Külkereskedelem, 1960 (4.évfolyam, 1-12. szám)

1960 / 9. szám - JOGI KÉRDÉSEK - A bizományi szerződés a külkereskedelemben (dr. György Ernő)

t. A megbízásnak az a fajtája, ami­kor a megbízott, a bizományos arra vállal díjazás ellenében kötelezett­séget, hogy a saját nevében, de a megbízó részére jár el, köti meg és bonyolítja le az ügyletet, vagyis a bizományi szerződés­forma a ma­gyar külkereskedelmi forgalomban is jelentős. A bizományi szerződés kialakulását a középkorban a nem­zetközi — vagy az akkori helyzetet tekintve — a városközi kereskedelem érdekei alapozták meg. A nagyobb arányú, saját városuk, országuk ke­retein túlmenő gazdasági tevékeny­séget kifejtő kereskedők nemegyszer szükségesnek találták, hogy megbí­zottjaikat tartósabban oda helyez­zék, ahol mind a beszerzésben, mind az eladásban állandóbb kapcsolatot kívántak teremteni. A helyben la­kóknak, mint saját nevükben eljáró megbízottaknak, igénybevételét sok esetben az tette elkerülhetetlenné, hogy az idegen kereskedő gazdasági tevékenységének kifejtése közben el­háríthatatlan akadályokba ütközött vagy versenyképességét messzeme­nően befolyásoló többlet­terhekkel kellett számolnia. A tőkés gazdálkodás kifejlődésé­vel a bizományi szerződés­forma szélesebb körű alkalmazását nagy­mértékben előmozdították az ennek adottságaival összefüggő tőke- és hitel vonatkozások. A kisebb tőkéjű kereskedő bizományosként abba a helyzetbe került, hogy a bizományi áruk tekintetében, megbízója tőke­erejének felhasználásával folytat­hatta kereskedelmi tevékenységét. Ugyanakkor a megbízó számára is előnyösnek bizonyult, hogy az át­adott vagy beszerzésre kerülő áru­nál kikapcsolhatta, tulajdonjogának biztosításával, azt a hitelezési koc­kázatot, amely egyébként hitelezés­nél reá hárult volna. Külkereske­delmi vonatkozásban új piacok szer­zésénél, ismeretlen cikkek bevezeté­sénél a bizományi szerződés alkal­mazása hatásos propagandaeszköz­nek bizonyult. II. A szocialista országok külkereske­delmi forgalmában a bizományi szerződésforma alkalmazására nyil­vánvalóan csak a tőkés országokkal kapcsolatban lehet szó. A KGST-országokban az ÁSZF rendelkezései előírják a forgalomba kerülő termé­kek fix átvételét és az ezzel kap­csolatos fizetés rendjét. Természete­sen a kapitalista országokkal lebo­nyolításra kerülő forgalomban is irányadó az a népgazdasági érde­keinket érvényesítő szempont, hogy az eladásokat lehetőleg készpénz­fizetés vagy teljes biztosítékot jelen­tő garanciák ellenében kell lebonyo­lítani. A tőkés országokkal való forgalom sok irányú és változatos volta bizonyos esetekben elkerülhe­tetlenül szükségessé teszi bizományi szerződések megkötését. A behoza­tali és kiviteli eljárás szabályo­zása tárgyában kiadott 8/5/1955. KKM. utasítás II. 11. pont­jában előírja, hogy a bizományi raktárra való kiszállításhoz a KKM és a Magyar Nemzeti Bank deviza­hatóságának előzetes elvi engedélye szükséges. Ezzel kapcsolatosan a Bank az engedélyben szabályozza a pénzügyi lebonyolítás módját. A szerződéstervezet alapján történő en­gedélyezési módszer komoly biztosí­téka annak, hogy a bizományi szer­ződés rendelkezései, a lebonyolítás egész menete, népgazdasági érde­keinket szem előtt tartó, a kocká­zati lehetőségeket kiküszöbölő meg­oldásokat tartalmazzák. III. Figyelemre méltónak tartjuk egy másik jogszabálynak, a külkereske­delmi vállalatok leltározása tárgyá­ban kiadott 141/1960. P. M. sz. uta­sítás 10. §-ának azt a rendelkezését, amely a bizományba adott áruk lel­tározásának előírásával kapcsolato­san, példaszerű felsorolásban külön is kiemeli azokat az eseteket, ame­lyek jellegzetesen a bizományi szer­ződések körébe tartoznak. Szó esik itt külföldön tároló bizományi áruk­ról, a vásárokra és kiállításokra szállított, valamint a vevők által át nem vett árukról. E felsorolás azo­kat az eseteket emeli ki, amelyek­nél a bizományi szerződéses forma a gazdasági adottságokból folyó kényszerűség. A vásári, kiállítási áru természetesen a kiállító külkereske­delmi vállalat tulajdonában marad. Ha az eladott árut a vevő akár in­dokoltan, akár jogos ok nélkül is nem veszi át, az eladó számára — különösen, ha a szállítás távoli, ten­gerentúli területre történt — a leg­kisebb veszteséggel járó megoldás­ként jelentkezik az árunak bizomá­nyi úton történő értékesítése, nem­egyszer az átvételt megtagadó vevő, mint bizományos útján. Új cikkek bevezetése, a gazda­ságilag kevéssé fejlett országok­ban piac szerzése, egyes cikkek­nél, mint például könyveknél, nemzetközileg kialakult bizomá­nyi eladási rendszer, mind oly körülmények, amelyek adott esetben versenyképességünk biz­tosítása érdekében, a bizományi szerződésforma alkalmazását el­kerülhetetlenné teszik. Ily esetekben is lehetőleg arra kell azonban törekedni, hogy az áruk­nak bizományba adása valamilyen módon azok fix átvételével is kap­csolható legyen. IV. A hazai külkereskedelmi vállalat külföldi bizományossal kötött szer­ződésében rendszerint a magyar jog alkalmazását köti ki a felmerülő, szerződésileg nem szabályozott kér­désekre. E szempontból különösebb figyelmet érdemelnek most életbe­lépett Polgári Törvénykönyvünknek a bizományi szerződést érintő sza­bályai, különösen az 510. §-nak az ön­szerződés lehetőségét ,tehát azt, hogy a bizományos maga legyen megbízó­ja árujának vevője­, szabályozó ren­delkezése. A bizományosnak önszer­ződőként való belépését a legtöbb jogi szabályozás megfelelő feltéte­lek fennforgásához köti, s rendsze­rint abban az esetben tartja megen­gedhetőnek, ha a bizományi áruk­nak tőzsdei vagy piaci áruk van. A PTK idézett szakasza az ön­szerződés lehetőségét általában olyan árukra korlátozza, amelyek tekinte­tében jogszabály állapít meg hatá­rozott árat, de e szabály alól —min­den közelebbi korlátozás nélkül — a külkereskedelem körében megkö­tött szerződésekre kivételt enged. Ez az általánosságban tartott kivétele­zési lehetőség elvileg i módot ad a magyar jog hatályát elfogadó bizo­mányosnak arra, hogy önszerződő félként, minden korlátozás nélkül beléphessen. Minthogy ez a vissza­élési lehetőségek útját is megnyit­hatja, ennek megakadályozása kívá­natossá teszi, hogy a megkötésre ke­rülő bizományi szerződésben a kül­kereskedelmi vállalat a bizományos­nak önszerződő félként való belépé­sét oly feltételekhez kösse, amelyek az ez úton esetleg előálló károsodá­si lehetőségeket — elsősorban az ár szabályozásával kapcsolatosan — kiküszöbölik. im 11 kétdémk A bizományi szerződés a külkereskedelemben

Next