Kurír - reggeli kiadás, 1996. január (7. évfolyam, 1-30. szám)
1996-01-04 / 3. szám
1996. január 4. Lőjenek le érte vagy toljak arrébb Az igazság, mint tudjuk, relatív, annyiféle, ahányan idézik. Nincs ez másképp a „tűz közelében” sem, azaz a Budai Központi Kerületi Bíróságon. Pedig igazság szerint örülniük kéne, hisz végre új épületbe költöznek, ám ők már most elégedetlenek az új épülettel, hogy kicsi, hiányos, még bejáratl ajtó sincs rajta, holott január 6-án már be kellene fejezni a költözést. Szepes András, a BKKB elnöke tegnap úgy nyilatkozott, hogy a jegyzők szobáiban az asztaloktól nem lehet kinyitni az ablakot s a fennmaradó hely is kevés. Az Igazságügyi Minisztérium ezzel szemben úgy véli, a gondok csak átmenetiek, s a január 8-i átadásra minden rendben lesz. Füredi Károly helyettes államtitkár legalábbis bizakodó. Egyetlen kérése csupán az, hogy ha már ajtó nincs, legalább a témát ne feszegessük. Ennek a hiánynak nagyon egyszerű oka van. A páncélszekrény még ezután kerül a helyére, s amíg azt nem viszik be, nem látszott célszerűnek leszűkíteni a nyílást. - Nem csak ez az egyetlen gond. - Hallottam a kifogásokat, de nem tudok velük mit kezdeni. Amikor ezt az épületet kiválasztottuk, összehívtuk a bíróság vezetőit, de még a különböző kollégiumok képviselőit is, hogy ők mondják el, mit szeretnének. Ennek megfelelően ők rajzolták be, hogy mi hová kerüljön, milyen legyen az épület elrendezése. Ezek után mit mondjak a mostani kifogásokra? Talán a bírák nem értenek eléggé a berendezéshez... - Ott voltak mellettük a szakemberek is, de bárki kimegy, láthatja, hogy szó sincs helyszűkéről. Az új épület 2541 négyzetméterrel nagyobb a Fő utcainál, ahol valóban kritikán aluli körülmények uralkodtak - hogy mást ne mondjak, a bírák sokszor a dolgozószobában tartották a tárgyalást, az irattárat pedig rendszeresen elöntötte a fekália. Az iratokat egyébként már fertőtlenítettük és átszállítottuk a Budakeszi útra. Most pedig az a legnagyobb baj, hogy az asztaltól nem lehet kinyírni az ablakot... Hát nem tudom, lőjenek le érte vagy tolják odébb... Ez alapján a legközelebbi kifogás már az lesz, hogy 150 méterre van a buszmegálló. - Tehát január 8-án átadás lesz? - Igen, és egy hét múlva már az első tárgyalás is kezdődhet. Biztosan lesznek fennakadások, de hogy a régi és az új épületet nem is lehet egy napon említeni, arról már most bárki meggyőződhet. D.T. A helyzet magaslatánFotó: TOROCZKAY CSABA Az ajtó csak a mackó után Síruháim, sídeszkáim Az nem állítható, hogy se sí, se hó, az azonban igen, hogy a Sportkórházba már megérkeztek az első síturisták, zömmel térdsérülésekkel és némi kartöréssel. Talán még nem késő felhívni a figyelmét a legveszélyeztetettebb réteg tagjainak, a negyveneseknek arra, hogy nem minden a lehetőség, gondos rákészüléssel, kellő alázattal és fokozatossággal megelőzhetők a körükben leggyakoribb balesetek. A sportorvos tapasztalata szerint, mint minden ritkán űzhető s főképpen pénzigényes sporttal, a síeléssel is az a baj, hogy a merészek minden előtanulmány és bemelegítés nélkül, mintegy hirtelen felindulásból követik el, márpedig utazás előtt legalább 3-4 héten keresztül napi legkevesebb fél órát kellene tornázni, futni, hogy az egész évben megkímélt szervezet felkészüljön a havas lejtő csapásaira. A szakboltokban kapható ruházat megfelel az orvosi kritériumoknak, ne feledjük, hogy a síoverall hőtároló képességét nem pótolja a hétköznapokon hordott, vízhatlannak kikiáltott ruhadarab, ha csak ilyenünk van, akkor fogjuk rövidre a síelést két száradás között. A sok apró jó tanács, trükk annyiban röviden összefoglalható, hogy sose legyünk szégyenlősek, például legalább egyszer a helyszínen vegyünk síórát, amiből megtudható, milyen a megfelelő, naponta kötelező bemelegítés, sőt még az is, hogyan állítsuk be a síkötésünket, mert annak hibája is sok balesetet okoz. Elő-, sőt elfordulhatnak apróságok, például a hüvelykujj, ami előszeretettel akad be a bot szíjába és vesz a természetessel ellenkező irányt. Ajánlatos tudakozódni a tapasztaltaktól, hogy milyen a pálya állapota, mert a jeges csak a profiknak ajánlott, márpedig ha éjjel nem esik hó, az előző napi adag ráfagy a lejtőre. Kezdő lépéseink ne vezessenek elhagyott helyekre és tartsuk távol magunkat a pálya szélén található erdős részektől is. A meghirdetett pályák személyzete kellő tudással és tapasztalattal rendelkezik baj esetén. Bár kerül, amibe kerül alapon érkezünk, ahhoz, hogy a túra végéig maradhassunk, időnként le kell mondanunk valamiről, például a legnagyobb lejtőről vagy arról a tíz percről, amit már átázva és fagyos orral töltenénk a szikrázó napsütésben. Inkább keressük meg a legközelebbi melegedőt és igyunk meleg teátrum nélkül. Ne hordjunk a farzsebünkben kulcscsomót, lehetőleg törhetetlen szemüvegen át szemléljük a havas világot, s ha már elkerülhetetlen a bukás, ne a felszerelést, hanem magunkat próbáljuk védeni, mert bosszantó, ha eltörik a bakancson a kötés, de egy térdsérülés. ■oirír Titokterhesség Nehéz tagadni a terhességet, halad az idő, a mamák pocakja kerekedik. Az asszonyok többsége megszépül, boldog, hogy szíve alatt hordja a gyermekét. De van, aki fél, rettegve gondol arra, hogy meg kell szülnie azt, akit sem a teste, sem a lelke nem akar. Nem akar, mert egy félrelépés gyűlölt „gyümölcse” a magzat, vagy mert az apa közben eltűnt. Vannak lányok, akik így szeretnének férjet szerezni, de a fiú sokszor így sem hajlandó kötélnek állni. A terhességet pedig a huszadik hét letelte után nem szakítják meg. Még férjes asszonyokkal is előfordul, hogy kiderül: félrelépett, nem lehet a házastárs nyakába varrni a megfogant gyermeket. A vénmesebbek képesek az utcára zavarni a kismamát, mások pedig, ha otthon maradhatnak, fűzőbe szorítják magukat, olyan ruhát hordanak, amely takar. Közben agyalnak, bár csak halva születné meg a kicsi. De akit nem akarnak, az kicsattan az egészségtől. Jobbik esetben ők kerülnek örökbe fogadó szülőkhöz, rosszabb esetben csomagként ottfelejtik őket kórház lépcsőjén, a templom kapujában vagy a saját anyjuk lesz a gyilkosuk. Évről évre nő azok a száma, akik az újszülöttet a világrajötte pillanatában megölik. - Eddig is bújtattunk olyan lányokat, asszonyokat, akikkel a baj megesett, és így tragédiákat előztünk meg - mondja dr. Tarró Sándor, a Schöpf-Merei Kórház és Anyavédelmi Központ főorvosa. - Tehettük, mert a fázisfinanszírozás ilyen értelemben nagyobb teret adott, abból gazdálkodtunk, amit a társadalombiztosítás nyújtott, de igazából nem kellett indokolni, kit miért és meddig tartunk a kórházban. Elterjedt, hogy nálunk elrejtőzhetnek, sokszor egyik védőnő árulta el a másiknak, az pedig a hírt továbbadta a boldogtalan mamának. Évente tíz-tizenkét leányanya, férjes asszony számára találtunk ki valamilyen kvázi betegséget, és hagytuk, itt gömbölyödjön, itt hordja ki, itt szülje meg a gyereket, és utána lapos hassal, egyedül távozzon Most az új finanszírozási rend nem tűr ilyen „kihágásokat”, minden beteg ittlétére, minden percére magyarázatot kell adnunk. Ezért nyíltan harcolunk, legalizálni akarjuk ezt a segítségnyújtást, amely anyagi támogatás nélkül nem működik. A kismamáknak enniük kell, a tiszta ágynemű is pénzbe kerül. Számítunk a társadalombiztosításra, az önkormányzatra, az alapítványokra. És mint eddig is, ezután is a mamákra, akik terhességük ideje alatt, ha egészségesek, dolgozhatnak. Van tennivaló, kevés a konyhai dolgozó, a takarítónő, a szakképzetlen egészségügy is. Egyébként csináltak ilyet az elődeink is az „antivilágban”, sőt még 1945 után is voltak olyan kórházak, ahol az állapotukat titkolni kívánó kismamák eltölthették a kritikus időszakot Sokan utána nem is hagyták el a kórházat, hanem ottmaradtak segédnővérnek, többen elvégezték a bábaképzőt. Most törvényes keretek között vissza akarjuk csempészni a „házi terhességet”, és szívesen vennénk, ha egyre többen követnék a példánkat, különösen a megyeszékhelyeken. CS. GY. Szélmalomharc A Budapesti Közlekedési Vállalat megrövidíti, becsapja a hét végén szolgálatot teljesítő dolgozóit, ezt állítja Sípos Zoltán buszvezető. Mivel a vállalaton belül tagadták igazát, beperelte a cégét. Biztos abban, hogy győzni fog. Kiszámította, 1993 januárjától ez év januárjáig mintegy 70 ezer forinttal kapott kevesebbet, és ha az elmaradt bér kamatait is hozzáadja, százezer forint ütheti a markát. Nemcsak önmagáért harcol, mondta, hanem a kollégákért is, több ezer busz- és villamosvezető van ugyanebben a helyzetben. - Mi keltette fel gyanúját? - kérdeztük a harminckilenc éves buszvezetőtől. - Az elmúlt év elején mindenki megkapta a kollektív szerződés rövidített másolatát. A heti pihenőnap című fejezetből kiderült, megrövidítenek minket. Olvasni kezdtem az 1992 közepén életbe lépett új Munka törvénykönyvet, majd dr. Cséffán József: A Munka törvénykönyve és magyarázata - ítélkezési gyakorlat iratminta című munkáját. Világos lett, a hétvégeken dolgozó buszsofőröket két módon fizethetik: vagy hétközben adja ki a cég a pihenőnapot és a ledolgozott pihenőnapra 50 százalékos pótlékot fizet, vagy nem ad pihenőnapot, s 100 százalékos pótlék jár. A BKV az első változat szerint számol el, vagyis a szombatot, vasárnapot máskor adja ki, de - és ez a lényeg! - nem fizeti az 50 százalékos pótlékot. Vagyis nem elegendő máskor kiadni a pihenőnapot, fizetni is kell. Kellene. De nem ismerik el a törvényben rögzített ráadást. Először a bérosztályhoz fordultam, szerintük nem rajtuk múlik a dolog, mert a munkahelyen kellene feltüntetni, mikor dolgoztunk munkaszüneti nap. Az érvelés sántít, megállapítható, mikor van szombat, vasárnap. A Mező üzemegységnél azzal győzködtek, nem jár a bérpótlék, mert a BKV „folyamatos üzemben” dolgozik. Csakhogy a törvénykönyv nem ismeri ezt az érvelést, ezt erősítette meg nekem a Munkaügyi Minisztérium Akadémia utcai ügyfélszolgálata is. Ezután beadványt készítettem a fővárosi munkaügyi bíróságra, bepereltem a BKV-t. - Volt már tárgyalás? És miért nem fordult a szakszervezethez? - Lett volna, de tavaly október 25-én nem jelent meg a BKV képviselője. A bíróság kérte, próbáljunk megegyezni. Nem ment, a munkaügyi bíróságnak kell döntenie. Február 14-én tárgyalják az ügyet a Markó utcában. Ami a szakszervezetet illeti, olyan, mintha nem is lenne... - Vajon miért maga lett a Dávid, miért pont ön küzd a BKV-Góliáttal? - Mert napról napra nehezebben élünk. Szinte éhezünk, ha így folytatódik, a híd alatt találjuk magunkat, pedig húsz éve dolgozom a BKV-nál. Novemberben 31 ezer forintot vihettem haza. De máskor sem sokkal több a pénzem, hiába van túlóra, üzemanyag-spórolás, hétvégi munka. Két kiskorú gyerekünk van, a feleségem még nálam is kevesebbet keres. Ilyen körülmények között nem engedhetem meg magamnak, hogy a törvényesen járó bérpótlékról lemondjak. KIBÉDI VARGA SÁNDOR ITTHON 3 Mit ér a törés? Ahogy nő a hó, halmozódik a kupac, úgy tipeg-topog az ember a latyakban, lehet, esésig fajul a dolog, a mentőnek is jönnie kell szirénázva, mert törik a combnyak, láb vagy kéz. De mielőtt még elszállítanák a sebesültet, ne átkozódjon, hogy lusta ember miatt történt az egész, meg miért él ilyen a földön, aki nem ismeri a hólapátolást, s annak a betyárnak - egész biztos - a sóról legfeljebb a zsíros kenyér jut az eszébe... Szóval zsörtölődés helyett jegyezze meg, akit baj ért, hol történt a csúszás miatti félrelépés, fontos az utca és a házszám, hogy magánház volt-e a szereplés színhelye vagy forgalmas buszmegálló. Szegedi Péter, a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat szóvivője lapunknak elmondta, ők felkészültek, ha közterületen esik el az ember, kártérítési igénnyel élhet, s ha igazat adnak neki, akkor sincs bajban a vállalat, mert a Hungária Biztosítónál fedezi magát, felelősségbiztosítást kötött. Zolnay György, a biztosító főosztályvezetője úgy látja, akkor a legtisztább az ügy, ha a szerencsétlenül esőnek balesetbiztosítása volt. Ekkor a felelősségi reláció a biztosítóját terheli. Ha nincs, akkor viszont azé a felelősség, aki nem takarította el a járdájáról az akadályt. Ha a ház tulajdonosának (vagy lakóközösségnek) van lakásbiztosítása, akkor nincs baj, mert a hatezer forint körüli összeg ilyen esetekben is mentesíti fizetőjét az anyagi felelősségtől. Tehát megint a biztosító fizet. Ha nincs biztosítás, akkor viszont a magánszemélynek zsebből kell intézkednie, s még az is előfordulhat, hogy a társadalombiztosítás is kártérítési igénnyel lép fel a jutányos orvosi ellátás miatt. Ám a kispénzűek ne örüljenek, hogy remek ötlet, most már ujjlevágás helyett elég kinézni, hol jó esni-kelni törésig. A „fizetség” ugyanis attól függ, mennyi pénzt vesztett az ember azzal, míg ispotályban kúrálódott. A biztosítónak - mint megtudtuk - évente százötven-kétszáz épülettulajdonosi felelősséget kutató kérdésben kell intézkednie. Ám nemcsak a téli csúszások, esések rejlenek e számban, hanem azok is, amikor a háziasszony bár a zimankóban szépen söprögette, lapátolta vagy (hanyagabbul) sózta a terepet, de arra már nem ügyelt, mit ejt ki az emeleti ablakon, így mondjuk egy szerencsétlen muskátlit tanított repülni, de a virág alászállott, s így eltalált egy alant lépegetőt. Most aztán itt a tanulság, télen a lába elé nézzen az ember inkább, különben meg föl, a magasba. Persze az a legbiztosabb, ha föl is, meg le is figyel egyszerre. K. B. BAR set[bar] BAR IT 06-90-300-798 Azért nyerhet tőle 1000 - egymillió forintot