Kurír - esti kiadás, 1992. szeptember (3. évfolyam, 170-191. szám)
1992-09-01 / 170. szám
4 Ujjfir Világszenzáció vagy szélhámosság? Miről is van szó az Otz-völgyi Alpokban lassan már egy éve feltűnően jó állapotban megtalált gleccserember esetében: a legnagyobb régészeti világszenzációról, vagy egyszerűen példátlan szélhámosságról? Miközben egyre többen töprengenek ezen, az állítólag mintegy ötezer éve jégbe fagyott férfival kapcsolatban mind több adat kerül napfényre. Hajmeresztő: Otzit - azaz magyarosan Öcsit - annak idején nem szakszerű régészeti módszerekkel, hanem egyszerűen kézzel ásták ki. A német ARD tv-csatornán Michael Heim műsorvezető többek között a feltárás körülményei miatt is hirdeti azt, hogy Öcsi nem egyéb, mint lopott egyiptomi múmia, amit felelőtlen, szenzációhaj-hász alakok válogatás nélkül összehordott használati tárgyak kíséretében a napfényes Nílus vidékéről „áttelepítettek” az alpesi hó világába. Egy biztos: Öcsi titkának megfejtésén sokan dolgoznak. Összesen 120 különféle kutató és tudós foglalkozik már vele, évi hárommillió márka (150 millió forint) költséggel. Egy bécsi őstörténész, Andreas Lippert még arra is vállalkozott, hogy a 3200 méter magasban található lelőhely közelében gőzsugár segítségével megolvasztják a mintegy hatvan tonna havat, majd az olvadt hólevet átrostálják, s a szitán fennakadt tárgyakat megvizsgálják. A Lippert-expedíció már eddig is meglepő dolgokat hozott a felszínre: legújabb kincsük egy zergeszőrből készült, feltűnően szép varrásolddal díszített sapka, amelyet Öcsi akkor is viselt, amikor vándordíján elfáradva, fejét egy kőre fektetve végül elaludt és megfagyott! Ezenkívül megtalálták az eredetileg pásztornak, majd vadásznak, jelenleg pedig gazdag, nyáját terelgető parasztnak vélt férfi több izomdarabját, inát, nemi testszőrzetét és körmét. Az innsbrucki őstörténeti intézet hűtőházában mínusz hat fokon őrzött leletről időközben kiderült: nincsenek nemi szervei! Ez előtt a tény előtt egyelőre tanácstalanul állnak a fagyott Öcsit maguknak követelő osztrák és olasz szakemberek. Eddig ugyanis csupán az ókori Keleten jegyezték fel, hogy a halottból eltávolították a nemi szerveit, mivel azokat feláldozták egy istennő oltárán. A híres alpesi hegymászó, Reinhold Messner szerint a gleccserember esetében ez semmiképpen sem elfogadható magyarázat. A jégbe fagyva meglelt Öcsi állítólag már a maga korában az egészséges életmód híve volt. Legutolsó vándorújára is valóságos úti patikával szerelte fel magát. Különösen arra ügyelt, hogy legyen nála vérzéscsillapító és sebgyógyító növény. Erre a célra nyírfán termett gombát tett a tarsolyába. A vizsgálatokba bevont és a gleccserember valódiságát hangoztató tudósok úgy vélik, a leletek előzetes értékelése is éveket vesz majd igénybe. Akkor talán arra is fény derül, hogyan került rézből készült fegyver az Ötz-völgyi Alpoknak erre a részére, ahol a tudomány jelenlegi állása szerint ezer évvel ezelőtt ezt a fémet még nem ismerték. (FERENCZY-EUROPRESS) Alig fejezi be az ameriaki űrhajózási hivatal, a NASA legutóbbi programját, amelynek célja, hogy Földön kívüli értelmes lényekre bukkanjanak, az intézet újabb sci-fibe illő tervekkel rukkol elő. Mint arról már lapunkban korábban beszámoltunk, október 12-én - ötszáz évvel azután, hogy Kolumbusz felfedezte Amerikát - új kísérletekbe kezdenek. Az Új-Mexikóban felállított hatalmas rádióteleszkópokkal fogják regisztrálni az űrből érkező jelzéseket. Közben tizenöt tudóst bíztak meg egy atommeghajtású rakéta tervezésével. Az új űrjárműnek az ezredfordulóra kellene elkészülnie, és képesnek lennie arra, hogy a fénysebesség egyhuszadával száguldjon a világűrben. A hatalmas sebesség elérésének technikai ötlete már adott. Nukleárisan felhevített hidrogén és plazmaállapotú argon elegendő energiát kölcsönözhet egy speciális hajtóműnek ahhoz, hogy egy űrhajót elektrosztatikus hátralöketekkel gyorsítson. Ha sikerülne ilyen gyorsaságú rakétát előállítani, egy kirándulás a hozzánk legközelebb eső csillaghoz, az Alpha Zentaurihoz nyolcvan évig tartana. Hagyományos űrhajóval a 3,4 fényéves távolság 900 millió évig tartana. A. U. Földönkívüliek nyomában Képzeletbeli földönkívüli Rádióteleszkópok Új-Mexikóban 1992. szeptember 1. Lyukas birodalom Az egykori szovjet birodalom határait az óriási méretűre felduzzasztott ország legjobb katonái őrizték. Az Északi-sark jeges pusztáitól Közép-Ázsia forró sivatagain át egészen a Csendes-óceán partjáig húzódott egy áthatolhatatlan vörös vonal, amelynek biztonságért a KGB különleges, harckocsikkal és helikopterekkel felszerelt alakulatai is felelősek voltak. Éjjel-nappal radarok figyelték az eget, rohamcsónakok és tengeralattjárók cirkáltak a part menti vizekben, gyalogos és lovas járőrök tízezrei meneteltek az ország peremét jelentő vadonban. A szögesdróttal és az aknazárral megerősített halálzónának nemcsak a külső behatolókat kellett távol tartani, de ez nyújtotta a biztosítékot arra is, hogy a belső elégedetlenkedők ne tudják elhagyni a cárok földjét. A birodalom széthullásával a határok őrizete is összeomlott. Az orosz határőrök még anyaköztársaságuk határainak ellenőrzésére sem képesek. A zöld sapkás katonák manapság legfeljebb a seremetyevói repülőtéren és a breszti nemzetközi útvonalon vizsgálják a megszokott szigorral a külföldiek útlevelét, és itt senki sem léphet be, akinek nincsen érvényes vízuma. Oroszországnak azonban ma hatalmasak a hátsó bejáratai. Bárki besétálhat Litvánián keresztül, és ekkor csak a Litván Köztársaság vízumát kell beszereznie. A litvánokat tökéletesen hidegen hagyja, hogy a távoli utazó rendelkezik-e orosz, ukrán vagy belorusz vízummal. A Minszkből Moszkvába vezető országúton is végig lehet úgy hajtani, hogy csupán terepszínű egyenruhás litván vámosokkal találkozik az ember. A baltiak őrbódéja mögött látszólag a senki földje kezdődik, az oroszok még egyetlen határállomást sem állítottak fel! VA Szentpétervári járőr Észt határállomás Narvánál Torkig van a bujkálással Nem vagyok hajlandó tovább úgy viselkedni, mint akit sikerült megfélemlíteni - jelentette ki egy rögtönzött sajtókonferencia résztvevői előtt Salman Rushdie, aki augusztus végén meglepetésszerű vizitet tett a norvég fővárosban. Ám hiába van torkig a rejtekhelyen, gyakorlatilag illegalitásban töltött életmóddal a hajdan Khomeini ajatollah által halálra ítélt brit író, egyelőre nemigen lenne tanácsos számára, hogy felhagyjon a rejtőzködéssel. Elvégre - diplomáciai nyomás ide, nemzetközi tiltakozások oda - a jelenlegi teheráni vezetés továbbra sem hajlandó visszavonni az Irán egykori első számú vallási vezetője szájából elhangzott „fatwát”. (Khomeini ítélete szerint a neves irodalmárral azért kell leszámolni, mert Sátáni versek című regénye szentségtörő, és gúnyt űzött az iszlám szent tanaiból.) Nos, Rushdie immár csaknem négy esztendeje kénytelen állandó halálfélelemben, szigorú konspirációs szabályok betartása mellett élni. Ám a jelek szerint kezd betelni a pohár. „Ezentúl több külföldi útra fogok vállalkozni - ígérte Oslóban -, s mindent megteszek, hogy magas rangú politikusokat ügyem képviseletére rábírjak.” Korábban járt már ugyan Dániában és Spanyolországban, de kétségtelenül most tárgyalt először kormányzati tényezőkkel (a norvég kulturális, illetve oktatási miniszterrel), közbenjárásukat kérve a teheráni vezetők kiengesztelésében. „Mióta a Nyugatnak szüksége van Iránra az Irak elleni lépésekhez, azóta helyzetem sokkal reménytelenebb” - panaszkodott az író, akinek érdekében a brit diplomácia kétségtelenül képtelen volt áttörést elérni, így azután jobb az óvatosság. Több utazást tervez - ismételte meg például Rushdie, de somolyogva hozzátette, hogy az úti célokat azért ezentúl is csak utólag hozza majd nyilvánosságra. Amúgy pedig minden nehézség ellenére nem hajlandó felhagyni irodalmi tevékenységével. Most is egy új regényen dolgozik, bár - ismerte be őszintén - a mondanivalójával való küszködés néha legalább olyan rossznak tűnik, mint a ajatollah ítéletével való szembenézés. „Mikor most hazatérek, megint ott vár rám a szövegszerkesztő által képviselt zsarnokság.” S tökéletesen még akkor sem változna meg az élete - mondta -, ha Teheránban érvénytelenítenék Khomeini döntését, elvégre midig számítania kellene egy-egy magányos muzulmán radikális őrületére. „Igaz, ha Madonnával hasonlítom össze magam - fejezte be hangos tűnődését az író -, neki még rosszabb dolga lehet lerázhatatlan rajongóinak tömegei miatt.” SZ. G.