Kurír - reggeli kiadás, 1995. július (6. évfolyam, 177-207. szám)

1995-07-06 / 182. szám

1995. július 6. A 49 éves férfi tizenöt éves kora óta a repü­lés szerelmese. Első önálló felszállásához még saját kezűleg gyártotta a szülői bele­egyezést, s 1973 óta a Malév pilótája. Vé­gigjárta a ranglétrát, most egy Boeing-767- esen kapitány, hetente többször is átrepüli a „pocsolyát”, ám igazi megszállottság a va­dászgépekhez fűzi. Most úgy tetszik, sikerül megvalósítania egy régi álmát, egy MIG- múzeumot Várpalota határában. - Öt éve fogalmazódott meg bennem először az ötlet, amikor az oroszok már ki­felé készülődtek. A tököli parancsnok jó haverom volt, sikerült megvennem tőle egy MÍG - 15-öst. Rá egy évre a kecske­méti vadászrepülő-ezred volt vezetője hí­vott fel, hogy van náluk egy MÍG - 17-es, csak helyre kéne pofozni. Utána már szin­te menetrendszerűen jött a MÍG - 21 -es... - Gyűltek, akár a kerti törpék... - No, annál valamivel drágább mulatság volt. Eddig csaknem hárommillió forintba került nekem ez a szenvedély. A várpalotai önkormányzat szerencsére nagyon rendes volt. Amikor beállítottam hozzájuk, hogy szeretnék egy olyan múzeumot, ahol min­denki beöltözhet és beülhet a gépekbe, azonnal felajánlották ezt a területet. - Mi lesz, hajön a rossz idő? - Terveztem egy hangárt, de a bankok egyelőre nem adnak rá hitelt. Ezért aztán nemsokára kénytelen vagyok eladni ezt a három gépet egy amerikai barátomnak Fotó: TOROCZKAY CSABA 150 ezer dollárért. Abból veszek egy saját lakást meg még öt MIG-et és felépíteni a csarnokot. Ha minden jól megy, még mű­ködő is lesz köztük, két év múlva már, le­het repkedni. (DIÁN) ! ✓­­ NEMIGEN LESZ HASONLÓ Szeretik önök a mignont? Mert fogadjunk, eszükbe sem jut, hogy ez egy abszolút antimilitáns nya­lánkság. Ne tessék csapkodni, nem a meleg ment az agyunkra... Csupán Somogyvári József Ma­­lév-pilóta gyűjteménye láttán csúszott ki a szánkon egy „MÍG yes””. (Aminek ugye ideológiai ellen­téte a föntebb említett sütemény...) Hiába, nem vagyunk egyformák: kinek a MÍG, kinek a mignon. Csináld magad bíróságok Igazán szégyellhetjük magunkat mi, újságírók, hiszen hónapo­kon át szedtük le a keresztvizet Bokros úr ötleteiről, ahelyett, hogy bemutattuk volna annak pozitív hatásait. Ám ami késik, nem múlik. Veszprémben a bíróságokon már a szóbeli közlést helyezik előtérbe. Nem leveleznek az ál­lampolgárokkal, nem idézgetik drága pénzen, ajánlott levélben. A tárgyalás folytatásáról vagy elnapolásáról szóló cetlit azon nyomban a tanúk, a fel- és alpe­resek kezébe nyomja a bíró. Ha esetleg elfelejtik az októberi tárgyalás időpontját, vagy el­hagyják a papírfecnit a megidé­zettek, az már az ő bajuk, a bí­róság mindent megtesz a Pénz­ügyminisztérium kedvéért, ta­karékosságból kitűnőre vizsgáz­nak. A teremőrök például, ami­kor épp nem kell őrizni a tár­gyalótermek rendjét, asztalokat fabrikálnak a gondnok irányítá­sával. Ez is több százezer forint megtakarítását jelentette. A többi munkatárs sem unatkozik, egyre gyarapszik a peres ügyek száma, a Pénzügyminisztérium nyomására elrendelt létszám­stop pedig lehetetlenné teszi, hogy a hosszú ideig elhúzódó perek megoldása fölgyorsuljon. A könyvtáros a folyóiratok ren­dezése mellett statisztikusi sze­repet is ellát, bár túl sok öröme nem telhet ebben, egyre elké­pesztőbbb helyzetet kell regiszt­rálnia. Ha így haladnak tovább, hiába gyűjtik a hulladékpapírt, hiába vásárolnak csak árleszállí­táskor, négy hónapot képtele­nek lesznek finanszírozni. Má­jus 30-ig elköltötték az 1995-re kapott pénz 53,5 százalékát. Veszprém megye ezzel az or­szág bíróságai között az első he­lyen áll, sok helyütt már a 65- 70 százaléknál tartanak, Szolno­kon példának okáért 78,5 száza­léknál. Talán a fentiek után elhiszik, hogy nem a pénzt szórják a bí­rák, csak hát tavalyi költségveté­sük kétharmadát szavazta meg nekik az Országgyűlés, amihez még a huszonvalahány száza­lékos infláció is hozzájárul. Dr. Horváth György elnök sze­rint a bíróságokon katasztrófael­hárítás folyik, noha a gazdasági bíróságok egy-egy döntésének eredményeképp akár milliárdok is felszabadulhatnak, amelyek működő tőkét jelentenek a ma­gyar gazdaságnak. (DALLOS) Tábori simli? Ha mostanság Nagyatádról hallunk, többségünk azonnal a botránnyal azonosítja a kis Somogy me­gyei várost. Az biztos, a Menekültügyi és Migrációs Hivatal kiutasított egy német segélyszervezetet és egy bosnyák menekültekből álló orvoscsoportot. A kitessékelés indoka az volt, hogy az orvosoknak nem volt honosított diplomájuk, illetve a szakmi­nisztérium által kiadott működési engedélyük. Az érintettek persze másként látják kirúgásuk okát. Annyiban igazuk lehet, hogy megkérdezik: miért pont most kerültek lapátra, amikor már több éve itt dolgoznak Magyarországon? A Frankfurter Allge­meine Zeitung tíz napon belül immáron másodszor foglalkozik újra a nagyatádi üggyel. Mint írják, a menekültek szerint szabálytalanságok voltak a se­gélyküldemények szétosztásánál, hamisított horvát útlevelekkel és vízumokkal kereskedtek a táborban. Csúszópénzekért jobb szobákat és különböző könnyítéseket lehet kapni. A ma­gyar alkalmazottak állítólag tudtak ezekről az ügyekről, sőt részt is vet­tek bennük. Az, hogy végül is mi ebből az igazság, jogszerűen járt-e el a hivatal, a jövőben minden bizonnyal egyér­telműen kiderül, de a botrány az botrány marad. A német nagykövet a magyar hatóságokhoz fordult. Nagyatádon nem csak ez a téma, hanem a hét­főn érkezett 131 bosnyák menekült ügye is. A bos­nyákok úti célja Horvátország volt, de egy fen­ek­éli , ugye­­, de egy felrob­bantott híd miatt kelet felé kényszerültek elindul­ni, és így jutottak a magyar határhoz. A szerb ható­ságok mindannyiukat autóbusszal szállították az országhatárhoz. Egyesek azt állítják, a buszozásért több száz, míg mások szerint ezerötszáz márkát kellett fizetniük. A 131 menekülttel együttvéve a nagyatádi tábornak immáron ezerhatszáz lakója van. Utoljára három évvel ezelőtt érkezett a mos­tanihoz hasonló vagy ennél is nagyobb számú me­nekültcsoport. SZ. B. ÜVEGFÚVÓ KERESTETIK Júniusban mintegy 423 ezer munkanélkülit tartottak nyilván a munkaügyi központok, ami 3700 fővel kevesebb a májusi adatnál. Örömre viszont semmi okunk, mert a visszaesés az előző hónapokban lényegesen na­gyobb mértékű volt. Ez két okkal magyarázható. Egyrészt a munkanélküliek szá­ma nem csökkent egységesen az ország minden területén, más­részt megkezdődött a tanulmá­nyaikat befejező pályakezdő fia­talok jelentkezése a munkaügyi központokban. Számuk 39 ezer­re emelkedett a májusi 36 600- ról. Ők egyébként igen rosszul járnak a járulékot tekintve, mert ma már csak a minimálnyugdíj 80 százalékát, 6720 forintot kap­nak. A hónap folyamán összesen 63 ezer betöltetlen álláshelyet tartottak nyilván a központok, ami persze csak töredéke a mun­kanélküliek számának, de 6000- rel több, mint májusban. Júniusban 221 ezer munkanél­küli kapott jövedelempótló támo­gatást (ez alacsonyabb a májusi adatnál), és 300-zal nőtt a munka­nélküli-ellátásukat szüneteltetők száma. Ennek szintén több össze­tevője van: keveseknek ugyan, de sikerült munkához jutniuk, válto­zatlan viszont az ellátásból kato­nai szolgálat miatt kikerülők ará­nya. Minimálisan emelkedett a gyesre, gyedre távozott nők szá­ma, az egyéb okból (például bün­tetés-végrehajtás miatt) szünetel­tetők részaránya kismértékben, de határozottan emelkedett. Érdekes képet mutat a munka­erő-piaci kereslet és kínálat előre­jelzése. Nő a nehéz fizikai segéd­munkások, illetve a többszakmájú munkavállalók iránti kereslet. Több megyében hiányszakmává vált az üvegcsiszoló, üvegfúvó munkakör. Egyre rosszabb az esé­lyük viszont a csak gimnáziumi érettségivel rendelkezőknek. A felsőfokú végzettségűek zöme az idegennyelv­ ismeretével javíthat piaci helyzetén. Több villamos­mérnököt, vegyészmérnököt ke­resnek, de például az agrárvég­­zettségűeknek egyre romlik a po­zíciójuk. (VESZÉLY) Raniek csak úgy, elmélkodhatunk a Magyar Hon­védség egyik legfiatalabb s egyben legelitebb alakulatát, a szolnoki lé­gi szállítású, gyors reagálású zász­lóalját elnézve. A hivatásosokból és szerződéses katonákból álló egység harcosai szinte mindent tudnak, amire egy deszantosnak szüksége van. Egyaránt otthon vannak a kö­zelharcban, a lövészetben s minden olyan hadtudományban, amelyre szüksége lehet egy magyar Rambó­­nak. Nem véletlenül vívta ki magá­nak az elismerést a kis csapat, s egyre több és több fiatal szeretne soraiba lépni. Am elit alakulat ide vagy oda, a szolnokiak is kénytelenek a jelenleg használatos technikával dolgozni. Azaz húszéves terepjárókkal és he­likopterekkel, illetve azokkal a meglévő készletekkel, amelyek ki tudja, mióta álltak a raktárakban. Márpedig egy gyors reagálású erő­nek épp az adja a lendületét, hogy minden flottul működik benne. Porszem nem kerülhet a fogaskere­kek közé. De ezt igen nehéz elkép­zelni a meglehetősen jól ismert orosz technikáról. Mert ki ne em­lékezne bakaruhás időszakára, ami­kor órákig próbáltak lelket önteni a megmakacsult autókba. A szolnokiak persze megpró­bálkoztak a lehetetlennel, a meg­lévő eszközöket alakították át a kor követelményeinek megfelelő­en. Legalábbis amennyire ezt meg lehetett tenni. Persze ők is jobban örülnének, ha az ósdi UAZ-ok he­lyett Mercedes vagy más nyugati terepjárók nyergeibe pattanhatná­nak, s valóban olyan modern fegy­verekkel látnák el őket, amelyeket a nyugati elit alakulatok használ­nak. Talán a hadseregreform kere­tében erre is futja majd a honvéd­ség büdzséjéből, mindenesetre egyelőre marad az UAZ és a fo­hász, nehogy akkor dögöljön be a szerkezet, amikor valóban szükség lenne rá. S. N. ITTHON 3 Csepeli álom Az alapkérdésben mindenki egyetértett: a csepeli infrastruktúra fej­lesztését nem lehet tovább halogatni. Igen ám, de honnan lesz erre pénz? Ezen töprengett hosszasan tegnap délután Lotz Károly köz­lekedési miniszter, Demszky Gábor főpolgármester és Tóth Mihály csepeli polgármester. Az expóra készülve a fővárosi és a kerületi képviselők gyorsvillamos­ról álmodtak a HÉV helyett, de erről egyelőre letehetünk, hiszen 15 milliárd forintba kerülne. A BKV most elkezdte a HÉV felújítását, de ezek a munkák csak jövőre teszik lehetővé a biztonságos közlekedést. Másfél milliárd forint kellene ahhoz, hogy a HÉV-et 2005-ig fenntart­hassák. Meg kellene oldani a csepeli bevezető, legalább kétsávos ge­rincút építését is. A mai árak szerint 800 millió forintba kerülne, amit a főváros 1997-1998-ban el tudna végeztetni, ha a HÉV szükséges re­konstrukciójához más, nem önkormányzati forrásból a fedezet megold­ható. A főváros természetesen állami segítségre számít. Lotz Károly ígéretet tett arra, hogy megvizsgálják a lehetőségeket. A megbeszélésen a főváros és a kerület megállapodott abban is, hogy az új szennyvíztisztító évek óta vitatott helyének kijelöléséről egy nemzetközi vizsgálat után döntenek majd. Most Budapesten napi 700 ezer köbméter szennyvíz kerül biológiai tisztítás nélkül a Dunába. A főváros a sziget északi részét tartja megfelelőnek, a ke­rület a csepeli gyártelepet, de mindkét fél beleegyezett abba, hogy a külső szakértők véleményét elfogadják, s még ebben az évben teií­­tenek a szennyvíztisztító helyéről. K. Á. ALMA, TE DRAGA Egyes hírek szerint katasztrofális lesz az idei alma­termés. Szakértői becslések szerint jó, ha 400 ezer tonna várható. A 80-as évek elején átlagosan 1,1- 1,2 millió tonnát szüreteltek. A két szám közötti különbség többek szerint annak köszönhető, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban a mezőgazdasági vezetés nem a súlyának megfelelően kezelte az ag­rárágazat egykor szebb napokat megélt területét. Az állami segítség évről évre csökkent, a piacok összeomlottak, így az ültetvényesek kivágták a fá­kat. Aki nem tette meg, annak a mai gazdasági helyzet, a még most sem befejezett kárpótlás tette vagy teszi be a kaput. Idén már sokaknak alig fu­tott a növényvédő szerekre, ráadásul az időjárás sem kegyelmezett a termelőknek. Szabolcs-Szat­­márban a tavaszi fagy a termés jó részét megsem­misítette. Éppen ezért nem kizárt, hogy ősszel az új almát több száz forintért mérik majd kilónként. Török Zoltánnal, a szakminisztérium illetékes fő­tanácsosával beszélgettünk. - Ön szerint valóban minden idők legrosszabb ter­mése várható? S ezért szöknek majd fel az árak? - Valamennyi hazai termésű gyümölcsöt drá­gábban vehetünk majd szüret után, mint ahogy ar­ra eredetileg gondolhattunk. Az időjárás, minde­nekelőtt a tavaszi fagy sok helyen kedvezőtlenül befolyásolta a termés mennyiségét és minőségét. Annak nem látom értelmét, hogy belemennek bár­milyen becslésbe is, hiszen szüret előtt, kedvező időjárás esetén a leszüretelés előtt álló almaszám gyarapodhat. A betakarításig pedig még van idő. - Volnának exportkilátásaink? - Az alma nem kiviteliengedély-köteles, tehát a termelőn múlik, idehaza vagy külföldön értéke­síti termését. Elvileg az Európai Unió országaiba is van lehetőség exportra, csak bizonyos feltéte­leknek eleget kell tenni. Elsősorban a minőségi követelményekre gondolok, de aki Nyugaton akarja értékesíteni almáit, annak számítania kell vámra, és úgynevezett belépő árat is kell fizetnie. Keleten elsősorban Oroszországba lenne lehető­ség kivinni az almát, csakhogy úgynevezett bevi­teli vámot kell fizetni, ami kilogrammonként 0,2 ECU, azaz 30 forint. (SZILÁGYI) Tel: 269-1993 Fax: 269-1992

Next