Köznevelés, 1975 (31. évfolyam, 1-44. szám)

1975-01-03 / 1. szám

LEN­IN VÁROS MÁSIK ARCA Tervbemutató, alapkőletétel, építés, próbaüzem, avatás — nagyjából ezek az állomások határozták meg a leninváro­­siak életét. A múltat itt még a tenyerükben őrzik az embe­rek, s ha emlékeznek, szerszá­mokra gondolnak és a vasbe­tonra, az első lakóházakra, a honfoglalásra. Múzeuma még nincs Lenin­­városnak. A város létét meg­alapozó ipartelepítés 22 éve kezdődött. Leninváros ipari város. A már megvalósult s a készülő beruházások hatalmas távlatot nyitnak a magyar gazdaság­nak. Új, nagy kapacitású kő­olajfinomító épül és egy 2000 megawattos erőmű. Az olefin­mű rövidesen termel, építése 5,4 milliárd forintba került. Turbinák, transzformátorok, műtrágyagyár, polietilénüzem, festékgyár, vegyipari gépgyár. Ezer megawattok és százezer tonnák. Leninváros egyik ar­ca. Leninváros munkásváros. Ez sok mindent meghatároz és nagyon sokra kötelez. Gon­doskodni kell például a mun­kásszállásokon élő 4500 dolgo­zó szellemi táplálékáról. Ez az egyik fő feladata a le­­ninvárosi beruházások szak­­szervezeti intéző bizottságának is, amely a város nagy létesít­ményeit építő vállalatok szak­­szervezeti munkáját fogja ös­­­sze. — Minden szállóban van egy kis klubszoba — magya­rázza Ballók Ferenc, az intéző bizottság titkára. — Mindös­­­sze 15—20 ember olvashat, ta­nulhat ezekben a kis helyisé­gekben. Mondanom sem kell, elégedetlenek vagyunk ezzel a helyzettel, nőttek az igények, kellene egy központi munkás­klub, ahol szakszerű irányítás­sal folyhatnak a foglalkozások vagy a spontán klubélet. A nagyüzemekbe bejáró dol­gozók közül mintegy 1700-nak nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. A 180 órás tanfolyamon hét osztályban 140 hallgató tanul az idén. Ez bizony még a 10 százalékát sem éri el az 1700- nak! A városi pártbizottság ele­mezte a helyzetet, s úgy látja, hogy jobban kell törődni a be­járó dolgozók iskoláztatásával. De aki elkezdi a tanulást, kedvet kap a folytatáshoz is. Ebben a tanévben négy gim­náziumi osztály működik 100 hallgatóval. Ugyancsak négy osztálya van a debreceni vegy­ipari gépész szakközépiskola kihelyezett tagozatának. Itt 90 dolgozó tanul. A leninvárosi szakmunkásképző intézet há­roméves esti szakközépiskolát szervezett a szakmunkások számára. Ez a felnőttoktatási forma a legújabb, a három el­ső osztályba 70 hallgató jelent­kezett. * Leninváros iskolaváros. 700 gyermek jár óvodába, 1800 pedig általános iskolába. A szakmunkástanulók száma 800, a középiskolásoké 500. Háromezernyolcszáz fiatal­ a lakosság negyedrésze. Hét óvodájában, öt általános iskolájában, a Kun Béla Gim­názium és Ipari Szakközépis­kolában, a 11 szakmát oktató szakmunkásképző intézetben, a diákotthonokban és a zene­iskolában 200 pedagógus dol­gozik. Az első óvoda 1956-ban, a városépítés második évében egy baraképületben kezdte meg működését. 1975 elejére felépül a legújabb óvoda, a nyolcadik, 200 személyes lesz, s ugyanolyan korszerű, jól fel­szerelt, mint a többi. Az átadás után enyhül a zsúfoltság a városi óvodákban, mert most bizony 140 százalé­kos a helykihasználás! Az elmúlt tanévben az 1665 általános iskolai tanulónak csak 1,7 százaléka bukott osz­tályismétlésre. A 167 nyolca­dikosból mindössze 11 nem ta­nult tovább. Két osztályban folyik az új matematikaoktatás, és van matematika, orosz, testnevelés tagozatú osztály is. Tavaly 135-en érettségiztek a középiskolában, 42 és fél ezer forintnyi ösztöndíj elosz­tásáról gondoskodott az iskola vezetősége és a diákszociális bizottság. És még egy adat. A szak­munkásképző intézet tanulói­nak 95 százaléka fizikai dol­gozók gyermeke, 70 százalékuk naponta jár be az iskolába vagy az üzembe a „műszakos” autóbuszokkal. Itt már megszűnt a „képe­sítés nélküli nevelő” fogalma, csaknem teljes a szakos ellá­tottság. Nincsenek hátrányos helyzetű iskolák, az igazgatók­nak nem kell alapvető oktatá­si eszközökért harcolniuk. * Gyökeret ereszteni egy vá­rosban, kialakítani és formálni szellemi arculatát — épp olyan fontos feladat, mint helytállni a katedrán. Leninvárosban ta­lán még fontosabb, mint az „öregebb” városokban. Vajon érzik-e ezt a pedagógusok? Ezt mondja egy tanár: — öt éve lakom itt. A szemben levő szomszédomról tudom, hogy kicsoda, de hogy ki la­kik a lépcsőház harmadik la­kásában, alattam, fölöttem; ha agyonütnének, akkor sem tudnám megmondani... A városi pártbizottság titká­ra, Újvári István matemati­ka—fizika szakos tanár, hét évig tanított Borsod megyei iskolákban. — Míg a műszaki-közgaz­dasági diplomások egységes értelmiséggé való szerveződése dinamikus; szembetűnő, hogy a pedagógusok nem nagyon vesznek részt a szellemi élet pezsdítésében. Szinte az isko­lák is elzárkóznak egymástól. Még nem találtuk meg a mód­ját, hogyan aktivizáljuk a pe­dagógusokat és az egészség­­ügyi értelmiséget a közéletben, az ismeretterjesztésben. Ami előrelépés van, azzal jár, hogy néhányan aránytalanul sokat kénytelenek magukra vállalni. * A 3. számú óvoda épületé­nek szolgálati lakásában lakik Tóth Ilona tanár, Árvai Júlia és Juhász Erzsébet óvónő. Mit jelent nekik Leninváros? — Az én szüleim ebben a megyében laknak, Igricen, de csak öt éve. Idevalósinak val­lom magam — mondja egyi­kük. A többiek is hasonló­képpen vélekednek. Persze, a város nemcsak fizikai értelem­ben otthon és munkahely. — Mivel töltik a szabad ide­jüket, milyen a kapcsolatuk délután és este a várossal? — Nem tudunk mit csinál­ni... Szinte a mozi meg a hangverseny az egyetlen szó­rakozás. Ilyen előadást csak ritkán rendeznek, mint a mos­tani Bessenyei-est. Itthon va­gyunk, tévét nézünk, olvasunk. Vasárnap takarítás, mosás, va­salás. — Vagy hazautazunk... — Ifjúsági klub ugyan van a művelődési házban, de hát 3 ■ [UNK] [UNK]

Next