Köztelek – 1926. 1-51. szám
1926-01-01 / 01. szám
a kielégítő szerződéseknek a doutres elve alapján kell felépülniök s ezt a követelményt, ezt a gazdaságpolitikai végső célt mozdítaná elő az is, ha a Nemzetek Szövetsége által tervezett egyezményt mielőbb sikerülne megvalósítani. Ez nem jelentene szakítást a védővámos elvvel, nem jelentené a doktrinér szabadkereskedelemre való áttérést, aminthogy ez az elv gyakorlatilag a maga teljes egészében sehol sem valósul meg. Hanem igenis nagy haladást jelentene a magyar kezdeményezésnek európaszerte való érvényesülése abban a tekintetben, hogy végre-valahára véget vetne a fegyveres világháború befejezése óta több-kevesebb hevességgel folyó s inkább több, mint kevesebb áldozatot követelő általános gazdasági háborúnak. Különösen reánk nézve, mint mezőgazdasági kiviteli államra nézve jelentené a külföldi értékesítési viszonyok és lehetőségek lényeges megjavulását. Jelentené a régi gazdasági kapcsolatok fokozatos felújulását, jelentené azt, hogy Közép-Európa piacain ismét elfoglalhatnék a bennünket megillető helyet s hogyha a Gondviselés jó terméssel jutalmazza a magyar gazda egész évi verejtékes fáradozását, az valóban Isten áldása s a nemzeti jólétnek és gyarapodásnak, nem pedig szaporodó értékesítési gondoknak a forrása volna. NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS MŰTRÁGYÁZÁS. Rovatvezető: Gyárfás József. A szójabab oltása és nemesítése. Amikor még a magyaróvári gazdasági akadémia padjában ültem és szeretettel hallgattam Cserháti Sándornak növénytermesztési előadásait, megboldogult tanárom a szójával igen hamar végzett s erről a növényről körülbelül a következőket mondotta: „A szójababot Kínában és Japánban ősidők óta termesztik s magját emberi táplálékul használják. Európában a 70-es években kezdették felkapni — akkor volt az első szójaláz — miután Haberlandt, a bécsi gazdasági főiskola tanára nagyon kis területen végzett termesztési kísérleteinél bőtermő, nagyon protein- és zsirdás növénynek bizonyult. Erre fel több helyen a gazdák hazánkban is kipróbálták s bebizonyosodott, hogy a szója nem az, amit róla híresztelnek. A hazai hüvelyeseket, mint a babot és lóbabot, termésben nem tudta felülmúlni s nagy hátránya főleg abban nyilvánul, hogy ritkán érik be s ezért termése bizonytalan. Ha ez a hibája nem volna, akkor bizonyos viszonyok között sokat érő növénynek nevezhetnők, melynek magját ugyan emberi táplálékul nem használnák, de annál inkább állatok takarmányozására, mint kitűnő abraktakarmányt. Számos fajai és feleségei közül a mi viszonyaink között csak a korábban élők vehetők tekintetbe s ezek is csak az enyhébb klima alatt termelhetők, ott, hol a közepes érésű tengeri biztosan beérik, különösen a melegebb s tevékenyebb talajokon stb." így mondta ezt hajdanán jó tanárom! Azóta hosszú és nagy idő múlott el s az utóbbi esztendőkben ismét újabb szójaláz kezdett hazánkban lábrakapni, amely azonban nagyobb baj nélkül elmúlt. Ebben közrejátszott az is, hogy a nálunk termeszthető korai szójababfajták aránylag keveset teremnek. Ezzel szemben ismételten elhangzottak olyan vélemények, hogy a szójabab alá oltanunk kell, akkor majd sokat fog teremni. így például Gaszner József is a „Köztelek" 1924. 33—34. számában megjelent, nagyon figyelemre méltó cikkében: „A szójabab termelése Keletázsiában és meghonosítása hazánkban" a következőket írta: „Elengedhetetlen kellék a magnak, vagy a talajnak oltása is. Lehetségesnek tartom, hogy több kísérletező ezt elmulasztva, az első évben nem kapott kielégítő termést." Az igazat megvallva, magam is kezdtem 1922-ben jobban érdeklődni a szójabab iránt s ezért ama kéréssel fordultam akkor Gyárfás Józsefhez, hogy kísérletezés céljából engedjen át csekély vetőmagot abból az anyagból, melyet az orsz. m. kir. növénytermelési kisérleti állomás a Zierer-féle mikosdi uradalomtól kapott, mely uradalom ezt az aprószemü sárga szójababot 1920-ban Németországból hozatta meg. Gyárfástól ugyanis előzőleg megtudtam, hogy ez a szója ha nem is tartozik a legkorábbiak közé, mégis elég korai ahhoz, hogy hazánk melegebb vidékein, mint Hatvan körül is, biztosan beérjen. Azt is hallottam tőle, hogy Dunántúl nem minden évben érik be biztosan ez a fajta, nevezetesen akkor, ha ott már korán szeptemberben áll be az ősz, vagyis a hűvös, esős időjárás. A szívesen átengedett vetőmagot 1922-ben már csak csekély mennyisége miatt is csupán egyszerű termesztési kísérletre használtam fel, amikor meggyőződtem arról, hogy ez a szója így ebben a formájában nem tartozik a bőven termők közé, mert kat, holdankint 6—7 %-nál többet nem ad. De megfigyelhettem már az első esztendőben, hogy ez a növényanyag különböző fajtaelemekből áll, nevezetesen érés és hüvelymennyiség tekintetében. Ennélfogva mindjárt az első esztendő anyagát az egyedi tenyészkiválasztás alapanyagául felhasználván, nemesítésnek vettem alá, kiszedvén belőle a koránérő, hüvelyekkel jól megrakott egyedeket. Azt is tapasztaltam mindjárt az első esztendőben, hogy szójababomnak gyökeréről hiányzanak a nitrogéngyűjtő gumócskák, jeléül annak, hogy gyökérgumó baktériuma nincsen meg talajainkban. Abban a hiszemben, hogy ugyanabban a talajban egymásután termesztve, illetve a további kísérletnek megfelelően az előző esztendőben szójatermelésre használt talajnak oltásra való felhasználásával gumócskaképzésre bírom a szóját, 1923. év március 29-én 30 cm. sortávolságra három 100 négyszögöles parcellát vetettem el szójáimmal a következő kimutatás szerinti eredménnyel: A csekély termés egyedül a kedvezőtlen időjárásnak, a kényszerérésnek volt tulajdonítható, aminek következtében ebben az esztendőben a szója szeptember 5-én idő előtt aratható volt, valósággal besült. Ennek ellenére ugyanazon a táblán és hasonló viszonyok között a hatvani nemesített lóbab 701 kg.-ot, a hatvani nemesített fehérbab pedig 712 kg.-t adott kat. holdankint, tehát még a duplájánál is többet, mint a legjobban termő szójaparcella. Ebben az esztendőben egyik szójaparcella növényzetének gyökerén megint csak nem észleltem gumócskákat s nem tudtam magyarázatot adni a talajoltással kezelt parcella több termésének. Nem nyugodván bele ennek az esztendőnek sikertelen és megmagyarázhatatlan eredményébe, a következő 1924. esztendőben újból hasonló kísérletet állítottam be szójával, azzal a különbséggel, hogy nem talajoltást, hanem az előírás szerinti szójabaktérium-kultúrával „Nitragin"-nal kezeltem a vetőmagot. Azonban, hogy ettől az oltástól is nem sok eredményt várhatok, azt sejtették velem még a kísérletnek lezárása előtt azok a szakcikkek, melyek a külföldi lapokban megjelentek s melyeket alátámasztottak az én és később más hazai kísérletek eredményei. Hogy az oltás szójabab alá nem feltétlenül szükséges, azt onnan is láthatjuk, hogy az amerikaiak a szójabab alá az oltást még oly földön sem mondják feltétlenül alkalmazandónak, ahol még sohasem termesztették. Lássuk tehát az 1924. évi kísérletem eredményét, előrebocsátva, hogy egy-egy parcella 300 négyszögöl nagyságú volt. E kísérlet beállításánál a sortávolság 30 cm., a vetés ideje április 24-ike, a trágyázott parcellák előveteménye pannonbükköny (szántszándékkal választva), a trágyázatlan, őszi kalászos volt. A talaj kötött agyag. Aratás ideje szeptember 12. Csapadék ápris 24-től szeptember 12-ig: 4294 mm. volt. Mit mutatnak a fenti kimutatásban foglalt számok ? Hangsúlyozva azt, hogy a nyolc parcella egyikén sem találtam gyökérgumócskákat, láthatjuk, hogy semmiféle hatása sem volt az oltásnak. Az is mindegy volt, hogy több, vagy kevesebb vetőmagot használtam a vetéshez, illetve, hogy sűrűbb, vagy ritkább állásban voltak a sorokban a növények. A talaj nem volt túlságosan buja, vagy heves, annak ellenére, hogy az istállótrágyázott parcellák előveteménye pannonbükköny volt. Megdől tehát az az állítás, hogy ilyen talajon friss trágyába Termés Parcella száma A parcella talajának mikénti kezelése parcellánként 100 D-et átszámítva kat. holdra •ol' Hétin Parcella száma kilogramm kg. 1 2 3 Istállótrágyázott és talajoltással Csak talajoltással Trágyázatlan és talajoltás nélkül 21 8 6 336 288 256 80 32 a -® a o -5 a •> i0 w Oh Talaj, illetve magkezelés leírása 1*11 USJ - a »» «i Nem istállótrágyázva „Nitragin"-kez. nélkül Nem istállótrágyázva „Nitragin"-kez. nélkül Nem istállótrágyázva „Nitragin"-kezeléssel Nem istállótrágyázva „Nitragin"-kezeléssel Istállótrágyázva „Nitragin"-kez. nélkül Istállótrágyázva „Nitragin"-kez. nélkül Istállótrágyázva „Nitragin"-kezeléssel Istállótrágyázva „Nitragin"-kezeléssel kg. 12 24 12 24 12 24 12 24 Termés 300 D-ös parcellákon kat. holdon kilogramm 165 150 153 152 188 198 180 190 880 800 816 810 1002 1056 960 1013 — Igen, három darab. — Hozzájuk tudnánk jutni ? — Meg fogjuk próbálni. E lakonikus párbeszéd után nekivágtunk a szikla irányának. Alig haladtunk öt métert, zsupsz, nyakig estem be egy gödörbe, az emberek alig tudtak kilapátolni. A zergék légvonalban nem lehettek távolabb 400 lépésnél, rendes viszonyok közt öt perc alatt a legkényelmesebben hozzájuk férhettem volna, de most 1 lépésről lépésre kellett az előhatolást kiküzdeni. Egyórai heroikus küzködés után nem bírtunk ötven méternél nagyobb utat megtenni. De milyen küzdelemmel ! A ruháink gőzöltek s a pára fehér zúzmarává fagyott rajtunk. Már az idő 2 óra felé járt, sőt azon túl is lehetett, amidőn Havas kijelentette, hogy lehetetlen tovább menni, de még a hazajutásra is kell gondolnunk, mert rövid a nap. Szomorúan fordultunk tehát vissza, otthagyva a szikla tövében mozdulatlanul álló zergémet, mert már a magaménak tartottam. A lejutás könnyebben ment, habár a nyomunkat a tomboló vihar behordta, csak itt-ottt lehetett egy kisebb mélyedésből sejteni, hogy arra ember járt, de teljes besötétedés előtt mégis lejutottunk, anélkül, hogy valamelyikünk kezelába eltört volna. No, ezen az éjszakán nem kellett ringatni, úgy aludtam, mint egy ürgésző juhászkutya. Vasárnap reggel, verőfényes, szép napra ébredtünk. A hideg változatlan volt ugyan, de a szélvihar elült. De vadászatról szó se lehetett, hiszen a hó helyenkint két méternél is magasabb volt. A zergéktől ez évre el kellett búcsúzni. Próbáltam ugyan hóabronccsal járási gyakorlatokat, de a szokatlan „jármű"-vel úgy összevertem a bokáimat, hogy ez élvezetről végképpen letettem, így hát nem volt más teendő, mint összepakkolni holmimat és megpróbálni a lejutást Csorba állomásra. Az volt a szerencsém, hogy fent a Csorba-tó mellett egy ski-tanfolyam volt, akik élelmezéséről gondoskodni kellett, így hát a tanfolyamvezető főhadnagy szívességből összeállított egy karavánt, akiknek segédletével, kisebb-nagyobb akadályok után szerencsésen lejutottam az állomásra. Bizonyos jóleső érzéssel ültem be a közvetlen kocsiba és rövid fél óra alatt Poprádfelkára robogott be vonatunk. A vonaton éppen barátaim sorsa felől tűnődtem, mert a telefonfelhívás hiábavaló volt és óriási örömömre kik rohamozzák meg a kocsit ? Hát Bajzsán és Worlitzky, mintha összebeszéltünk volna. Örömmel ölelgettük meg egymást, és bevonultunk az étkezőkocsiba, hogy a viszontlátás örömére áldomást igyunk. A kölcsönös kérdezősködések után kisült, hogy Worlitzky, a „vad vadász" majdnem ott hagyta a fogófehérét, ő ugyanis az első napon, csütörtökön, kierőszakolta a kimenetelt. Nekivágott kisded karavánjával a zerge régiónak. Persze, ő is oly óriási küzdelemmel tudott a tomboló hó- és szélviharban előrehaladni, akár csak én harmadnapon, azonban őneki, hogy a zergerégiót elérje, előbb át kellett mennie egy szálerdőn, amelyen keresztül vezetett a cserkészösvény. Az erdőben küzködtek éppen s egy kisebb tisztásnál, egy szikla mellett futtattak, amikor az egyik le nem írható erejű szélrohamra ágyudörejszerű zajt hallottak, amit követett gyors egymásutánban a többi dörej, ami végül gigászi méretű zajba, ropogásba olvadt össze, belekerültek egy széltörésbe, az óriási 80—100 éves fenyőóriások mint a gabonaföldek szalmája a kasza alatt, ugy omlottak halomra. "Worlitzky kísérői térdre hulltak. „Jaj, Bozsemoj" (én Istenem !) kiáltással hányták magukon a keresztet, Worlitzky maga is meg volt illetődve a Természet fenséges ereje láttára. Ezer szerencséjük volt, hogy éppen azon a tisztáson voltak s igy menekültek meg a csúnya haláltól. A hegyoldal rövid percek alatt a babiloni pusztulás képét nyújtotta. Óriási küzdelmek árán, hol a fejszének éppen olyan szerepe volt, akár csak az afrikai dsungelekben, épkéz- és lábbal visszajutottak a lomnici Palace Hotel jól fűtött, kényelmes termeibe. Miután látták, hogy ők sem tudnak vadászni, elhatározták, hogy hazautaznak. Próbáltak velem ők is telefonon érintkezni, de a tomboló vihar már első napon elszaggatta a telefondrótokat, oly óriási ereje volt a viharnak, hogy a tátrai villanyosvasút kábeltartó oszlopait dugóhúzóvá csavarta össze. Jóleső érzéssel ürítgettük a megszabadulás örömére a meleg európai kényelemmel berendezett étkezőkocsiban egymás egészségére a poharakat és parolát adtunk egymásnak, hogy a jövőre, ha Isten éltet, újból feljövünk ide, a zergék hazájába. Aminthogy úgy is történt. KÖZTELEK, 1926. JANUÁR 10. 2—3. SZÁM 36-IK ÉVFOLYAM. VILÁGHÍRŰ AGGREGÁTJAINKKAL meglevő* GAZDASÁGI KISVASÚTIT MOTOROS-ÜZEMRE átalakítjuk! MOTOROK TEHERAUTÓK MOTOROS LOKOMOTIVOK • GAZDÁKNAK HITKIJRB ! TESSÉK ISMERTETÉST KÉRNI TÁVIRATI CÍM: 7832 MM UIlOS MÓR l-l. DAIMAGPOGH. BUDAPEST AUSTRO —DAIMLER—MÁS—PUCH TELEFOK I 572 Kiskorszfg aladást kizpontji. BUDAPEST, VI., LISZT FERENC TÉR 9.