LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 38. évfolyam (2012)

2012 / 1. szám - ÉVFORDULÓK - BORDÁS SÁNDOR: Visszhang és áthangolás : mesehagyomány és figurativitás Csáth Géza prózájában, avagy két novella "áthallásai"

64 Bordás Sándor Mesék, amelyek rosszul végződnek!? Király Jenő például a borzalom esztétikájáról, az „izommozi", a vizuális (erő)­szaknyelvről szólva jegyzi meg, hogy az „erőszak és erotika kettős uralma a populá­ris mitológiákban a fantázia logikájának szükségszerűsége. Szelekció és kombináció, válogatás és összekapcsolás, [...] rombolás és újjáálmodás hozzák létre, az érzéki képzelet anyagában tevékenykedve, a népszerű kultúra jellegzetes tematikáját. A két alapművelet, minden szellemi élet két elemi mozgásformája - szelekció és kombiná­ció­­­ képviselője a népszem mítoszokban, szórakoztató műfajokban erőszak és ero­tika, halál és szerelem".8 Szelekció és kombináció - metonímia és metafora, erőszak és erotika és már megint Csáth Géza novellánál járunk! Szövegei ma újraolvasva még inkább ellenállnak mindenféle tipológiának ugyanakkor a szaporodó elmé­letek felől is számos kérdést vetnek fel. Mégis mi közük például Csáth novelláinak a meséhez? Netán a metaforikus próza mégsem az ismertebb unokatestvér, Kosztolányi Dezső nevéhez köthető és esetleg nem is későbbre datálható? Az ebben a fordulatban­­ először a Budapesti Naplóban, 1906. június 7-én publikált Csáth-írásban, később pedig a Magvető Kiadó gondozásában megjelent össze­gyűjtött novellák kötete címében­­ szereplő rosszul kifejezés különösen sokatmon­dó. Az ezzel a mondattal összefoglalt történetek mindegyike (miként a kötetben szereplő Csáth-novellák nagy része is) „rosszul végződik". Az alatta olvasható írá­sok rendre ontológiai megsemmisüléssel, és/vagy a párválasztás meghiúsulásával érnek véget, rácáfolva egyúttal a népmesék „boldog végződés"-követelményére.10 A tematikus jellemzőkön túl, ezek a novellák formai és műfaji szempontból is árul­kodóan hasonlóak. Egyaránt meghatározó az irodalmi hagyományt értelmező jel­legük, valamint a mítosszal és mesével mint egyszerű formával, illetve a tradicio­nális elbeszélői mintákkal való szoros kapcsolatuk.11 Csáth novellisztikájának korábbi tipizálásához sajnos óhatatlanul az az elképze­lés társult, hogy a kétféle elbeszéléstípus hátterét adó művészeteszmény és elbeszé­lői hagyomány is alapvetően különböző. Az emberi pszichikum mélyéről fakadó, tárgy­ilagos előadásmódú novellák inkább drámaiak, de csúnyák, míg a szecessziós meseelképzeléshez kapcsolt írások az elvágyódó, menekülést kereső ember közegét jelentik, vagy­is líraiak és szépek. Ez utóbbi „meseelemekkel társult impresszionista­szimbolista novellák" egyik „hiányossága" Dér Zoltán szerint azonban az, hogy 8 KIRÁLY Jenő: A borzalom esztétikája. (Izommozi.) Filmvilág 1988/7. 25. [Kiemelés tőlem - B. S.] 9 CSÁTH Géza: Mesék, amelyek rosszul végződnek. (Összegyűjtött novellák.) Szerkesztette SZAJBÉLY Mihály. Magvető, Bp., 1994. (A továbbiakban: CSÁTH 1994.) 10 Vö. NAGY Olga: Táltos és pegazus. Holnap, Bp., 1993. 99. 1­1 Csáth ezen írásai leginkább a nyitott formájú rövid történettel mutatnak rokonságot, mely „dialógust kezdeményez A jelképekkel, A mítosszal". Vö. THOMKA Beáta: A pillanat formái. (A rövid történet szer­kezete és műfaja.) Forum, Újvidék, 1986. 59.

Next