Kurír - reggeli kiadás, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-01 / 178. szám
2 BÁNYATŰZ KELET-UKRAJNÁBAN Legalább 32 bányász vesztette életét vasárnap Kelet- Ukrajnában, amikor a Donyec-medencében egy szénbánya aknája kigyulladt - közölték a bánya képviselői. A moszkvai rádió beszámolója szerint 355 méterrel a föld felszíne alatt egy szállítóberendezés szalagja lobbant lángra, és a terjedő tűz elvágta öt bányászcsoport útját. A szerencsétlenség körülményeit kormánybizottság vizsgálja. BÍRÓ A BÍRÓSÁG ELŐTT Az Egyesült Államok történetében állítólag először találtak bűnösnek megvesztegetés vádjában szövetségi bírót. A 60 éves Robert Collins bíró és üzlettársa, John Ross a bizonyítékok szerint pénzt fogadott el azért, hogy csökkentse a korábban kábítószer-csempészésért elítélt Gary Young ítéletét. A bírót emellett összeesküvésben és a bíróság munkájának akadályozásában is bűnösnek találták. Collinsék büntetése akár 25 évi fegyház és 750 ezer dollár pénzbírság is lehet. Az eset emellett faji jellegű nézeteltérések kiindulópontja is letrt: a megkent bíró ugyanis fekete bőrű, s esete lehetőséget adott hivatalnok fajtársai számára ahhoz, hogy bírálják a szövetségi kormányt, amiért szerintük a fehéreknél jóval keményebben lép föl ellenük. ELLENŐRZÉSI HUZAVONA Elvész a megegyezés lehetősége, amennyiben nem sikerül hamarosan megállapodni a hadászati támadó fegyverrendszerekkel (HTF) foglalkozó szovjet-amerikai tárgyalásokon - jelentette vasárnap a New York Times. A lap szerint Richard Burt, a nemrég lemondott amerikai küldöttségvezető és mások attól tartanak, hogy további késlekedés esetén a szovjet katonai vezetés meghiúsítja a hosszú évek munkájával készülő megállapodást. A tervezett szerződés hozzávetőleg 48 százalékkal csökkentené a szovjet, 35 százalékkal az amerikai hadászati támadórakéták számát, a két ország kölcsönösen legfeljebb 6000 nukleáris robbanótöltettel rendelkezhetne. A szerződés érdemi részleteiben már tavaly megegyeztek. A két legfontosabb nyitott kérdés az ellenőrzése. ŰRHAJÓSCSERE Ismét napirendre került a szovjet-amerikai űrhajóscsere: a szovjetek amerikai űrrepülőgépen szállnának fel, míg amerikai kollégáik a szovjet Mir-űrállomáson dolgoznának. A Washington Post vasárnapi jelentése szerint a cserét amerikai kormánykörökben mérlegelik, de döntés még nem született. Az együttműködés fontos politikai jelzést adna, emellett a két űrprogram hasznosan kiegészítené egymást. A múlt héten egyébként az űrrepülés szovjet illetékesei egy kiállításon kereskedelmi alapon kínálták fel szolgáltatásaikat a texasi Houstonban. A szovjet szakemberek nyilatkozataikban arról beszéltek, hogy országuk gazdasági helyzete korlátozza, sok tekintetben megkérdőjelezi a rendkívül költséges űrkutatási programokat - ezért is keresnek nyugati üzleti kapcsolatokat. AZ EGK NEM ALKUSZIK Bár a Közös Piac és Magyarország közötti mostani tárgyalási fordulón is történt előrelépés, immár bizonyos, hogy a júliusi határidő a szerződés szövegének véglegesítésére nem tartható. Pillanatnyilag a közösség képviselőivel egyetértésben úgy látjuk, hogy októberben válhat teljessé a megállapodás - nyilatkozta a hét végén dr. Juhász Endre, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának főosztályvezetője. A megállapodás útjában álló akadályok közül változatlanul a mezőgazasági, illetve a textilipari cikkek áruforgalmával kapcsolatos érdekkülönbségek a legalapvetőbbek. A magyar delegáció már februárban beterjesztette a mezőgazdasági cikkek kereskedelmével kapcsolatos elképzeléseit, ám erre a mai napig nem érkezett válasz. GYILKOSSÁG ÉSZAK-ÍRORS A rendőrök szeme láttára lőttek agyon egy protestáns fiatalembert észak-írországi otthonában. Cecil McKnight éppen nyomozókkal tárgyalt, amikor váratlanul fegyverdörgés hangzott fel és három golyó repült be az ablakon, egyenesen a szerencsétlen áldozat fejébe és testébe. A rendőrök azonnal üldözőbe vették a két gyanúsítottat, azoknak azonban sikerült kicsúszniuk a kezükből. Az egyik merénylő - az áldozat ismerősei szerint az IRA embere - közben tüzet nyitott a rendőrökre is, akik azonban ártatlan emberek közellétére tekintettel nem nyúltak fegyvereikhez. 1991. július 1. NAPI HAT KILOMÉTER Tikkadó törökök - pusztuló lovak „Kutyavilág van” az osztrák-magyar határátkelőhelyeinknél, különösen Rábafüzesnél és Búcsúnál - adtuk hírül szombati számunkban. Szombaton délután fél háromkor érkeztünk Rábafüzesre. Még a falu előtt nagy autókonvoj közepén fékeztünk. Amikor elindult a sor, akkor láttuk, hogy kifelé várakozó kamionok zárják le a menetirányunk szerinti oldalt, és rendőrök irányítják a forgalmat az egyetlen közlekedési sávon. A településre addig nem engednek újabb kamiont, amíg azzal nem tudnak a falun túl, az átkelő előtt megállni. Ötven-hatvan óriásszállító jármű várt szombat délután a kiléptetésre. Egy szlovén kamionos zsírt szállított Pápáról Olaszországba, péntek este hét-nyolc tájban érkezett Rábafüzesre. Hamarosan megtudtuk, katalizátor nélküli a masinája és nem hangtompított, tehát szentgotthárdi hét végének néz elébe, mert az osztrákok szombaton háromig engednek ilyen kocsit az országukba. Éppen csak szóba állunk három sofőrrel, máris nyolcan-tízen teremnek mellettünk. „Baj van?” - kérdezik kissé idegesen. A kedélyek csillapodnak valamennyit, amikor megtudják, csak újságírók érdeklődnek. „Ez nem normális dolog! - mondják németül, szlovénül, horvátul. - Miért nem intézkednek? Miért nem kapnak erősítést a vámosok és a határőrök?” Később kiderül, nem kell a szokott rend szerint hétfőig várakozniuk, az osztrákok is igazodnak a rendkívüli helyzethez. Az állatokat, élelmiszert, romlandó árut szállító járműveket „kigyűjtötték a sorból” és az ilyenek most is előnyt élveznek. Az egyik kamionban ugyanis három ló már belepusztult a veszteglésbe. Lengyelországból Olaszországba vitték volna a rakományt. Már Zágrábnál jártak, s onnan - a barikádok miatt - visszairányították a kamiont Magyarországra. Aztán sok-sok órát itt vesztegeltek Rábafüzesnél, és, a szegény párok elaléltak. - És hol vannak a törökök?!? - kérdem a vámparancsnoktól, Kulcsár Zoltántól, mert pénteken késő délután a Nyugat-Európából nyári szabadságra hazaigyekvő törökök csináltak itt nagy „kavarodást”, és most már csak négy-öt holland, német rendszámú autóval várnak török nagy családok a továbbutazásra. - Már szombaton délelőtt tíz óra körül éreztük, hogy enyhül a roham. Az első hullám tulajdonképpen lement - mondja Kulcsár hadnagy. - Péntek estétől szombat délig négyezernyi török jött itt be. Ez nem is lett volna nagyon sok, de vízumot kellett kérniük, és gyakran még fényképük sincsen. Mint megtudtuk, péntekről szombatra virradóan a törökök blokkolták le a forgalmat, mert a kamionok mellett beálltak második sorként az osztrák területen és éjjel kettőtől hajnali fél hatig hazánkból senki sem lépett ki, amíg az osztrák rendőrök fel nem szabadították az utat. Egy egynapos trieszti kirándulásra indult magyar autóbusz hosszú várakozás után szépen haza is ment Rábafüzesről. A Vas megyei polgári védelem a sajtóból értesülvén a vészhelyzetről, nyomban kitelepedett Szentgotthárd mellé. Ettől függetlenül személyes élmények nyomán indult meg a Vöröskereszt megyei szervezetének csatárlánca is. Az ügyeletesek már sátraiknál pihenhettek, amikor mi ott jártunk. A rohamon túl voltak. Csupán a sátor mögött maradt egy folt a szentgotthárdiak első nagytakarítása után mutatóba abból, milyen volt az egész határátkelőhely. A polgári védelem negyvenfős pihenősátrat is felállított, de ezt nem vették igénybe. Mondják, autóikban a nyugat-európai török vendégmunkások párnát, takarót, bőséges élelmet, innivalót - szóval minden lényegeset hoztak magukkal. Segíteni néhány enyhébb rosszullétnél kellett. A polgári védelemmel együtt, elsősorban információkkal segítették az átutazókat: melyik a legbiztonságosabb, legrövidebb út Törökország felé, mennyi benzin kell hozzá, hány forintot váltsanak be ehhez stb. Nemcsak a török nők hagyományos öltözete miatt tért el a rábafüzesi határátkelőhely képe a megszokottól. Szombaton hajnali ötkor egy idősebb török kilépett nyugati autójából, az aszfaltra terítette szőnyegét, majd annak rendje és módja szerint rátérdelt, s keletnek hajlongva fohászkodott Allahhoz. Tágra nyílt a szemük a vízumot kiállítóknak, amikor egy negyvenegynéhány éves török odaállt eléjük és vízumot kért magának és családjának, mellette, mint az orgonasípok sorakoztak feleségei. Öt neje van. Szegény embert még az ág is húzza! A határátkelőhely telefonja beázott délutánra aztán a polgári védelem rádiós összeköttetést teremtett. Ottjártunkig szombaton 78 kamion jött be és 93 lépett ki. (A napi átlag: 90-100.) Az igazi nagy hullám csütörtökön vonult át ennél az átkelőnél: 183 jött és 212 ment át, az utóbbi napokban ez volt a csúcs. Székely László alezredes, a határőrök parancsnoka szerint utoljára a Forma 1-nél, tavaly augusztusban volt ilyen tömeg. - Ha a svájci-osztrák határon azt jelentem be, hogy Búcsúnál lépek ki Ausztriából, akkor már régen otthon lehetnék! - mondja a tumultus egyik vasi szenvedő alanya, Milisits György. A Vasi Volán kocsijával - egy svájci-magyar közös vállalatnak szállítva - pénteken délután négykor érkezett Heiligenkreuzba, szombaton délben pecsételtek neki az osztrák oldalon és délután háromkor indulhatott Szombathelyre, csaknem egy nap alatt sikerült hat kilométert megtennie. Amikor e sorokat írom, már „csak” egyórás várakozás kell, hogy (kamionnal) átlépjenek az osztrák-magyar határon Rábafű-7Penpi HORVÁTH SÁNDOR Kibicként nem Mások mellett Omolnár Miklós kizárását is javasolták a Független Kisgazdapártból a nagyválasztmány tegnapi ülésén. Mi erről a véleménye az eddigi főtitkárhelyettesnek? Hasonlóképpen ki akarták zárni ebből a pártból az egyetlen élő alapítótagot, Pártay Tivadart, Bajcsy-Zsilinszky Endre szerkesztőtársát, Mizsei Bélát, az 1945-ös Nemzetgyűlés képviselőjét, akit 56-ban halálra ítéltek, majd kegyelemből hosszú éveket töltött börtönben, és tudtommal Oláh Sándor neve is elhangzott ezügyben. Az ő társaságukban lennék megtiszteltetés a számomra. - Omolnár Miklós neve nem először vetődik fel. Torgyán József korábban is nyomozást indított múltja „felderítésére”, csúfos kudarccal. Azóta is többször bedobták az ön nevét, mint a Kisgazdapárt egyik főbomlasztójáét. - Egy héttel ezelőtt közjegyző előtt köz- és önérdekű kötelezettségvállalást tettem, ami a Délvilág című lapban megjelent Eluntam a rám szórt rágalmakat és kéthavi nettó képviselői alapfizetésemet ajánlottam fel annak, aki bármiféle bizonyítékkal, akár írással, akár tanúvallomással szolgál arra nézve, hogy a KGB a CIA, a MOSAD ügynöke lettem volna, vagy ehhez hasonló szervezethez tartoztam. Ugyanakkor a közjegyző előtt rögzítettem: hamis tanúk és valódi ügynökök kíméljenek. A bizonyítékokat a Fővárosi Közjegyzők Irodájába kell szolgáltatni. - Mit szól a sebtében módosított pártalkotmány azon pontjához, amely szerint a párt határozataival ellentétes véleményt csak a párt fórumain szabad kifejteni; e szabály megszegői akár ki is zárhatók? Bizony, érdemes megfontolni, hogy ezután egy ilyen kérdésre mit válaszol az ember. Mindenesetre történelmi kutatásokba kezdek és az Oroszországi Szocialista (bolsevik) Párt 1924-es, Lenin halála után megalkotott alapszabályát igyekszem tanulmányozni. Remélem, nem bukkanok semmiféle hasonlóságra... - Mi a véleménye arról, hogy a szeniorátus jellegű tanácsadó testületbe csak három nagy öreget (Vörös Vincét, Győriványi Sándort és dr. Balogh Györgyöt) választott az országos nagyválasztmány ? - Tapasztalt, jelentős és tiszta múltú emberekre szüksége van a Kisgazdapártnak. Remélhetőleg kibővítése után nem ez a szervezet lesz a Kisgazdapárt lágy alteste. - Miként vélekedik arról, hogy Torgyán József pártelnök árnyékkormányt óhajt alakítani? - Hám! Akárhogy is, egyenlőre nem kaptam felkérést egyetlen árnyékminiszteri posztra sem. Mindazonáltal ebben a helyzetben nemtelen lenne még,az árnyékkormányt is szidni. És így, kívülről, kibicként nemtelen lenne egy árnyékkormányról bármit is mondani. BÁNYAI GYÖRGY