Kurír - reggeli kiadás, 1996. augusztus (7. évfolyam, 209-237. szám)

1996-08-01 / 209. szám

1996. augusztus 1. Késsel vatta nagykövetet (Folytatás az 1. oldalról) Fél tizenkettőtől délután kettőig állt a nigériai férfi a ferihegyi repülőté­ren saját hasának tartva kis bicskáját, s anyanyelvével vegyes angolsággal ordította, ahogy a torkán kifér, hogy azonnal beszélni akar nagykövetével! A hatóságok, a vám- és pénzügyőr­ség emberei és a rendőrség, meg négy-öt kommandós körbeállta a ki­­áltozót. S nem tettek semmit. Vár­tak. A nagykövetre. Nem merte sen­ki sem lefegyverezni a fiút. A rend­bontónak közben valószínűleg nagy melege támadhatott, levette a póló­ját, abba belecsavarta pár centis kését és ráadásként lerasszistázta a magyar vámőröket, akik ilyen „kínos” hely­zetbe kényszerítették! Történt ugyanis, hogy bár a fiú azt mondta, nincs nála valuta, mi­kor felnyitották ellenőrizni cso­magjait, igazat beszél-e, kiderült, 12 600 dollárt rejtett poggyásszá­­ba. A vámőrség emberei intézkedni kezdtek volna, ám a fiú előrántotta „fegyverét”. S megállt a világ. Patt­helyzet alakult ki. Az egyes termi­nált másfél órára lezárták, majd mikor már nem ordítozott annyira a nigériai, csak a hátát támasztotta az indulási oldal egyik táblájának, úgy mérlegeltek a rendőrség em­berei, beindulhat az utasforgalom. De a követelőzőnél maradhatott a fegyver. Szerencsére most nem történt baj. Gördülékenyen men­tek a dolgok. Két órára megérke­zett a nigériai konzul. A késes férfi erre hajlandó volt bemenni egy kis irodába. Ott átadta honfitársának a kését. S előadta történetét. Hogy Magyarországon turistáskodott, s itt tudta meg, Nigériában meghalt az édesanyja. Erre aztán magyar barátaihoz fordult temetési segé­lyért. Ez a majd kétmillió forint koporsóra kellett. Volna. A ve­gyészmérnök végzettségű férfi me­séjét impozáns háttérként csinos szőke barátnője is erősítgette. A történtekről a rendőrségi csapat vezetője csak úgy nyilatko­zott volna, ha nem írjuk le, mit mond. Le is kapta hamar fényké­pes névtábláját ingjéről. Annyit tudtunk meg, nem kívánnak ga­rázdaság bűntette miatt eljárást indítani. Olyan tehát részükről ez a repülőtéri malőr, mintha nem is lett volna. - Szerencsére nem történt tra­gédia-- mondja Búzás András a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának központi repü­lőtéri parancsnoka. - Ám ilyen terrorgyanús esetekben mi kemé­nyen járunk el. Devizagazdálkodás megsértésének alapos gyanúja mi­att eljárást kezdeményezünk. Híreink szerint a fiúra kiutasítás vár. Legkésőbb hatvan napon belül kell távoznia. S hogy pénzzel, vagy anélkül röpül? Még nem tudni.­­Mindenesetre a dollárok eredetét nyomozni fogják. K. B. Búcsú az életmentőtől Tegnap eltemették Torda Istvánt. A 23 éves barlangkutató tragikus körülmények között, július 7-én vesztette életét a dél-franciaországi Gouffre Berger-barlangban. Az elhunytat, édes­anyja, édesapja, közeli hozzátartozói, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat (MBMSZ) tagjai, va­lamint francia és szlovák barlangászok küldött­sége kísérte utolsó útjára. Torda István az egyik legjobban képzett ma­gyar barlangkutató volt. Évekig dolgozott bar­langmentőként. Több olyan bevetésben vett részt, ahol élet-halál múlott önzetlen segítségén. Akkor is ott volt, amikor a Mátyás-hegyi bar­langban egy törött lábú kislányt hozott felszínre a mentőszolgálat, és akkor is, amikor Solymáron három eltévedt gyereket kellett úgy megkeresni, hogy csak ötven órával eltűnésüket követően kaptak értesítést a kutatók. Torda István élete­ket mentett. Annyit, amennyit reá szabott a sors. Amennyi belefért élete 23 évébe. CS. E. ■RSZAGHVI SZABADSÁG A Fővárosi Kerületek Földhiva­talában a távollévők és a dolgo­zók aránya egész nyáron fele-fe­le, de van olyan kerület is, ahol három ügyintéző helyett csupán egy állja a sarat. Ráadásul a köz­pontban épp ezekben a hóna­pokban viszik át az adatállo­mányt számítógépre, ami a teljes létszámot is megterhelné, nem­hogy a jelenlegi „megtizedeltet”. - Naponta 800-1100 bead­vány érkezik, úgy, hogy ügyinté­zésről ne is beszéljünk - mondta némileg letörve az egyik illetékes, aki szerint a jelenlegi kapacitást fi­gyelembe véve legfeljebb a soron kívüli esetekkel tudnak foglalkoz­ni. S ez nem csupán átmeneti kel­lemetlen helyzet! A legoptimis­tább számítások szerint is csupán szeptember közepére tudják fel­venni a szokásos tempót, ám azt még becsülni sem merik, mennyi­re lesznek majd akkor lemaradva. A vámosoknál valamivel jobb a helyzet, köszönhetően annak a ténynek, hogy az állomány 90 százalékát hivatásosok teszik ki. Ennek megfelelően első a feladat, a szabadságokat inkább későbbre halasztják, illetve átcsúsztatják a következő évre. Érthető ez az óvatosság, hiszen, mint azt Fejes Antal ezredes, a személyzeti, ok­tatási és munkaügyi osztály veze­tője elmondta, még így sem érik el a szükséges létszámot. Ha a ki nem adott szabadságokat eloszt­juk az egy főt megillető napok számával, tavalyelőtt 223, tavaly 300, idén pedig várhatóan 350-370 ember kellene még ah­hoz, hogy mindenki élvezhessen néhány gondtalan hetet. Ha pe­dig az olyan egyéb távolléteket is vesszük, mint például a betegsé­gek, akkor az összlétszám erő­vesztesége megközelíti a 30 száza­lékot. A vámosok ezt csupán többletmunkával képesek pótolni - szerencsére az országos pa­rancsnok engedélyével ezt túlóra­díjban ki is fizetik. Ha tehát min­denhol zökkenőmentesek a vám­ügyek, az ennek köszönhető. S végül az APEH... Nos, bizo­nyára többen sajnálattal olvassák most, hogy az adóhivatal is készült a nyárra. Előre megtervezték az elvégzendő feladatok ütemtervét, így korántsem annyira zavaró, hogy 25 százalékuk folyamatosan üdül. Ha pedig mégis valami adódna, szívfájdalom nélkül be­hívják munkatársaikat. Emberhi­ány miatt ugyanis még egyetlen ellenőrzés sem maradt el és ez így lesz a jövőben is... D. T. Bambán bámulnak előre - mint minden hajnalban — és a metrót várják. Amikor megérkezik - kissé megélénkül az élet - egymást tuszkolva küzdenek egy-egy ülőhelyért. A metró tele, mégis van egy, amely üresen maradt. Valaki összesározta. Köz­vetlenül az ajtó mellett, a legszélső még tiszta, egy 3 év körüli kislány ül rajta. Édesanyja előtte áll és néz ki a sötétbe. Néhány megálló után felszáll egy jó negyvenes, molett hölgy és helyet ke­res. Rögtön kiszúrja magának a kislány mellettit. Nekiiramodik. Csak későn veszi észre, nem véletlenül maradt szabadon. Nem vesz vissza i­amából­­ az olyan megalázó­­ inkább ráül a kis­lányra, mondván, ő biztos nem fogja ezt szóvá tenni. Nem úgy a mama, aki rászól a kellemetlenkedő helyfoglalóra. Röpködnek a szitkok oda s vissza. Nagydarab betolakodónk a teljes megsemmi­sítés tudatában a vita végén még odaveti. - Mit magyaráz maga, hiszen még a haja is festve van. Ekkor megáll, no nem az ész, hanem a metró és felszáll egy tízéves srác. - Ülj le, öcsi! - mondja az asszonyság barátságosan­­ és maga mellé mutat a trutyiba. P. Z. Nyuorbumm Egész kis pofás naptárat készíthetnénk, ha a rendszerváltás utáni nagy robbanásokat akarnánk rendbe szedni. No persze nem a politikai durrogtatásra gondolunk, mert ah­hoz nem lenne elég ez a lapfelület. Hanem az igazi plasztik- és csőcirkuszokra, amelyek hol az ország házát, hol pedig a mit sem sej­tő, ám a paradicsomszószt igen kedvelő vá­sárlót fenyegették. Vegyük sorba! Az első detonáció nem is várta meg a szabad választásokat, 1989 febru­árjában robbant, a pesti metró kettes vonalán. Némi pauza után, két évvel később a ferihe­gyi gyorsforgalmi úton robbant pokolgép, majd 1994 júniusában a szegedi templom környékét rázta meg robbanás. Néhány nap­pal később a Parlament ellen követtek el po­kolgépes merényletet, egy hónappal azután pedig a Mátyás-templom kriptabejáratánál robbant egy félelmetesen hasonló szerkezet. Most meg itt van a szószos dobozba rej­tett gyilok. Az emberben önkéntelenül me­rül föl, mi folyik itt, nyilván nem normálisak ezek az ezermesterek. Dr. Lovászy Alice pszichiáter szerint nem valószínű, hogy betegekkel állunk szemben, sokkal inkább túlfeszített, szorongó embe­rekkel, akik nem képesek helyesen oldani, más irányba terelni a felgyülemlett energiát. Ez persze nem menti föl őket, de tény, hogy a kilátástalanság, a bizonytalanság a lázadás eme sajátos formájához vezethet. A csopor­tos lázadásban, kitörésben manapság nem nagyon bíznak az emberek, látván például a taxisblokád, illetve a sztrájkok sikertelensé­gét. Ráadásul nincs igazi összetartó erő, a társadalom szétforgácsolódott. Nagyon so­kan elkövetjük ezeket a bűnöket, igaz, gon­dolatban. Néhányan azonban meg is valósít­ják az elképzelést. A különféle helyszíneken történt merény­letekkel kapcsolatban a szakember megjegy­zi: a ketchupos robbanószerkezet az egyet­len, amelynek ismeretlen az igazi címzettje, s ez még rejtélyesebbé teszi a dolgot. Annak ellenére, hogy a cselekmény antiszociális jel­legű, a kiváltó okok prózaian szociálisak. Arra is érdemes figyelni, miként küzd a vi­lág a terrorizmus ellen. A hét gazdaságilag legfejlettebb hatalom (G7) és Oroszország a napokban úgy döntött: közös erővel lép föl a terrorizmus ellen. Erdős André, a külügyi tárca helyettes államtitkára úgy véli, a terro­rizmus a jövő század globális gondja, amely minden társadalmat veszélyeztet. A hatékony küzdelem záloga az erők egyesítése. A hetek­nek - gazdasági erejüknél fogva - a politi­kai és katonai súlyuk is a legjelentősebb. Or­szágaik igen exponált helyzetben vannak, a terrorizmus célállomásainak minősülnek. Magyarország egyelőre tranzitállamnak számít, ám földrajzi helyzeténél fogva ki kell vegye a részét a közös küzdelemből, ezért kapcsolatban kell állnia a hetekkel. A G7 sa­játos és szigorú kritériumai miatt csatlakozni nem tud hozzájuk, de összehangolhatja ve­lük saját tevékenységét. V. E. Tűzoltóméreg Egy teherautón a szabálytalan rögzítés meglazult, az úttestre és egy ház telkére esett tegnap négy 1000 literes savtartály a Hajdú-Bi­­har megyei Polgáron, a 35-ös és a 36-os főút kereszteződésében. A csatornatisztításra használt Ongroflok nevű sav kifolyt. A tűz­oltók hagyományos védőöltözet­ben, vízzel hígították és takarítot­ták le a besavazott területet. Ké­sőbb kiderült, hogy a kifolyt anyag a mérgező vasklorid vizes oldata. Ezért a tűzoltókat a Tiszai Vegyi Kombinát orvosi rendelőjé­ben az egészségkárosodás meg­előzése érdekében ellátták és pi­henőre küldték. ITTHON 3 Rendezni végre jó-e, ha valakik időről időre megkérik a polgárokat: ne nyugtalankodjanak, a békefenntartók által okozott károk felmérése gőzerővel féljük? Bizony jó, mert enélkül a polgárok idegesek len­nének, meggondolatlan kijelentésekre ragadtatnák magukat, azt találnák mondani, hogy ez azért több a soknál, és az önkontrolljukat vesztett polgártársak ta­lán a kárigények felmérésén dolgozók megfeszített munkáját sem értékelnék kellőképpen. De mert jön­nek a közlemények, a bejelentések, időnként a sajtó­­tájékoztatók, a károsultak lehiggadnak, ráncaik kisi­mulnak, a polgár az összevissza repedezett házában már csöppet sem ideges, egészen nyugodtan teszi a plafonról becsorgó víz alá a lavórt, kedélyesen elcse­veg a kőművessel, hogy az most akkor mégse jöjjön, fütyörészve kerülgeti a kátyúkat a háza előtt, és leg­főképpen türelmesen vár, mert már tudja, hányadán is állnak a dolgok kárügyekben. A dolgok kárügyekben ugyanis úgy állnak, hogy miközben a kuka polgár türelmetlenkedett, panasz­kodott a polgármesterének, különféle hivatalok mun­katársait tartotta fel a problémáival, levelet írt az új­ságoknak, az adatokat szorgos kezek szépen össze­gyűjtötték, rendszerezték, feldolgozták, aztán to­vábbküldték, hogy ott újra megvizsgálják, ismét véle­ményezzék, kisvártatva pedig onnan is továbbküldjék az egész paksamétát. A dossziékban lapuló kárigé­nyeket itt a biztonság kedvéért megint feldolgozták, rendszerezték és véleményezték, de most már csak valóban röviden, majd az így gondosan kifárasztott aktákat egyenesen az amerikaiakhoz küldték. Ők majd eldöntik, melyik panasz jogos és melyik szüle­tett direkt a hatóságok bosszantására, minderről majd nyilatkozatot adnak ki, s ha idáig eljut az ügy, már csak a szakértői felmérések lesznek hátra. Az pedig már gyerekjáték lesz, hiszen csak az ada­tokat kell összegyűjteni, rendszerezni, felterjeszteni véleményezésre, közben néhány közleményt megje­lentetni a hogyan továbbról, úgyhogy a károsultak jól teszik, ha kitalálnak maguknak végre valami izgal­masat, nehogy eluralkodjon rajtuk a kóros nyugalom s unatkozzanak itt nekünk óraszám. BALOGH P. FERENC BÉKEFOGÁS Horgászversenyt és halászléfőzési vetélkedőt rendeznek szombaton a Baranya megyei bissei horgásztónál a térség fegyveres testületei, alaku­latai, polgárőrei. Végre elült a csata­zaj a déli szomszédoknál, s a sza­­lántai Munkácsy Mihály horgász­egyesület a megyei polgári védelmi parancsnoksággal karöltve új ellen­séget jelölt ki: a pikkelyeseket. Gépfegyverek, aknavetők, bélyeg­zők és fecskendők helyett horgász­botot ragadnak rendőrök, katonák, határőrök, IFOR-harcosok, vámosok, tűzoltók és a nyugat-európai ellenőr­ző bizottság tagjai, és a horgászegy­leti tagok a bissei tónál küzdenek meg egymással és a halakkal. A helyezetteket értékes díjakkal jutalmazzák. ■vynr Lezsák, a zseni Érdekes, a vetélytársak nem érzékelik a veszélyt. Pe­dig az MDF prominense olyasmit eszelt ki, amivel saját maga s pártja népszerűségét jelentősen növelhe­ti. Ez pedig a látogatás. Lezsák úr valószínűleg nem ment el a szabadalmi hivatal dokumentációs központjába, hogy megnézze, van-e hasonló „találmány”. A madöfös pártelnök ed­dig megtapasztalhatta, hogyan dolgoznak a budapesti rendőrök, szemügyre vette a tűzoltók munkáját, sőt szerelésüket is felpróbálhatta. A hét végén a határ­őrök élet- és munkakörülményeivel ismerkedik. Szép-szép, csak mi célból? - kérdik a kákán is cso­mót keresők. Tanácsokkal szolgál? Vajon a rendő­röknek megsúgta, hogy a nemzetidegen maffiózókat miként csíphetik fülön? A tűzoltóknak „értékes út­mutatást adott”, hogy az egészséges szellemű vidéki gyerekeket miként kell az égő házból kimenteni? Vagy az egyenruhások jogos sirámait megszívlelve több költségvetési pénzt juttat nekik? Természetesen szó sincs ilyesmiről. Lezsák Sán­dor segíteni majd csak akkor tud, ha megnyerik a vá­lasztásokat, ha MDF-es lesz a belügy- meg a pénz­ügyminiszter, s ha a pártelnök szava az államappará­tus vezetői számára szentírás lesz. Persze volt már, van már, lehez még ilyen. Látogatásai biankó váltónak számíthatnak. Nemrég egy betelefonáló azt bizony­gatta, a Madof-elnök azért látogatja­ végig a fegyveres szervezeteket, mert puccsot készít elő. Ez persze képtelenség, mert - még lapunk olvasója szerint is - az MDF vezetője ízig-vérig ravasz és demokrata. A két állítmány közül egyik biztosan jó. Sajnos nem lehet mindenhová eljutni, de Lezsák Sándor a lehetetlent is megpróbálja, hiszen még az idén 1100 kilométert szándékszik megtenni biciklin. Polgármesterekkel, papokkal, pékekkel s egyéb vál­lalkozókkal akar találkozni. Egyébként találmány­számba megy a látogatások időzítése is: akkor buz­­gólkodik, amikor politikustársai nyaralnak. Zseniális húzás, hiszen az uborkaszezon miatt minden látoga­tása bekerül a lapokba, a rádióba, a tévébe. Most már csak az a kérdés, ez a Lezsák-találmány - ha beválik - mennyibe kerül majd nekünk. KIBÉDI VARGA SÁNDOR /6K)Akció! ADRIAI nya­ralás egyéni utazással, félpanzióval, OPATIJÁ­­BAN 3 csillagos szállodában egész évben 29 900 Ft, KRK szi­geten a Hotel Korallban 27 800 Ft-tól 45 600 Ft-ig. Jelentkezés az OTP Travel irodáiban Budapest, V., Váci u. 19-21. Tel.: 118-8840, 118-8692 V., Deák Ferenc u. 7-9. Tel.: 118-2087 V., Szabadság tér 7-8. Tel.: 302-9309

Next