Külkereskedelem, 1960 (4.évfolyam, 1-12. szám)
1960 / 9. szám - JOGI KÉRDÉSEK - A bizományi szerződés a külkereskedelemben (dr. György Ernő)
t. A megbízásnak az a fajtája, amikor a megbízott, a bizományos arra vállal díjazás ellenében kötelezettséget, hogy a saját nevében, de a megbízó részére jár el, köti meg és bonyolítja le az ügyletet, vagyis a bizományi szerződésforma a magyar külkereskedelmi forgalomban is jelentős. A bizományi szerződés kialakulását a középkorban a nemzetközi — vagy az akkori helyzetet tekintve — a városközi kereskedelem érdekei alapozták meg. A nagyobb arányú, saját városuk, országuk keretein túlmenő gazdasági tevékenységet kifejtő kereskedők nemegyszer szükségesnek találták, hogy megbízottjaikat tartósabban oda helyezzék, ahol mind a beszerzésben, mind az eladásban állandóbb kapcsolatot kívántak teremteni. A helyben lakóknak, mint saját nevükben eljáró megbízottaknak, igénybevételét sok esetben az tette elkerülhetetlenné, hogy az idegen kereskedő gazdasági tevékenységének kifejtése közben elháríthatatlan akadályokba ütközött vagy versenyképességét messzemenően befolyásoló többletterhekkel kellett számolnia. A tőkés gazdálkodás kifejlődésével a bizományi szerződésforma szélesebb körű alkalmazását nagymértékben előmozdították az ennek adottságaival összefüggő tőke- és hitel vonatkozások. A kisebb tőkéjű kereskedő bizományosként abba a helyzetbe került, hogy a bizományi áruk tekintetében, megbízója tőkeerejének felhasználásával folytathatta kereskedelmi tevékenységét. Ugyanakkor a megbízó számára is előnyösnek bizonyult, hogy az átadott vagy beszerzésre kerülő árunál kikapcsolhatta, tulajdonjogának biztosításával, azt a hitelezési kockázatot, amely egyébként hitelezésnél reá hárult volna. Külkereskedelmi vonatkozásban új piacok szerzésénél, ismeretlen cikkek bevezetésénél a bizományi szerződés alkalmazása hatásos propagandaeszköznek bizonyult. II. A szocialista országok külkereskedelmi forgalmában a bizományi szerződésforma alkalmazására nyilvánvalóan csak a tőkés országokkal kapcsolatban lehet szó. A KGST-országokban az ÁSZF rendelkezései előírják a forgalomba kerülő termékek fix átvételét és az ezzel kapcsolatos fizetés rendjét. Természetesen a kapitalista országokkal lebonyolításra kerülő forgalomban is irányadó az a népgazdasági érdekeinket érvényesítő szempont, hogy az eladásokat lehetőleg készpénzfizetés vagy teljes biztosítékot jelentő garanciák ellenében kell lebonyolítani. A tőkés országokkal való forgalom sok irányú és változatos volta bizonyos esetekben elkerülhetetlenül szükségessé teszi bizományi szerződések megkötését. A behozatali és kiviteli eljárás szabályozása tárgyában kiadott 8/5/1955. KKM. utasítás II. 11. pontjában előírja, hogy a bizományi raktárra való kiszállításhoz a KKM és a Magyar Nemzeti Bank devizahatóságának előzetes elvi engedélye szükséges. Ezzel kapcsolatosan a Bank az engedélyben szabályozza a pénzügyi lebonyolítás módját. A szerződéstervezet alapján történő engedélyezési módszer komoly biztosítéka annak, hogy a bizományi szerződés rendelkezései, a lebonyolítás egész menete, népgazdasági érdekeinket szem előtt tartó, a kockázati lehetőségeket kiküszöbölő megoldásokat tartalmazzák. III. Figyelemre méltónak tartjuk egy másik jogszabálynak, a külkereskedelmi vállalatok leltározása tárgyában kiadott 141/1960. P. M. sz. utasítás 10. §-ának azt a rendelkezését, amely a bizományba adott áruk leltározásának előírásával kapcsolatosan, példaszerű felsorolásban külön is kiemeli azokat az eseteket, amelyek jellegzetesen a bizományi szerződések körébe tartoznak. Szó esik itt külföldön tároló bizományi árukról, a vásárokra és kiállításokra szállított, valamint a vevők által át nem vett árukról. E felsorolás azokat az eseteket emeli ki, amelyeknél a bizományi szerződéses forma a gazdasági adottságokból folyó kényszerűség. A vásári, kiállítási áru természetesen a kiállító külkereskedelmi vállalat tulajdonában marad. Ha az eladott árut a vevő akár indokoltan, akár jogos ok nélkül is nem veszi át, az eladó számára — különösen, ha a szállítás távoli, tengerentúli területre történt — a legkisebb veszteséggel járó megoldásként jelentkezik az árunak bizományi úton történő értékesítése, nemegyszer az átvételt megtagadó vevő, mint bizományos útján. Új cikkek bevezetése, a gazdaságilag kevéssé fejlett országokban piac szerzése, egyes cikkeknél, mint például könyveknél, nemzetközileg kialakult bizományi eladási rendszer, mind oly körülmények, amelyek adott esetben versenyképességünk biztosítása érdekében, a bizományi szerződésforma alkalmazását elkerülhetetlenné teszik. Ily esetekben is lehetőleg arra kell azonban törekedni, hogy az áruknak bizományba adása valamilyen módon azok fix átvételével is kapcsolható legyen. IV. A hazai külkereskedelmi vállalat külföldi bizományossal kötött szerződésében rendszerint a magyar jog alkalmazását köti ki a felmerülő, szerződésileg nem szabályozott kérdésekre. E szempontból különösebb figyelmet érdemelnek most életbelépett Polgári Törvénykönyvünknek a bizományi szerződést érintő szabályai, különösen az 510. §-nak az önszerződés lehetőségét ,tehát azt, hogy a bizományos maga legyen megbízója árujának vevője, szabályozó rendelkezése. A bizományosnak önszerződőként való belépését a legtöbb jogi szabályozás megfelelő feltételek fennforgásához köti, s rendszerint abban az esetben tartja megengedhetőnek, ha a bizományi áruknak tőzsdei vagy piaci áruk van. A PTK idézett szakasza az önszerződés lehetőségét általában olyan árukra korlátozza, amelyek tekintetében jogszabály állapít meg határozott árat, de e szabály alól —minden közelebbi korlátozás nélkül — a külkereskedelem körében megkötött szerződésekre kivételt enged. Ez az általánosságban tartott kivételezési lehetőség elvileg i módot ad a magyar jog hatályát elfogadó bizományosnak arra, hogy önszerződő félként, minden korlátozás nélkül beléphessen. Minthogy ez a visszaélési lehetőségek útját is megnyithatja, ennek megakadályozása kívánatossá teszi, hogy a megkötésre kerülő bizományi szerződésben a külkereskedelmi vállalat a bizományosnak önszerződő félként való belépését oly feltételekhez kösse, amelyek az ez úton esetleg előálló károsodási lehetőségeket — elsősorban az ár szabályozásával kapcsolatosan — kiküszöbölik. im 11 kétdémk A bizományi szerződés a külkereskedelemben