Köznevelés, 1991 (47. évfolyam, 1-41. szám)
1991-06-21 / 24. szám
16 PEDAGÓGUSOK ÍRJÁK Könyvutalványokat a pedagógusoknak A közelmúltban megvásároltam Ogilvy A reklámról és Philip Koller Marketing management című könyvet 2380 forintért. Ezek nélkül a művek nélkül nem lehet jól tanítani közgazdaságtant. Ha egy munkás vállalatnál dolgozik, a munkaadó ellátja termelési eszközökkel. A tanárnak a könyv a legfontosabb termelőeszköze, enélkül nem tud jól oktatni. Az iskolák jelenleg igen szegények, ezért nem elégíthetik ki valamennyi szaktanár könyvigényét. Most már a tízszázalékos könyvvásárlási engedmény is megszűnt, így a pedagógusnak két választási lehetősége van. Vagy nem vásárol könyvet, és ezért nem tud lépést tartani a tudomány fejlődésével, vagy vásárol, de akkor nem tudja családja alapvető szükségleteit sem biztosítani. A Gazdaság- és Társadalomkutató Intézet felmérése alapján egy négytagú, átlagkeresetű család 1989-ben jövedelmének 45 százalékát fordította rezsire és élelmiszerre, 1990-ben 55 százalékát, 1991-ben pedig várhatóan 85-90 százalékot tesz ki a kiadása. A pedagógusok jövedelme nem nagyobb, mint az átlagkeresetű családoké, ezért nem képesek rendszeresen könyvvásárlásra. Csak egy megoldás lehet: kidolgozni, majd bevezetni a pedagógusok számára a könyvutalványrendszert. Közgazdász-tanárként jól tudom, hogy az ország milyen pénzügyi nehézségekkel küszködik, de ennek ellenére az államnak mindenképpen elő kell teremtenie a könyvutalvány pénzügyi fedezetét. TAKÁCS IMRE Mi legyen az osztályismétlőkkel? Sok középfokú iskolában jelentenek gondot az első évfolyamon ismétlésre bukó gyerekek. Igaz vannak akik átengedik őket, mert ha csökken a tanulók száma, akkor az önkormányzattól - tekintettel a „fejpénzre” - a jövő tanévben kevesebb pénzt kap az iskola, s akkor szó sem lehet tizenharmadik havi fizetésről. Ez olyan érv, amelyen a vérbeli szaktanárok is elgondolkodnak, s kezdetét veszi a külön korrepetálás, a reggel héttől nyolcig történő feleltetés. Ennek eredményeként tíz bukásra álló közül legfeljebb hét bukik. Közülük négy csak javítóra. Hárman buknak meg, ám öt első osztály esetén ez már tizenöt ismétlőt jelent. S a jelenlegi jogszabályok értelmében ezeket a tanulókat a buktató iskolának vissza kell vennie. Hiába érvel az igazgató, a szülő tudja a jogait, s azt is, hogy napjainkban a gimnázium a legolcsóbb „parkolási” lehetőség. Kár behívni a bukott elsős tanulók szüleit, s elmagyarázni nekik, hogy gyermekük sokkal jobban jár, ha elmegy a gazdasszonyképzőbe, vagy elvégez egy szabásvarrás tanfolyamot, beiratkozik a Dolgozók Gimnáziuma ifjúsági osztályába, nem fogadnak szót. Újra elsős lesz a gyerekük. A megoldást egy minisztériumi állásfoglalásban látom, mely lehetőséget adna a középfokú iskolák igazgatóinak arra, hogy csak rendkívül indokolt esetben vegye vissza iskolájába az elsőben osztályismétlésre bukott tanulókat. Egy ilyen állásfoglalás természetesen nemcsak az iskoláknak lennne jó, hanem hosszú távon a tanulóknak is, hiszen időben arra a pályára kerülhetnének, amely a képességeiknek legjobban megfelel. DÉKÁN KÁROLY Gratulálunk Első alkalommal került sor Nógrád megyében olyan díjkiosztó ünnepségre, ahol tehetséges általános iskolai tanulók egy éves feladatmegoldó verseny után, egy alapítvány díjait vehették át - mintegy 80 000 forint értékben. A verseny régebbi múltra tekint vissza. Öt éve, a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézetben dolgozó pedagógusok kezdeményezésére, néhány vállalkozó szellemű tanár és tanító indította útjára a 4-8. évfolyam számára a megyei képességfejlesztő versenyt. Évente újabb és újabb tantárgyakkal bővült a sor, s ma már 13 tantárgy között válogathatnak az általános iskolákban tanuló diákok. Cél elsősorban az, hogy az iskola lehetőségein túl az igazán tehetséges tanulóknak nyújtson fejlődési és megméretési lehetőséget. Ebből következően a feladatok sem egyszerűek. Mégis az évek során egyre többen kapcsolódtak be, így ma körülbelül 5000 tanuló tevékenykedik a versenyben. Az egyes fordulók feladatait 119 pedagógus állítja össze, majd javítja és értékeli a beküldött munkákat. A megyei döntőre már valóban csak a legkiválóbbak jutnak el, tantárgyanként és évfolyamonként 15-30 tanuló. Közülük kap díjat az első három-négy helyezett. A díjnyertes tanulók munkáját eddig igen szerényen tudta elismerni a Pedagógiai Intézet. Az elmúlt évben azonban az intézet dolgozóinak kezdeményezésére létrejött a Tehetséges Gyermekekért Nógrád Megyei Alapítvány, melynek kamatai biztosítják a szükséges anyagi fedezetet. E tanévben összesen 33 első díjat (1000- 1000 Ft), 33 második díjat, 34 harmadik díjat, valamint 1 negyedik díjat (500 Ft) vehetett át 89 tanuló a kuratórium jogi képviselőjétől. Szívből gratulálunk valamennyi nyertesnek, az őket felkészítő szülőknek és tanároknak. BIHARY LAJOS A déli hadseregcsoport 94. számú középiskolájának levele A szovjet déli hadseregcsoport 94. számú középiskolája tantestületének kérésére fordulunk Önökhöz. Iskolánk tanárai és tanulói több mint 20 éve tartanak fenn baráti kapcsolatokat a túrkevei Ványai Ambrus Gimnáziummal és a Petőfi Sándor Általános Iskolával. Szép hagyománnyá váltak a tanulók és tanárok rendszeres baráti találkozói, az iskola és gimnázium végzőseinek barátsága, a magyar és szovjet gyerekek közös nyári táborozásai. Túrkevei kollégáinknak köszönhetően tanáraink és tanulóink látóköre jelentősen bővült, többet tudhattak meg Magyarországról, annak történetéről, együtt kirándultunk több magyar városba, színházakba és kiállításokra jártunk. Említésre méltó magyar barátainknak az az állhatatos törekvése, hogy kapcsolatainkat változatosabbá, tartalmasabbá tegyék, nemcsak iskolai találkozókkal, de érdekes kirándulásokkal, közös betakarítással, versenyekkel és koncertekkel, sportrendezvényekkel. Külön is köszönetet mondunk magyar kollégáinknak a gyermekeinknek nyújtott lehetőségért, hogy a parádfürdői nemzetközi úttörőtáborban üdülhettek. A szünidő alatt, a pedagógusok teremtette szívélyes légkörben gyermekeink valódi barátokká váltak, többen közülük mind a mai napig látogatják egymást, leveleznek. Tanintézeteink pedagógusait is szoros barátság fűzte egymáshoz. És bár a szovjet tantestület az elmúlt évek alatt rendszeresen cserélődött, a pedagógusbarátság megmaradt. Ez pedig nem utolsósorban a vezetők érdeme: a gimnázium igazgatójáé, Cseh Sándoré és az általános iskoláé, Pozsonyi Kataliné. Személyes közreműködésüknek, az irántunk való jóindulatuknak köszönhetően barátságunk kiállta az utóbbi évek nehéz próbáját. Külön is szeretnénk megköszönni Farkas Piroskának és Túri Piroskának, az iskolák orosz nyelvtanárainak önzetlen segítségét, hiszen nélkülük egyik találkozásunk sem jöhetett volna létre. Kérjük a magyar művelődési minisztériumot, hogy ismerje el magyar barátaink és kollégáink, Cseh Sándor, Pozsonyi Katalin, Farkas Dánielné, Piroska és Túri Imréné, Piroska humánumát és tanári példamutatását. A. D. VISZOCKIJ, a 94. számú középiskola igazgatója A. I. KACUBIN, a szakszervezeti bizottság elnöke