Köznevelés, 2006 (62. évfolyam, 1-41. szám)

2006-02-17 / 7. szám

irányítása. Az igazgatók munkaközösséget alapítottak, hogy együtt meghányják-vessék intézményeik dolgait. Ebből a munkaközös­ségből nőtt ki 2001-ben huszonkét iskola összefogásával a Homokháti Iskolaszövet­ség civil szervezet, melynek elnöke Kiss Sándorné, központja pedig a mórahalmi ÁMK. A szövetség horizontális szakmai munkaközösségeket működtet, a különbö­ző programokhoz pedig pályázatokon sze­rez pénzt. Kezdetben a Soros Alapítványra számíthattak, később a Közoktatási Moder­nizációs Alapra és a PHARE-pályázatokra. A pénzből futotta a térségben élő, feltűnően sok hátrányos helyzetű gyerek tanulásának segítésére, világlátásuk szélesítésére, élet­módjuk emberibbé tételére. Színházba, tá­borokba, tanulmányi kirándulásokra vitték és viszik el, számítógép mellé ültetik őket, de szerveztek már nekik lélekgondozó vagy önismereti foglalkozásokat is. Ezeknek a programoknak egyikére-másikára elviszik a szülőket is, ha a pályázati pénzből fedezhe­tő a hozzátartozó útiköltsége is. Annak is utánanéznek, hogy a kirándulások és más programok milyen hatással voltak a gyere­kekre, szüleikre, felkeltették-e bennük az önálló folytatás vágyát. Azt mondja Kiss Sándorné, hogy a szö­vetség a pedagógusokról sem feledkezik el. Szakmai összejöveteleket, ötletbörzéket, konferenciákat, tapasztalatcseréket rendez­nek nekik. Minden évben két alkalommal szakmai napot tartanak, amelyre országosan ismert és kedvelt előadókat hívnak meg. Nem sok olyan közoktatási intézmény van az országban, amelyben önálló munka­körben foglalkoztatnak egy szervezőt, diva­tos megjelöléssel menedzsert. A mórahalmi ÁMK ilyen intézmény. Itt Porkoláb Mihály angoltanár, PR-igazgatóhelyettes, a Homok­háti Iskolaszövetség elnökségének tagja, a Magyarországi Iskolaszövetségek Szövetsé­gének titkára nem tart órákat, teljes munka­idejében az intézmény és a szövetség ügyeit intézi, külső kapcsolatait szervezi, a pályáza­tokat figyeli, írja. Közreműködésével 1997- től 350 millió forinthoz jutott az iskola, az is­kolaszövetség. Szerinte 1997 jelentett nagy fordulatot a mórahalmi iskola életében, ami­kor új szemléletű vezetők kerültek az intéz­mény élére. Azóta folyamatos a fejlődés, melynek legújabb jele a közeli jövőben átadásra kerülő tetőtéri infotéka vagy az or­szágos konferencia januári megrendezése. - Többcélú társulás, iskolaszövetség, or­szágos szövetség - megvilágítaná, hogyan függ össze ezeknek a szervezeteknek a tevé­kenysége? - Az önkormányzatok tulajdonképpen 1995-től együttműködnek a térségben. A Ho­mokháti Iskolaszövetség 1997-ben alakult, az elnök asszony elmondta, milyen céllal és mit végez. A Homokháti Többcélú Kistérsé­gi Társulás pedig tavaly alakult, és ez egy fenntartói, irányítói, ellátási rendszer. Most azon dolgozunk, hogy megtaláljuk a kapcsolódási pontokat az iskolaszövetség és a társulás, a civil és a fenntartói szervezet munkájában. Szerencsére mindkét szerve­zetnek itt van a központja, és ez némikép­pen megkönnyíti a kétféle tevékenység ösz­­szehangolását. Sőt, a Magyarországi Iskola­­szövetségek Szövetségének a központja is Mórhalmon van. Ez a szövetség rendezte az országos kon­ferenciát január 30-án és 31-én, ahol Sipos János közoktatási helyettes államtitkár az oktatás tartalmi megújulásáról tartott előadá­sában szót ejtett a társulásokról is. Elmondta, hogy Magyarországon százötvenhét kistér­ségi társulás működik. A társulásoknak kö­szönhetően a körzetben minden gyerek szaktanár keze alatt tanulhatja a fizikát, az angolt, az informatikát, mindegyikhez eljut a logopédus, a gyógypedagógus, a pszicholó­gus. Eddig is járt minden gyereknek ez a szolgáltatás, de csak az együttműködő kistér­ségi intézmények képesek ezt biztosítani. A jövőt felvázolva az államtitkár elképzel­hetőnek tartja, hogy a kistérség középiskolá­jába felvétel nélkül bekerül a gyerek. Meg­említette, hogy a térségi társulások hosszú ideig pályázati pénzekre kényszerültek, de ma már normatív támogatás is segíti őket. Fi­gyelmeztetett, hogy a régió, a kistérség köz­oktatási tervének, elképzeléseinek illeszked­ni kell a központihoz, a minisztériumihoz. Például pályázatmegvalósítás közben nem le­het összevonni azokat az intézményeket, amelyek a pályázat beadásakor még önállóak voltak. (Ha mégis megtörténik, akkor sor ke­rülhet a pályázati pénz visszafizettetésére.) A konferencián számos, az államtitkár ál­tal felvetett probléma került terítékre, indí­tott vitát. Azonban Porkoláb Mihály szerint a tanácskozás mindenkit meggyőzött arról, hogy a többcélú kistérségi társulások, az is­kolaszövetségek tagjai mára már megtanul­ták egymást segíteni, együtt, egymásért, il­letve a gyerekek színvonalasabb tanításáért dolgozni. N G. Sipos János Gyuris Péterné Kiss Sándorné Porkoláb Mihály 9

Next