Köztelek – 1921. 1-26. szám

1921-06-11 / 24. szám

. 532 zási költség engedélyeztessék. Láng József könyvelőnek a főkönyvelő cím adományozását, Farsang József gépész­nek véglegesítését indítványozza. A legújabb házbéreme­lések folytán méltányos, hogy a házon kívül lakó tiszt­viselőknek augusztus hó 1-től a régi lakbérösszeg után megfelelő lakbérpótlék adassék. (Három kinnlakó tiszt­viselő lakbérpótléka 3588 K.-t tesz ki.) Az igazgató elő­terjesztéseihez a választmány hozzájárult. Szilassy igazgató a tárgysorozaton kívül beszámolt arról, hogy a Pátria nyomda, amely az egyesület szék­házában van, 5.000.000 K.-ra szándékozik felemelni alap­tőkéjét. Ha a tőkeemelés megtörténik, a részvényesek minden régi részvény után két új részvényt kapnának, azonkívül a nyomdát fenntartó egyesületek a nyomdánál általuk végeztetett munka után munkavisszatérítést kap­nának és ezután kerülne sor az osztalékra. Javasolja az igazgató a tanács megbízásából, hogy a nyomda alaptőkéjének emelésében az egyesület 300.000 K.-val vegyen részt. Erről az összegről nem is kellene külön gondoskodni, mert az a Köztelek lap papírszükségletének fedezésére kölcsönzött előlegben fedezetet talál. Az alap­tőkében részes egyesületek a nyomda igazgatóságában hivatalos képviselettel bírnak és jogosítva vannak az igazgatóságba egy-egy tagot delegálni. A"­ választmány hozzájárulván az igazgató indítványához elhatározta, hogy 300,000 K.-val résztvesz a nyomda alig­ tőkeemelésében és a­nnak igazgatóságába Szilassy Zoltán figazatót küldi ki az OMGE képviseletében. Az egy fejézet ezután köszönet­ét fejezi, ki a Hangya Szövetkezetnek, amely 200,000 K.-t adományozott az egyesület tisztviselőinek nyugdíjalapja javára. Az ado­mánylevél jóváhagyás és megerősítés végett a legköze­lebbi rendes közgyűlés elé lesz terjesztendő. Mutschenbacher Emil dr. főtitkárnak, az adományokra és előfizetésekre vonatkozó előterjesztéseihez hozzájárul a választmány és elhatározza, Pirkner János készülő munkájának 5 példányban, valamint Széchenyi István gróf irodalmi hagyatékának a könyvtár részére való beszerzését. Tudomásul veszik ügyvezető-főtitkárnak a képviseletekről és kiküldetésekről szóló jelentését. Svájcból 50 tagú társaság tanulmányozta Magyarország közgazdasági viszonyait, ezek között 11 svájci gazda volt. Ezek előtt ügyvezető-főtitkár tartott előadást, hazánk mezőgazdasági viszonyairól. A svájci gazdák jó benyomásokkal távoztak tőlünk, a fogadtatásukra kiren­delt tisztviselők mindent megtettek felvilágosításuk és kalauzolásuk tekintetében. Ezidőszerint svájci lapok tudósítói járnak tanulmányúton Magyarországon. El­látogattak hozzánk Németországból is számos keres­kedelmi érdekkör képviselői, akiket az egyesület szintén tájékoztatott az itteni gazdasági viszonyokról. A választ­mány tudomásul vette a jelentéseket és az elnök javas­latára az ügyvezető-főtitkárnak köszönetet mondott, amiért a svájci gazdák előtt fényes sikerű szabad német előadásban tiszta képet nyújtott a mezőgazdasági viszo­nyainkról és termény-, valamint állatkiviteli lehetősé­geinkről. Szilassy igazgató jelentést tesz az 1920. évi munkás­dohánykiosztásról. Miután időközben a kincstár föl­emelte a dohány árát, a gazdasági egyesületek az elmúlt őszkor már nem vették igénybe a pénzügyminiszter által­ felajánlott dohány egész mennyiségét. A tavalyi őszi dohány csupán télen fogyott el és most a gazdasági egyesületek lépéseket tettek, hogy az aratásra ismét bizonyos dohányt kapjanak, a munkások részére. Az egyesület meg fogja tenni a szükséges lépéseket és a dohányjövedék által engedélyezett jutalékon a gazdasági egyesületekkel fog egyenlő arányban osztozni. Tudomásul szolgál. A választmány tudomásul veszi továbbá a bécsi Bund der Landwirte megalakulásáról szóló bejelentést és nevezett testület üdvözlő átiratát. Ezután Darányi Gyula dr. ügyész ismertette Andrássy Sándor gróf beadványát. A beadványban három irány­ban soroltatnak fel sérelmek a gazdák szempontjából: 1. Nincs megfelelő intézkedés, amely biztosítaná, hogy a gazdálkodó saját lakásában hábori­tatlanul ott lehessen és azzal rendelkezhessék; 2. a megszállott területeken tartózkodó gazdáknak, akiknek Csonka-Magyarországon is van birtokuk, nincs megadva lakás hiányában a lehe­tőség, hogy itteni birtokukon letelepedhessenek; 3. a cselédlakások tekintetében, a forradalmi időkben a gaz­dasági cselédek eltávozása folytán megüresedett lakáso­kat sok helyen elrekvirálták és emiatt új cselédeket nem lehet felvenni. Utal rá, hogy Beliczey alelnök a tanácsban szóvátette, hogy a gazdaságokban azért nincs építkezés, mert az ács- és kőművesmunkások indokolat­lanul magas béreket követelnek. A fenti sérelmek orvos­lása céljából indítványozza, hogy az egyesület a föld­művelésügyi miniszterhez sürgős beadványt intézzen. A választmány ehhez hozzájárult. Az adóügyi bizottságot a főtitkár javaslatára a vá­lasztmány a következő tagokkal egészíti ki : Zselénski Róbert gróf, Purgly Emil, Mándy Samu, Elek Ernő és Zlinszky János dr. Mutschenbacher Emil dr. ügyvezető-főtitkár jelenti, hogy a júniusi országos gazdagyűlést kellő módon elő­készítették, arra a gazdasági egyesületek, a szövetkeze­tek, GEOSz valamennyi tagja, a Magyar Gazdaszövetség, „Falu" Szövetség és Országos Földműves Szövetség, vala­mint a kormány képviselői meghívást kaptak. Felkéri a választmányi tagokat, hogy a gazdagyűlésen mennél nagyobb számban jelenjenek meg. (Helyeslés.) B) Szövetségi ügyek, szerben vagy pénzben rovassék-e le. Az egyesület tilta­kozott a természetben való lerovás ellen, mire a kiviteli bizottság átiratban közölte az egyesülettel, hogy ő is a pénzben való kirovás mellett van, természetben való lerováshoz csak akkor ragaszkodik, ha nyilvánvaló, hogy a kereskedő túl alacsony árat jelent be, csak azért, hogy a kiviteli illeték mennél kisebb legyen. A kiviteli illeték­nek természetben való lerovását a „Futura R.­T." bonyo­lítja le. Beszámolt még arról, hogy a Magyar Mező­gazdák Szövetkezete a Hitelbank, a Kereskedelmi bank, valamint a Kohner Adolf és a Guttmann cégek bead­ványt intéztek az egyesülethez, amelyben jelezték, hogy ismét fel akarják eleveníteni a gyapjuaukció intézmé­nyét. Kérték az egyesületet, hogy ebben erkölcsileg támo­gassa őket. Tekintettel arra, hogy a gyapjuaukció intéz­ménye annak idején jól bevált, az egyesület felterjesz­tést intézett a kereskedelmi és földművelésügyi minisz­terekhez, amelyben pártolta az aukció eszméjét, többek közt utalva arra, hogy az aukció eszméje annak idején éppen az egyesület vetette fel s hogy az aukciókat tulaj­donképpen a háború szakította félbe. Az egyesület erkölcsi támogatásáról csak akkor lehet szó, ha a fenti csoport üzleti szabályzatát, amelyet a kereskedelmi mi­niszter hagy jóvá, előzetesen bemutatja. A kereskedelmi miniszter leküldte az egyesületnek a gyapjúaukció sza­bályozására vonatkozó rendelkezéseket, amelyek több­nyire egyeznek a régi rendelkezésekkel, csupán az ille­tékek megszabása tekintetében vannak új rendelkezések. Legutóbb a gyapjú értékének l5°/o a volt lefizetendő aukcióknál, ezzel szemben most összesen 5V2°/o az ille­ték. Az egyesület hozzájárult ehhez az összeghez. Kívá­natos, hogy gyapjúaukció intézménye megvalósuljon. Az érdekeltek azt is kérték az egyesülettől, támogassa abbeli törekvésüket, hogy megfelelő raktárhelyiségeket kapja­nak a Dunaparton. Az egyesület ily értelmű felterjesz­tést intézett az illetékes földművelésügyi miniszterhez. Előadó utalt arra, hogy Németországban a berlini gyapju­aukciónál az árak épp oly magasak márkában, mint Magyarországon koronában. Erre föl is hívták a gazdák figyelmét. A gyapjuaukciótól követelni fogják, hogy a német vevőket is hívja meg az első gyapjúaukcióhoz, hogy a vevők kartellszerű megállapodásának a gyapjú­árakra vonatkozóan elejét vegyék. Éber Ernő tett rövid megjegyzést ezután a gyapjúkiviteli illeték ügyében. Ezután Mutschenbacher Emil dr. ügyvezető­ főtitkár beszámolt az újabb mezőgazdasági vonatkozású törvény­hozási és kormányintézkedésekről, amelyeket a „Köztelek" már részletesen ismertetett. Utalt arra, hogy a legutóbbi választmányi gyűlés óta főként két kérdés foglalkoztatta a gazdatársadalmat. Az egyik a szabadforgalom, a másik az adók kérdése. Behatóbban mindkét kérdéssel az or­szágos gazdagyűlés foglalkozik, ezért az igazgató-választ­mány ezeket a kérdéseket kikapcsolhatná. A tárgy­sorozaton feltüntetett többi kérdés közül csak néhányat ragad ki. A megyei gazdasági egyesületek az országos egyesülethez fordultak, hogy járjon el takarékbetéteik­nek a vagyonválság alól leendő mentesítése érdekében. Az egyesület már e megkeresések előtt is lépéseket tett a mentesítés érdekében és javasolta a pénzügyminisz­ternek a gazdasági egyesületek betéteinek ily irányú mentesítését, hivatkozással arra, hogy a gazdasági egye­sületek közcélt szolgálnak. A pénzügyminiszter azt vála­szolta, hogy az első vagyonváltságról szóló törvényhez kiadott végrehajtási utasításban történik intézkedés a 1. Mi volt életének legnagyobb sikere ? 2. Mi­lyen életpályát választ? 3. Mi a magyar leány kötelessége? Erre a három kérdésre érkezett majdnem félezer levél s ezekből mutat be a kötetnyi gyűjtemény kétszázat; azért csak eny­nyit, mert a mai nagyon drága könyvelőállítás anyagi terhét lehetőleg korlátozni kellett s valamennyi levél számára nem jutott hely a könyvben. De ezek a „falusi levelek” így is csudálatos fénynyel világítanak bele abba a kincses bá­nyába, amely a magyar nép lelkében kínálja nekünk temérdek gazdagságát. Ez a néplélek nyílik meg előttünk a levelekben olyan teljesen és igazán, ahogy a költői képzelet legremekebb alko­tásai révén sem. Mert ezek a levelek valóságok; élő virágai a magyar életnek; minden sorukat, minden betűjöket átérezte, sőt átélte, aki le­írta ; mindegyik levél elvárhatatlan lelki része valakinek, vagy úgy, mint legsajátosabb él­ménye, vagy úgy, mint a sorsát irányító vágya, akarata, meggyőződése és elhatározása. Nyíltan megmondom, hogy soha semmiféle olvasmány olyan különös hatást nem tett, mint ezek az egyszerű és gyakran mégis oly színes, ezek a naiv és mégis oly józanul okos, ezek a rajongó és mégis sohasem túlzó, egyszóval ezek az annyira színmagyar kis írások, amelyek mind­egyike egy-egy pompásan mutató tükördarabja a magyar léleknek. Amint mohón lapozgatom, a kíváncsiságom csak nőttön nő s eközben a gondolatok, érzések, megállapítások és követ­keztetések zuhataga keveredik össze bennem és TÁRCA. Falusi levelek. (A „Vasárnap" könyvtára, 2-ik szám, 200 levél falusi leányoktól, ifjak­tól és öregektől, válaszként az emberi lelkeket leginkább foglalkoztató kérdésekre. Sajtó alá rendezte: Buday Barna.) Nehéz levegőjű, szinte kánikulai éjszaka vesz körül, nyitott ablakomon a nagy város zaja és pora tolakszik be ; a prózai élet vergődő sietése neszez odakint; nincs egy hang, nincs egy jel, nincs egy mozdulat ebben a lüktető lázéletben, amely vonzana, amely kellemes érzést bírna kelteni bennem ... És én mégis részege vagyok valami csudálatos illúziónak, amely a magyar rónák kakukfüvének az illatát hinti felém és hajnalpirkadásban gyönyörködtet és magyar falvak édes harangszavával csendít meg bennem sohasem hallott himnuszokat és megnyitja fö­löttem a felhőharmatos kék magyar eget, ahon­nan lassan permetezik le a magyar Isten könnye erre a szegény pusztuló országra, az ő országára, a mi magyar hazánkra! . . . Ré­szege vagyok annak az illúziónak, hogy ezt az országot megmenteni elindult a magyar falvak keresztje és fölibénk száll szent jelnek, vigasz­talásnak, erősítésnek és bátorításnak és millió magyar szív imádsága követi nyomon onnan kívülről, a falu felől, a puszták sugalmas vég­telenjéről, a magyar folyók és vizek tájairól, ahol születik a délibáb, meg a magyar dal . A szövetségi ügyekre térve át, elnök a végrehajtóbizott­sági gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Magyar Ká­roly és Szily Tamás tagokat kérte fel, a múlt gyűlés jegyzőkönyvét pedig felolvasottnak tekintették és hite­lesítették. Fabricius Endre titkár a GEOSz I. évi államsegélyé­ről tett jelentést, amit tudomásul vettek. Krolopp Hugó szakelőadó bejelenti, hogy az egyesületi tanácsülés április 8-iki határozatához képest felterjesz­tést intézett a kereskedelmi és földművelésügyi minisz­terekhez, kérve, hogy a nyomott gyapjuárakra való tekin­tettel, a gyapjúkivitel lehetőségét a kiviteli illetékek megszüntetésével biztosítsák. A földművelésügyi miniszter az egyesület álláspontját magáévá tette s erről átirat­ban értesítést küldött. A pénzügyi kormány azonban nem helyezkedett erre az álláspontra, csak arra volt hajlandó, hogy a 25% helyett, 10%-ban állapította meg a kiviteli illetéket. Ez a megállapítás a csehországi gyapjúárak alapulvételével történt. Közölte még, hogy kiviteli bizottság szerveztetett, amely a textilgyárosok országos egyesületében székel és ebben a bizottságban határoztatik meg, hogy megadat­nak-e a kiviteli engedé­lyek vagy sem, mikor kivitelt kérelmeznek. Továbbá ez a bizottság dönt afelett, hogy a kiviteli illeték termé­shol a kérges magyar tenyér dédelgető munká­jától termékenyül meg évről-évre az áldott magyar föld . . . Hallom az égi nefelejcsmezőkre felkívánkozó pacsirtát, ... és hallok megéledő emlékezéseket szomorú, véres, dicsőséges idők­ről, amineket ezer esztendő óta annyiszor élt már át itt ez a nemzet; de az oroszlánrészt az elhullatott vérből is, a szenvedésből is, a dicsőségből is azok vették ki mindig, akiknek a föld dédelgetésétől kérges a tenyerek . . . És hallok szűzies lelkekből felcsendülő imádságo­kat, amelyeket a tiszta családi kör gondolat­világa sugall azokba, akik így tudnak imád­kozni : a felfogásukkal, a cselekedetekkel, az életök folyásával, a szándékaikkal, a magyar­­sors nemesítésével, egész becsületes magyar érzésükkel. . . Mindezt és még sok-sok hasonlót, aminek az elmondására nagyon is szűk volna a rendelke­zésemre adott papirostér, azok a »Falusi leve­lek" váltják ki belőlem, amelyeket az én ked­ves barátom és magyar testvérem, Buday Barna, gyűjtött össze csudaszép mezei bokrétába és azután körülkötötte ezt a bokrétát a saját lelke nemzetiszínű szalagjával, elmondva a levelek keletkezésének a történetét és hozzájuk fűzve a maga lelkesedésének, nagy örömének, meg­hatottságának a zsoltárait. A „Vasárnap" szerkesztősége három pálya­kérdésre kért feleletet az olvasóitól, (akik — gondolni lehet — legnagyobb részben falusi és pusztai magyarok, férfiak és asszonyok, legé­nyek és leányok,) s a három kérdés ez volt: KÖZTELEK, 1921. JUNIUS HÓ 11. 24. SZÁM 31-IK ÉVFOLYAM.

Next