Köztelek – 1894. 53-103. szám
1894-09-29 / 78. szám
A választmány elhatározza, hogy az új földmivelési miniszterhez üdvözlő feliratot intéz, melyben egyúttal a miniszternek az egyesület iránt tanusított jóindulatát és rokonszenvét továbbra is kéri. Gróf Festetits Andor miniszternek a gazdasági egyesületek millennáris kiállítási bizottsági elnökségről való leköszönését a választmány tudomásul veszi. Miklós Ödön köszönő levele. Igazgató: felolvassa Miklós Ödön köszönő levelét, melyet azon alkalomból intézett az egyesülethez, hogy atyja, id. Miklós Gyula borászati kormánybiztos elhunyta alkalmából az egyesület részvétének kifejezést adott. A választmány egyben elhatározza, hogy id. Miklós Gyula életrajzát jövő évi Évkönyvébe szintén felveszi a mezőgazdaság szolgálatában tett érdemei elismeréseül. Egyesületi átiratok. 1. Az „Erster oestung. Geflügelzucht-Véréii" a nyár folyamán ünnepelte meg fennállásának 20-ik évfordulóját s ez alkalomból egyesületünk üdvözlő iratot intézett ezen egyesülethez. A jubileumon dr. Rodiczky Jenő és Beivinkler Károly tagok képviselték egyesületünket. 2. A „Német-, osztrák- és magyar méhészek' 39-ik vándorgyűlésén az O. M. G. E.-t dr. Bodiczky Jenő egyesületi tag képviselte, a képviseltetésért a vándorgyűlés rendezősége egy átiratban mond köszönetet egyesületünknek. 3. A bécsi gazdasági egyesület a folyó év őszén rendezett nemzetközi tenyészállatvásárra meghívta egyesületünket s a meghívó levélhez két tiszteletjegyet is küldött. Igazgató: jelenti, hogy a vásár szeptember 6-ikán nyílt meg s szóló az ügyvezető titkárral megtekintette a vásárt, melynek eredménye annak idejében az egyesület „Köztelek" lapjában közölve volt. Tudomásul szolgál. 4. A szlavóniai gazdasági egyesület átírt az egyesületünk által kiadatni tervezett gyümölcsészeti munka tárgyában. Nevezett egyesület azon kérdést intézi az O. M. G. E.-hez, vájjon a gyümölcsészeti munka német nyelven megjelenik-e ? Ugyanezen egylet átiratot intézett a biztosító társulatok által a gazdasági egyesületeknek adni szokott jutalék tárgyában. Az elnökség válaszolt az átiratokra azzal, hogy a munka csak magyar nyelven jelenik meg és hogy az O. M. (I. E. nem részesül jutalékban, azonban a vidéki gazdasági egyesületek igen. Tudomásul szolgál. 5. A csanádmegyei gazdaegyesület folyó évi szeptember 30-ára Mezőhegyesre, a jégbiztosítás ügyében ankettet hívott egybe, amelyre egyesületünket is meghívta. A választmány az anketten való részvételre felkéri Baross Károly, Blaskó László, Forster Géza és dr. Pólya Jakab tagokat. 6. A szeptember hó 1—10-én Budapesten megtartott VIII. nemzetközi demográfiai kongresszuson az egyesület Barcza Károly, Harkányi Károly, Perczel Dezső és Steiger Gyula tagjai által képviseltette magát. A kongresszusban részt vett az egyesület tisztikara is. 7. A „ Verein zur Verbreitung Landw. Kenntnisse" felhívta egyesületünket tagul való belépésre. A választmány elhatározza, hogy a fenti egyesület által kiadandó művekre az O. M. G. E. előfizet, ha azok általános érdekűek, de tagul nem lép be. 8. Több kereskedelmi és iparkamara megkülde egyesületünknek évi jelentését, e jelentések a „Köztelek"-ben ismertetve is voltak. Tudomásul szolgál. 9. A székesfővárosi pénzügyigazgatóság felhívja egyesületünket, hogy a tenyészállatvásárok fogyasztási adója ügyében a módozatok megállapítására megbízottját, küldje ki. Rubinek ügyvezető titkár a pénzügyigazgatósággal folytatott tárgyalások s megállapodások alapján oly értelmű felterjesztés intézését javasolja a pénzügyminiszterhez, hogy a tenyészállatvásárokon ideiglenes pénzügyi kirendeltség állittassék fel. A választmány a felterjesztés intézését elhatározza. Tagdíjhátralékok leírása. Igazgató: jelenti, hogy a ,,Devecser-vidéki gazdakört" a mult évben feloszolván, 10 frt tagdíj hátraléka törlésbe volna hozandó. Továbbá Geszty Sándor és Hatzinger János évdíjas tagoknak, kik vagyontalanságukat okmányokkal igazolták, a tagok sorából kilépni megengedtessék. A választmány az igazgató javaslatát elfogadni elhatározza. Igazgatói jelentés a tisztikar nyári működéséről. Mélyen tisztelt Választmány! Az egyesületi tisztikar nyári működéséről és az egyesületben ez idő alatt történtekről van szerencsém alábbiakban tiszteletteljes jelentésemet beterjeszteni. Az utóbbi években a tulajdonképeni nyári szünet az egyesület kiterjedtebb munkálkodása folytán mind összébb szorul, különösen hozzájárul ehhez a közgyűlésnek az őszi időszakra való áthelyezése, mely magával vonta azt, hogy az egyesületnek tavaszi működése későbben zárul, míg az őszi közgyűlés kellő előkészítésének szüksége folytán az őszi ülésszak előbb kezdődik. Így az ez évi nyári szünet csak három hónapra terjedt, holott a múltban öt hónapot ölelt fel. De a nyári szünetek más irányban is jelentékeny változást mutatnak, amennyiben az előző évekkel épp ellenkezőleg a nyári szünet az, amikor az egyesületnek a tevékenysége, eltekintve a szakosztályi működés szünetelésétől, a legélénkebb, aminek következtében a tisztviselőkar nyári szabadságolása ez évben sem volt foganatosítható. A munka szaporodásához hozzájárult még, hogy az egyesület igazgatója egészségi okokból hat hétig, az egyesület ügyvezető titkárja az agrárszociális mozgalmak tanulmányozása czéljából 20 napig, a segédtitkár pedig hadkötelezettségének eleget teendő egy hónapig volt távol, úgy, hogy a tisztikar csakis fokozott tevékenység mellett felelhetett meg feladatának. A nyári munkaszaporulat illusztrálásául helyesnek tartom összehasonlitólag az egyesület ügyforgalmát a mélyen tisztelt Választmánynak bemutatni. Expediáltatott 1894. junius 20-tól szeptember hó 20-ig. Írott levél nyomtatvány Ö8gresen sürgöny csomag Jun. 20. jul. 20-ig 981 989 1970 Jul. 20. aug. 20-ig 868 1661 2529 Aug. 20. szept. 20-ig 1068 2703 3771 Összesen 2917 5353 8270 TARCZA: Nyomok a pusztában. Irta: Bársony István. Nyáron nagyon kedves, barátságos a dobrai malom környéke, de télen puszta, kietlen sivatag az. Nyáron csupa virág a Kraszna-völgye, a hol a malom áll; a kraszna-bélteki domboktól kezdve egy kis zöld gerincz húzódik végig fölötte, melynek az aljában fehérlik Dobra, a nemes falu; fentebb, Erdély irányában látszik a Szilágyság kék köde; azt se igen tudni: felhőt vagy hegyet talált-e a messzeségben a furcsa vadgalambszínű pára. A völgy buja rétekkel van tele, táplálja azokat a folyó kiöntése folyvást; szinte besüpped az ember lába a kövér pázsitfűbe, amely mindenütt borítja a földet, ahol fel nincs szántva. Hanem télen nyoma sincs a széles medenczében a meleg napok szépségeinek. A fagyos föld pompásan tartja a havat; ha egyszer széthullatta foszlós pihéit a tél, ott marad a fehérség tavaszig. A malom, mely ormótlan zsindelyfedelével csak útjában van a szeleknek, kihalt ilyenkor, nem járja őrlető nép; a halaknak is békességök van a folyóban, nincs a ki sokat zaklassa őket horoggal, hálóval. A köpezes malom hallgatagon támaszkodik neki a magas partnak, mely alatt simán terül a befagyott folyó. Most nem tilinkezik a fűzfák alatt pásztor; a hófúvásos jégtáblákon csak a vadak nyomai mutatják, hogy van ott még élet; a gátnál, a hol a viznek forgataga van s a nagy mozgástól, turkolástól nem igen tud jól befagyni a folyó : vidra czuppan bele néha az örvénylő habokba; a loccsanás zaja messzire elhullik csöndes éjszakákon. Itt lakott Csergő Balázs, a dobrai molnár, télen-nyáron, ebben a malomban, mely ha aranybánya volt is a virágos hónapok alatt, egyszerre kakaslábon forgó boszorkányvárrá változott, amint ellepte az utakat az ősz sűrü, ragadós sara. Ez a feneketlen sár úgy megakasztotta a közlekedést, hogy a völgy mentén fekvő falvak lakossága inkább lemondott a pompás pittéről, semhogy agyonkínozza a jószágot, míg egy-két köböl élettel megtudta járni a dobrai malmot. Egymagában talán meg is unta volna itt az életét a molnár, hisz ha a malomban botorkált, legfeljebb egy pár egérrel találkozott, estefelé meg a kuvik emlékeztette minden földi gondjára, bajára. A csúf madár rendesen kiült a malom szálkakasa alá, onnan vijjogott le a párjára. Ha valahová, hát akkor ilyen helyre kell igazán az asszony, vigasztalónak, elevenségnek, akire ha csak rá néz az olyan mogorva legény, mint Csergő Balázs volt, már megifjedik s hajlandóságot kezd érezni, hogy kaczagjon örömében. Hozott is magának asszonyt a molnár, Dobráról, a nemes faluból. A dobraiaknak pedig az a tulajdonságuk, hogy három vármegyéből se lehetne olyan déli legényeket, olyan gyönyörű leányokat összeverbuválni, mint amennyit ez az egy falu produkál. Annyi nemes ember talán egyetlen falujában sincs az országnak aránylag, mint Dobrán, ahol minden második gazda kutyabőrt őriz a ládafiában. De meg is látszik a népen, hogy nem olyan közönséges fajta; a legényei szálasak, barnák, tüzes szemüek, mikor tavaszszal a katonai vizsgálóbizottság elé kerülnek, azt se tudja a sok pléhgalléros, hogy mit csináljon örömében, hogy ossza szét ezt a gyönyörű anyagot, mintha mind egy testvér lenne, olyan egyforma hajlatú félfasorja van valamennyinek, meg kunkorodó kis barna bajusza, bandériumba való fia az mind. Hát még a leányaik ! Az isten mintha Dobrán ültette volna el a legtökéletesebb magot, a melyből az emberiség folyvást kisarjadzik. Olyan anyaságra termett asszonynép talán az egész világon sincs több. Erős, szélesvállú, domború elejű, rezgőlépésü fehércseléd a dobrai, piros, mosolygó arczű, nem ijedős, akárhány van közte, aki többet ér, mint egy gyönge legény, amilyen elég akad a szomszédos Szoporon, Rákoson, Nántán, de még Ákoson is, pedig ott vastagnyakú kálomistafajzat kongatja a nagy harangjával: „háj! zsir! szalonna! . . . háj ! zsir! szalonna !" Mig a szapori oláh csengő csak úgy szerényen és vékonyan jajong utána: „eczet, olaj, paszuly! . . . eszet, olaj, paszuly! . . . Koztefete, 1994. szeptember 20.