Kurír - esti kiadás, 1992. szeptember (3. évfolyam, 170-191. szám)
1992-09-01 / 170. szám
1992. szeptember 1. Margitszigeti Ezeregyéjszaka Egyiptom tegnap este a Margitszigetre költözött. Vagyis kezdetét vette az első budapesti egyiptomi hét, amely során a Nílus menti ország mutatja be ételspecialitásait, népművészetét és zenei kultúráját. Az esemény rangját már az is megadta, hogy nemcsak az Egyiptomi Arab Köztársaság nagykövetsége, hanem több más külképviselet munkatársa és közismert személyiség is eljött a hivatalos megnyitóval egybekötött fogadásra, a margitszigeti Ramada Szálló Széchenyi-teraszára. Az egy hétig tartó egyiptomi napokra a Ramada Szálló vendégként, a kairói Hotel Baronozta el szakácsait, cukrászait és zenészeit, no és nem utolsósorban hastáncosnőjét, aki tegnap este, már a megnyitón hatalmas sikert aratott. Persze csak azok körében, akik egyáltalán láthatták a hölgy megnyerő libegését, mert mint képünk is tanúsítja, nem élvezhette minden férfi vendég felhőtlenül a különleges táncprodukciót, így azok, akikre a feleségek árgus szeme vigyázott, „mindössze” a Baron Szálló szakácsainak művészetében merülhettek el, végigkóstolva a különböző, bárányhúsból, halból, zöldségekből és gyümölcsökből összeállított menüt, valamint a hagyományos arab édességekből álló desszertes tálakat. A jó hangulathoz pedig a kellemes nedűk sem hiányoztak, amelyeket arab viseletbe öltöztetett, szattyán papucsos pincérek szolgáltak fel a nagyszámú vendégseregnek. S aki mindezek tetejébe meg akarta koronázni a különleges lakomát, nem kellett mást tennie, mint asztalához kérni egy igazi arab vízipipát, s jót pöfékelhetett az ottani szokásoknak megfelelően. Vagyis tegnap este a Ramada teraszát inkább lehetett a Közel-Kelet egy kis oázisának tekinteni, mint egy budapesti szálloda éttermének. S aki ezek után kedvet kapna egy kis kiruccanásra az Ezeregyéjszaka világába, nem kell mást tennie, mint kiballagnia a Margitszigetre. S. N. Csak a szerencsén múlott Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy egy hete Anglesey szigetén a pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központ tanulói súlyos balesetet szenvedtek. A diákok autóbusza tehergépkocsival ütközött. A 39 utas közül 19-et szállítottak kórházba. Csirke Ernő igazgatótól megtudtuk, hogy a sérültek a hétvégét már idehaza töltötték, ugyanis hazaérkeztek a mentésükre érkezett autóbusszal. A direktortól a diákok és a tanárok egészségi állapotáról érdeklődtünk. - Súlyos, jelentős anyagi kárt okozó baleset történt. A frontális ütközés következtében a pécsieket szállító autóbusz mondhatni teljesen összeroncsolódott. A tanárok közül Mihályi Endrét fejsérüléssel és agyrázkódással, Molnár Katalint bordatöréssel, a tanulók közül Szoó Zitát fejsérüléssel, Várbíró Veronikát agyrázkódással szállították kórházba. Az egyik gépkocsivezető térdsérülést szenvedett. Az eddig vizsgálatok szerint ő a legsúlyosabb sérült. Operálni kell a lábát. A kórházból a sérülteket repülővel hozták Ferihegyre, majd pedig gépkocsival szállították őket Pécsre. Harmincegy egészséges diák és a két tanár érkezett haza. A súlyos baleset tragikusabb is lehetett volna, de az utazó küldöttségnek szerencséje volt. A tragédiából sokat tanultunk, például, hogyan lehet a konzullal kapcsolatot teremteni, az aggódó szülőket folyamatosan tájékoztatni. Ennek ellenére az lett volna a legjobb, ha nem történik meg a tragédia. SZ. P. F. Európai TÉR Egy éve kezdte meg működését Magyarországon az Európa Biztosító. Születésnapjukat a Nemzeti Színház kamaraszínházában ünnepük, majd, az ünnepség mottója lesz „teret a TÉR-nek”. A TÉR új biztosítási módozat először lesz megköthető Magyarországon. A Testületi Élet és Rokkantsági biztosítást a vállalatok, intézmények valamennyi dolgozójuk javára kis összeggel megköthetik ezentúl. A Nemzeti Színház már élt is ezzel a lehetőséggel, így próbálva meg az alacsony fizetéseket némiképp kompenzálni. Túl a szociális biztonságon, kiderült: a színházi szakma veszélyes üzem, a klasszák mögött és előtt gyakran történik baleset. A színház vezetői gondoltak a közönségre is, bár tudják, a sikerre nem lehet biztosítást kötni, így csak a balesetekből vagy az esetleges lopásokból eredő károkat fizeti majd a megkötött biztosítás alapján a francia tulajdonú biztosító. Valószínűleg mindenkinek szerencsét hoz, ha az Európával köt biztosítást. Bizonyítja ezt, hogy a megalakuláskor jelen levő 150 vendégnek sem volt szüksége arra, hogy az akkor ajándékba kapott, egy évre szóló biztosítást igénybe vegye. - MIL - Karambol vagy gránát? A kórházi zárójelentésben azt olvashatjuk, hogy múlt héten pénteken jelentkezett az István-kórházban Hollick László. Állítása szerint Boszniában gránátrobbanás következtében fejsérülést szenvedett. Négy helyen varrták össze a sebeket, majd mentőautóval az ügyeletes ambulanciára szállították át. A Károlyi-kórházból szédülése, hányingere ellenére saját felelősségére távozhatott. „Sietnem kell a szerkesztőségbe - mondta az orvosnak. - A harctéri jelentést várja a Kurír. Utána meg a Hiltonba kell mennem egy sajtófogadásra.” A hamis Kurír-névjegykártyával felfegyverzett, megnyerő modorú szélhámosról nem gondolták volna, hogy nem lapunk alkalmazottja. „Tenyerükön hordoztak”, állítja Hollick. Azaz Monostor’ László, aki még aznap, péntek este Angyalföldön lebukott. Az egyik presszóban, a múlt heti írásunkban szereplő személyleírás alapján felismerték és elkapták. A rendőrség három nap után, székházunk előtt szabadlábra helyezte. Monostory úr pedig - miután munkatársunkkal elbeszélgetett - felszívódott. A rendőrségen Hollick-Monostory, aki profi szélhámos, legutóbb majd négy évet húzott le fegyházban hasonló huncutságokért, már nem emlegette Boszniát. Szegeden járt, állította. Csütörtökön autóstoppal ment le, majd ugyancsak azzal vissza. Szegedtől negyven kilométerre azonban karamboloztak. Ő az anyósülésről a szélvédőn kiesett a kocsiból. Kár, hogy a bal homloka sérült meg csak igazán... Szóval eléggé hihetetlen a történet. Ráadásul Szeged tájékán a zsaruk nem is tudnak akkor, úgy és ott történt balesetről, Monostory László azonban úriember. Megmondta a Kurír munkatársának, hogy ha szabadon engedik, akkor elmondja, mi történt. Nos, az immár szabad Monostory a legújabb verzió szerint Ljubljanában járt a hét közepén. Háromnapos üzleti útja volt. A „csak nem fegyverbuli?” kérdésre kicsit meghökkent, majd óva intett: ez már rázós dolog, ezért megdábázhatják őt is, az újságírót is, úgyhogy szót se róla többet. A lényeg az, hogy gránátszilánkok érték a homlokát. Monostory László egyébként rosszul emlékszik: azt mondja, hogy három évet töltött börtönben. Ehhez képest hétszer volt büntetve lopásért, csalásért, ittas vezetésért. Közel tíz évet kapott. A legutóbbi három év kilenc hónapi fegyházból július 21-én szabadult. Az amnéziára enged utalni az az állítása is, hogy még abból az időből ismeri lapunk főszerkesztőjét, amikor még a régi székházban működött a Kurír. Ott találkoztak úgy másfél éve. A gond csak az, hogy Monostory abban az időpontban éppen a Kozma utcai fegyházegyetem padjait koptatta. (SZEMÁN) Fotó: IZSÓ SZILVIA 3 Első nap az iskolában (Folytatás az 1. oldalról) Ma van az első tanítási nap. És nemcsak szeretnünk, hanem tisztelnünk is illik ezeket a kisgyerekeket, akik igencsak nagy próbatétel előtt állnak. Innentől fogva megméretnek. Apránként, mindennap. Kilencvenéves korukra is kihathat, ami az - csak nekünk, felnőtteknek kicsi - osztályteremben lejátszódik. Én még mindig emlékszem az általános iskolai osztálynévsorra. És én is B-s voltam, akárcsak most a kisfiam. Az, hogy drága a füzetcsomag, vannak-e új tankönyvek, egységesen emelik-e a pedagógusok fizetését vagy differenciáltan, mit akar a minisztérium, mit akar az önkormányzat - ezek a jelen problémái. Mégis távolabb vannak. Mert gondoljunk a fészkelődésre a padokban, az izgatott zsebkendő-gyűrögetésre, a tanító néni hangszínére. A tartós figyelem, a rendszeres feladatok szokatlanságára. Nagy öröm lehet az iskolába járás. A pedagógus és az osztálytársak szeretete. A tudás büszkesége, és az, hogy egy iskolást már mégiscsak respektál - úgymond - a társadalom. Szép reggel volt ez a mai. Ugye jó előjel ez? Ugye szerencsét hoz? PAYER IMRE . Fotó: VELLEDITS ÉVA Tűzre-vízre vigyáztak Tudtuk - megszenvedjük, meleg van. Arról is értesültünk, hogy a tűzoltók nap mint nap élethalálharcot vívnak az erdő-, bozót- és egyéb tüzekkel. Dr. Verebélyi Imre belügyminisztériumi közigazgatási államtitkártól megtudtuk azt is, hogy európai szintű munkát végeztek tűzoltóink az áldatlan műszaki-technikai feltételek ellenére. Merthogy a technika - finoman fogalmazva - nem ér egy petákot sem. Veszprémben például a tűzhöz kivonuló fecskendőautó tengelye a legválságosabb pillanatban tört ketté. A hivatásos és önkéntes tűzoltók, a honvédséggel, a rendőrséggel, a polgári védelemmel és az érintett állampolgárokkal karöltve azonban most mégis csodára voltak képesek. A tüzek ugyanis ugyanúgy égtek és pusztítottak, mint Nyugat-Európában vagy éppen Lengyelországban. Nálunk azonban nem halt meg senki, az állampolgárok közül sem sérültek meg súlyosan. Pedig, mint ahogy azt Vágvölgyi József ezredes elmondta, idén eddig huszonnyolcezer tűzhöz vonultak ki. Július 1-jétől pedig több mint négyezerszer volt tűzriadó. A legnagyobb ellenség az autókból, vonatokból kidobott égő csikk, valamint a gyermeki csínytevés, néhány alkalommal pedig szándékos gyújtogatás történt. A tűz elleni háborúnak 23 tűzoltó sérültje, van. Huszonketten zúzódásokat, vágott sérülést vagy füstmérgezést szenvedtek. Mészáros József balassagyarmati tűzoltót viszont bekerítette a tűz és kezénhátán súlyos égési sérüléseket szenvedett. Állapota szombat óta jelentősen javult, de még kórházban fekszik. Az érdekesebb tűzesetek közül kiemelést érdemel a méhkeréki, ahol egy méhész okozott tűzvészt. A tulaj kisebb égési sérüléseket, a tűzoltók meglehetősen nagyszámú méhcsípést szenvedtek. Ugyancsak kiemelkedő tűzsorozat volt a veszprémi. Elsőként a Hajmáskér-Gyulafirátót közötti honvédségi gyakorlótér változott tűztengerré. A tűzoltók csak páncélozott rendőrségi vízágyúkkal tudták megközelíteni a terepet, ahol a tűz mellett a sorozatos lőszerrobbanások is életveszélyt jelentettek. Majd a Bakony Művek lakótelepe mellett folytatták az oltást, rögtön utána a közeli magasfeszültségű távvezeték közvetlen közelében fellobbant tüzet kellett elfojtaniuk. A sajtótájékoztatón kiderült, hogy az erdőgazdaságok és a cégek többsége nincs felkészülve a tűzvédelemre, a tűzoltásra. A nyugati vállalkozóknak teljesen természetes, hogy a költségek közé beillesztik a tűzvédeleméit is. Nálunk ez még nem jellemző. SZEMÁN