LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 2. évfolyam (1975)

1975 / 1. szám - TANÁCSKOZÁS AZ IRODALOMTUDOMÁNY ELMÉLETI KÉRDÉSEIRŐL - TARNAI ANDOR: A toposz-kutatás kérdéseihez

TARN­AI ANDOR A TOPOSZ-KUTATÁS KÉRDÉSEIHEZ Magánjellegű szakmai beszélgetésekben újabban gyakran hangzik el a toposz szó, sőt mostanában néhány kísérletet olvashattunk, amely valamelyik toposz ha­zai pályáját, gyakrabban a pálya egy részletét próbálta felvázolni, vagy legalább megállapítani igyekezett valamely tételről, nézetről, képről, hogy az­­ toposz. A szó és a vele jelölt értelmezési kör persze nálunk sem új. Régóta toposzként tart­ják számon az előszavakban oly gyakori alázatossági formulát, s a biztosan ismer­tek közé sorolható az állam hajójának képe; nálunk újabban felismert toposz az igaz nemesség gondolata, és Magyarország termékenységének oly sokszor és oly szí­nesen megírt tétele. Példákért sem kell messze menni: az írói szerénykedésre a ma­gyar irodalomban Gellért püspök Deliberatio-jától és a Hartvik-legendától kezd­ve bőven lehet példákat idézni, s a gyakorlatilag kimeríthetetlen sor végén még az is megemlíthető, hogy az alázatossági formula félig-meddig irodalom alatti réteg­be szorulva ma is él az olyasféle kifejezésekben, mint a "csekélységem" és a "sze­rény tehetségem" /ami mellesleg megjegyezve pontos megfelelője Hartvik "ingeni­oli mei ... inscitia" kifejezésének/; az állam hajója Aristophanesnél fordul elő először, és ha ironikus formában is, mindmáig dokumentálható; az igaz nemesség gondolata ugyancsak igen régi, de nálunk feltehetően csak a XVI. században hono­sodott meg; a szülőföld szépségét és gazdagságát végül a legkorábbi magyar törté­netíró írta meg elsőnek, s az ő megfogalmazásától természetesen lényegesen eltérő változatokban máig találkozhatunk vele. Azt hiszem, már e legközismertebb toposzokat felidéző bevezető mondatokban elég megoldatlan problémát érintettem ahhoz, hogy világossá váljék a toposz mint irodalomtudományi fogalom tartalmának bizonytalansága s az, hogy érdemes vele foglalkozni, mielőtt a magyar kutatásban véglegesen polgárjogot kap. Mert hát mi­ért is toposz a neve az egykor szinte kötelező írói szerénykedésnek, ha ugyanezt formulának is hívjuk egyszersmind? Toposz-e egyáltalán az állam hajójának képe, amit Arisztotelész - Platón államára hivatkozva - hasonlatként említett /Rhet. 1406- 35/, ugyanilyen értelemben fordul elő az Auctor ad Herennium De ratione dicendi­jében /4, 44, 57/, Quintilianus viszont /Inst. or. 8, 6, 44/ allegóriának minősíti, mikor Horatius híres ódájáról /1, 14/ beszél, s úgy fejti ki a vers értelmét, hogy a hajó az állam, a hullámokon a polgárháború, a kikötőn a béke értendő? Honnan számítható egy toposz létrejötte, ha az igaz nemesség már az ifjabb Senecánál elő­fordul, megtalálható Mathaeus de Vendôme poétikájában, de még mint olyan ge­nerale proverbium, amely mindenki által elfogadott és kiválóan alkalmas valamely írásmű megkezdésére, valóban gyakorivá és kidolgozott tétellé viszont csak Dante

Next