Kurír - reggeli kiadás, 1996. január (7. évfolyam, 1-30. szám)

1996-01-04 / 3. szám

1996. január 4. Lőjenek le érte vagy toljak arrébb Az igazság, mint tudjuk, relatív, annyiféle, ahányan idézik. Nincs ez másképp a „tűz közelében” sem, azaz a Budai Központi Kerületi Bíróságon. Pedig igazság szerint örülniük kéne, hisz végre új épü­letbe költöznek, ám ők már most elégedetlenek az új épülettel, hogy kicsi, hiányos, még bejáratl ajtó sincs rajta, holott január 6-án már be kellene fejezni a költözést. Sze­­pes András, a BKKB elnöke teg­nap úgy nyilatkozott, hogy a jegy­zők szobáiban az asztaloktól nem lehet kinyitni az ablakot s a fenn­maradó hely is kevés. Az Igazság­ügyi Minisztérium ezzel szemben úgy véli, a gondok csak átmeneti­ek, s a január 8-i átadásra minden rendben lesz. Füredi Károly he­lyettes államtitkár legalábbis biza­kodó. Egyetlen kérése csupán az, hogy ha már ajtó nincs, legalább a témát ne feszegessük.­­ Ennek a hiánynak nagyon egyszerű oka van. A páncélszek­rény még ezután kerül a helyére, s amíg azt nem viszik be, nem látszott célszerűnek leszűkíteni a nyílást. - Nem csak ez az egyetlen gond. - Hallottam a kifogásokat, de nem tudok velük mit kezdeni. Amikor ezt az épületet kiválasztot­tuk, összehívtuk a bíróság vezetőit, de még a különböző kollégiumok képviselőit is, hogy ők mondják el, mit szeretnének. Ennek megfele­lően ők rajzolták be, hogy mi hová kerüljön, milyen legyen az épület elrendezése. Ezek után mit mond­jak a mostani kifogásokra?­­ Talán a bírák nem értenek elég­gé a berendezéshez... - Ott voltak mellettük a szak­emberek is, de bárki kimegy, lát­hatja, hogy szó sincs helyszűkéről. Az új épület 2541 négyzetméter­rel nagyobb a Fő utcainál, ahol valóban kritikán aluli körülmé­nyek uralkodtak - hogy mást ne mondjak, a bírák sokszor a dolgo­zószobában tartották a tárgyalást, az irattárat pedig rendszeresen elöntötte a fekália. Az iratokat egyébként már fertőtlenítettük és átszállítottuk a Budakeszi útra. Most pedig az a legnagyobb baj, hogy az asztaltól nem lehet ki­nyírni az ablakot... Hát nem tu­dom, lőjenek le érte vagy tolják odébb... Ez alapján a legközeleb­bi kifogás már az lesz, hogy 150 méterre van a buszmegálló. - Tehát január 8-án átadás lesz? - Igen, és egy hét múlva már az első tárgyalás is kezdődhet. Biztosan lesznek fennakadások, de hogy a régi és az új épületet nem is lehet egy napon említeni, arról már most bárki meggyőződhet. D.T. A helyzet magaslatán­Fotó: TOROCZKAY CSABA Az ajtó csak a mackó után Síruháim, sídeszkáim Az nem állítható, hogy se sí, se hó, az azonban igen, hogy a Sport­­kórházba már megérkeztek az első­ síturisták, zömmel térdsérülé­sekkel és némi kartöréssel. Talán még nem késő felhívni a figyel­mét a legveszélyeztetettebb réteg tagjainak, a negyveneseknek ar­ra, hogy nem minden a lehetőség, gondos rákészüléssel, kellő alá­zattal és fokozatossággal megelőzhetők a körükben leggyakoribb balesetek. A sportorvos tapasztalata szerint, mint minden ritkán űzhető s főképpen pénzigényes sporttal, a síeléssel is az a baj, hogy a merészek minden előtanulmány és bemelegítés nélkül, mintegy hirtelen felindulásból követik el, márpedig utazás előtt legalább 3-4 héten keresztül napi legkevesebb fél órát kellene tor­názni, futni, hogy az egész évben megkímélt szervezet felkészül­jön a havas lejtő csapásaira. A szakboltokban kapható ruházat megfelel az orvosi kritériu­moknak, ne feledjük, hogy a síoverall hőtároló képességét nem pótolja a hétköznapokon hordott, vízhatlannak kikiáltott ruhada­rab, ha csak ilyenünk van, akkor fogjuk rövidre a síelést két szára­dás között. A sok apró jó tanács, trükk annyiban röviden összefog­lalható, hogy sose legyünk szégyenlősek, például legalább egyszer a helyszínen vegyünk síórát, amiből megtudható, milyen a megfe­lelő, naponta kötelező bemelegítés, sőt még az is, hogyan állítsuk be a síkötésünket, mert annak hibája is sok balesetet okoz. Elő-, sőt elfordulhatnak apróságok, például a hüvelykujj, ami előszere­tettel akad be a bot szíjába és vesz a természetessel ellenkező irányt. Ajánlatos tudakozódni a tapasztaltaktól, hogy milyen a pá­lya állapota, mert a jeges csak a profiknak ajánlott, márpedig ha éjjel nem esik hó, az előző napi adag ráfagy a lejtőre. Kezdő lépé­seink ne vezessenek elhagyott helyekre és tartsuk távol magunkat a pálya szélén található erdős részektől is. A meghirdetett pályák személyzete kellő tudással és tapaszta­lattal rendelkezik baj esetén. Bár kerül, amibe kerül alapon ér­kezünk, ahhoz, hogy a túra végéig maradhassunk, időnként le kell mondanunk valamiről, például a legnagyobb lejtőről vagy arról a tíz percről, amit már átázva és fagyos orral töltenénk a szikrázó napsütésben. Inkább keressük meg a legközelebbi me­legedőt és igyunk meleg teát­rum nélkül. Ne hordjunk a farzse­bünkben kulcscsomót, lehetőleg törhetetlen szemüvegen át szemléljük a havas világot, s ha már elkerülhetetlen a bukás, ne a felszerelést, hanem magunkat próbáljuk védeni, mert bosszantó, ha eltörik a bakancson a kötés, de egy térdsérülés. ■oirír Titokterhesség Nehéz tagadni a terhességet, halad az idő, a mamák pocakja kerekedik. Az asszonyok többsége megszépül, boldog, hogy szíve alatt hordja a gyermekét. De van, aki fél, rettegve gondol arra, hogy meg kell szülnie azt, akit sem a teste, sem a lelke nem akar. Nem akar, mert egy félrelépés gyűlölt „gyümölcse” a magzat, vagy mert az apa közben eltűnt. Vannak lányok, akik így szeretnének fér­jet szerezni, de a fiú sokszor így sem hajlandó kötélnek állni. A terhességet pedig a huszadik hét letelte után nem szakítják meg. Még férjes asszonyokkal is előfordul, hogy kiderül: félrelépett, nem lehet a házastárs nyakába varrni a megfogant gyermeket. A vénmesebbek képesek az utcára zavarni a kismamát, mások pedig, ha otthon maradhatnak, fűzőbe szorítják magukat, olyan ruhát hordanak, amely takar. Közben agyal­nak, bár csak halva születné meg a kicsi. De akit nem akarnak, az kicsattan az egészségtől. Jobbik esetben ők kerülnek örökbe fogadó szülőkhöz, rosszabb eset­ben csomagként ottfelejtik őket kórház lépcsőjén, a templom kapujában vagy a saját anyjuk lesz a gyilkosuk. Évről évre nő azok a száma, akik az újszülöttet a vi­­lágrajötte pillanatában megölik. - Eddig is bújtattunk olyan lányokat, asszonyokat, akikkel a baj megesett, és így tragédiákat előztünk meg - mondja dr. Tarró Sándor, a Schöpf-Merei Kór­ház és Anyavédelmi Központ főorvosa. - Tehettük, mert a fázisfinanszírozás ilyen értelemben nagyobb teret adott, abból gazdálkodtunk, amit a társada­lombiztosítás nyújtott, de igazából nem kellett indokolni, kit miért és meddig tartunk a kórházban. Elterjedt, hogy ná­lunk elrejtőzhetnek, sokszor egyik védő­nő árulta el a másiknak, az pedig a hírt továbbadta a boldogtalan mamának. Évente tíz-tizenkét leányanya, férjes asszony számára találtunk ki valamilyen kvázi betegséget, és hagytuk, itt gömbö­­lyödjön, itt hordja ki, itt szülje meg a gyereket, és utána lapos hassal, egyedül távozzon Most az új finanszírozási rend nem tűr ilyen „kihágásokat”, minden beteg ittlétére, minden percére magya­rázatot kell adnunk. Ezért nyíltan har­colunk, legalizálni akarjuk ezt a segít­ségnyújtást, amely anyagi támogatás nélkül nem működik. A kismamáknak enniük kell, a tiszta ágynemű is pénzbe kerül. Számítunk a társadalombiztosítás­ra, az önkormányzatra, az alapítványok­ra. És mint eddig is, ezután is a mamák­ra, akik terhességük ideje alatt, ha egész­ségesek, dolgozhatnak. Van tennivaló, kevés a konyhai dolgozó, a takarítónő, a szakképzetlen egészségügy is. Egyébként csináltak ilyet az elődeink is az „antivi­­lágban”, sőt még 1945 után is voltak olyan kórházak, ahol az állapotukat tit­kolni kívánó kismamák eltölthették a kritikus időszakot Sokan utána nem is hagyták el a kórházat, hanem ottmarad­tak segédnővérnek, többen elvégezték a bábaképzőt. Most törvényes keretek kö­zött vissza akarjuk csempészni a „házi terhességet”, és szívesen vennénk, ha egyre többen követnék a példánkat, kü­lönösen a megyeszékhelyeken. CS. GY. Szélmalomharc A Budapesti Közlekedési Vállalat megrö­vidíti, becsapja a hét végén szolgálatot teljesítő dolgozóit, ezt állítja Sípos Zoltán buszvezető. Mivel a vállalaton belül ta­gadták igazát, beperelte a cégét. Biztos abban, hogy győzni fog. Kiszámította, 1993 januárjától ez év januárjáig mintegy 70 ezer forinttal kapott kevesebbet, és ha az elmaradt bér kamatait is hozzáad­ja, százezer forint ütheti a markát. Nemcsak önmagáért harcol, mondta, ha­nem a kollégákért is, több ezer busz- és villamosvezető van ugyanebben a hely­zetben. - Mi keltette fel gyanúját? - kérdeztük a harminckilenc éves buszvezetőtől. - Az elmúlt év elején mindenki meg­kapta a kollektív szerződés rövidített má­solatát. A heti pihenőnap című fejezetből kiderült, megrövidítenek minket. Olvasni kezdtem az 1992 közepén életbe lépett új Munka törvénykönyvet, majd dr. Cséffán József: A Munka törvénykönyve és ma­gyarázata - ítélkezési gyakorlat iratminta című munkáját. Világos lett, a hétvégeken dolgozó buszsofőröket két módon fizet­hetik: vagy hétközben adja ki a cég a pi­henőnapot és a ledolgozott pihenőnapra 50 százalékos pótlékot fizet, vagy nem ad pihenőnapot, s 100 százalékos pótlék jár. A BKV az első változat szerint számol el, vagyis a szombatot, vasárnapot máskor adja ki, de - és ez a lényeg! - nem fizeti az 50 százalékos pótlékot.­­ Vagyis nem elegendő máskor kiadni a pihenőnapot, fizetni is kell.­­ Kellene. De nem ismerik el a törvény­ben rögzített ráadást. Először a bérosz­tályhoz fordultam, szerintük nem rajtuk múlik a dolog, mert a munkahelyen kelle­ne feltüntetni, mikor dolgoztunk munka­szüneti nap. Az érvelés sántít, megállapít­ható, mikor van szombat, vasárnap. A Mező üzemegységnél azzal győzködtek, nem jár a bérpótlék, mert a BKV „folyama­tos üzemben” dolgozik. Csakhogy a tör­vénykönyv nem ismeri ezt az érvelést, ezt erősítette meg nekem a Munkaügyi Mi­nisztérium Akadémia utcai ügyfélszolgála­ta is. Ezután beadványt készítettem a fő­városi munkaügyi bíróságra­, bepereltem a BKV-t. - Volt már tárgyalás? És miért nem for­dult a szakszervezethez? - Lett volna, de tavaly október 25-én nem jelent meg a BKV képviselője. A bíró­ság kérte, próbáljunk megegyezni. Nem ment, a munkaügyi bíróságnak kell dönte­nie. Február 14-én tárgyalják az ügyet a Markó utcában. Ami a szakszervezetet ille­ti, olyan, mintha nem is lenne... - Vajon miért maga lett a Dávid, miért pont ön küzd a BKV-Góliáttal? - Mert napról napra nehezebben élünk. Szinte éhezünk, ha így folytatódik, a híd alatt találjuk magunkat, pedig húsz éve dolgozom a BKV-nál. Novemberben 31 ezer forintot vi­hettem haza. De máskor sem sokkal több a pénzem, hiába van túlóra, üzemanyag-spóro­lás, hétvégi munka. Két kiskorú gyerekünk van, a feleségem még nálam is kevesebbet keres. Ilyen körülmények között nem enged­hetem meg magamnak, hogy a törvényesen járó bérpótlékról lemondjak. KIBÉDI VARGA SÁNDOR ITTHON 3 Mit ér a törés? Ahogy nő a hó, halmozódik a kupac, úgy ti­­peg-topog az ember a latyakban, lehet, esésig fajul a dolog, a mentőnek is jönnie kell sziré­názva, mert törik a combnyak, láb vagy kéz. De mielőtt még elszállítanák a sebesültet, ne átkozódjon, hogy lusta ember miatt történt az egész, meg miért él ilyen a földön, aki nem ismeri a hólapátolást, s annak a betyárnak - egész biztos - a sóról legfeljebb a zsíros ke­nyér jut az eszébe... Szóval zsörtölődés he­lyett jegyezze meg, akit baj ért, hol történt a csúszás miatti félrelépés, fontos az utca és a házszám, hogy magánház volt-e a szereplés színhelye vagy forgalmas buszmegálló. Szegedi Péter, a Fővárosi Közterület-fenn­tartó Vállalat szóvivője lapunknak elmondta, ők felkészültek, ha közterületen esik el az ember, kártérítési igénnyel élhet, s ha igazat adnak neki, akkor sincs bajban a vállalat, mert a Hungária Biztosítónál fedezi magát, fele­lősségbiztosítást kötött. Zolnay György, a biztosító főosztályveze­tője úgy látja, akkor a legtisztább az ügy, ha a szerencsétlenül esőnek balesetbiztosítása volt. Ekkor a felelősségi reláció a biztosítóját ter­heli. Ha nincs, akkor viszont azé a felelősség, aki nem takarította el a járdájáról az akadályt. Ha a ház tulajdonosának (vagy lakóközösség­nek) van lakásbiztosítása, akkor nincs baj, mert a hatezer forint körüli összeg ilyen ese­tekben is mentesíti fizetőjét az anyagi felelős­ségtől. Tehát megint a biztosító fizet. Ha nincs biztosítás, akkor viszont a magánsze­mélynek zsebből kell intézkednie, s még az is előfordulhat, hogy a társadalombiztosítás is kártérítési igénnyel lép fel a jutányos orvosi ellátás miatt. Ám a kispénzűek ne örüljenek, hogy remek ötlet, most már ujj­levágás helyett elég kinézni, hol jó esni-kelni törésig. A „fi­zetség” ugyanis attól függ, mennyi pénzt vesztett az ember azzal, míg ispotályban kú­­rálódott. A biztosítónak - mint megtudtuk - évente százötven-kétszáz épülettulajdonosi felelő­sséget kutató kérdésben kell intézked­nie. Ám nemcsak a téli csúszások, esések rej­lenek e számban, hanem azok is, amikor a há­ziasszony bár a zimankóban szépen söpröget­­te, lapátolta vagy (hanyagabbul) sózta a tere­pet, de arra már nem ügyelt, mit ejt ki az emeleti ablakon, így mondjuk egy szeren­csétlen muskátlit tanított repülni, de a virág alászállott, s így eltalált egy alant lépegetőt. Most aztán itt a tanulság, télen a lába elé néz­zen az ember inkább, különben meg föl, a magasba. Persze az a legbiztosabb, ha föl is, meg le is figyel egyszerre. K. B. BAR set[bar] BAR IT 06-90-300-798 Azért nyerhet tőle 1000 - egymillió forintot

Next