Köznevelés, 2005 (61. évfolyam, 1-41. szám)

2005-01-14 / 2. szám

61. évfolyam 2. szám 2005. január 14. Ez a rendszer nem kedvez a szegényeknek A jászladányi eset kapcsán az iskolai elkülönítés jelensé­géről tartott előadást Kertesi Gábor közgazdász a SuliNo­­va Szabadegyetemen. Kertesi Gábor és Kézdi Gábor jövő­re megjelenő tanulmánya nemzetközi és hazai kutatási eredményekkel alátámasztva rendkívüli alapossággal járja körül az általános iskolai szegregáció kérdését. Kertesi Gá­borral beszélgettünk. - Mit ért szegregáción? Milyen formái vannak a szegregációnak? - Ha eltérő társadalmi státusú gyere­kek más-más iskolákba járnak, ennek egyik alapvető oka a lakóhelyi elkülönülés; az, hogy a jobb társadalmi státusú emberek jobb, a rosszabb társadalmi státusúak pe­dig rosszabb lakóhelyi környezetben él­nek. Magyarországon azonban a lakóhelyi elkülönülés mértékén felül különülnek el az iskolarendszerben a társadalmi réte­gek. Az iskolai szegregáció ezt jelenti. Fon­tos kérdés, hogy milyen társadalmi mecha­nizmusok hozzák létre ezt a fajta túlzott el­különülést, és ha ez létrejön, akkor mik a következményei. Az elkülönítő mechaniz­musoknak két jellegzetes típusa van. Az egyik típus az, amikor az alacsony társadal­mi státusú csoportot adminisztratív eszkö­zökkel különítik el, például a jászladányi esetnél. Hasonló jelenségről számolt be La­dányi János szociológus: a Csereháton lét­rejött egy iskolatársulás, közösen tartanak fenn iskolákat, mivel külön-külön nem tud­nának. Két iskolát hoztak létre: egy rosszabbat és egy jobbat, és a rosszabbikba buszoztatják a romákat, a másikba a többi gyereket. Általában nagyon jó ideológiákat szoktak az ilyen történetek mellé keríteni. Az iskolai szegregáció másik típusa spon­tán, decentralizált jellegű: a szegregáció megnövekedett szintje a rendszerváltozás óta szabaddá vált iskolaválasztás nem szán­dékolt következménye.­­ Milyen módon képes a szabad iskola­­választás az iskolai szegregáció mértékét növelni? Más országokban ez hogyan van? - A szabad iskolaválasztás magyaror­szági rendszere igen ritka kivételnek szá­mít az egész világon. Néhány kivételtől el­tekintve a fejlett országokban olyan rend­szer működik, amilyen nálunk is működött a nyolcvanas évek végéig: a gyerek egy körzeti iskolához tartozik, és csakis ebbe a körzeti iskolába lehet beíratni állami költ­ségen. Ha valakinek az adott iskola nem tetszik, két dolgot csinálhat: vagy elköltö­zik, vagy tandíjköteles magániskolába írat­ja a gyerekét. A magyarországi rendszer­ben is van körzeti iskola mindenkinek, de a szülőnek nem kötelező oda beíratnia a gyermekét. Az iskolák pedig gyakorlatilag ellenőrizhetetlenül válogathatnak a kí­vülről jelentkező gyermekek közül. Ez a rendszer egyfelől univerzálisan piaci ala­pokra helyezte az állami közoktatás rend­szerét, másfelől azonban nem vonta le a kerülőutakon érvényesülő társadalmi kö­vetkezmények anyagi konzekvenciáit. Ez­zel pedig roppant módon megnövelte az iskolák közötti különbségeket. - Milyen módon? - Két mechanizmus is gondoskodik er­ről. Az egyik az, ahogy a szülők keresnek gyermekeiknek a körzeti iskolánál jobb iskolát. Például: ha a szülőnek nem tetszik a körzeti iskola, választhatja a szomszédos településen lévő iskolát. Gondoljunk csak bele, melyek azok a tényezők, amelyek ezt a döntést befolyásolják, és ezek kiknek kedveznek, és kiknek nem. Állítom, hogy szisztematikusan a középosztálynak ked­veznek. A szegények nem nagyon tudnak élni a megnövekedett választási lehetősé­gekkel. Egy középosztálybeli szülőnek ke­vésbé számít, hogy a gyerek ingáztatása mibe kerül. Magasabb jövedelméből ki tudja fizetni. Ezzel szemben számos sze­gény család számára már a Volán-buszbér­­let ára is visszatartó erő. Egy másik különb­ség az, hogy a szegény családokban a szü­lők többnyire iskolázatlanok. Egy iskolá­zatlan szülőt a körzeten kívüli jobb iskola már eleve másként fogad, amikor az a gye­rekét oda szeretné beíratni. A kulturális tő­ke is számít. Azután: egy iskolázatlan szülő­nek gyakran eszébe se jut, hogy más isko­lába is járathatná a gyerekét. Nehezebben tudja végiggondolni a problémát, vagy ha mégis, akkor nem biztos, hogy átlátja az is­kolaválasztékot. Másrészt annak, hogy a gyerek jobb általános iskolát jár ki, akkor van igazán jelentősége, ha a család tovább akarja taníttatni a gyereket. Egy szegény család ezt kevésbé engedheti meg magá­nak, hiszen akkor huszonvalahány éves ko­ráig el kell tartani a gyereket. - Mi a helyzet a fogadó oldalon? - A fogadó oldalon az történik, hogy az iskolák igyekeznek maguknak minél ked­vezőbb körülményeket teremteni, vagyis minél több és minél „jobb” diákot találni. Az iskolának érdeke, hogy feltöltse a férő­helyeit, különben be fogják zárni. Ez min­den iskolának egyaránt fontos. Más tekin­tetben azonban az iskolák különböznek egymástól. A jobb iskolákba többen akar­nak járni. Tegyük fel, hogy egy ilyen kör­zetközi átjelentkezés során kicsit többen jelentkeznek, mint ahány férőhely van. A körzeten kívüli jelentkezőknek az iskola nemet mondhat, és nem is kell megindo­kolnia a döntését. A „mennyiségi” verseny után tehát jön a „minőségi” verseny. A jobb társadalmi hátterű szülők gyerekeit azért fogja előre sorolni az iskola, mert nagyon jól tudja, hogy a társadalmi hát­tér és a gyerek iskolai teljesítménye szo­rosan összefügg egymással. A jobb társa­dalmi helyzetű gyerekkel könnyebb dol­gozni, ezért őt szívesebben veszi fel, mint a szegényebb szülők többnyire rosszabbul tanuló gyermekeit. A végén pedig azt mondja az iskola, hogy sajnos beteltek a fé­rőhelyek. Ha véletlenül éppen annyian vagy kicsit kevesebben jelentkeznek, mint ahány férőhely van, akkor az iskola a férő­hely-kihasználás szempontja miatt kényte­len mindenkit fölvenni, de ez esetben ügyelni fog arra, hogy a jobb és rosszabb képességű gyerekeket ne keverje össze, mert akkor a középosztálybeli szülők jobb képességű gyerekei számára majd nem lesz elég vonzó az iskola a jövőben. Ezért különböző osztályokat indítanak, lesz majd sporttagozat, zenetagozat, angoltago­zat, mindenféle tagozat, amit csak ki lehet találni. A tagozatos osztályokba berakják azokat, akik várhatóan majd jobban tanul­nak, a többi meg járjon a simába. Tehát be­lülről különítenek el. A jelentkezési szán­dék és a befogadás mechanizmusa ponto­san ugyanabba az irányba hat. - Etnikai jellegű ez a szegregáció? - Az így létrejövő elkülönítés lehet et­nikai színezetű, lehet etnikailag semleges .

Next