Kurír - esti kiadás, 1993. január (4. évfolyam, 1-20. szám)

1993-01-28 / 19. szám

1993. január 28. KULTÚRA 15 A mikor Paudits Béla tizenhá­rom, sikerekben bővelkedő év után váratlanul szakított nem­csak a Madách Színházzal, ha­em a színészi pályával is, rá­­dásul elszegődött a vendéglá­­riparba, senkinek sem mondta I a valódi okokat.- Nem a Madách Színházzal olt bajom, bár rosszul esett, ogy a korábbi sikereim után rár csak a Macskákban volt ím szükség. Harminchét éves oltam akkor, családot akartam lapítani, s úgy éreztem, hogy a ■.ín padot és a íagánéletet em tudom :m időben, :m érzelmileg sszeegyeztetni. zért könnyű •ívvel mond­án búcsút a zínpadnak. legnó'sültem ; követtem ialádom vendéglős hagyomá­­yait. Megszerettem ezt a szak­iát, szívesen csináltam, nem '.égyclltem, sőt. Azért persze em szakadtam el teljesen előző hatásomtól. Folytattam önálló itjeimet, időnként felléptem a Revízióban. De egy napon legszólalt a telefon: közeledik Macskák ötszázadik előadása > szeretnék, ha erre az egy al­­alomra visszajönnének a darab •edeti szereplői: Almási Éva, laumann Péter és én. Ennek í invitálásnak nem lehetett ne­­let mondani.- Az invitálásnak, vagy a mvágynak?- Őszintén mondom, nem an zott a reflektorfény. Azok­­an az években naponta men­­:m el a Madách Színház előtt, 2 egyszer sem dobbant meg a :ívem: mégiscsak ott lenne a slyem! Ám Kerényi Imre sm akart lemondani rólam, lhúzta az orrom előtt a mé­­ismadzagot. Elküldött a laká­­imra egy színdarabot, hogy iá van időd, olvasd el!”. Ez alt a Gettó, Joshua Sobol drá­­lája. Elolvastam és elbőgtem lagam. Ha ezt a szerepet nem tszom el, megbüntet miatta a isten. Elvállaltam, és elkezd­­:m próbálni. De csakhamar itt a másik „kerítő” Szirtes ámás személyében. „Ha már gyis itt vagy, vedd vissza újra,- * y t « végleg a Macskákat is!” Meg­dumált, visszavettem. De Im­rének ez még nem volt elég. Elkezdett „főzni”. „Ismered Pókasszony hálójában Lloyd Webber: József és a szí­nes, szélesvásznú álomkabát cí­mű musicaljét?” Persze, hogy ismertem! Amikor Ausztráliá­ban vendégszerepeltem az önálló estemmel, ez volt az el­ső színdarab, amelyet ott meg­néztem. Pocsék előadás volt, végig aludtam a nézőtéren. „Ezt nem!” - vágtam oda. „De csak próbáld meg!” Ad­­dig-addig győzködött, amíg kí­nomban igent mondtam. 1991 tavaszán volt a premier és a múlt hét végén a százötvenedik előadás. Később Webberis eljött, hogy megnézze a pro­dukciót és annyira „belém­­szeretett”, hogy levette magá­ról a dzsekijét és nekem aján­dékozta. Azóta is kegyelettel őrzöm, fel se merem venni, nehogy bepiszkolódjon. Es ak­kor már nem volt megállás. Még abban az évben jött a Ka­baré, a kikiáltó szerepe, amely­re régen vágytam. — így hát most fellép a Jó­zsefben, a Macskákban és a Ka­baréban! Kevés színésznek ada­tik ?neg egy időben három ilyen álomszerep!- Ragyogóan is érzem ma­gam! De ezzel együtt most sem tartom nyugdíjas állásnak a szí­nészi hivatást. Most még kevés­bé, mint hét-nyolc évvel eze­lőtt! Nem látom biztosítva a jö­­vőmet. Mi lesz velem ötvenéves koromban? Megtűrt epizodista? Ezzel bizony számolnunk kell.- De addig van még jó néhány éve!- Igyekszem is kihasználni! Az elmúlt nyáron Kanadában jártam. Akkor láttam egy csodá­latos musicalt, a Kabaré szerző­jének új művét, A pókasszony csókját, amely az Oscar-díjas filmből készült. Utána azt mondtam magamnak: ha el­­játszhatnám benne Modina sze­repét, nem éltem hiába! Fan­tasztikus szöveg, zseniális zene, szédületes feladat! Úgy tudom, hogy Kerényi Imre már le is kötötte a Madách számára. Alig várom, hogy sor kerüljön rá!- Ahhoz ké­pest, hogy szakí­tott a színpaddal, szinte minden este játszik.- Nem osz­­tadan örömmel! Van úgy, hogy szombaton Macskák, vasár­nap délután és este Kabaré, utá­na egymás után három József. Nagyon fárasztó! Már nem egyszer vettem észre, hogy né­hány taktusra, tánclépésre „át­csúszom” az egyik szerepből a másikba. Kész életveszély!- Nem vágyik a sok musical mellett prózai feladatokra is?- A Pókasszony csókjában bőven van próza is. De ha egy­szer felkérnének rá, hogy játszam el Lucifert a Tragédiá­ban, azonnal rohannék!- Hogyan tartja kondícióban magát?- Ha van időm, nagyokat sé­tálok a kiskutyámmal. Ponto­sabban sétáltam. Mert most már félek, nem biztonságos a csavargás. A minap kétszer is belém kötöttek a sötét utcán. Szerencsére megúsztam ezeket a „találkozásokat”, mert a kis­kutyám elriasztotta a támadó­kat, máskor meg a járókelők.- Úgy hallottam, hogy babonás ember, hisz a horoszkópokban, sói a spiritizmusban is!- De mennyire! Legna­gyobb ellenfelem a telihold. Az ilyen napokon el vagyok vará­zsolva és minden baj ér. Nem hiszek a halálban! A szüleim már nem élnek, de mindennap beszélgetek velük. Tanácsokat adnak, biztatnak, óvnak a vár­ható bajoktól. I la nem hallga­tok rájuk, mindig pórul járok... GARAI TAMÁS A MINDENNAP AZ FM 71,63 MHZ-ES ULTRARÖVIDHULLÁMON! 14.00-20.00 ÓRÁIG. 1149 Budapest, Angol utca 13. Telefon: 183-1574 FELVÉTELT HIRDETÜNK alap- és középfokú ff FF 1EST0RKEPZ0 tanfolyamainkra. Jelentkezés és további információk kizárólag személyesen! (Munkanapokon 8-16 óráig.) Címünk: 1033 Budapest, Szentendrei út 89. i

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék