Köznevelés, 1968 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1968-11-08 / 21. szám
magyar népballadák hasonló sorsú hősével való azonosságot! A természetfestő tételre is találnak magyar példát. Ott a havasi legelőről, a szlovákok hazájáról énekelnek, nálunk a Tiszáról, Alföldről, a Mátráról, csak a zenei megfogalmazás a nép temperamentumát jellemző ritmus különböző. A lányok,fiúk csipkelődése nálunk is gyakori téma a népdalokban, a tankönyv is ad rá példát. A bolgár ritmusok feldolgzásairól is szó esik, a népi hangszerekről, a dudáról, amit ott „gajda”-nak hívnak, s még ma is táncolják rá a fergeteges ritmusú népi táncot. Rájönnek a beszélgetések folyamán, hogy Bartók és Kodály azért volt üldözött a 30-as években Magyarországon, mert az uralkodó soviniszta nézettel szembeszálltak, hirdették és vallották, népdalgyűjtő munkájukkal bizonyították, hogy minden nép sorsa, élete, mindennapi munkája azonos a magyar tömegekével. Ezt mutatják azok a dallamok, amelyeket gyűjtő útjukról magukkal hoztak. Bartók e dallamokat nemcsak összegyűjtötte, hanem bátran kiállt velük, hirdetve egyenrangúságukat az európai zenével. Feldolgozásaiban kiemelte belőlük azt a rejtett kincset, amit az ő zseniális alkotóképzelete vett észre. El kellett hagynia Magyarországot, ahová halála pillanatáig mindig szeretett volna visszatérni. Ezek után az „Elindultam szép hazámból” című dal énekléséhez már semmiféle előadási utasításra nincs szükség. Mindenki félreérthetetlenül Bartók Béla példamutató hazafiságára és a dal egyszerű, tömör tragédiát rejtő szövegére gondol. Kodály a „Hári János”-ban feldolgozott népdalok miatt is szembekerült a hivatalos politikával. A magyar történelem dicső szakaszának, a reformkornak szellemi örökségeit is méltóképpen értékeltük. Az akkori kulturális állapotok bemutatása mély hatást váltott ki, az első magyar színház megteremtése, a színészek keserves életútja, bátor kiállásuk következményei tudatosították bennük, hogy ezek az emberek életüket tették az eszmére. Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Egressy Béni és Gábor, Déryné és színésztársai, Petőfi, Jókai, Arany és Táncsics, Kazinczy, Kölcsey, Vörösmarty és Kossuth Lajos, akiknek magyarságunkat, nyelvünket és nemzeti kultúránk megalapozását köszönhetjük, nem csupán írói és népszerűsítői voltak a Szózatnak és Himnusznak, hanem annak minden sorát és kijelentését életükkel példázták. De nemcsak Magyarországon volt ez így, hiszen a forradalmi hullám egész Európán végigvonult, a Marseillaise, Verdi életműve és Musszorgszkij operái ugyanazt az eszmét fejezik ki, majdnem azonos időben. A sok azonosság Verdi és Erkel élete és műveiknek hatása között meggyőzte őket az eszmék és célok közösségéről. Ugyanígy a két híres operarészlet közös sorsa: a „Nabucco” kórusa, amely a gondolat szabadságáról beszél, és az olasz forradalmi gondolatok megtestesítőjévé vált, éppoly fegyverré, mint Erkel „Hunyadi”-jának I. felvonásbeli fináléja — „Országunk élni fog” — melyet egy egész nemzet énekelt a válságos időkben. Az elnyomás éveinek súlya alatt született művek — bármely országban és bármelyik időben is írták őket — a szabadság utáni vágyat, az emberek egyenlőségét és testvériségét, a küzdelmek értelmét és az igazság győzelmét hirdetik. Mozart és Beethoven életműve a klasszikus idők zenei kifejezésével, az opera, a szimfónia nyelvén mondja el ezt. „Szállj le hozzánk, drága Béke!” éneklik Mozart „Varázsfuvolá”-jában, s Beethoven híres örömódája a humánum himnuszává vált két évszázad alatt: „Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid.” Bécsből indul a munkásinduló dallama is világhódító útjára. Az ott elesettek sírjánál ezt énekelték: „Lépj te a helyünkbe, szítsad a lángot!”, de ugyanígy énekelhették az orosz forradalmi hősök gyászindulóját is. Ezt jászották a munkászenekarok hazánkban is, mert megtanulták az első világháborúban kint harcoló magyarok. A Tanácsköztársaság dala és Sosztákovics. Pirkadata, a DIVSZ-induló és a Buchenwaldi riadó szövege és zenéje olyan rokonságot mutat, amelyet az azonos célok és vágyak, az emberiség közös sorsáért való aggódás és felelősségérzet mondat ki szerzőikkel. „Most a békét, most a békét újra óvni kell!” És a tankönyvben nem szereplő, azóta született közismert művek, Theodorakisz dalai, a magyar pol-beat-együttesek is ezt kiáltják a japán tömegdallal egybenhangzóan: „Ember az eget figyeld, messzire láss, atombomba ne dúlja hazád!” Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy ezt a nevelési tendenciát ilyen következetesen, sokrétűen időben és térben is ennyire átfogóan kevés tantárgy tudja úgy megvalósítani, mint az ének, speciális anyagának, az ösztönökre és értelemre egyaránt nagyhatású szuggesztív erejének eszközével. Előfordul, hogy egy-egy énekóra maga is ünnepi hangulatot teremt. Ezt az élményt csak egy igazán jól sikerült nagy iskolai ünnepély múlhatja felül. Az elmúlt tanévben iskolánk legszebb ünnepélye a március 15-i megemlékezés volt. Úgy érzem, igazolta a fent leírt nevelési mód helyességét. Kartársaim is foglalkoztak a szabadságharc ünnepének előkészítésével. Az énekkar műsorától eltekintve — minden osztályban, ahol már anyag volt — szép, kifejező éneklésmóddal felújítottuk a Himnuszt és a Szózatot, dalcsokrot kötöttünk a 48-as katonadalokból. A nyolcadikosok a 18—19. század műzenéjének összefoglalásaként a Rákóczi szabadságharc dalaitól kiindulva eljutottunk a reformkorig. Elolvastuk Vörösmarty 1841-ben írt versét Liszt Ferenchez, meghallgattuk a szinte válaszként írt XV. rapszódiát, a Rákóczi-induló harcra buzdítását a világhírű zeneszerző feldolgozásában, ezután Arany Toborzóját és Egressy Klapka induléját. A 36. óra anyaga: Erkel élete és a Hunyadi László c. opera zenei ismertetése volt, utalással az opera politikai hatására. 37. óra: A Bánk bán — a magyar operairodalom megszületése — a Hunyadi László és a Bánk bán c. opera közötti időszak történelme. Irodalmi szemelvény: Vörösmarty: Keserű bordal és Katona: Tiborc panasza. 44. óra: Kodály Zoltán: Huszt c. kórusműve. Nevelési cél: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!” — a tevékeny hazaszeretet értelmezése. 47. óra: Az eddigiek összefoglalásaként a nemzeti forradalom előkészítése, a győztes csaták s a bukás utáni elkeseredés hatása alatt született irodalmi és zenei műveket hallgattuk meg, ezek kölcsönös hatását figyeltük. (A verseket egyéni előadók, a zeneszámokat lemezhallgatás és közös éneklés segítségével oldották meg. Az órán elhangzó művek címének, szerzőjének kitalálása zenei emlékezet és hallásfejlesztő feladat volt.) Himnusz éneklése I. 1. Vörösmarty: Liszt Ferenchez — 1841. 2. Lisz Ferenc: XV. rapszódia. 3. Petőfi Sándor: A nép nevében .— 1847. 4. Erkel Ferenc: Meghalt a cselszövő (részlet a Hunyadi László c. operából).