Kurír - reggeli kiadás, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-28 / 27. szám
4 LUFIS KOMMANDÓSOK Az egyik londoni újság, a Telegraph hírül adta, hogy a Cambridge közelében lévő Alconbury lesz hamarosan az USA légi szállítású speciális egységeinek központja. Az alakulatokat Németországból, illetve különböző nagy-britanniai támaszpontokról vonják össze Alconburybe, ahol eddig egy A-10-es csata repülőezred állomásozott. A kommandósokat a 39-es Különleges Hadművelet Repülőezredben fogják össze. Az egység feladata az lesz, hogy Európában, illetve a Közel- Keleten hajtson végre speciális, úgymond „sebészeti pontosságú” hadműveleteket. Brit katonai szakértők szerint a Szovjetunió felbomlása és a Közel-Keleten tapasztalható aggasztó fejlemények arra késztetik az Egyesült Államokat, hogy mind nagyobb hangsúlyt fektessen a„nem hagyományos” hadműveletekre. A 39-esek első, feketére festett helikopterei a jövő hónapban érkeznek Alconburybe. A gépeket halk üzemmódú rotorokkal látták el azért, hogy bizonyos „lopakodó” akciókra is képesek legyenek. Ugyancsak a brit légi támaszpontra várják azokat a különlegesen átalakított C—130 Hercules mintájú szállítógépeket, amelyek éjszaka, vagy rossz időjárási viszonyok között is hosszabb ideig tudnak a földközelben manőverezni. A Herculeseken domborzat követő radar van, amely mintegy letapogatja a gép előtt a terepet. Ezenkívül rendkívüli precizitású navigációs rendszer is van a gépeken. Néhány C-130-ast pedig olyan berendezéssel is felszereltek, amellyel egy-egy földön álló kommandóst „kaphatnak” fedélzetükre. A kommandós egy kis léggömböt ereszt fel, amely erős kábellel a katona testéhez erősített hevederzethez van rögzítve. A szállítógép mélyrepülésben „elfogja” a léggömböt és a kábellel fedélzetére húzza a katonát. A 39-esek parancsnoka Eugene J. Ronsick azonban elmondta a Sunday Telegraph munkatársának, hogy emberei többnyire ennél prózaibb bevetéseket fognak végrehajtani. „Akkor fogjuk igazán jól végezni a dolgunkat, ha senki sem veszi észre, hogy bevetésen voltunk” - mondta az amerikai ezredes. KARDOS PÁL (London) Kicsinyített KGB Mikrofilmre kerülnek a szovjet korszak levéltári anyagai. A feldolgozandó irattömegbe éppúgy beletartoznak az egykor Sztálin számára készült szupertitkos dokumentumok, mint az SZKP teljes levéltára - amelynek egy részét a puccsisták tavaly augusztusban meg akarták semmisíteni - valamint a KGB, a szovjet titkosszolgálat feltételezések szerint már erősen „megritkított” archívuma. A munka Moszkva mellett más orosz városok állami és pártlevéltáraira is kiterjed. Igazi szenzáció, hogy a megbízást a teljes volt szovjet levéltári „birodalom” felbecsülhetetlen kincsestárának feltárására egy angol cég kapta Oroszországtól. A világhírű cambridge-i tudományos kiadót, az 51 éves Sir Charles Chadwyck-Healey-t igencsak meglepte az egyedülálló és váratlan megbízás. „Remélhetőleg nem fogja egy új válság derékba törni a munkánkat” - jelentette ki. A brit egyetemi kiadó a lehető leggyorsabban be akarja indítani a megbízatás végrehajtását, s már elküldte Moszkvába első mikrofilmszakemberét, mindenekelőtt orosz munkatársi gárda toborzására. Terveik szerint az első mikrofilmeket legkésőbb az idén májusban a kutatók és történészek rendelkezésére kívánják bocsátani. A teljes anyagról Cambridge-ben katalógust állítanak össze, amelyet megfelelő használati díjért tesznek közkinccsé. A bevételek zömét - a nemzetközi szerzői joggal összhangban - a Független Államok Közösségének levéltárai kapják meg. Sir Charles és a kiadó moszkvai partnerei megállapodtak abban is, hogy anyagi eszközeikkel támogatni fogják az orosz levéltárosok jövőbeni tevékenységét. A példátlan vállalkozásról James H. Billington, az amerikai kongresszus levéltárának igazgatója kijelentette: „Olyan anyagról van szó, amelyből a történészek egy nap magyarázatot kaphatnak az egész XX. századra.” FERENCZY - EUROPRESS IRODA KULTÚRA YYT AMELY A /V /VI SZÁZADOT IDÉZI Egy olyan Izaldardben jártam, ahol mindent megkaptam az irodámhoz. Bútorokat, térdválasztó demóket, telefonrendszereket, diktafont, számológépet, fénymásolót, faxot, írógépet, iratrendezőket, iratmegsemmisítőt, lámpákat, diplomata táskát, tollat, irodai dekorációt... .. .aztán odalépett hozzám valaki, megtervezte az irodát, majd leszállítottak, berendeztek és szembehelyeztek mindent/ _ (idézet egy Üzletember álmából, 1992 január 28. lőtt) Várjuk Önt a belváros szívében, hogy álma megvalósuljon Nyitás: 1992. január 28.-án • Nyitvatartás: 8.30 - 17.00, szombaton zárva Tel./Fax.: 118-1306, 118-0394 • Cím: 1056 Bp. Váci u. 40. A SIKER FELÉT BIZTOSÍTJUK 1992. január 28. Kártya mindenkinek Itália már a jövő századra készül. Az ország közigazgatási minisztere nagyszabású tervvel állt elő. Mint mondotta, meg kell szabadítani az állampolgárokat a véget nem érő sorban állástól az állami hivatalokban, s ennek legegyszerűbb módja az elektronikus állampolgári kártya bevezetése lenne. Ha valakinek születési anyakönyvi kivonatából kellenek adatok, vagy azt kívánja ellenőrizni, hogy munkáltatója rendszeresen fizeti-e számára a társadalombiztosítási járulékot, elég lesz kártyáját egy erre a célra kifejlesztett utcai masinába dugni, és a megfelelő utasítások, no meg némi pénz ellenében máris megnyílnak előtte az állami archívumok. Ugyanez a kártya képes lesz tulajdonosa összes orvosi szempontból lényeges adatát is tárolni, s ezzel valóban teljesen szabaddá válhat az orvosválasztás. Bárhol is vizsgálják meg a pácienst, mindig teljes képet kaphatnak egészségi állapotának múltbeli változásairól. Persze most még mindez inkább csak álom, a szóban forgó rendszer egyelőre kísérleti jelleggel vizsgázik. Pillanatnyilag csupán a piemonti Asti polgárai fedezhetik fel a kártya nyújtotta előnyöket, míg Milánó néhány kerületében hivatalos igazolásokat kiadó, szintén „kártyás” automatákat állítottak fel. Ha igaz a becslés, hogy Olaszországban évente körülbelül 300 millió különféle igazolást kell kiadjanak az állami hivatalok, akkor az új rendszer valóban reménnyel töltheti el az ezekért órákig sorban állókat. Vannak azonban olyanok is szép számmal, akik eleve szkeptikusan fogadták a tervet. Úgy vélik ugyanis, hogy hiába informatizálják és terelik elektronikus útra az adat- és iratkiadást, ettől a bürokrácia munkastílusa és módszerei aligha változnak. „Eddig üvegkafickáiban ásítozott négymillió hivatalnok, ezután majd a számítógépek képernyője előtt fogják ugyanezt tenni” - hangoztatják a pesszimisták. Úgyhogy az állami irattárok adataira (például az adónyilvántartásukra) kíváncsi olaszoknak ezek szerint még várniuk kell bürokráciájuk végleges kiiktatására mindennapjainkból. at ayr Vallasháború Afrikában Az átalakuló fekete földrészről napjainkban egyre aggasztóbb hírek érkeznek. A különböző színezetű diktátorok bukása után a változás szele söpört végig a kontinensen, ám a megfigyelők egyetértenek abban, hogy világunk e térsége sem kerüli el a kelet-európaihoz hasonló nagy megrázkódtatások sorát. Afrikát nemcsak a szörnyű éhínség sújtja, hanem egy új, minden eddigi összecsapásnál borzalmasabb vallásos színezetű háborúskodás körvonalai is kezdenek kibontakozni. A kontinensen körülbelül ugyanannyi keresztény él, mint muszlim (250-250 millió), és ezenkívül vagy százmillió olyan ember, aki ősei hitét, a sámánizmust és a varázslók szavát követi. A vallások közötti feszültségek növekedéséért nagy felelősség terhel bizonyos külső erőket. Az arab világ és Irán szélsőségesei úgy döntöttek, hogy a fekete földrész lakóit Mohamed próféta híveivé teszik. Mozgalmuk jelszava: „Iszlámot Afrikának - Afrikát az iszlámnak!” E titokzatos világ lakói még mindig várják a csodákat, így nem csoda, hogy önjelölt csodatevők rajokban lepik el a vidéket. Amerikai tévéprédikátorok hatalmas „keresztes hadjáratokat” szerveznek, hogy latin-amerikai akcióik mintájára pogányok százmillióit térítsenek át saját hitükre. A különböző hittérítők korántsem nézik egymást jó szemmel. Az iszlám világ missziós tevékenységének kilencven százalékát Afrikára összpontosítja, csupán Szaúd-Arábia évi ötmilliárd dollárral támogatja a Korán terjesztését. Ezt az összeget a szaúdiakat nem túlságosan kedvelő Irán is megtoldja évi 1,2 milliárd dollárral. A térség sok államában már véres hétköznapnak számít az izgalom nélkül folytatott vallásháború. Például Szudán mohamedán vezetői az iszlám jog, a sarija bevezetése mellett döntöttek, amitől újult erővel fellángolt az ország északi, muszlim része és a keresztény déli vidékek közötti polgárháború. A menekültek gyermekeit a kormány hatalmas táborokba gyűjti, ahol a tanulásnak csupán egyetlen útja áll nyitva előttük: a mindenütt jelenlevő Korán-iskolák. Rafszandzsani iráni elnök szudáni útja során csodálattal beszélt az ott található „iszlám morálról”, az ország hadura, Umar el-Basir pedig kijelentette: „Irán az a minaret, amely megvilágosítja a muszlimok útját.” Nigériában is iszonyúan nagy a keresztények elkeseredése, mivel miután a muszlimok megszereztek minden fontosabb állami pozíciót, Ibrahim Bagangida tábornok, az elnök azzal döbbentette meg keresztény alattvalóit, hogy Nigériát beléptette az Iszlám Világszövetségbe. A kanadai püspök szerint, aki az ország lakosságának ötven százalékát kitevő keresztény közösségeket képviseli, ez a lépés az állam pusztulásához vezethet. „Isten nevében mi itt kölcsönösen ki fogjuk irtani egymást” - jósolja a nigériai protestánsok egyik vezetője, Arikbede doktor. Az átalakulást követő zűrzavarban a törzsi összetűzések szerepét egyre inkább átveszi a nagy vallások közötti háború! VCS Sok helyen csak a Korán-iskola az egyetlen tanulási lehetőség