Kutas Népe, 1977. december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

A követelmények szintjén Tagkönyvkiosztó ünnepség volt Úttörők köszöntötték a december 3-án rende­zett taggyűlésen a párt tagjait. Innét a közsé­gi iskolából. Verset sza­valtak, virágot adtak azoknak, akik régóta tagjai a kommunisták pártjának. Olyan régó­ta, hogy az ünnepségen verselő, csokrokkal ked­veskedő gyermekek szülei akkor még több­nyire az apróbb neve­­zedékhez tartoztak. De hát az élet ilyen. Mindig voltak nagy dolgok a történelemben. És mindig voltak em­berek, akik itt és má­sutt a legjobb ügy mel­lé­ tudtak állni a nagy dolgokban. Országot, világot érintő nagy dol­gokban. Ilyen emberek a kommunisták, a párt tagjai, akiket Székkutas ifjú és legifjabb nem­zedékei nevében pirosló arccal üdvözölt az úttö­rők küldöttsége. Virágcsokrot kapott az építő brigádvezető, Blaskó Imre kőműves, kinek tagsági könyvé­ben jeles dátum bi­zonykodik ii egy nem akármilyen életútról és eseményről: 1945. Ugyancsak virágot ka­pott Juhász Sándor éj­jeliőr és felesége Ju­hász Sándorné, szintén negyvenötös párttagok mind a ketten. Akkor léptek a pártba, ami­kor még úgyszólván nem volt itt semmi, csak a háborúból, ami maradt és a múlt sok „adománya”: szegény­ség, munkátlanság, kilátást­alanság. Orosz Mihály sze­mélyzetisünk is elmond­hatja, mi történt itt, amikor a vörös csilla­gos szovjet katonák el­űzték a fasiszta hordá­kat. Tudtuk-e, hittük-e, hogy új élet, új világ, új társadalmi és gaz­dasági berendezkedés lehetőségét nyújtotta át nekünk magyaroknak a szovjet nép a szabad­sággal együtt? És be­szélhetnek erről a többi régi párttagok: Gál Imre TMK műhelymunkás, Bujáki István nyugdí­jas és felesége, Bujáki Istvánné meg Kopor­­nyik Lászlóné. Minda­­hányan régi tagjai a pártnak és most meg­újították ide tartozásu­kat az­ új, piros tagsági könyv átvételével. A párt többi tagjai­val együtt tulajdonkép­pen ismét hitet tettek új életünk mellett. Nyilvánították egyet­értésüket is a jelen mindig növekvő köve­telményeivel. Lencse Imre titkár elvtárs ar­ról beszélt többek kö­zött rövid ünnepi meg­emlékezése során, hogy ebben az országban és itt a községben, az Új Élet Tsz-ben is sok si­ker igazolja a párt he­lyes politikáját és a kommunisták, s vala­mennyi becsületes dol­gozó szorgalmát. „Jog­gal várhatjuk, alap­szervezetünk kommu­nistáitól, hogy a sokat emlegetett magasabb követelményeknek úgy a gazdasági, mint a poli­tikai életben eleget tud­nak tenni.” Eleget tenni. Ez a kö­vetelmény jutott kife­jezésre ezen az ünnepi taggyűlésen is, amikor a párt tagjai átvették új tagsági könyvüket. Az ünnepség a művelő­dési házban volt. Beve­zetőként régi mozgal­mi dalokat játszottak, majd az Internacionálé hangzott fel. Bereczki János, az ünnepség el­nöke bevezetőjében kö­szöntötte az elnökség tagjait Juhász Sándor­­nét, Benkő Jánosnét, Novák Sándort, Gál Im­rét, Lencse Imrét. Ugyancsak köszöntötte Puskás Lászlót, a szen­tesi járási pártbizottság titkárát, aki a tsz párt­vezetőség kilenc tagjá­nak személyesen adta át az új piros igazol­ványt. Majdnem véletlenül jelen­tünk meg egy igen fontos társadalmi eseményen a szék­­kutasi határ külső perifériá­ján Szőkehalom, Kakasszék közelében: nyugdíj kifizetés volt éppen. Amint képünkön is látni az esemény igen tá­gas helyiségben zajlott le. Ugyanígy zajlik mindig, ami­óta a posta — no és részint az élet — ezt a módit te­remtette meg. Kézbesítő nincs elegendő­­— házhoz kézbesítés tehát nincs a tanyavilágban. Ezzel a posta úgy, ahogy megol­dotta a maga problémáját. Maradt a tanyai nép gondja. Láthatóan ők is megoldják valahogy. Noha ez a kérdés nem olyan egyszerű, mert ugye — ha történetesen arra gondolunk, hogy a háztáji termék nagyon kelendő — ak­kor a tanya igen fontos je­lenség, ahol még van. Azok­nak is fontos persze, akik ott laknak, bármi okból, a meg­szoko­ttság vagy más, esetleg, anyagiak erős kötelékeivel megbéklyózva. Az is kétség­telen persze, hogy a tanya sok mindennek gátja is a csa­ládok s a közösség szempont­jából egyaránt tehát... vannak tanyák. Sok van még. S kint e tágas világban sok a nyugdíjas. Nekik teremtődött ez a ha­tártalanul tágas nyugdíjkifi­­zető-hely is, ahol felvételün­ket készítettük. Mint megtudtuk, meghatá­rozott napon elég pontosan megjelenik a helyszínen a posta­autó, a szolgálatos pe­dig máris megkezdi kifizetni a nyugdíjat Már azoknak, akik úgyszintén megjelennek a tetthelyen pontosan. Útra­­kelnek a messzi — közeli ta­nyákból — új szokás ez már — és ballagnak a kifizető­­helyre. Felvenni a nyugdíjat. Ha már nincs lehetőség ar­ra, hogy a postás házhoz vi­gye. Éppenséggel nem örül­nek az új módinak, néha zsörtölődne­k is, mint éppen ezen a helyen is, csak jobb volt, amíg... dehát... mit tehetünk? Sok minden elfér a tágas ég alatt. Még ez az olcsó és rideg, bár feltétlenül egész­séges levegőjű kifizetőhely is. És ugye mégis az eredmény a fő. Ámbár azt mondják, nem lesz nagy jövője ennek a módinak. Mert, mintha sürgetné még ez is, hogy a tanyákból beköltözzék a nép belterületre, városba, község­be. Lehetőleg a háztájival együtt persze Hiszen, ami hasznos, attól megválni kár. — kaezúr — ­ — Akik itt gazdálkodtak, mindig szép jószágokat ne­veltek. Mi sem maradtunk le. Volt idő, amikor mind a négy lovunk megellett, s a csikók romondába mentek el, mert kiválónak találták. Itt Feketehalmon is leginkább az arabs félvért és a nóniuszt nevelték. A sertésekből szin­tén igyekeztünk a legjobb fajtákat kitenyészteni. Amikor hallottunk valami újabb fajtákról, siettünk meghozatni, így voltunk a búzával is. Kaptunk nemes búzát, azt ve­tettünk. Csak jobb volt az. Előfordult, hogy két évben is mind elhordták a környékbeliek a fölösleget vetőmagnak. Nézegetem a falra akasztott okleveleket. Az egyik a szentesi mezőgazdasági szakiskola kétéves felnőtt tagoza­tának az elvégzését dokumentálja. — A tsz küldött el annak idején az iskolára. Ötvenkét éves fejjel végeztem el, ugá­ia még a továbbképzésen is részt vettem, állattenyésztési szakon az orosházi techni­kum által rendezett tanfolyamon. Egy másik fénykép az egyik fiukat, Vági Józsefet áb­rázolja. — Ő már többre vitte, mint én — mondja a házigazda szerényen. — Az idén doktorált, s most a gödöllői agrár­egyetemen tanít. Józsi nagyon szerény fiú volt. Szerette a jószágot, a gazdaságot. Az orosházi mezőgazdasági tech­nikumban tanult, s onnan jelentkezett az országos tanul­mányi versenyre, ahol első lett. Moszkvába került az ag­ráregyetemre, s azt vörösdiplomával végezte. Azóta már bejárta a fél világot, s nemrégiben egy KGST-küldöttség­­ben kérték fel tolmácsnak. — Úgy tudom, nyugdíjba ment Hogy érzi most mi­azt? —• Nagyon jól. Egy év korkedvezménnyel kerültem ez év elején nyugdíjba, de nem unom magam. Nincs rá időm. Van a tanyában két fejőstehenünk, a Virág és a Cifra. Az egyik előhasi, februárban ellett Mindkettő jó tejelő. Hat hízónk, s egy anyakocánk röfög az ólban. Liba, csirke bő­ven. Jut a családtagoknak, meg a kisunokáknak is. Mert nagyon aranyos két kis unokánk van, a kétéves Tünde és a hároméves Csaba. A feleségem mindig készít nekik té­lire befőttet a kertünkben termett gyümölcsből. — A család szokta-e látogatni? — Rendszeresen jönnek. A két lányom Orosházán la­kik, s a vejem, aki traktorista, áthordja őket a gépkocsi­jával. S amikor itthon van, segít a háztájiban is. — Szokott-e a tsz-nek segíteni? — Szívesen segítek. Legutóbb a szövetkezeti daráló­­malomban helyettesítettem az egyik embert, mert bikát szállított a tsz-nek. Vági Józsefnek háza van Orosházán. Mehetne haza a kényelmesebb életet biztosító városi otthonába. De nem megy. — Agyonunnám magam. Semmi kedvem innen el­menni — mondja. — Szeretem a tanyát. Itt az igazi nyu­galom. Látom hogyan fejlődnek a jószágok, teremnek a gyümölcsfák, s napról napra szebb a környék. Etuska néni, a háziasszony is ezen a véleményen van. — Soha nem kívánkoztam a városba lakni. — mondja. — De azért megyünk mi néha. Jön a vejem a Zsigulival, s kirándulunk Nagyszénásra, Orosházára és más szép vi­dékekre. KOVÁCS IMRE A traktorosok, tehergépkocsi­vezetők téli foglalkoztatásáról kilencven ter­melőszövetkezeti tag, traktoros és tehergépkocsi­­vezető téli foglal­koztatása vár megoldásra. Az állattenyésztés­ben 8—10 traktor kielégíti a takar­mányozási és egyéb igényeket, így 80 ember fog­lalkoztatása okoz gondot. Meg kell találnunk azokat a területeket, ahol munkájukra szük­ség van. Ezt a munkát ugyan mi már folyamatosan oldjuk meg. Ugyanis minden sze­zonjellegű munka után­­ tel­jesen, vagy részben kijaví­tásra kerülnek a gépek. El­végezzük a szükséges korró­zióvédelmet, közel megfelelő­en tároljuk a gépeket. Az aratás rövid idő alatt jó körülmények között zaj­lott le. Ezzel szemben sok­kal inkább igénybe vannak véve a cukorrépa-betakarí­táshoz használt gépeink. Cu­korrépát 700 hektár terüle­ten termeltünk a betakarítás körülményei kevésbé opti­málisak a kalászosokéhoz ké­pest. A cukorrépa-betakarító gépeket a munkálatok befe­jeztével mindjárt elkezdtük javítani. sajnos nem minden feltétel adott A szükséges al­katrészek nem mindig áll­nak rendelkezésre. Az itt elvégzendő munká­kat a cukorrépa-ágazatban dolgozó traktorosok segítsé­gével kívánjuk megoldani, így négy-öt traktoros fog­lalkoztatása biztosítva van. A szükséges anyag-, alkat­részbeszerzés folyamatosan történik, a cukorrépa gépek 65 százalékát megjavítjuk az év végéig. A hagyományos téli gépja­vításhoz az erőgépek, mun­kagépek, illetve tehergépko­csik javítása is hozzátarto­zik. Itt is lehetőség van tíz­­tizenöt személy foglalkozta­tására. Az Sz—100-as veze­tők megkezdték a koronaja­vítást (Nyolc fő.) A munka­gépek és tehergépkocsik ja­vításánál tizenöt—húsz fő munkájára számolunk. A III-as üzemegységben a pót­kocsik javítása folyik, hat­­nyolc traktoros részvételé­vel. Fontos terület­­a sertés­kombinát, ahol is több prob­­lémát kell megoldani. Az ál­lattartás épületeiben a víz­vezetékrendszer teljes ki­tisztítása, nyílászáró szerke­zetek karbantartása (870 db ajtó­ ablak). Folytatni kívánjuk a meg­kezdett rekonstrukciót a ba­­tériás malactartás, később a fiaztató bővítését, valamint az ezzel együttjáró technoló­giai változások elkészítését az új igényekhez képest. (Etetés- és vízellátás meg­oldása. Kiegészítő berende­zések, mint például a ma­lacszállító kocsi készítése.) Fontos az utóhizlalóban levő katricák falait alkotó pala­lemezek acéllemezre való ki­cserélése, mivel az évközben sok problémát okoz. A fűtő­radiátorok kicserélése, illet­­ve regiszterrel való felváltá­sa is sorra kerül. Ez a mun­ka a szociális épületben vár megoldásra. Az itt felsorolt munkákhoz tíz—tizenkettő főre van szükségünk. A szárítóüzem feladata egy-két traktorossal erősít­ve az üzem javítása és az 1977. évi feladatokra való fel­készülés. Van egy-két tech­nológiai változtatás, amit szükségesnek látunk megol­dani Például az utánprése­­lésekn­él egész technológiai vonódat kell üzemeltetni ah­­hoz, hogy itt a munka za­vartalan legyen. Fontos, hogy a préselést, mint önálló mű­veletet is el lehessen végez­ni, a többi berendezés üze­meltetése nélkül. Megfelelő kiegyenlítő tartály alkalma­zása, boltozódásgátló­ beren­­dezés, pneumatikus felszívás biztosítása. Mindezt megfe­lelő szakmai irányítással ké­pesek az említett dolgozók elvégezni. Fontos a nagy mennyiségű papírzsák felhasználása mi­att, hogy megoldjuk a gra­nulátumok ömlesztett táro­lását. A takarmánykeverő üzemben megoldásra vár a granulátumnak megfelelő helyre való kivezetése, hogy a takarmánytöltő kocsinak ne kelljen a zsákoló térbe bejárni töltés céljából. Ez jelentené a munkakörülmé­nyek javulását is az ott dol­gozók részére. A 90 vagonos magtár és a takarmánykeve­rő fedett folyosóval való összeköttetése is megoldásra vár. Szervestrágyaszórás: az IFÁ-ra szerelt berendezés ebben az évben üzemeltetve volt és jól bevált. Négy-51 darab szerves­­trágyaszóró adapter és mel­­lékhagyó­művek elkészítése szerepel terveink között. A fentiekből látszik, hogy mun­­kaalkalom van bőven. Az egyesüléssel megnőtt a téli időszakban való foglalkozta­tás gon­dj­a. Az év elején er­­re nem voltunk felkészülve megfelelően. Most viszont a feladatok számbavételével a feltételek megteremtésével biztosítottnak látjuk a mű­szaki állomány téli foglal­koztatottságát. A Bl—15 szá­rítót 1977-ben ikresítjük és az ezzel járó munkák is sz®e­repelnek terveinkben, ame­lyek a foglalkoztatottsági ol­dalt még az április hónap utáni időszakban is erősítik. Főleg a téli időszakban kell nagy gondot fordítani arra, hogy a traktorosokat és tehergépkocsi-vezetőket olyan helyen foglalkoztas­suk, hogy személyszállítási gondjaink ne növekedjenek. Tehát lehetőleg lakóhely sze­rinti foglalkoztatás legyen. A műszaki vonal részéről hi­­szünk abban, hogy a felso­rolt feladatok tartalmasak, igénylik az azon a területen dolgozók és odakerülő trak­torosok és tehergépkocsi-ve­zetők munkáját és segítségét. Nagyon bízunk abban, hogy ezektől az emberektől meg­kapjuk azt a hozzáállást, azt a segítőkészséget , amit ezek a nagyjelentőségű és a közösség érdekében fontos munkák megkívánnak. Elmondta: GIRY RÓBERT Lejegyezte: BÉRES KATALIN

Next