Kurír - reggeli kiadás, 1998. január (9. évfolyam, 2-30. szám)

1998-01-03 / 2. szám

2 ITTHON NYUGDÍJASÁLOM A saját nyugdíjat vagy rokkant­sági ellátást kapók is jogosultak januártól állandó özvegyi nyugdíjra. Az ellátás mértéke a korábbi 50 helyett 20 százalék, ám az új szabályozás az özve­gyek többsége számára kedve­ző. Aki elveszíti házastársát vagy élettársát, egy évig ideig­lenes özvegyi nyugdíjat kap. Az összeg változatlanul annak a nyugdíjnak a fele, amely az elhunytat megillette. Az állan­dó özvegyi nyugdíj az elhunyt házastárs ellátásának 20 száza­léka, és ez - tekintet nélkül jö­vedelmének nagyságára - min­denképpen megilleti az egye­dül maradót. Az új özvegyi nyugdíjat az érintettek többsé­ge már januártól várhatja. CSEKKEL ÜDÜLHET Életbe lépett januártól a fran­cia mintára kidolgozott, új szo­ciális üdültetési csekkrendszer, amihez a kormány az idén ötmilliárd forinttal járul hozzá. Az állam az eddigiektől eltérő­en nem közvetlen támogatást nyújt az üdülni vágyóknak, ha­nem kedvezményekkel ösztön­zi a munkáltatókat a csekkek felhasználására. A munkaadók az üdülési csekk névértékének feléig, személyenként legfel­jebb tízezer forintig adó- és tb­­járulék-könnyítést kapnak. A szakemberek remélik, hogy 1998-ban a tavalyi 130 ezerrel szemben legalább 200 ezren veszik igénybe a támogatott üdülési lehetőségeket. INGYENES UTAZÁS Kaposváron sem kell fizetniük a 65 év felettieknek a helyi tö­megközlekedési járműveken - jelentette be Szita Károly, a város polgármestere pénteken. A januárban életbe lépő kor­mányrendelet nem vonatkozik az önkormányzati többségi tu­lajdonban lévő közlekedési vál­lalatokra, így a kaposvárira sem, ezért a kérdésben a helyi képviselő-testületnek kell dön­tenie. A Kaposvári Tömegköz­lekedési Részvénytársaság a ja­nuár közepére tervezett testü­leti ülésig megelőlegezi a ked­vezményt. Az összesen 45 mil­lió forintos bevételkiesést azonban a cég nem tudja saját erőből finanszírozni, így ez az önkormányzatra vár. HAJRÁ, HAZAI! Sikerrel zárult a piacképes ma­gyar áruk megjelölésére, illetve azok vásárlásának ösztönzésére indított Hajrá, Hazai! elneve­zésű akció első szakasza, ame­lyet a Pécsett működő Magyar Áruk Klubja (MÁK) Egyesület indított tavasszal. Ismertté vált a piacképes hazai termékek megkülönböztető védjegye, a piros-fehér-zöld négyzet, amelynek sarkában hazánk nemzetközi jele, a H betű lát­ható. A MÁK azért tartja fon­tosnak az egységes termékvéd­jegyet, hogy első pillantásra megkülönböztethető legyen a magyar áru, amelynek védelme az Európai Unióhoz való csat­lakozás előtt álló Magyarorszá­gon különösen fontos. E-mail: bridge@radiobridge. datanet.hu M­it Uitd­ Lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel, vala­mint foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettével gyanúsítja a Kaposvári Rendőrkapi­tányság azt az amerikai állampolgárságú férfiút, aki szilveszter éjszakáját érezte a legalkalma­sabbnak arra, hogy kipróbálja végre orosz gyárt­mányú géppisztolyát. A kíváncsi amerikai - aki egyébként az SFOR polgári alkalmazottja -, csinos sorozatot eresztett meg bérelt lakása erkélyéről a kaposvári éjszakába, majd angolosan távozott. Újév napján aztán, amikor a rendnek őrei az amerikai biztonsági szolgálat munkatársaival közösen a taszári bázison lefülelték a fér­fiút, töredelmesen bevallotta, hogy a fegyvert és az éleslőszereket Boszniából csempészte Magyarországra, s régóta szerette volna már kipróbálni. Szilveszterkor, az emelkedett hangulatra való te­kintettel aztán nem tudta magát türtőztetni, s este fél kilenc táj­ban kereken huszonöt lőszerrel megejtette a fegyvermustrát. A sorozatlövéstől azonban olyannyira megrémült, hogy a belváros közelében leledző bérelt lakását hátrahagyva - akkor még isme­retlen helyre­­ távozott. A helyszínre érkező magyar és amerikai rendészek lefoglalták az orosz gyártmányú géppisztolyt és a hoz­závaló, legalább száz lőszert. A rendőrség gyorsított eljárás kere­tében folytatja a vizsgálatot, a férfi a bírósági tárgyalásig szabadlá­bon védekezik. 1995 decembere, amerikai barátaink megérkezése óta ez volt az ötödik fegyveres, lőszeres esemény Somogyban. Elsőként Bar­cson, a határátkelőnél fordult elő egy hercig kis lövöldözés, még 1996 telén. Akkoriban a Horvátországból visszaérkező békefenn­tartók a határon tárazták ki élesre töltött fegyvereiket, s az egyik páncélozott gépjárművek­ elleni bevetésre használt robbanólöve­dék véletlenül elszabadult. Szerencsére a töltény a Dráva-parti fü­zesben landolt, s a lakott területtől távol robbant fel. Néhány hónappal később a Kaposvári Városgazdálkodási Részvénytársaság vett fel jegyzőkönyvet egy lőszer miatt. A cég alkalmazottai a taszári bázis falain belül, egy szemeteskonténer­ben bukkantak rá a holmira, őszinte megdöbbenést váltva ki ezzel a békefenntartó­ stabilizátorokból, akik íziben megígérték: az ef­féle cuccokat ezentúl nem dobálják ki a szemétbe. Tavaly nyárig tartották is a szavukat, akkor azonban egy gépágyúlövedéket és egy jelzőrakétát hajítottak a kukába, amit guberáló gyerekek talál­tak meg a somogyi megyeszékhely szeméttelepén. Az éleslőszer langyos kis politikai vitát is kiváltott, néhány lokális és országos potentát ugyanis a megtalálásnál fontosabbnak vélte azt a tényt meglovagolni, hogy a harmincmilliméteres gépágyúlövedék a Munkáspárt egyik aktivistájához került. Ehhez képest akár emlí­tésre sem méltó az az eset, amikor az egyik amerikai katona azon kapta magát, hogy nincs vele a mordálya. A taszári bázist azonnal lezárták, mindenki az eltűnt fegyvert kutatta, s igencsak nagy volt a megkönnyebbülés, amikor kiderült: emberünk egyszerűen csak elfelejtette, hová is támasztotta le géppisztolyát. A szilveszteri sorozatlövőnek viszont minden bizonnyal emlé­kezetes lesz a kaland: okmányait bevonták, a tárgyalásig nem hagyhatja el az országot, s könnyen elképzelhető, hogy ez volt az utolsó stabilizátori akciója, munkájára ezentúl civilként sem tarta­nak igényt. B. P. F. A képen természetesen nem az látható, amire az olvasó gondol. Ezt jó előre leszögezni. Mi ugyanis még vé­letlenül sem szeretnénk teret adni olyan rosszindulatú feltételezgetőknek, akik párhuzamot vonnának a fo­tó, valamint a kormányzat középtávú lakásépítési koncepciója között. Attól meg pláne elhatárolódnánk, ha valaki a nyugdíjasok kilátásait vagy az Európa Ház itthoni alternatíváját emlegetné képünk kapcsán. Ha van is üzenet, az mindössze annyi, hogy Budapesten, a Magyarok Világszövetsége székháza elöl lopják a kukákat. Semmi több. Fotó: KERTÉSZ GÁBOR A zselés volt a sláger­ ­ űzők­e, sima a turma — a 3tuaium,uru­ci. Talán még karácsony előtt sem volt ilyen népszerű, mint most, az ünnepek után. Ami nem is csoda, hiszen a mé­regdrága édességet 20-50 százalékkal olcsóbban adják, mint decemberben. Röpke felmérésünkre alapozva kije­lenthetjük: nem maradt túl sok a sza­loncukorból az áruházakban. Atányi Andor, a budapesti Üllői úti Kaiser’s áruház vezetője a Kurírnak elmondta: a megrendelt menyiség alig két százaléka maradt a nyakukon. A 250-300 doboz­nyi szaloncukrot 23-30 százalékkal ad­ják olcsóbban, s így ez a legolcsóbb édesség a kínálatban. Várhatóan két hé­ten belül az utolsó dobozon is túladnak. A rendelést egyébként még nyáron kel­lett leadni, s körülbelül ugyanannyit rendeltek a gyártóktól, mint tavalyelőtt. A leghamarabb a zselés fogyott el, de a kóstolóknak köszönhetően sokat vittek az extrább szaloncukrokból is. A legtöbb áruházban egyébként a zselést és a marcipánost vitték legin­kább. Ami megmaradt, az mind nagyon különleges (gesztenyés, mogyorókré­­mes, joghurtos), s ezért drága is volt. A karácsonyi édességek szavatossága általában áprilisban lejár, így nem lehet eltenni őket a következő ünnepig. Azon­ban ekkora kedvezménnyel - több he­lyen féláron - adják, hogy még a legdrá­gább, legkülönlegesebb szaloncukrok is elfogynak. Igaz, nem a karácsonyfát dí­szítik vele az emberek, hanem csokoládé helyett veszik. Aki még olcsón akar ven­ni, jobban teszi, ha siet, mert nem állnak kazalban a dobozok, s ha lemarad, vár­hat a következő karácsonyig. N. SZ. Áprilisig el kell adniuk mindet Fotó: SZAKA JÓZSEF 1998. január 3. Új év, újra élet Már a karácsonyi készülődéskor beszámoltunk arról, hogy az átagosnál nagyobb betegforgalom volt a főváros és környéke egyetlen, speciálisan az öngyilkosok és mérgezettek akut életve­szélyének elhárítására szakosodott kórházi osztályán. Az Erzsébet Kórház sürgősségi belosztályára, majd krízisosztályára az ünnepek előtt (s miatt) naponta csaknem harminc, nemegyszer még annál is több beteg került életveszélyes állapotban. Az ünnepek múltával arra kértük dr. Zacher Gábor főorvost, vonja meg az ünnepna­pok és a másnak oly vidám szilveszter szuicidmérlegét. ■qjrir: A tavalyival összehasonlítva volt-e változás az idén? Dr. Z. G.: Míg az ünnepek előtt a hétköznapi, sőt a tavalyi ka­rácsony előtti forgalmunknál is magasabb volt a gyógyszer- és vegyszermérgezéssel beszállítottak száma, addig az ünnepek napjai alatt kevesebb öngyilkos került hozzánk. Szenteste 28, az azt köve­tő napokon 18-21 között volt az osztályra felvett öngyilkosok szá­ma, amiben - szerintem - a sajtónak is nagy szerepe volt. Sok új­ságcikk hívta fel a figyelmet arra, hogy a depressziós, a szuicid cse­lekményre hajlamos családtagokat, ismerősöket, a szomorú ma­gányban élőket nagyobb figyelem vegye körül az ünnepek alatt. ■qjdr Kik voltak a veszélyeztetettek az idén? Dr. Z. G.: Ugyanazok, akik minden évben: a nők. Az öngyil­kossági kísérlet miatt hozzánk kerülő betegek kétharmada nő, s nemcsak magányosok vagy elhagyottak, hanem olyanok is, akik éppen valamilyen családi konfliktus miatt szöknek el az ünnep, az élet elől. Egyik betegünkkel már hatodjára találkoztunk. ■Kyflf : Az életveszély elhárítása után milyen segítséget tudnak nyújtani? Dr. Z. G.: Az öngyilkossági kísérlet miatt hozzánk kerülőkhöz pszichiáteri konzíliumot hívunk össze, s eldöntjük, merre tovább. Vannak, akik a krízisosztályunkra, s vannak, akik a pszichiátriánk­ra kerülnek, míg másokat a lakóhelyük szerinti pszichiátriára irá­nyítunk. A betegek sorsát nem tudjuk követni, ezért lenne jó, ha terveink szerint megvalósulhatna az a komplex ellátási forma itt, házon belül, amelyik a halál elhárításától a rehabilitációig felölel­né a szuicid betegek gondozását. K. V.

Next