Kurír - esti kiadás, 1991. július (2. évfolyam, 126-148. szám)
1991-07-22 / 141. szám
4 ÖTVEN ÉV MÚLVA JOBB LESZ Sztálin alatt rabszolgaság, Brezsnyev alatt feudalizmus volt A Novosztyi szovjet sajtóügynökség tudósítója a neves íróval, a Szállnak a darvak című világhírű film forgatókönyvének szerzőjével, Viktor Rozovval beszélgetett. - Miért érezzük rosszul magunkat manapság a Szovjetunióban? - Véleményem szerint azért, mert a szovjet állam a kezdet kezdetétől fogva mesterkélt elképzelésekre épült. Kísérletezőink, akik a század elején keletkezett idealisztikus terveiket igyekeztek megvalósítani, úgy döntöttek, hogy országunknak keresztül kell lépnie a történelmi és gazdasági formációkon, és a kommunizmusban kell simán földet érnünk. A 30-as években volt egy népszerű dal, melynek egyik sora így hangzott: „Arra születtünk, hogy valóra váltsuk a meséket.” Ám ez lehetetlen. A mese új mese, a valóság viszont az életünk, amelyet eltorzítottak. Sztálin olyan egységes monolit konstrukciót hozott létre, melyet nehéz lebontani. Gorbacsov hozzáfogott, ám erőfeszítéseit egyelőre nem koronázta siker. Az SZKP KB főtitkáraként került hatalomra, ami ugyanazt jelentette, mintha ő lett volna a cár. Nyugodtan uralkodhatott volna élete végéig. Ám belefogott a grandiózus vállalkozásba. Tudjuk, hogy még egy lakás renoválása is micsoda természeti csapást jelent, hát még egy állam megreformálása. - Ez azonban a végtelenségig folyhat. - Már megint sietünk, megint át akarunk ugorni egy teljes korszakot, az adott esetben a felvilágosult abszolutizmust. Úgy vélem, a mai rendszer előkészület a demokráciához. Az én elméletem szerint Sztálin alatt rabszolgaság, Brezsnyev alatt feudalizmus volt. Most hirtelen mindenki parlamentarizmust akar. A nép azonban még nincs felkészülve a demokráciára. Oly sokáig tartották tudatlanságban, hogy meg van róla győződve: a demokrácia egyenlő a szabadossággal, a huliganizmussal, a fecsegéssel. Éppen ezért nem is sikerül semmi. - Ön minek a híve? - Az erőszak nélküli rendé, a diktatúra nélküli szövetség megőrzéséé. Nem nyertük volna meg a második világháborút, ha az egyes köztársaságok önállóan harcoltak volna. Azért győztünk, mert együtt voltunk. Napjainkban a Baltikum és Grúzia az elszakadásról beszél. Nem a szövetségből akarnak kiválni, a szovjet hatalomtól akarnak elszakadni, attól a hatalomtól, amelynek torzult változatát annyi éven keresztül érzékelték. Hitler annak idején nyugodtan bekebelezte Belgiumot, Hollandiát, Franciaországot, egész Európát. Ugyanakkor az egységes Szovjetunióval nem tudott mit kezdeni. - Lehet, hogy ön nem látja, milyen állhatatosan követelik a köztársaságok függetlenségüket? - Én is azt szeretném, ha több joguk lenne. Az államnak olyan feltételeket kell teremtenie, hogy a köztársaságoknak érdekükben álljon, hogy megmaradjanak a szövetségben. Én a sok nemzetiségű, egyenrangú szövetség, a sokszínű rét híve vagyok. Gorbacsov híve vagyok, ám a „forradalom”, a „gyorsítás” idegen tőlem, mivel csak a vértelen fejlődést ismerem el. Egyszer ön azt mondotta, hogy az elmúlt háború a XX. századot két korszakra osztotta. Csaknem fél évszázadot éltünk meg a háború utáni időszakból, még sincs nyugalmunk. Mit várhatunk a jövőtől? - Higgyen nekem, minden jóra fordul. Ez azonban nem egyhamar, mintegy 50 év múlva következik csak be. Ami az élelmiszereket és a mindennapi életet illeti, ott gyors javulás várható. A sorsunk tényleges jobbra fordulása fél évszázadnál előbb nem következhet be. El kell távoznia annak a nemzedéknek, amely annyi bajt okozott az országnak. JELENA ZONYINA LÁZADÓ DIPLOMATÁK A párizsi külügyminisztérium bürokratái fogcsikorgatva védekeznek az európai egység megvalósulása, a külföldi kollégákkal való szorosabb együttműködés ellen. Különösen a bonni külügyisek reagáltak sértődötten, amikor francia kollégáik elutasították az együttműködési javaslatot, azt, hogy a két állam egyeztesse a követendő Kelet-Európa-politikát. Roland Dumas kezdetben ugyan egyetértett kollégájával, Genscher német külügyminiszterrel, hogy a két ország nagykövetei tartsanak Prágában konferenciát, ami egyfajta udvariassági gesztus lett volna az egykori keleti tömb népei felé. A francia hivatlanokok olyan sokáig halogatták a dolgot, hogy Dumas végül is engedett: elutasította a prágai találkozót. Ürügyül az szolgált, hogy a cseh hatóságok nem tudták volna a váratlanul odaérkező diplomaták biztonságát garantálni. A megbeszélésre egyébként végül mégis sor került, Franciaország és Németország 16 kelet-európai nagykövete „a vad és veszélyes Prága” helyett a békés és nyugodt Kelet-Németországot választotta. v.cs. A szegénység veszélyei Gyakorló amerikai orvosok közül már eddig is többen hangoztatták, de egy, e héten nyilvánosságra hozott hivatalos washingtoni jelentés már egyértelműen megállapította, hogy az Egyesült Államokban a szegénység az egyik legkomolyabb rizikófaktora a rákbetegségeknek. A Bush elnök által elindított nemzeti rákellenes program igazgatótanácsa által rendelt jelentés egyértelműen arra a megállapításra jutott, hogy a napi túlélésért küzdő, szerény jövedelmű rétegek körében sokkal elterjedtebb a ma még többnyire halálos betegség, mint a nagyobb jövedelműek között. Aki szegény, az általában egészségtelenül táplálkozik (mert csak erre van pénze), kilátástalan helyzete miatt gyakrabban menekül az ivászatba, s az állandó stresssz hatására nehezen tud lemondani a nikotinról. Mindez jelentősen megnöveli a rákbetegségek kialakulásának esélyét, s a kór legtöbbször végzetessé válik, hisz a minimális túlélési eséllyel kecsegtető orvosi kezelések is igen sokba kerülnek. Ez az oka egyébként az ördögi körforgásnak az a család, amelyikben rákos beteg fordul elő, ki van téve az anyagi ellehetetlenülés, a szegénnyé válás veszélyének, a szegénység pedig, mint az előbbiekben szó volt róla, rákot szül. A jelentés készítői arra is felhívták a figyelmet, hogy ideje már szakítani azzal a régi, komoly szakorvosok körében is elterjedt legendável, miszerint a rák faji meghatározottságú betegség, a négerek hajlamosabbak rá, mint a fehérek. Ez csupán annyiban igaz - mondják a tekintélyes kutatók -, amenynyiben az Egyesült Államok fekete lakossága körében nagyobb a szerény jövedelműek, vagy éppen a hivatalosan megállapított szegénységi szint alatt élők száma. Az azonos jövedelmű fehérek és feketék körében nagyjából egyforma a rákos betegek száma. A tanulmány fontos adalékkal szolgál a szörnyű betegség okainak feltárásához, de a gyógyításért nem sokat tehet. A betegség legyűréséhez, okainak felszámolásához pénzre, nagyon sok pénzre lenne szükség, hiszen az Egyesült Államokban az idén az Amerikai Rákkutató Társaság becslése szerint 514 ezer emberrel végez a rák. -KAS- Erich nem kell senkinek Az NDK egykori, kalandos körülmények között elmenekített államfője Chile számára sem kívánatos személy. Ez akkor derült ki, amikor Honecker egy német újságíróknak adott interjúban kijelentette: szeretné meglátogatni Chilében élő lányát és unokáit, és huzamosabb időt eltölteni az egészséges éghajlatú országban. A kelet-európai olvasókban persze felmerül a kérdés, miként lehetséges, hogy egy szocialista ország első emberének a gyermeke a nem éppen baráti államnak tekintett dél-amerikai köztársaságban éljen. A chilei hatóságok szerint senki sem választhatja meg a szüleit, a Honecker lány pedig teljes jogú állampolgár, akkor látogathatja meg papáját Moszkvában, amikor csak jónak látja. Santiago ugyanakkor közölte a német hatóságokkal, hogy a volt keletnémet államfő és felesége nem fog beutazási engedélyt kapni. Ezzel a döntéssel sikerült elejét venni egy hosszú diplomáciai kötélhúzásnak, amely megterhelné a két állam egyébként jó viszonyát. A chilei kormány tisztában volt azzal, hogy Honecker Chilébe érkezésének másnapján Bonn hivatalos kérelmet nyújtana" be a német rendőrség által körözött volt államfő ellen. A kancellári hivatal valószínűnek tartja, hogy a kiadatás végül is megtörténne, jóllehet a két ország között nincs ilyen értelmű kötelező érvényű szerződés. Helmut Kohl egyéként idén októberben hivatalos látogatást tesz Patricio Aylwin kereszténydemokrata chilei elnök meghívására. (VARGA) 1991. július 22. Haakon, a anyósok álma Norvégia a hét végén ünnepelt Haakon herceg, V. Harald király fia betöltötte tizennyolcadik életévét, s hivatalosan is a norvég trón várományosa lett. A beiktatási ceremóniára összegyűltek Európa előkelőségei. A vendégek között volt Edward brit királyi herceg, Károly Gusztáv svéd uralkodó és felesége, Szilvia királyné, Margit dán királynő és két fia, s még sok-sok kékvérű nemesúr és nemeshölgy. Haakon és családja a Norge nevű királyi jachton üdvözölte a vendégeket, este pedig bál volt az oslói királyi palotában. Előtte a herceg a kormány tagjaival vacsorázott. Az ünnepségek már pénteken elkezdődtek, amikor Haakon felkereste a parlamentet, a legfelsőbb bíróságot és a legfontosabb kormányzati intézményeket, hogy hivatalosan is megismerkedjen az ország irányításában részt vevő alattvalóival. Bárhol jelent is meg a trónörökös, mindenütt lelkes tömeg üdvözölte, s főleg a lányok tolongtak, hogy közelébe jutva átölelhessék, és egy cuppanós puszival üdvözölhessék a jóképű fiatalembert. Haakon nem is állta meg, mikor már sokadszor vették körül a szebbik nemhez tartozó rajongó alattvalói, az újságírók füle hallatára elégedetlenül kifakadt: „Ez az ölelkezés néha elég kellemetlen. Sokkal kedvesebb, ha az emberek csak mosolyognak, vagy hurrát kiáltanak.” Hiába, ha valaki fiatal, jó családból származik, s ráadásul még olyan jóképű és kellemes modorú is, mint a norvég trón várományosa, annak meg kell békélnie a túláradó szeretet ilyesfajta megnyilvánulásaival. Haakont igazán szeretik országában. Az e héten ismertetett közvélemény-kutatási adatok szerint a norvégok több mint nyolcvan százaléka örül annak, hogy valamikor ez a fiú lesz majd az uralkodója. Becsülik a herceget szerénységéért, közvetlenségéért, helytállásáért az olyan embert próbáló sportokban, mint a vadvízi kajakozás, vitorlázás, alpinizmus. A Verdens Gang című oslói lap egyszerűen „bájos hercegnek, az anyósok álmának” nevezte egyik minapi cikkében, de valószínűleg jobban illik a hercegre a Dagbladet meghatározása: minden norvég lány álma. Az álomnak, bár csak egy lány számára teljesülhet be, van reális alapja. Haakon édesanyja, Sonja Haraldsen is közrendű lány volt, mielőtt 1968-ban férjhez ment Harald herceghez, aki ez év január 17-én trónralépésével királynévá tette. - KAS - INDIÁN HADÜZENET Kolumbusz Hitlernél is rosszabb volt Az 1992-es esztendőre nagy izgalommal készülnek az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Zsákszámra költik a dollármilliókat, hogy méltóképpen ünnepelhessenek meg egy fél évezredes évfordulót. Arra az október 12-i napra emlékeznek majd, amikor a már csaknem reménye vesztett Santa Maria hajó matrózai Terra, terra! azaz Föld, föld! kiáltásukkal egy új világot fedeztek fel az emberiség számára. Egy 1905-ben kiadott amerikai történelemkönyv így zárul: „Senki sem hozott akkora változást a történelem folyamán, mint Kolumbusz.” A sziú indián törzset viszont arra késztették az évfordulós előkészületek, hogy kiássa a csatabárdot. Ezt tették a mohikánok, navahók, komancsok és a többi indián törzs leszármazottai is. Ez alkalommal azonban nem egymásnak rohannak, hanem annak a genovai tengerésznek üzennek hadat, akinek sanyarú sorsukat köszönhetik. „Mindenért Kolumbusz Kristóf a hibás, ő volt a történelem legveszedelmesebb emberirtója” - mondja Jane Eliot, a Gainesville-i egyetem docense, akinek ereiben indián vér csörgedezik. Számos történész, tudós, s egyéb híresség sem illeti dicsszavakkal a nagy felfedezőt. Russel Means, az amerikai indiánmozgalom atyja szerint Hitler dilettáns volt Kolumbuszhoz képest. Kirkpatrick Sale történész munkáiban a genovai hajóst csapnivaló tengerésznek, mészárosnak és arcátlan kereskedőnek nevezte. Eközben folynak az előkészületek a jövő évi ünneplésre. A Dominikai Köztársaságban egy óriási toronyszerű műemléket szeretnének építeni Amerika felfedezői emlékére. Az indiánok erről keserű szájízzel csak annyit mondanak: „Számunkra ez nem ünnepély, úgyhogy mindenre felkészülhettek.” Azt jelentené ez, hogy harcra készen állnak a rézbőrűek? Megnyugtatunk mindenkit, hogy nem készülnek igazi dirr-durra, még csak nyílzáport sem zúdítanak az ünneplőkre. Eldöntötték viszont, hogy tüntetőleg mindenhova elmennek. „Kimegyünk az utcákra, bojkottáljuk a gyűléseket, és amikor Kolumbusz három hajójának mása feltűnik a láthatáron, meztelenül fogjuk várni a hajósokat, ahogy azt őseink tették. Ezzel emlékeztetjük a világot a hódítók kegyetlenségeire. SATI