Kurír - reggeli kiadás, 1990. december (1. évfolyam, 131-154. szám)

1990-12-01 / 131. szám

1990. december 1. Költségvetés Házbizottsági konszenzus alakult ki arról, hogy mindent meg­tesznek a költségvetés ez évi elfogadtatása érdekében - jelentette be Szabad György szokásos pénteki parlamen­ti sajtótájékoztatóján. Az egész ország szempontjából nélkülözhetetlen, nagy jelentőségű törvényjavaslatok meg­tárgyalása, megvitatása elsőbbséget kap, így egy blokk­ban tárgyalják az adótörvényeket és ugyancsak egy csoport­ban a költségvetési, illetve a hozzá kapcsolódó más ja­vaslatokat. Olyan ütemtervet dolgoztak ki, hogy mind a pártoknak, mind a bizottságoknak a megfeszített tempó mellett is legyen elegendő idejük szakértői állásfoglalásra. Szabad György elmondta, hogy a pénzügyminiszter le­mondásáról szóló hírekről hivatalos értesítést még nem kapott a parlament, így természetesen a költségvetési vi­tában a kormányt a jelenlegi pénzügyminiszter képviseli. A személyét illető esetleges változás sem okozhat gon­dot a költségvetés elfogadásában. EXKLUZÍV Teller Ede a Kurírnak Késő este, már tíz óra is elmúlt, amikor Teller Edével a zürichi De Pare Hotelben találkoztam. - Milyen tudományos probléma foglalkoztatja mostanában? - kér­deztem elsőként. - Két-három éve nagyon so­kat gondolok, és talán túl sokat beszélek a szuperkonduktivitás­­ról. Különös jelenség ez: példá­ul egy körben meg lehet indíta­ni az elektromos áramot, és az - amennyire tudjuk - soha nem áll meg, amíg a megfelelő feltételek - tudniillik az alacsony hőmérséklet - megvannak. Körülbelül négy évvel ezelőtt rájöttek, ezt meg lehet csinálni magasabb hőmérsékleten is. - Professzor úr, mit mondana az atomenergia-forrást ellenzők­nek: miért van szükség rá? - Meg vagyok győződve arról: atomenergia kell, mert a vi­lágon nagyon nagyok a különbségek. Hihetetlenül nagyok. Én nem hiszem, hogy ahhoz, hogy a fejlődésben segítsünk, első­sorban tőke kellene. Talán az is. De elsősorban tudás kell. Többek között arról, hogy hogyan kapjunk energiát. Az egész világ számára nehéz elegendő energiát kapni. Napenergiából van elég, igaz? De a napenergiát koncentrálni és használni túl drága készülékkel lehet csak. Szélenergia is van, és használják is, ahol erős a szél. Vannak, akik azt mondják: csak égessük a szenet. De közben a szénégetés mindenféle szennyeződést okoz. Vannak, akik azt mondják, egy különös fajta magenergia - a hidrogénatomok egyesüléséből keletkezik - nem csinál annyi radioaktivitást és azt kell felhasználni. Hát bizony, azon sokat dolgoztak és azt hiszem, amire valósággá válik, ugyan­csak költséges lesz. Összegezve, az atomenergiának, többé-ke­­vésbé a jelenlegi formában, belátható időn belül nem lesz párja.­­ Vannak kellemetlen tapasztalataink. Mást ne mondjak: Cser­nobil. Lehet-e százszázalékosan biztonságos atomerőművet építeni? - Kérem, a világon semmi sincs, ami százszázalékosan biz­tos. Csak Csernobilt említette. Volt egy másik eset is, nem Oroszországban, hanem Amerikában. A Three Mile Island. Hát ez ezermilliárd dollár kárt okozott. De egy életet sem ve­szélyeztetett. Azért, mert az erőművet különös biztonsággal építették. Fölszabadult egy kis radioaktivitás, de Csernobilban elég pontosan egymilliószor több radioaktivitás szabadult föl. Az emberek túlzottan félnek. Meg kell gondolni: hosszú évek után ezek voltak az első esetek. És hányan halnak meg a bá­nyákban, hány ember betegszik meg a szén által okozott szennyeződés miatt. Valahogy egy haláleset többszörösen szá­mít, ha radioaktivitás okozza, és ennek nincs racionális oka. Ez egy különös félelem, egy különös érzékenység. De egyet mondhatok: Csernobil és Three Mile Island között van egy határozott hasonlóság. Az emberek, akik kezelték a reaktort, hihetetlen, majdnem elképzelhetetlen hibát követtek el. Ha Three Mile Islanden az operátorok békén hagyták volna a reaktort, nem lett volna semmi baj. Csernobilban kísérletez­tek. Olyan mérnökök, akik értettek az elektromossághoz, de a reaktorokhoz nem. Ezek olyan hibák, amiket ki lehet küszö­bölni. Gondoskodjunk arról, hogy minden elképzelt veszélyes lehetőségnek elejét vegyük. Nekem erre négy javaslatom van. Kisebb reaktorok, azaz kisebb elektromos gerjesztés a reakto­rokban. Másodszor: kisebb sűrűség a gerjesztésre, azaz egy bi­zonyos köbtartalomban sokkal kevesebb energiát gerjeszteni. Harmadszor: a reaktort föld alá tenni, úgy hogy a radioaktivitás nem tudjon onnan kikerülni. Negyedszer, legyen olyan a reaktor, ha energiát kérünk tőle, aki ha nem kérünk, magától leáll. Ne legyen külön operátor, aki ezt vagy azt a csavart csavarja.­­ Két magyar származású tudós, Doroszlai Pál és Vécsey György fizikus létrehozott egy atomfűtóművet. Felmerült annak a gondo­lata, hogy ez a kezdeményezés, a Geiser Triga Debrecenben épülne fel. Mi erről a véleménye? - Beszéltem ezekkel a honfitársakkal, Doroszlaival, Vécsey­­vel... Révész Zsolttal, egy harmadik magyarral. Engem ez nagyon érdekel. Ők nem építettek reaktort, de terveznek úgy, hogy olyan nyilvánvalóan biztonságos legyen, ahogy én azt szeretném. Ugyan nem teszik a földbe, de ötvenméteres víz alá képzelik, s onnan a radioaktivitás nagyon nehezen szaba­dul. Ez lesz az első reaktor, ami magától, operátor nélkül megy. Nagyon ügyesen megtervezték, az összes alapszabályt kipró­bálták. De az egész reaktort még nem szerelték össze. Habár egy kis modellje, a Triga mint egy kísérleti reaktor, már létezik. Magam is dolgoztam rajta, több mint 30 évvel ezelőtt. Az, hogy a Geiser nagyobb lesz, és önmagát szabályozza és a legrosszabb esetben leáll - ez új. Ezt a reaktort elsősorban a legegyszerűbb célra akarják használni, tudniillik fűtésre. Arról álmodom, hogy a magyar tehetséggel, egy nagyon fontos exportlehetőséget hozunk létre... - A Geiser Trigával? - A Geiserrel... - Ön támogatja az ötletet? - Föltétlenül. HORVÁTH TERÉZ Hyrir Szobor Nagy Imrének A Történelmi Igazságtétel Bi­zottság dél-dunántúli szerveze­tének kezdeményezése hamaro­san valósággá válhat. A napok­ban ugyanis hivatalosan is beje­lentették: megalakult a Nagy Imre Szoboralapítvány. A szer­vezet mindaddig működik majd, amíg fel nem avatják a mártír­halált halt, kaposvári születésű miniszterelnök szobrát. Hogy az avatásra mikor gyülekezhetnek a somogyi megyeszékhely polgárai és hol fog állni a szo­bor, ma még nem lehet tudni. Az viszont bizonyos, hogy méltó helyet keresnek neki, amire egyébként a város polgármes­tere tett határozott ígéretet. Az alapítvány - melynek tagja többek között dr. Király Béla or­szággyűlési képviselő, az ’56-os nemzetőrség egykori parancs­noka - várja a vállalatok és ma­gánszemélyek anyagi hozzá­járulását is, hogy a jelenlegi hat­százezer forintos indulótőke ez­zel is gyarapodhasson. Az emlék­mű elkészítésére pályázatot ír­nak ki, melyen hazai és külföldi művészek egyaránt részt vehet­nek. BALOGH P. FERENC ELKELT A NEMZET Bármilyen szomorú is, a szélmalomharcnak vége, s nyert ismét az erő, ami talán lehet nyugodt is. Ötvenötmillió forintért elkelt a Magyar Nemzet tulajdonjogának 40 százaléka, a vevő pedig nem más, mint a francia Hersant-csoport, amely többek között a L’ Figaro című párizsi lapot is kiadja. Hiába volt tehát a lap kuratóriumának és munkatársainak harca, végül nem maradt más, mint ma délben, ahogy mondják, ünnepélyes külsőségek közepette aláírni a szerződést. A francia fél nem csekély kormánytámogatással jutott hozzá a talán legtekintélyesebb magyar napilaphoz, az árról pedig csak an­nyit: a most már a Magyar Nemzet Kft. kiadásában megjelenő lap első hat hónapját közel ötvenmillió forintos nyereséggel zárta. Mindez tegnap délután a Gerbeaud cukrászdában rendezett sajtóértekezleten hangzott el - részben az új cég vezetői, részben a hallgatóság soraiban ülő újságírók szájából. A hónapok óta terjedő pletykákból annyi bizonyult valósnak, hogy a franciák Sebestyén Tamás, a L’ Express című hetilap egykori igazgatójának személyében francia vezetőt ültetnek a cég gazdasági igazgatói székébe. Ugyanakkor szerződések szerint garantálják az újságírói függetlenséget, a lap eddigi liberális irányvonalát, és ígérnek sok mindent, többek között nyomdát, tudósítói helyeket, adatbankot és gépkocsikat, valamint a munkatársaknak magasabb bért. Persze, hogy ezekből mennyi valósul meg, az még a jövő titka. A Magyar Nemzet kuratóriuma mindenesetre beadta a derekát, hiszen nem tehetett másként. A bírósági pert elvesztették, s bármilyen furcsa is, a Magyar Nemzet cím jogilag nem az övék, hanem a Pallas Lapkiadó Vállalaté. Meglehet, hogy a szerződés megkötésével megnyugszanak a kedélyek, s a lap végre elindulhat a fejlődés útján. Ahogy Henri Momy úr, az Hersant képviselője mondta: sok szerelmi házasságot látott már botrányos körülmények közt felbomlani, s volt alkalma ennek ellenkezőjét is tapasztalni. Egyre azonban valószínűleg a nagy tapasztalat francia üzletembernek még nem volt alkalma: egy kormányt házasságközvetítői, vagy kerítői szerepben látni. I. R. Kormánytájékoztató A jövő évi célok között első he­lyen szerepel a fizetőképesség megőrzése és az infláció elsza­badulásának megakadályozása - adta hírül László Balázs kormány­­szóvivő. A kormány továbbra is a privatizációs folyamat megtar­tását tartja legfontosabb felada­tának. A külföldi tőke bevonását ezentúl is szükségesnek ítélik, amellett, hogy az állami vagyon értékesítését folytatják. Ellen­­érték nélkül 1991-ben csupán a társadalombiztosítás kap állami támogatást. A jövő évre várható bevétel 40-50 milliárd forint lesz, amelyből az államadósságot kell elsődlegesen csökkenteni. Pri­vatizálják az OTP-t is, melynek korábbi része, a Sportfogadási Igazgatóság állami monopólium marad. A tegnapi ülésen szó esett még a nyugdíjak új szabályozásáról, a szolgálati idő emeléséről, így jövőre már csak 20 évi szolgálat után jár az öregségi n­yugdíj. Emellett újdonságnak számít az, hogy az özvegy férfi is jogosult ezentúl elhunyt felesége nyug­díjára, ami a korábbi szabályok­tól eltérően nem ötven, hanem hatvan százaléka lesz az elhalá­lozott házastárs bruttó nyugdí­jának. S. N. Egy hét a tőzsdén A tőzsde forgalma visszaállt a Fotex bevezetése előtti, átlago­san napi 8-9 millió forintos szintre. A Fotex ismét kínálati nyomás alá került, a piacon keringő hírek szerint most a Forte dolgozói dobják piacra a cégüktől vásárolt papírokat. Az árfo­lyam a héten folyamatosan, mintegy napi 5 forintot esett, pénteken nagy tételben már 215 forint volt. A kínálat heves­ségére jellemző, hogy csütörtökön egy ezer darabra szóló 200 forintos vételi ajánlatot, egy bróker még azelőtt lecsapott, mi­előtt az ajánlati ár eljutott volna a tudatába. A tőzsde játéksza­bályai szerint viszont az üzlet megköttetett... Az árfolyam szolid mértékű süllyedése várható jövő hét elején is, de 210 forint alatt már érdemes lehet vásárolni. Nem volt üzletkötés a héten Dunaholding-részvényekben, ami arra utal, hogy - a múlt heti látszattal ellentétben - a régi részvényesek egyelőre nem bocsátják áruba a papírokat. Az új részvényeket rövid távra biztosan nem érdemes meg­vásárolni, hiszen vajon ki lenne az, aki most nem jegyez rész­vényt (miközben garantáltan megkaphatja), de rövid időn be­lül drágábban venni szándékozna a tőzsdén. A Konzum-rész­­vények sem forogtak a héten, a kereslet teljes hiánya mellett jelentős kínálat van a piacon. A részvényt már a bécsi tőzsdén is forgalmazzák, ottani árfolyama viszont a héten 25 százalék­kal, 11 400-ról 8500 schillingre esett. A hét meglepetése a Skála volt, amely egy keddi 20 500 fo­rintos kötés után péntekre 26 000-et ért el. Volt bróker, aki kedden még csak 21 500-on vett volna, szemben a 22 000-es kínálati árral, csütörtökön viszont már kénytelen volt 26 000 forintot megadni a papírokért. Folyamatosan, 22 500-ról 24 500 forintra erősödött a Sztráda is. Aki hosszabb távra jó befektetésre vágyik, most vehet erősen alulértékelt bankrészvényeket. A Magyar Hitel Bank részvénye a névérték 67,5 százalékáért, míg az Agrobanké 74 százalékon cserélt gazdát. Annak ellenére, hogy ezek a papírok jövőre vár­hatóan rákerülnek a tőzsdéről, egy esetleges bankprivatizáció nagyot lendíthet árfolyamukon. A gond csupán az, hogy ötszáz­ezres címletekről van szó... ÁDÁM ZSIGMOND 3 MÉGIS VAN KIÚT? A Szabad Demokraták Szövetségének küldöttgyűlése azért ült össze Szombat­helyen, hogy megvitassa a párt legégetőbb teendőit és megválassza a szervezet új ve­zérkarát. A bevezető előadást Kis János, az SZDSZ elnöke tartotta. Ebben érté­kelte az ország jelenlegi helyzetét, a tár­sadalom rossz hangulatát és annak okait. A válságos helyzet elmélyülésben, ele­mezte a kormányzat és az ellenzék szere­pét. Véleménye szerint a kormány elsza­lasztotta a történelmi pillanatot, nem tár­ta fel az ország helyzetét, gazdasági cse­lekvési programjával pedig a mai napig adós maradt. Most pedig, mikor már ré­gen a költségvetés vitájának kellene foly­nia, a gazdasági kabinet még mindig kon­cepcionális vitákat tart, azon rágódik: ke­resletkorlátozó vagy kínálatélénkítő poli­tikára lenne-e szükség. Mindeközben a hivatalos politika rangjára emelte szom­szédainkkal szembeni történelmi sérelme­ink felhánytorgatását, egészében pedig múltba forduló, az úri Magyarország nosztalgiáját lebegtető politikát folytat. Az ellenzék és azon belül a szabad demok­raták felelősségéről szólva igen önkritiku­san beszélt a párt parlamenti szereplésé­ről. Szerinte az SZDSZ hibázott, amikor elveszett a semmitmondó ideológiai vi­tákban, belement a parlamenti szócsaták­ba, egészében véve pedig deffenzívába szorult. A májusban kötött paktumról megállapította: sikerült az SZDSZ-nek elérnie, hogy az MDF szélsőségesei ki­szoruljanak a végrehajtó hatalomból, de nem számoltak azzal, hogy a kormány még­is azok „foglya” lesz. Mint mondotta, a legutolsó időkig ők adták meg az alaphan­got az MDF-ben, és a miniszterelnöknek nem volt ereje vagy kedve szembeszállni velük. A jövőt vázolva felhívta a figyelmet arra a rendkívüli felelősségre, ami az SZDSZ-en, mint a legnagyobb ellenzéki párton nyugszik, majd így folytatta: „Rö­vid távon két eshetőség között választha­tunk. Az egyik esetben a többség olyan szegény lesz jövőre is, mint az idén volt, de a gazdasági folyamatokat sikerül kéz­ben tartani, lesz áru az üzletekben, és a kezdeti erőteljes áremelkedés után leféke­ződik az infláció.” A másik esetre a gazda­ság szétzilálódását, az infláció megállítha­­tatlanságát jósolta Kis János. Ezzel kap­csolatban a legnagyobb bajnak azt nevez­te, hogy még a kormány sem készült fel a fájdalmas műveletek végrehajtására. Amit csak, tetéz, hogy a beígért kabinetátalakí­tás késik, és egyre valószínűbb, hogy An­tall József nem hajlandó megválni legin­kább kompromittálódott embereitől. A jövő politikai folyamatairól a követ­kezőket mondta az SZDSZ elnöke: „Ko­moly változás van kilátásban. Az MDF-et mélyen megrázta féléves kormányzásának kudarca. Nem kizárható, hogy azok az erők kerekedjenek felül, akiket Antall Jó­zsef tavasszal sikertelenül próbált meg hát­térbe szorítani.” Ezeknek az erőknek azonban magukba­ kell mélyedniük, hi­szen ők voltak azok, akik a Németh-kor­­mány áremelései ellen kivitték az embere­ket az utcára, majd most októberben ugyanők az áremelés támogatására szer­veztek tömegdemonstrációt. Kis János szerint most megteremtőd­het a konszenzus a pártok között, amely egyfajta társadalmi konszenzust is jelen­tene. Ennek az alapja egyfajta liberális minimum lehet, amely a következő dol­gokat tartalmazza: a világnézet, a hit, az életstílus, a magánügyek világába tartozik, az állam felhagy a sajtó irányításával, a gazdasági válság felszámolásának egyetlen lehetséges és gyors módja a magántulaj­donú piacgazdaság bevezetése, és végül a népszerűtlen döntések felvállalása. Ezek alapján a legfontosabb feladata a küldöttgyűlésnek a nyitás, a bezáródni látszódó gazdasági és politikai helyzetben. „Ma is csak azt mondhatjuk: van kiút. A magyar demokrácia válsága nem vég­zet.” - fejezte be beszédét Sós János. (KAKUK) Vérit Antal helytartója Végh Antallal mindig történik valami. Most napilapot szervez, s pikáns színdarabbal jelentke­zik. Ez utóbbi a második világ­háború éveitől kezdve Kádár János életét, rajta keresztül egy korszak tündöklését és bukását mutatja be. A január 14-ére ki­tűzött ősbemutató főrendezője Sík Ferenc, a darabban szerepet vállaló, színészek nevét egyelőre titokban tartják. - Megfenyegették őket, fél­nek - mondja a szerző, akivel lapzártakor váltottunk néhány szót telefonon. - A magyar labdarúgásnak végérvényesen hátat fordított? - Már rég. Ami itt van, az nem labdarúgás. Elég öreg va­gyok ahhoz, hogy elmondjam: én még láttam olyat. - Közeli barátaitól tudom, pri­vát életében sem idegen öntől a po­litikai pikantéria. Hírlik, Sztálin „elvtárs” születésnapján nevezetes disznótorokat tartottak egykoron. - Az év legsötétebb napja december 21-e. A disznótorok­ról egyébként manapság sem feledkezünk el. - A Kádár-darab mennyire do­kumentum, s mennyire írói kita­­láció? - Amit leírtam, javarészt tör­ténelmi tény. Például a Rajkból kicsalt tanúvallomás, Dubcek elárulása, s még sok egyéb. A darab befejezése, hogy a hely­tartót még életében bíróság elé állítják, természetesen kitalált fordulat. Ahogy az is, hogy nem hajtják végre a halálos ítéletet, mert szakítani kell végre a ha­lálért halál gyakorlatával.­­ A színpadon megjelennek ma is élő­, esetleg ma is közszereplést vállaló politikusok? - Meg. - Például... - Grósz, Berecz, Ribánszki, Gáspár Sándor, Marosán... - Mi a véleménye a mai ma­gyarországi helyzetről? - Ez a világ hetedik csodája, hogy ez az ezer oldalról védett, velejéig romlott rendszer csak így, anélkül, hogy bárki meg­érintette volna egy varázspálcá­val, összedőlt. - Napilapot szervez, folyama­tosan ír. Erre a színdarabra mennyi ideje volt? - Két hét alatt írtam meg. - Amit egy este nem lehet megírni, azt nem is érdemes. Ehhez képest - azt hiszem - elég sok időt szántam rá. FERLING JÓZSEF (A Helyzet című lapban jelent meg december 1-jén)

Next