LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 33. évfolyam (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNY - SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: A művészetek tudományközi kutatása
Tanulmány Szegedy-Maszák Mihály A MŰVÉSZETEK TUDOMÁNYKÖZI KUTATÁSA „a kutatás a legkeményebb és olykor a legőrültebb utópia" (Pierre Boulezt) Töprengéseim címének két utolsó szavát csakis erős kockázattal használhatom. Legyen szabad először arról szólnom röviden, miért nem lehet magától értetődően kutatásról beszélni ebben az összefüggésrendszerben. Maguk a művészek főként akkor folyamodnak a kutatás elnevezéshez, ha úgy vélik, célkitűzéseikben erősen különböznek a korábbi művészektől. 1955-ben Michel Bútor a regény mint kutatás címet adta egy cikkének. Az „elbeszélés (récit) laboratóriumá"-nak nevezte a regényt, „formai kezdeményezésről (invention)", „új formák kereséséről" értekezett. A laboratórium természetesen átvitt (metaforikus) értelemben szerepelt a szövegében, körülbelül úgy, ahogy némelyek már évtizedekkel korábban is „kísérleti regény"-t emlegettek - például 1939-ben egy népszerű ismerettárs fáradhatatlan kísérleteződként jellemezte Virginia Woolfot, egy három évtizeddel későbbi pedig „kísérletek sorának" nevezte jelentős műveit. Történetileg az ellentmondás aligha tagadható, hiszen Zola értekezése, A kísérleti regény (1880) olyan pozitivista ábránd jegyében fogant, amelyet Woolf és a regény más huszadik századi újítói határozottan megtagadtak. Az írónő nevezetes esszéje, a Modern Fiction (1919) kifejezetten azt utasította el, hogy az elbeszélő próza a természettudományos kísérlethez hasonlítson. Jellemző, hogy a második világháború után Raymond Queneau az Ouvroir de Littérature Potentielle nevű mozgalom meghirdetésekor már hangsúlyozta, hogy „nem kísérleti irodalomról van szó", és e minősítő jelentésköre napjainkra kifejezetten bizonytalanná vált, különösen az olyan közleményekben, amelyekben az egyik művészeti ág tudósa egy másikra vonatkozó megjegyzést kockáztat meg. A Fluxus-mozgalom egyik ismert műve- 1 Pierre BOULEZ: Orientations: Collected Writings. Harvard University Press, Cambridge, MA, 1986. 526. 2 Michel BÚTOR: Essais sur le román. Gallimard, Paris, 1969. 9., 11., 13. 3 John MULGAN (ed.): The Concise Oxford Dictionary of English Literature. Clarendon Press, Oxford, 1939. 561. 4 David DAICHES (ed.): The Penguin Companion to Literature 1: Britain and the Commonwealth. Penguin Books, Harmondsworth, Middlesex, 1971. 560. 5 Raymond QUENEAU: Batons, chiffres et lettres. Gallimard, Paris, 1965. 322.