­den izgatókra, ’s a’ legkisebb szóért börtönöztette az ottani pol­gárokat A’ csíki nép Háromszéknek segédkezeket nyújtani vá­gyott ; népgyűlésben a’ táborba szállást meg is határozta, Becz­­mant választván fővezérül; azonban Dorschner néhány felbuj­­togatott falvak segélyével képes volt minden hazafias szándékot megakadályozni; sőt midőn a’ gyergyói huszárság Csikszéken keresztül Háromszék segélyére indult, egy huszár lovát fegy­ (3

Next