Kurír - esti kiadás, 1991. július (2. évfolyam, 126-148. szám)

1991-07-22 / 141. szám

4 ÖTVEN ÉV MÚLVA JOBB LESZ Sztálin alatt rabszolgaság, Brezsnyev alatt feudalizmus volt A Novosztyi szovjet saj­tóügynökség tudósítója a neves íróval, a Száll­­nak a darvak című világ­hírű film forgatókönyvé­nek szerzőjével, Viktor Rozovval beszélgetett. - Miért érezzük rosszul magunkat manapság a Szovjetunióban? - Véleményem szerint azért, mert a szovjet állam a kezdet kezdetétől fogva mes­terkélt elképzelésekre épült. Kísérletezőink, akik a század elején keletkezett idealisztikus terveiket igyekeztek megvalósítani, úgy döntöttek, hogy országunknak keresztül kell lépnie a történelmi és gazdasági formáció­kon, és a kommunizmusban kell simán föl­det érnünk. A 30-as években volt egy nép­szerű dal, melynek egyik sora így hangzott: „Arra születtünk, hogy valóra váltsuk a me­séket.” Ám ez lehetetlen. A mese új mese, a valóság viszont az életünk, amelyet eltorzí­tottak. Sztálin olyan egységes monolit konstrukciót hozott létre, melyet nehéz le­bontani. Gorbacsov hozzáfogott, ám erőfe­szítéseit egyelőre nem koronázta siker. Az SZKP KB főtitkáraként került hatalomra, ami ugyanazt jelentette, mintha ő lett volna a cár. Nyugodtan uralkodhatott volna élete végéig. Ám belefogott a grandiózus vállal­kozásba. Tudjuk, hogy még egy lakás reno­válása is micsoda természeti csapást jelent, hát még egy állam megreformálása. - Ez azonban a végtelenségig folyhat. - Már megint sietünk, megint át akarunk ugorni egy teljes korszakot, az adott esetben a felvilágosult abszolutizmust. Úgy vélem, a mai rendszer előkészület a demokráciához. Az én elméletem szerint Sztálin alatt rab­szolgaság, Brezsnyev alatt feudalizmus volt. Most hirtelen mindenki parlamentarizmust akar. A nép azonban még nincs felkészülve a demokráciára. Oly sokáig tartották tudat­lanságban, hogy meg van róla győződve: a demokrácia egyenlő a szabadossággal, a hu­liganizmussal, a fecsegéssel. Éppen ezért nem is sikerül semmi. - Ön minek a híve? - Az erőszak nélküli rendé, a diktatúra nélküli szövetség megőrzéséé. Nem nyertük volna meg a második világháborút, ha az egyes köztársaságok önállóan harcoltak vol­na. Azért győztünk, mert együtt voltunk. Napjainkban a Baltikum és Grúzia az elsza­kadásról beszél. Nem a szövetségből akar­nak­ kiválni, a szovjet hatalomtól akarnak el­szakadni, attól a hatalomtól, amelynek tor­zult változatát annyi éven keresztül érzékel­ték. Hitler annak idején nyugodtan bekebe­lezte Belgiumot, Hollandiát, Franciaorszá­got, egész Európát. Ugyanakkor az egységes Szovjetunióval nem tudott mit kezdeni. - Lehet, hogy ön nem látja, milyen állha­tatosan követelik a köztársaságok független­ségüket? - Én is azt szeretném, ha több joguk len­ne. Az államnak olyan feltételeket kell te­remtenie, hogy a köztársaságoknak érde­kükben álljon, hogy megmaradjanak a szö­vetségben. Én a sok nemzetiségű, egyenran­gú szövetség, a sokszínű rét híve vagyok. Gorbacsov híve vagyok, ám a „forradalom”, a „gyorsítás” idegen tőlem, mivel csak a vér­­telen fejlődést ismerem el.­­ Egyszer ön azt mondotta, hogy az elmúlt háború a XX. századot két korszakra osztotta. Csaknem fél évszázadot éltünk meg a háború utáni időszakból, még sincs nyugalmunk. Mit várhatunk a jövő­től? - Higgyen nekem, minden jóra fordul. Ez azonban nem egyhamar, mintegy 50 év múlva következik csak be. Ami az élelmisze­reket és a mindennapi életet illeti, ott gyors javulás várható. A­ sorsunk tényleges jobb­ra fordulása fél évszázadnál előbb nem kö­vetkezhet be. El kell távoznia annak a nem­zedéknek, amely annyi bajt okozott az or­szágnak. JELENA ZONYINA LÁZADÓ DIPLOMATÁK A párizsi külügyminisztérium bürokratái fogcsikorgatva védekez­nek az európai egység megvalósulása, a külföldi kollégákkal való szorosabb együttműködés ellen. Különösen a bonni külügyisek rea­gáltak sértődötten, amikor francia kollégáik elutasították az együtt­működési javaslatot, azt, hogy a két állam egyeztesse a követendő Kelet-Európa-politikát. Roland Dumas kezdetben ugyan egyetér­tett kollégájával, Genscher német külügyminiszterrel, hogy a két ország nagykövetei tartsanak Prágában konferenciát, ami egyfajta udvariassági gesztus lett volna az egykori keleti tömb népei felé. A francia hivatlanokok olyan sokáig halogatták a dolgot, hogy Dumas végül is engedett: elutasította a prágai találkozót. Ürügyül az szol­gált, hogy a cseh hatóságok nem tudták volna a váratlanul odaérke­ző diplomaták biztonságát garantálni. A megbeszélésre egyébként végül mégis sor került, Franciaország és Németország 16 kelet-eu­rópai nagykövete „a vad és veszélyes Prága” helyett a békés és nyu­godt Kelet-Németországot választotta. v.cs. A szegénység veszélyei Gyakorló amerikai orvosok közül már eddig is többen hangoztatták, de egy, e hé­ten nyilvánosságra hozott hivatalos washingtoni je­lentés már egyértelműen megállapította, hogy az Egyesült Államokban a szegénység az egyik leg­komolyabb rizikófaktora a rákbetegségeknek. A Bush elnök által elindí­tott nemzeti rákellenes program igazgatótanácsa által rendelt jelentés egyér­telműen arra a megállapí­tásra jutott, hogy a napi túlélésért küzdő, szerény jövedelmű rétegek köré­ben sokkal elterjedtebb a ma még többnyire halálos betegség, mint a nagyobb jövedelműek között. Aki szegény, az általában egészségtelenül táplálkozik (mert csak erre van pénze), kilátástalan helyzete miatt gyakrabban menekül az ivászatba, s az állandó stresssz hatására nehezen tud lemondani a nikotinról. Mindez jelentősen megnö­veli a rákbetegségek kiala­kulásának esélyét, s a kór legtöbbször végzetessé válik, hisz a minimális túl­élési eséllyel kecsegtető orvosi kezelések is igen sokba kerülnek. Ez az oka egyébként az ördögi kör­forgásnak­­ az a család, amelyikben rákos beteg fordul elő, ki van téve az anyagi ellehetetlenülés, a szegénnyé válás veszélyé­nek, a szegénység pedig, mint az előbbiekben szó volt róla, rákot szül. A jelentés készítői arra is­­ felhívták a figyelmet, ho­gy ideje már szakítani azzal a régi, komoly szak­orvosok körében is elter­jedt legendável, miszerint a rák faji meghatározottsá­gú betegség, a négerek hajlamosabbak rá, mint a fehérek. Ez csupán annyi­ban igaz - mondják a te­kintélyes kutatók -, ameny­­nyiben az Egyesült Álla­mok fekete lakossága kö­rében nagyobb a szerény jövedelműek, vagy éppen a hivatalosan megállapított szegénységi szint alatt élők száma. Az azonos jö­vedelmű fehérek és fe­keték körében nagyjából egyforma a rákos betegek száma. A tanulmány fontos adalékkal szolgál a ször­nyű betegség okainak fel­tárásához, de a gyógyítá­sért nem sokat tehet. A be­tegség legyűréséhez, okai­nak felszámolásához pénz­re, nagyon sok pénzre len­ne szükség, hiszen az Egyesült Államokban az idén az Amerikai Rákkuta­tó Társaság becslése sze­rint 514 ezer emberrel vé­gez a rák. -KAS- Erich nem kell senkinek Az NDK egykori, kalandos körülmények között elmenekített államfője Chile számára sem kívánatos személy. Ez akkor de­rült ki, amikor Honecker egy német újságíróknak adott inter­júban kijelentette: szeretné meglátogatni Chilében élő lányát és unokáit, és huzamosabb időt eltölteni az egészséges éghajla­tú országban. A kelet-európai olvasókban persze felmerül a kérdés, mi­ként lehetséges, hogy egy szocialista ország első emberének a gyermeke a nem éppen baráti államnak tekintett dél-amerikai köztársaságban éljen. A chilei hatóságok szerint senki sem vá­laszthatja meg a szüleit, a Honecker lány pedig teljes jogú ál­lampolgár, akkor látogathatja meg papáját Moszkvában, amikor csak jónak látja. Santiago ugyanakkor közölte a német hatósá­gokkal, hogy a volt keletnémet államfő és felesége nem fog be­utazási engedélyt kapni. Ezzel a döntéssel sikerült elejét venni egy hosszú diplomáciai kötélhúzásnak, amely megterhelné a két állam egyébként jó viszonyát. A chilei kormány tisztában volt azzal, hogy Honecker Chi­lébe érkezésének másnapján Bonn hivatalos kérelmet nyújtana" be a német rendőrség által körözött volt államfő ellen. A kan­cellári hivatal valószínűnek tartja, hogy a kiadatás végül is meg­történne, jóllehet a két ország között nincs ilyen értelmű kö­telező érvényű szerződés. Helmut Kohl egyéként idén októ­berben hivatalos látogatást tesz Patricio Aylwin keresztényde­mokrata chilei elnök meghívására. (VARGA) 1991. július 22. H­aakon, a anyósok álma Norvégia a hét végén ünnepelt­­ Haakon herceg, V. Ha­rald király fia betöltötte tizennyolcadik életévét, s hivata­losan is a norvég trón várományosa lett. A beiktatási ceremóniára összegyűltek Európa előke­lőségei. A vendégek között volt Edward brit királyi her­ceg, Károly Gusztáv svéd uralkodó és felesége, Szilvia királyné, Margit dán királynő és két fia, s még sok-sok kékvérű nemesúr és nemeshölgy. Haakon és családja a Norge nevű királyi jachton üdvözölte a vendégeket, este pedig bál volt az oslói királyi palotában. Előtte a herceg a kormány tagjaival vacsorázott. Az ünnepségek már pén­teken elkezdődtek, amikor Haakon felkereste a parla­mentet, a legfelsőbb bíróságot és a legfontosabb kor­mányzati intézményeket, hogy hivatalosan is megismer­kedjen az ország irányításában részt vevő alattvalóival. Bárhol jelent is meg a trónörökös, mindenütt lelkes tö­meg üdvözölte, s főleg a lányok tolongtak, hogy közelé­be jutva átölelhessék, és egy cuppanós puszival üdvö­zölhessék a jóképű fiatalembert. Haakon nem is állta meg, mikor már sokadszor vették körül a szebbik nem­hez tartozó rajongó alattvalói, az újságírók füle hallatára elégedetlenül kifakadt: „Ez az ölelkezés néha elég kelle­metlen. Sokkal kedvesebb, ha az emberek csak moso­lyognak, vagy hurrát kiáltanak.” Hiába, ha valaki fiatal, jó családból származik, s ráadá­sul még olyan jóképű és kellemes modorú is, mint a nor­vég trón várományosa, annak meg kell békélnie a túlára­dó szeretet ilyesfajta megnyilvánulásaival. Haakont iga­zán szeretik országában. Az e héten ismertetett közvéle­mény-kutatási adatok szerint a norvégok több mint nyolcvan százaléka örül annak, hogy valamikor ez a fiú lesz majd az uralkodója. Becsülik a herceget szerénysé­géért, közvetlenségéért, helytállásáért az olyan embert próbáló sportokban, mint a vadvízi kajakozás, vitorlázás, alpinizmus. A Verdens Gang című oslói lap egyszerűen „bájos her­cegnek, az anyósok álmának” nevezte egyik minapi cikké­ben, de valószínűleg jobban illik a hercegre a Dagbladet meghatározása: minden norvég lány álma. Az álomnak, bár csak egy lány számára teljesülhet be, van reális alap­ja. Haakon édesanyja, Sonja Haraldsen is közrendű lány volt, mielőtt 1968-ban férjhez ment Harald herceghez, aki ez év január 17-én trónralépésével királynévá tette. - KAS - INDIÁN HADÜZENET Kolumbusz Hitlernél is rosszabb volt Az 1992-es esztendőre nagy izgalommal készülnek az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Zsákszámra költik a dollármilliókat, hogy méltó­képpen ünnepelhessenek meg egy fél évezredes évfordulót. Arra az október 12-i napra emlékeznek majd, amikor a már csaknem remé­nye vesztett Santa Maria hajó matrózai Terra, terra! azaz Föld, föld! kiáltásukkal egy új világot fedeztek fel az emberiség számára. Egy 1905-ben kiadott amerikai történelemkönyv így zárul: „Senki sem hozott akkora változást a történelem folyamán, mint Kolumbusz.” A sziú indián törzset viszont arra késztették az évfordulós előké­születek, hogy kiássa a csatabárdot. Ezt tették a mohikánok, nava­­hók, komancsok és a többi indián törzs leszármazottai is. Ez alka­lommal azonban nem egymásnak rohannak, hanem annak a geno­vai tengerésznek üzennek hadat, akinek sanyarú sorsukat köszönhe­tik. „Mindenért Kolumbusz Kristóf a hibás, ő volt a történelem legveszedelmesebb emberirtója” - mondja Jane Eliot, a Gaines­ville-i egyetem docense, akinek ereiben indián vér csörgedezik. Számos történész, tudós, s egyéb híresség sem illeti dicsszavakkal a nagy felfedezőt. Russel Means, az amerikai indiánmozgalom atyja szerint Hitler dilettáns volt Kolumbuszhoz képest. Kirkpatrick Sale történész munkáiban a genovai hajóst csapnivaló tengerésznek, mé­szárosnak és arcátlan kereskedőnek nevezte. Eközben folynak az előkészületek a jövő évi ünneplésre. A Do­minikai Köztársaságban egy óriási toronyszerű műemléket szeret­nének építeni Amerika felfedezői emlékére. Az indiánok erről kese­rű szájízzel csak annyit mondanak: „Számunkra ez nem ünnepély, úgyhogy mindenre felkészülhettek.” Azt jelentené ez, hogy harcra készen állnak a rézbőrűek? Megnyugtatunk mindenkit, hogy nem készülnek igazi dirr-durra, még csak nyílzáport sem zúdítanak az ünneplőkre. Eldöntötték viszont, hogy tüntetőleg mindenhova el­mennek. „Kimegyünk az utcákra, bojkottáljuk a gyűléseket, és ami­kor Kolumbusz három hajójának mása feltűnik a láthatáron, mezte­lenül fogjuk várni a hajósokat, ahogy azt őseink tették. Ezzel emlé­keztetjük a világot a hódítók kegyetlenségeire. SATI

Next