Kurír - reggeli kiadás, 1990. december (1. évfolyam, 131-154. szám)

1990-12-01 / 131. szám

2 GORBI NEM MEGY VESZEKEDNI Mihail Gorbacsov nem utazik Kisinyovba, s így az elő­zetes bejelentésekkel ellentétben nem vesz részt a mol­dovai parlament rendkívüli ülésszakán, amely a köztár­saságban kialakult súlyos helyzettel foglalkozik. A TASZSZ szerint a szovjet elnök munkalátogatását bi­zonytalan idő­re elhalasztották. A kisinyovi parlament mai nyilatkozata a moldovai szélsőségesek tevékenysé­gével hozta összefüggésbe Gorbacsov látogatásának le­mondását. ...DE RAGASZKODIK AZ UNIÓHOZ Gorbacsov tegnapi moszkvai beszédében határozottan síkra szállt azért, hogy megakadályozzák a szövetség feldarabolását. „Ha elkezdünk egymástól elszakadni, az szörnyű háborúhoz vezethet. Nem oszthatjuk fel a hadsereget, az atomfegyvereket. Mindez csak kataszt­rófát eredményezne mind az országban, mind az egész világon.” A szovjet államfő szerint azonban a realitások keretein belül maradva a lehető legnagyobb önállósá­got kell megadni minden népnek. NÉGYEN VOLTAK AZ ÖTÖK Külügyminiszteri értekezletet tartottak Rómában a Pentagonale, a magyar-olasz-osztrák-jugoszláv-cseh­­szlovák ötoldalú együttműködés résztvevői. A tanács­kozáson Gianni de Michelis olasz külügyminiszter el­nökölt, s jelen volt az osztrák, a csehszlovák és a ju­goszláv diplomácia vezetője is. Jeszenszky Géza vi­szont nem volt az olasz fővárosban. Az eddig kizárólag kormányközi regionális együttműködés most először kibővült a parlamentek szintjére is: mind az öt ország­ból parlamenti képviselők érkeztek, s így az egyes tör­vényhozói testületekben képviselt ellenzéki pártok is véleményezhették az együttműködési programokat, terveke­t. Egyebek között arról döntöttek, hogy az Eu­rópai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól kérnek támoga­tást a Trieszt-Zágráb-Budapest autópálya építéséhez. NEM KELL A DRÁGA IGAZSÁG Alig valamivel több mint kétmillió előfizetést gyűjtött jövőre a Pravda, s a standokon árult példányokkal együtt példányszáma alig éri majd el a három és fél milliót. Az előző évekhez képest így gyakorlatilag har­madára csökken az egykor oly tekintélyes és befolyásos pártlap példányszáma. A lapárak emelkedése miatt más sajtóorgánumok olvasótábora is szűkült, ami kényszerű leépítéseket is szükségessé tesz. Egyebek között az Iz­vesztyija - amely pedig csaknem kétszer annyi előfi­zetőt gyűjtött, mint a Pravda - a tervek szerint felére csökkenti külföldi tudósítóinak számát. JÖN A JEN Japán tőketöbbséggel létesül beruházási bank Magyar­­országon. A Nomura Securities, Japán egyik legna­gyobb értékforgalmi társasága 2,4 milliárd jen (18 mil­lió dollár) indulótőkével létesít beruházási bankot más pénzintézményekkel együtt. A Nomura Investment Bank Hungary nevű, budapesti székhelyű vállalkozás­ról a szerződést rövidesen aláírják, így a bank a jövő évben már megkezdheti munkáját. A Nomura a bank tőkéjéből 51 százalékkal részesedik, s ő nevezi ki az igazgatót is. LÉGY A LEVESSEN A Demokratikus Szocializmus Pártjának (DSZP) be­vonulása a Bundestagba lesz az a cseppnyi üröm, amely megkeserítheti a Kohl-féle Anschluss-politika híveinek örömét. Aki bekebelezi az NDK-t, az vele együtt meg­kapja a DSZP-t is - hangoztatta a párt választási gyű­lésén Gregor Gysi pártelnök. Mintegy tízezer főnyi hallgatóság előtt a politikus azzal érvelt, hogy a DSZP jó szereplése fontos jelzés lehet arra vonatkozóan, hogy Németországban nem csupán jobboldali erők léteznek, hanem baloldaliak is, amelyek igényt formálnak a p­oli­­tikába való beleszólásra. A FECSEGŐ RAMBO Az amerikai hatóságok a hét elején letartóztattak egy arab származású fiatalembert, aki merényletet terve­zett Bush amerikai elnök ellen. A New Jersey államban élő 32 éves Dzsamal Mohamed Varzajat az elnökön kí­vül meg akarta gyilkolni Baker külügyminisztert, a kongresszus több tagját és támadást készített elő ame­rikai katonai létesítmények ellen is. A fiatalembert az­után tartóztatták le, hogy az FBI egyik ügynökének mit sem sejtve elmondta: héttagú csoportja megtorló akciókat tervez az Egyesült Államokban. Ön a magyar sajtó legszabadabb, legdemokratikusabb rovatának az olvasója. Heti miniinterjúnk két - mindenféle újságírói manipulációtól mentes - állandó kérdése ugyanis: 1. Ön mit kérdezne magától? 2. No és mit válaszolna? ÓMOLNÁR MIKLÓS Kérdésem valóban magam­nak (is) szól: - Mitől van manapság annyi botcsinálta politikus? Válaszom önmagamnak (is): - A kalandvágy miatt. A legszebb idevágó történetet zenekari road­ok mesélték nekem. Megunták, hogy ami­kor éjjel a Nyírségben autóz­nak, mindig akad az úton egy-két keresztben fekvő ré­szeg biciklista; a következő útjukba esőt fölszedték, be­rakták a kocsiba, és irány Pest. Egyikük ismerőse révén kinyittatták az állatkertet, a férfit a biciklijével együtt be­tették a pingvinek szigetére, s ott virrasztottak, amíg feléb­redt. Emberünk körülnézett, hirtelen magához tért, üvölt­­ve átgázolt a vízen,­ a bicikli­jét átdobta a kerítésen, és őrült iramban elszáguldott. Talán soha többé nem mert úgy berúgni, talán megőrült, és attól kezdve zseniális képeket festett, de az is lehet, hogy valami megvilágosodást élt át. Szóval, nem tudom, az ő életében mit jelentett ez a pingvinkaland, nekem min­denesetre ez lett a megteste­sült Kolumbusz-szindróma. Amikor valaki nekivág, mert hajózni akar, mert kincsekre vágyik, mert el akar jutni Indiába... és valami egészen más sül ki a dologból - pél­dául botcsinálta felfedező lesz. Nincs is szebb annál, mint amikor olyan kihívások elé kerül az ember, amikre nem számított! A gond csak az, hogy attól a néhány száz embertől, aki mostanában a politika szigetére csöppent, mindenki csodát vár. (Közbevetés: ezt az orszá­got eddig is dilettánsok igaz­gatták, mégpedig önjelölt di­lettánsok, a különbség csak az, hogy a mostaniakat meg­választották - de a listára ők is önjelöltként kerültek fel! Legfeljebb nem olyan szűk körből, mint a korábbiak. Le­het, hogy mindössze ennyi a különbség a diktatúra és a de­mokrácia között?!) Szóval, én bármit el tudok képzelni, azt éppúgy - amit Szántó Péternek már említet­tem -, hogy gyémántköszö­rűs leszek Caracasban, mint­hogy csapos egy New York-i ír kocsmában, de azt sem tartom kizártnak, hogy hajléktalan valamelyik pesti pályaudva­ron, és az utóbbinak ugyan­olyan kíváncsisággal nézek elébe, mint a caracasi kaland­nak. De ami most a legfonto­sabb: a kisgazdapárt képvise­lője vagyok, és botcsinálta - magam is nevetek a kifejezé­sen - politikusként kezdek ráébredni, mi mozgatja a mai magyar politikát. Érdekek. Méghozzá primitív, csiszolat­lan lobbyérdekek. Olyan nyer­sek és primitívek, amilyen ez az egész demokrácia. (Közbevetés: ebben a nagy magyar politikai cirkuszban - a díszleteket leszámítva - semmi nem változott. A vál­tozást az idő forogja ki. Az idő, aminek nem lehet elébe szaladni sem diktatúrákkal, sem lázadásokkal, sem díszle­tek kicserélésével; valódi vál­tozást csak lassú, természetes fejlődési folyamat hozhat, s ha az idő nem érett meg, ak­kor „nincs megérve”. Aztán egyszer csak...! Számomra ettől szép és kiszámíthatatlan az élet.) Szóval, hogy miért van annyi botcsinálta politikus? Bár ez a részegkaland abszurd és primitív példa, de azt biz­tossá teszi előttem: ha én - és talán mások is így vannak ezzel - egy reggel a ping­vinek szigetén ébredek, nem ázolok bele a vízbe, nem vo­­anok el üvöltve, hanem a legtermészeteseb módon el­kezdek barátkozni. Mert nem mindennap barátkozhat ping­vinekkel az ember. (Dokumentálta: BORS EDIT) Rétestészta Forma-1 módra A Ferihegy 1 kormányváróját elhagyva Kálnoki Kis Sándor helyet­tes államtitkár megjegyezte, hogy még soha ennyi újságíró nem várta. Kicsit politikusnak érezte magát, pedig sosem vágyott politi­kai babérokra. Mindenesetre nagyon komoly ügyben kellett Londonban tárgyal­nia a Forma-1-ről. A nyolcórás megbeszélés során 90 percig a Forma-1 teljhatalmú ura, Bernie Ecclestone is jelen volt. A várako­zásokkal ellentétben még mindig nincs döntés. Azaz továbbra sem tudni, lesz-e jövőre világbajnoki futam a Hungaroringen. Kálnoki Kis Sándor ezúttal is kijelentette: ő még mindig 95 százalékos esélyt lát arra, hogy a legutolsó határidőig, december 5-ig sike­rül megegyezni. Igaz, a hi­vatalos találkozónak volt olyan szakasza is,­ amikor 40 százalé­kos sanszot sem adott a Magyar Nagydíjnak. A szerződés részleteiről szinte semmit sem tudhattunk meg, hiszen Kálnoki és Ecclestone közötti meg­állapodás értelmében az abban foglaltak egyelőre titkosak. A döntés pillanatnyilag Siklós Csaba miniszter kezében van, akinek itthon kell tájékozódnia: a részvénytársaság elfogadja-e a feltételeket. A 24. óra utolsó perceiben vagyunk, ahogy mon­dani szokás, bár a végső határ­idő még nem járt le. Kálnoki és Ecclestone már nem folytat sze­mélyes eszmecserét, de ha si­kerül megegyezni a részletek­ben már csak egy telefaxváltásra lesz szükség. A MAGYAR LAPKIADÓK EGYESÜLETÉNEK ÁLLÁSFOGLALÁSA a Magyar Postával folytatott lapterjesztési tarifaár-tárgyalásokról A Magyar Lapkiadók Egyesülete - megalakulásától - a postai lap­­terjesztés mindenkori tarifájának reális kialakítása érdekében követ­kezetes áralkut folytatott. Hosszan elhúzódó létrejött kompromisz­­szumok úgy születtek meg, hogy­ közben a­ posta vezetői, egyfelől a veszteség eltüntetésére, a bérfejlesztés elengedhetetlenségére, más­felől a lapárak emelésére, a hirdetési bevételekre, a zűrzavaros pénz­ügyi elszámolások technikai lehetőségeiből „kimutatható” kiadói adósságokra hivatkoztak. Miközben a tarifaárak állandóan emelkedtek, a szolgáltatás szín­vonala a közvélemény előtt is ismert színvonalra süllyedt. Az 1991-es tarifaárak kialakításának előkészítésére a posta és egyesületünk szakértői csoportjai elkészítették javaslataikat, ezt - november 16-a óta - három eredménytelen áregyeztetés követett. A Magyar Lapkiadók Egyesülete - közgyűlési felhatalmazás alapján, a kormány által bejelentett 35% körüli inflációra tekintettel - az idei tarifaárak 40, majd 45%-os emelést elfogadta volna, ha a szolgáltatás színvonala emelkedik, a remittenda kérdésében rend lesz, az elszámolások korrekt megoldást nyernek. A Magyar Posta azonban - 400 millió Ft-os veszteségük eltün­tetését indokként felhozva - az országos napilapok jelenlegi vidéki előfizetési tarifáját 2,30 Ft-ról 3,70 Ft-ra, a megyei napilapokét 1,70 Ft-ról 2,70 Ft-ra akarja emelni. Az ún. színes lapok előfizetése esetében a súly és megjelenési pél­dányszám alapján 6-18 Ft-ig terjedő összeget szeretne kapni. (így előfordulhatna pl., hogy a FIVG terjesztési díja háromszorosára nőne.) • Az árusításban a napilapok mindenkori fogyasztói árának maxi­mum 33%-át, egyéb lapok esetében maximum 35%-át kérik terjesz­tési díjtételként. A Magyar Lapkiadók Egyesülete ezt a javaslatot elfogadhatatlan­nak tartja, hiszen ez a jelenlegi tarifaárak 60-70%-os emelését jelen­tené. Ezért a napilapok árusításánál ragaszkodik a budapesti 2,40 Ft-os, és a vidéki 2,80 Ft-os darabárhoz. Előfizetéses formában közeledtek ugyan az álláspontok, így az or­szágos lapokat 3,60 Ft-ért vidéken, Budapesten 3,10 Ft-ért, a me­gyei lapokat egységesen 2,50 Ft tarifaárért javasolja terjeszteni. A lapterjesztés minőségi javítását elváró, és a pénzügyi rend megteremtését célzó kérdésekben az álláspontok messze állnak egy­mástól. Néhány példa:­­ a posta szerint országos terjesztésű az a lap, amelyik négy postaigazgatóság területén forgalomba kerül. Ez azt jelenti, hogy a közel 3000 végpontnak nem egészen a feléhez jutnak el a lapok,­­ a posta szerint tarifaárképzés alapja - legalábbis az árusításnak — a mindenkori fogyasztói ár. Ha tehát a kiadó kénytelen lapárat emelni - a nyomdai, a papír, a terjesztési költségek növekedése miatt -, akkor ezt olyan arányban kellene tennie, melynek kö­vetkeztében a példányszám drasztikusan csökkenne, a lap léte veszélybe kerülne,­­ az előfizetők névsorát a posta saját tulajdonának tekinti, és azt a kiadóval címenként 10 Ft-os összegért (!) hajlandó megismer­tetni,­­ a posta az előfizetési díjaknak - legyen az akár egész évre beszedett összeg - csak a tárgyhóra esedékes hányadát akarja át­utalni a kiadónak, így jelentős forgótőkére tesz szert, szemben a sok fizetésképtelen kiadóval. Úgy véljük, ebből a néhány példából is kitűnik, hogy rendet kell teremteni a lapterjesztés egészében, szervezetében, pénzügyi gya­korlatában egyaránt. A kormány 96/1990. (XI. 27.) rendelete az új postatörvény meg­jelenéséig a Magyar Posta Vállalatot megerősítette az előfizetések monopoljogában, ami kötelezettséggel jár együtt. Ennek maradék­talan teljesítését a pénzügyi kérdések rendezésétől függetlenül el­várjuk. Mindezen tények birtokában a Magyar Lapkiadók Egyesülete kinyilvánítja, hogy a Magyar Posta Vállalat tarifaajánlatát a jelen helyzetben elfogadhatatlannak tartja. Mindezért: . 1.) Kérjük a Magyar Köztársaság kormányától, hogy a lapter­jesztési tarifaügyben hatósági árvizsgálatot rendeljen el. 2. ) Elvárjuk, hogy a minisztérium vizsgálja felül a Magyar Posta Vállalat lapterjesztéssel összefüggő pénzügyi rendszerét. 3. ) Kérjük a lapkiadásban, a szerkesztőségekben dolgozókat, az egész közvéleményt, támogassa a rendteremtésre irányuló elképze­léseinket. Budapest, 1990. november 30. Orbán Sándor Magyar Lapkiadók Egyesülete főtitkára * A Magyar Lapkiadók Egyesületének véleménye szerint a Posta újabb tarifaemelése, amely ugyanolyan kevéssé megindokolt, mint az egy évvel ezelőtt bevezetett drasztikus áremelés, most végveszély­be sodorja a sajtószakmát. Az áremelést a kiadók, szerkesztőségek nem tudják az olvasóra hárítani, tehát csődbe jutnak a lapok. Ezt követően munkanélkülivé válnak a sajtószakmában újabb és újabb dolgozók. A Posta terjesztésének alacsony színvonala következtében számos kiadvány el sem jut a vevőkhöz, így aztán nemcsak a meg­emelt árak, hanem a gyenge postai szolgáltatások miatt, egyébként színvonalas újságoknak kell megszűnniük. A Sajtószakszervezet napról napra tapasztalja, hogy szaporodik a munkanélküliek száma. A legnagyobb kiadóktól százával kerülnek utcára évtizedek óta ott dolgozók. A megszüntetett kiadványok szá­ma pedig eléri a kétszázat. A Posta indokolatlan áremelése, amelyet korántsem a piac diktál, úgy véljük, jogosan vívja ki nemcsak a sajtószakma, hanem az olva­sók felháborodását is. A Sajtószakszervezet ezért is támogatja a Lap­kiadók Egyesületének hatósági árvizsgálattal összefüggő kezdemé­nyezését. 1990. december 1.

Next