Köznevelés, 1991 (47. évfolyam, 1-41. szám)

1991-06-21 / 24. szám

16 PEDAGÓGUSOK ÍRJÁK Könyvutalványokat a pedagógusoknak A közelmúltban megvásá­roltam Ogilvy A reklámról és Philip Koller Marketing management című könyvet 2380 forintért. Ezek nélkül a művek nélkül nem lehet jól tanítani közgazdaságtant. Ha egy munkás vállalatnál dolgozik, a munkaadó ellátja termelési eszközökkel. A ta­nárnak a könyv a legfonto­sabb termelőeszköze, enélkül nem tud jól oktatni. Az is­kolák jelenleg igen szegé­nyek, ezért nem elégíthetik ki valamennyi szaktanár könyvigényét. Most már a tízszázalékos könyvvásárlási engedmény is megszűnt, így a pedagógusnak két választá­si lehetősége van. Vagy nem vásárol könyvet, és ezért nem tud lépést tartani a tu­domány fejlődésével, vagy vásárol, de akkor nem tudja családja alapvető szükségle­teit sem biztosítani. A Gazdaság- és Társada­lomkutató Intézet felmérése alapján egy négytagú, átlag­­keresetű család 1989-ben jö­vedelmének 45 százalékát fordította rezsire és élelmi­szerre, 1990-ben 55 százalé­kát, 1991-ben pedig várha­tóan 85-90 százalékot tesz ki a kiadása. A pedagógusok jövedelme nem nagyobb, mint az átlagkeresetű csalá­doké, ezért nem képesek rendszeresen könyvvásárlás­ra. Csak egy megoldás lehet: kidolgozni, majd bevezetni a pedagógusok számára a könyvutalványrendszert. Közgazdász-tanárként jól tu­dom, hogy az ország milyen pénzügyi nehézségekkel küszködik, de ennek ellenére az államnak mindenképpen elő kell teremtenie a könyv­­utalvány pénzügyi fedezetét. TAKÁCS IMRE Mi legyen az osztályismétlőkkel? Sok középfokú iskolában jelentenek gondot az első évfolyamon ismétlésre bukó gyerekek. Igaz vannak akik átengedik őket, mert ha csökken a tanulók száma, akkor az önkormányzattól - tekintettel a „fejpénzre” - a jövő tanévben kevesebb pénzt kap az iskola, s akkor szó sem lehet tizenharmadik havi fizetésről. Ez olyan érv, amelyen a vérbeli szaktaná­rok is elgondolkodnak, s kezdetét veszi a külön korre­petálás, a reggel héttől nyol­cig történő feleltetés. Ennek eredményeként tíz bukásra álló közül legfeljebb hét bu­kik. Közülük négy csak javí­tóra. Hárman buknak meg, ám öt első osztály esetén ez már tizenöt ismétlőt jelent. S a jelenlegi jogszabályok értelmében ezeket a tanuló­kat a buktató iskolának vis­­­sza kell vennie. Hiába érvel az igazgató, a szülő tudja a jogait, s azt is, hogy napja­inkban a gimnázium a legol­csóbb „parkolási” lehetőség. Kár behívni a bukott elsős tanulók szüleit, s elmagya­rázni nekik, hogy gyerme­kük sokkal jobban jár, ha el­megy a gazdasszonyképzőbe, vagy elvégez egy szabás­varrás tanfolyamot, beirat­kozik a Dolgozók Gimnáziu­ma ifjúsági osztályába,­­ nem fogadnak szót. Újra el­sős lesz a gyerekük. A megoldást egy miniszté­riumi állásfoglalásban látom, mely lehetőséget adna a kö­zépfokú iskolák igazgatóinak arra, hogy csak rendkívül in­dokolt esetben vegye vissza iskolájába az elsőben osztály­­ismétlésre bukott tanulókat. Egy ilyen állásfoglalás termé­szetesen nemcsak az iskolák­nak lennne jó, hanem hosszú távon a tanulóknak is, hiszen időben arra a pályára kerül­hetnének, amely a képessége­iknek legjobban megfelel. DÉKÁN KÁROLY Gratulálunk Első alkalommal került sor Nógrád megyében olyan díj­kiosztó ünnepségre, ahol te­hetséges általános iskolai ta­nulók egy éves feladatmeg­oldó verseny után, egy ala­pítvány díjait vehették át - mintegy 80 000 forint érték­ben. A verseny régebbi múltra tekint vissza. Öt éve, a Nóg­rád Megyei Pedagógiai Inté­zetben dolgozó pedagógusok kezdeményezésére, néhány vállalkozó szellemű tanár és tanító indította útjára a 4-8. évfolyam számára a megyei képességfejlesztő versenyt. Évente újabb és újabb tan­tárgyakkal bővült a sor, s ma már 13 tantárgy között válo­gathatnak az általános isko­lákban tanuló diákok. Cél el­sősorban az, hogy az iskola lehetőségein túl az igazán te­hetséges tanulóknak nyújtson fejlődési és megméretési le­hetőséget. Ebből következően a feladatok sem egyszerűek. Mégis az évek során egyre többen kapcsolódtak be, így ma körülbelül 5000 tanuló tevékenykedik a versenyben. Az egyes fordulók feladatait 119 pedagógus állítja össze, majd javítja és értékeli a be­küldött munkákat. A megyei döntőre már valóban csak a legkiválóbbak jutnak el, tan­tárgyanként és évfolyamon­ként 15-30 tanuló. Közülük kap díjat az első három-négy helyezett. A díjnyertes tanu­lók munkáját eddig igen sze­rényen tudta elismerni a Pe­dagógiai Intézet. Az elmúlt évben azonban az intézet dolgozóinak kezdeményezé­sére létrejött a Tehetséges Gyermekekért Nógrád Me­gyei Alapítvány, melynek ka­matai biztosítják a szükséges anyagi fedezetet. E tanévben összesen 33 első díjat (1000- 1000 Ft), 33 második díjat, 34 harmadik díjat, valamint 1 negyedik díjat (500 Ft) ve­hetett át 89 tanuló a kurató­rium jogi képviselőjétől. Szívből gratulálunk vala­mennyi nyertesnek, az őket felkészítő szülőknek és taná­roknak. BIHARY LAJOS A déli hadseregcsoport 94. számú középiskolájának levele A szovjet déli hadseregcsoport 94. számú középiskolája tantestületének kérésére fordulunk Önökhöz. Iskolánk tanárai és tanulói több mint 20 éve tartanak fenn baráti kapcsolatokat a túrkevei Ványai Ambrus Gimná­ziummal és a Petőfi Sándor Általános Iskolával. Szép ha­gyománnyá váltak a tanulók és tanárok rendszeres baráti találkozói, az iskola és gimnázium végzőseinek barátsága, a magyar és szovjet gyerekek közös nyári táborozásai. Túrke­vei kollégáinknak köszönhetően tanáraink és tanulóink látó­köre jelentősen bővült, többet tudhattak meg Magyarország­ról, annak történetéről, együtt kirándultunk több magyar városba, színházakba és kiállításokra jártunk. Említésre mél­tó magyar barátainknak az az állhatatos törekvése, hogy kapcsolatainkat változatosabbá, tartalmasabbá tegyék, nem­csak iskolai találkozókkal, de érdekes kirándulásokkal, közös betakarítással, versenyekkel és koncertekkel, sportrendezvé­nyekkel. Külön is köszönetet mondunk magyar kollégáinknak a gyermekeinknek nyújtott lehetőségért, hogy a parádfürdői nemzetközi úttörőtáborban üdülhettek. A szünidő alatt, a pedagógusok teremtette szívélyes légkörben gyermekeink való­di barátokká váltak, többen közülük mind a mai napig láto­gatják egymást, leveleznek. Tanintézeteink pedagógusait is szoros barátság fűzte egy­máshoz. És bár a szovjet tantestület az elmúlt évek alatt rendszeresen cserélődött, a pedagógusbarátság megmaradt. Ez pedig nem utolsósorban a vezetők érdeme: a gimnázium igazgatójáé, Cseh Sándoré és az általános iskoláé, Pozsonyi Kataliné. Személyes közreműködésüknek, az irántunk való jóindulatuknak köszönhetően barátságunk kiállta az utóbbi évek nehéz próbáját. Külön is szeretnénk megköszönni Farkas Piroskának és Túri Piroskának, az iskolák orosz nyelvtanárainak önzetlen segítségét, hiszen nélkülük egyik találkozásunk sem jöhetett volna létre. Kérjük a magyar művelődési minisztériumot, hogy ismerje el magyar barátaink és kollégáink, Cseh Sándor, Pozsonyi Katalin, Farkas Dánielné, Piroska és Túri Imréné, Piroska humánumát és tanári példamutatását. A. D. VISZOCKIJ, a 94. számú középiskola igazgatója A. I. KACUBIN, a szakszervezeti bizottság elnöke

Next