LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 2. évfolyam (1975)
1975 / 1. szám - TANÁCSKOZÁS AZ IRODALOMTUDOMÁNY ELMÉLETI KÉRDÉSEIRŐL - TARNAI ANDOR: A toposz-kutatás kérdéseihez
TARNAI ANDOR A TOPOSZ-KUTATÁS KÉRDÉSEIHEZ Magánjellegű szakmai beszélgetésekben újabban gyakran hangzik el a toposz szó, sőt mostanában néhány kísérletet olvashattunk, amely valamelyik toposz hazai pályáját, gyakrabban a pálya egy részletét próbálta felvázolni, vagy legalább megállapítani igyekezett valamely tételről, nézetről, képről, hogy az toposz. A szó és a vele jelölt értelmezési kör persze nálunk sem új. Régóta toposzként tartják számon az előszavakban oly gyakori alázatossági formulát, s a biztosan ismertek közé sorolható az állam hajójának képe; nálunk újabban felismert toposz az igaz nemesség gondolata, és Magyarország termékenységének oly sokszor és oly színesen megírt tétele. Példákért sem kell messze menni: az írói szerénykedésre a magyar irodalomban Gellért püspök Deliberatio-jától és a Hartvik-legendától kezdve bőven lehet példákat idézni, s a gyakorlatilag kimeríthetetlen sor végén még az is megemlíthető, hogy az alázatossági formula félig-meddig irodalom alatti rétegbe szorulva ma is él az olyasféle kifejezésekben, mint a "csekélységem" és a "szerény tehetségem" /ami mellesleg megjegyezve pontos megfelelője Hartvik "ingenioli mei ... inscitia" kifejezésének/; az állam hajója Aristophanesnél fordul elő először, és ha ironikus formában is, mindmáig dokumentálható; az igaz nemesség gondolata ugyancsak igen régi, de nálunk feltehetően csak a XVI. században honosodott meg; a szülőföld szépségét és gazdagságát végül a legkorábbi magyar történetíró írta meg elsőnek, s az ő megfogalmazásától természetesen lényegesen eltérő változatokban máig találkozhatunk vele. Azt hiszem, már e legközismertebb toposzokat felidéző bevezető mondatokban elég megoldatlan problémát érintettem ahhoz, hogy világossá váljék a toposz mint irodalomtudományi fogalom tartalmának bizonytalansága s az, hogy érdemes vele foglalkozni, mielőtt a magyar kutatásban véglegesen polgárjogot kap. Mert hát miért is toposz a neve az egykor szinte kötelező írói szerénykedésnek, ha ugyanezt formulának is hívjuk egyszersmind? Toposz-e egyáltalán az állam hajójának képe, amit Arisztotelész - Platón államára hivatkozva - hasonlatként említett /Rhet. 1406- 35/, ugyanilyen értelemben fordul elő az Auctor ad Herennium De ratione dicendijében /4, 44, 57/, Quintilianus viszont /Inst. or. 8, 6, 44/ allegóriának minősíti, mikor Horatius híres ódájáról /1, 14/ beszél, s úgy fejti ki a vers értelmét, hogy a hajó az állam, a hullámokon a polgárháború, a kikötőn a béke értendő? Honnan számítható egy toposz létrejötte, ha az igaz nemesség már az ifjabb Senecánál előfordul, megtalálható Mathaeus de Vendôme poétikájában, de még mint olyan generale proverbium, amely mindenki által elfogadott és kiválóan alkalmas valamely írásmű megkezdésére, valóban gyakorivá és kidolgozott tétellé viszont csak Dante