Köztelek – 1926. 1-51. szám

1926-01-01 / 01. szám

a kielégítő szerződéseknek a do­ut­res elve alapján kell felépülniök s ezt a követelményt, ezt a gazdaság­politikai végső célt mozdítaná elő az is, ha a Nem­zetek Szövetsége által tervezett egyezményt mielőbb sikerülne megvalósítani. Ez nem jelentene szakítást a védővámos elvvel, nem jelentené a doktrinér szabadkereskedelemre való áttérést, aminthogy ez az elv gyakorlatilag a maga teljes egészében sehol sem valósul meg. Hanem igenis nagy haladást jelentene a magyar kezdemé­nyezésnek európaszerte való érvényesülése abban a tekintetben, hogy végre-valahára véget vetne a fegy­veres világháború befejezése óta több-kevesebb hevességgel folyó s inkább több, mint kevesebb ál­dozatot követelő általános gazdasági háborúnak. Különösen reánk nézve, mint mezőgazdasági kiviteli államra nézve jelentené a külföldi értékesítési viszo­nyok és lehetőségek lényeges megjavulását. Jelen­tené a régi gazdasági kapcsolatok fokozatos fel­újulását, jelentené azt, hogy Közép-Európa piacain ismét elfoglalhatnék a bennünket megillető helyet s hogyha a Gondviselés jó terméssel jutalmazza a magyar gazda egész évi verejtékes fáradozását, az valóban Isten áldása s a nemzeti jólétnek és gyara­podásnak, nem pedig szaporodó értékesítési gondok­nak a forrása volna. NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS MŰTRÁGYÁZÁS. Rovatvezető: Gyárfás József. A szójabab oltása és nemesítése. Amikor még a magyaróvári gazdasági akadémia padjában ültem és szeretettel hallgattam Cserháti Sándornak növénytermesztési előadásait, megboldo­gult tanárom a szójával igen hamar végzett s erről a növényről körülbelül a következőket mondotta: „A szójababot Kínában és Japánban ősidők óta termesz­tik s magját emberi táplálékul használják. Európá­ban a 70-es években kezdették felkapni — akkor volt az első szójaláz — miután Haberlandt, a bécsi gazdasági főiskola tanára nagyon kis területen végzett termesz­tési kísérleteinél bőtermő, nagyon protein- és zsir­dás növénynek bizonyult. Erre fel több helyen a gazdák hazánkban is kipróbálták s bebizonyosodott,­­ hogy a szója nem az, amit róla híresztelnek. A hazai hüvelyeseket, mint a babot és lóbabot, termésben nem tudta felülmúlni s nagy hátránya főleg abban nyilvánul, hogy ritkán érik be s ezért termése bi­zonytalan. Ha ez a hibája nem volna, akkor bizonyos viszonyok között sokat érő növény­nek nevezhetnők, melynek magját ugyan emberi táplálékul nem használnák, de annál inkább állatok takarmányozására, mint kitűnő abraktakarmányt. Számos fajai és feleségei közül a mi viszonyaink között csak a korábban élők vehetők tekintetbe s ezek is csak az enyhébb klima alatt termelhetők, ott, hol a közepes érésű tengeri biztosan beérik, különösen a melegebb s tevékenyebb talajokon stb." így mondta ezt hajdanán jó tanárom! Azóta hosszú és nagy idő múlott el s az utóbbi esztendőkben ismét újabb szójaláz kezdett hazánk­ban lábrakapni, amely azonban nagyobb baj nélkül elmúlt. Ebben közrejátszott az is, hogy a nálunk termeszthető korai szójababfajták aránylag keveset teremnek. Ezzel szemben ismételten elhangzottak olyan vélemények, hogy a szójabab alá oltanunk kell, akkor majd sokat fog teremni. így például Gaszner József is a „Köztelek" 1924. 33—34. számá­ban megjelent, nagyon figyelemre méltó cikkében: „A szójabab termelése Keletázsiában és meghono­sítása hazánkban" a következőket írta: „Elengedhetetlen kellék a magnak, vagy a talaj­nak oltása is. Lehetségesnek tartom, hogy több kí­sérletező ezt elmulasztva, az első évben nem kapott kielégítő termést." Az igazat megvallva, magam is kezdtem 1922-ben jobban érdeklődni a szójabab iránt s ezért ama kéréssel fordultam akkor Gyárfás Józsefhez, hogy kísérletezés céljából engedjen át csekély vetőmagot abból az anyagból, melyet az orsz. m. kir. növény­termelési kisérleti állomás a Zierer-­féle mikosdi uradalomtól kapott, mely uradalom ezt az apró­szemü sárga szójababot 1920-ban Németország­ból hozatta meg. Gyárfástól ugyanis előzőleg megtudtam, hogy ez a szója ha nem is tartozik a legkorábbiak közé, mégis elég korai ahhoz, hogy hazánk melegebb vidékein, mint Hatvan körül is, biztosan beérjen. Azt is hallottam tőle, hogy Dunán­túl nem minden évben érik be biztosan ez a fajta, nevezetesen akkor, ha ott már korán szeptemberben áll be az ősz, vagyis a hűvös, esős időjárás. A szívesen átengedett vetőmagot 1922-ben már csak csekély mennyisége miatt is csupán egyszerű termesztési kísérletre használtam fel, amikor meg­győződtem arról, hogy ez a szója így ebben a for­májában nem tartozik a bőven termők közé, mert kat, holdankint 6—7 %-nál többet nem ad. De meg­figyelhettem már az első esztendőben, hogy ez a növényanyag különböző fajtaelemekből áll, neve­zetesen érés és hüvelymennyiség tekintetében. Ennél­fogva mindjárt az első esztendő anyagát az egyedi tenyészkiválasztás alapanyagául felhasználván, neme­sítésnek vettem alá, kiszedvén belőle a koránérő, hüvelyekkel jól megrakott egyedeket. Azt is tapasztaltam mindjárt az első esztendő­ben, hogy szójababomnak gyökeréről hiányzanak a nitrogéngyűjtő gumócskák, jeléül annak, hogy gyökér­gumó baktériuma nincsen meg talajainkban. Abban a hiszemben, hogy ugyanabban a talajban egymás­után termesztve, illetve a további kísérletnek meg­felelően az előző esztendőben szójatermelésre hasz­nált talajnak oltásra való felhasználásával gumócska­képzésre bírom a szóját, 1923. év március 29-én 30 cm. sortávolságra három 100 négyszögöles par­cellát vetettem el szójáimmal a következő kimutatás szerinti eredménnyel: A csekély termés egyedül a kedvezőtlen időjárás­nak, a kényszerérésnek volt tulajdonítható, aminek következtében ebben az esztendőben a szója szep­tember 5-én idő előtt aratható volt, valósággal besült. Ennek ellenére ugyanazon a táblán és hasonló viszo­nyok között a hatvani nemesített lóbab 701 kg.-ot, a hatvani nemesített fehérbab pedig 712 kg.-t adott kat. holdankint, tehát még a duplájánál is többet, mint a legjobban termő szójaparcella. Ebben az esztendőben egyik szójaparcella növény­zetének gyökerén megint csak nem észleltem gumócs­kákat s nem tudtam magyarázatot adni a talajoltással kezelt parcella több termésének. Nem nyugodván bele ennek az esztendőnek sikertelen és megmagyaráz­hatatlan eredményébe, a következő 1924. esztendőben újból hasonló kísérletet állítottam be szójával, azzal a különbséggel, hogy nem talaj­oltást, hanem az elő­írás szerinti szójabaktérium-kultúrával „Nitragin"-nal kezeltem a vetőmagot. Azonban, hogy ettől az oltástól is nem sok eredményt várhatok, azt sejtették velem még a kísérletnek lezárása előtt azok a szakcikkek, melyek a külföldi lapokban megjelentek s melyeket alátámasztottak az én és később más hazai kísérletek eredményei. Hogy az oltás szójabab alá nem feltét­lenül szükséges, azt onnan is láthatjuk, hogy az amerikaiak a szójabab alá az oltást még oly földön sem mondják feltétlenül alkalmazandónak, ahol még sohasem termesztették. Lássuk tehát az 1924. évi kísérletem eredményét, előrebocsátva, hogy egy-egy parcella 300 négyszögöl nagyságú volt. E kísérlet beállításánál a sortávolság 30 cm., a vetés ideje április 24-ike, a trágyázott parcellák előveteménye pannonbükköny (szántszándékkal vá­lasztva), a trágyázatlan, őszi kalászos volt. A talaj kötött agyag. Aratás ideje szeptember 12. Csapadék ápr­is 24-től szeptember 12-ig: 429­4 mm. volt. Mit mutatnak a fenti kimutatásban foglalt számok ? Hangsúlyozva azt, hogy a nyolc parcella egyikén sem találtam gyökérgumócskákat, láthatjuk, hogy semmiféle hatása sem volt az oltásnak. Az is mindegy volt, hogy több, vagy kevesebb vetőmagot használtam a vetéshez, illetve, hogy sű­rűbb, vagy ritkább állásban voltak a sorokban a növények. A talaj nem volt túlságosan buja, vagy heves, annak ellenére, hogy az istállótrágyázott par­cellák előveteménye pannonbükköny volt. Megdől tehát az az állítás, hogy ilyen talajon friss trágyába Termés Parcella száma A parcella talajának mikénti kezelése parcellán­ként 100 D-et átszá­mítva kat. holdra •o­l' H­étin Parcella száma kilogramm kg. 1 2 3 Istállótrágyázott és talajoltással Csak talajoltással Trágyázatlan és talaj­oltás nélkül 21 8 6 336 288 256 80 32 a -® a o -5 a •> i0 w Oh Talaj, illetve magkezelés leírása 1*11 USJ - a »» «i Nem istállótrágyázva „Nitragin"-kez. nélkül Nem istállótrágyázva „Nitragin"-kez. nélkül Nem istállótrágyázva „Nitragin"-kezeléssel Nem istállótrágyázva „Nitragin"-kezeléssel Istállótrágyázva „Nitragin"-kez. nélkül Istállótrágyázva „Nitragin"-kez. nélkül Istállótrágyázva „Nitragin"-kezeléssel Istállótrágyázva „Nitragin"-kezeléssel kg. 12 24 12 24 12 24 12 24 Termés 300 D-ös parcellá­kon kat. holdon kilogramm 165 150 153 152 188 198 180 190 880 800 816 810 1002 1056 960 1013 — Igen, három darab. — Hozzájuk tudnánk jutni ? — Meg fogjuk próbálni. E lakonikus párbeszéd után nekivágtunk a szikla irányá­nak. Alig haladtunk öt métert, zsupsz, nyakig estem be egy gödörbe, az emberek alig tudtak kilapátolni. A zergék légvonalban nem lehettek távolabb 400 lépésnél, rendes viszonyok közt öt perc alatt a legkényelmesebben hozzájuk férhettem volna, de most 1 lépésről lépésre kellett az elő­hatolást kiküzdeni. Egyórai heroikus küzködés után nem bírtunk ötven méternél nagyobb utat megtenni. De milyen küzdelemmel ! A ruháink gőzöltek s a pára fehér zúzmarává fagyott rajtunk. Már az idő 2 óra felé járt, sőt azon túl is lehetett, amidőn Havas kijelentette, hogy lehetetlen tovább menni, de még a hazajutásra is kell gondolnunk, mert rövid a nap. Szomorúan fordultunk tehát vissza, otthagyva a szikla tövében mozdulatlanul álló zergémet, mert már a magaménak tartottam. A lejutás könnyebben ment, habár a nyomunkat a tom­boló vihar behordta, csak itt-ottt lehetett egy kisebb mélye­désből sejteni, hogy arra ember járt, de teljes besötétedés előtt mégis lejutottunk, anélkül, hogy valamelyikünk keze­lába eltört volna. No, ezen az éjszakán nem kellett ringatni, úgy aludtam, mint egy ürgésző juhászkutya. Vasárnap reggel, verőfényes, szép napra ébredtünk. A hideg változatlan volt ugyan, de a szélvihar elült. De vadászatról szó se lehetett, hiszen a hó helyenkint két méternél is magasabb volt. A zergéktől ez évre el kellett búcsúzni. Próbáltam ugyan hóabronccsal járási gyakorlatokat, de a szokatlan „jármű"-vel úgy össze­vertem a bokáimat, hogy ez élvezetről végképpen letettem, így hát nem volt más teendő, mint összepakkolni holmimat és megpróbálni a lejutást Csorba állomásra. Az volt a szerencsém, hogy fent a Csorba-tó mellett egy ski-tan­folyam volt, akik élelmezéséről gondoskodni kellett, így hát a tanfolyamvezető főhadnagy szívességből összeállított egy karavánt, akiknek segédletével, kisebb-nagyobb akadá­lyok után szerencsésen lejutottam az állomásra. Bizonyos jóleső érzéssel ültem be a közvetlen kocsiba és rövid fél óra alatt Poprádfelkára robogott be vonatunk. A vonaton éppen barátaim sorsa felől tűnődtem, mert a telefonfel­hívás hiábavaló volt és óriási örömömre kik rohamozzák meg a kocsit ? Hát Bajzsán és Worlitzky, mintha össze­beszéltünk volna. Örömmel ölelgettük meg egymást, és bevonultunk az étkezőkocsiba, hogy a viszontlátás örömére áldomást igyunk. A kölcsönös kérdezősködések után kisült, hogy Worlitzky, a „vad vadász" majdnem ott hagyta a fogófehérét, ő ugyanis az első napon, csütörtökön, kierő­szakolta a kimenetelt. Nekivágott kisded karavánjával a zerge régiónak. Persze, ő is oly óriási küzdelemmel tudott a tomboló hó- és szélviharban előrehaladni, akár csak én harmadnapon, azonban őneki, hogy a zergerégiót elérje, előbb át kellett mennie egy szálerdőn, amelyen keresztül vezetett a cserkészösvény. Az erdőben küzködtek éppen s egy kisebb tisztásnál, egy szikla mellett futtattak, amikor az egyik le nem írható erejű szélrohamra ágyudörejszerű zajt hallottak, amit követett gyors egymásutánban a többi dörej, ami végül gigászi méretű zajba, ropogásba olvadt össze, belekerültek egy széltörésbe, az óriási 80—100 éves fenyőóriások mint a gabonaföldek szalmája a kasza alatt, ugy omlottak halomra. "Worlitzky kísérői térdre hulltak. „Jaj, Bozsemoj" (én Istenem !) kiáltással hányták magukon a keresztet, Worlitzky maga is meg volt illetődve a Ter­mészet fenséges ereje láttára. Ezer szerencséjük volt, hogy éppen azon a tisztáson voltak s igy menekültek meg a csúnya haláltól. A hegyoldal rövid percek alatt a babiloni pusztulás képét nyújtotta. Óriási küzdelmek árán, hol a fejszének éppen olyan szerepe volt, akár csak az afrikai dsungelekben, ép­kéz- és lábbal visszajutottak a lomnici Palace Hotel jól fűtött, kényelmes termeibe. Miután látták, hogy ők sem tudnak vadászni, elhatározták, hogy haza­utaznak. Próbáltak velem ők is telefonon érintkezni, de a tomboló vihar már első napon elszaggatta a telefondró­tokat, oly óriási ereje volt a viharnak, hogy a tátrai vil­lanyosvasút kábeltartó oszlopait dugóhúzóvá csavarta össze. Jóleső érzéssel ürítgettük a megszabadulás örömére a meleg európai kényelemmel berendezett étkezőkocsiban egymás egészségére a poharakat és parolát adtunk egymás­nak, hogy a jövőre, ha Isten éltet, újból feljövünk ide, a zergék hazájába. Aminthogy úgy is történt. KÖZTELEK, 1926. JANUÁR 10. 2—3. SZÁM 36-IK ÉVFOLYAM. VILÁGHÍRŰ AGGREGÁTJAINKKAL meglevő* GAZDASÁGI KISVASÚTIT MOTOROS-ÜZEMRE átalakítjuk! MOTOROK TEHERAUTÓK MOTOROS LOKOMOTIVOK • GAZDÁKNAK HITKIJRB ! TESSÉK ISMERTETÉST KÉRNI TÁVIRATI CÍM: 7832 MM UIlOS MÓR l-l. DAIMAGPOGH. BUDAPEST AUSTRO —DAIMLER—MÁS—PUCH TELEFOK I 5­72 K­isk­orszfg aladást kizpontji. BUDAPEST, VI., LISZT FERENC­ TÉR 9.

Next