LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 38. évfolyam (2012)

2012 / 2. szám - MŰÉRTELMEZÉS - KALAVSZKY ZSÓFIA: Az ötvenéves Rozsdatemető (műelemzés)

Kalavszky Zsófia AZ ÖTVENÉVES ROZSDATEMETŐ Fejes Endre Rozsdatemetőjét ma, ötven évvel a szöveg megjelenése után különösen izgalmas a szoros szövegolvasás tárgyává tenni. A Rozsdatemető a 20. századi magyar irodalom egy fontos, kezdeményező - ha tetszik, „különutas" - regénye, mindazzal együtt, hogy a benne rejlő poétikai lehetőségek egy része kibontatlan maradt. A tanulmány a regény megoldatlanul maradt lehetőségeit két perspek­tívából tekinti át: egyrészt narratológiai, másrészt műfajpoétikai szempontból, amely vizsgálatokkal összefüggésben motivikus szövegelemzést is végez. 1. Műfaji többszólamúság­? - Családregény, szociografikus szöveg, oknyomozó szöveg, apológia és idill A Fejes-életmű legnagyobb teljesítményeként kezelt regény értékelésekor, értelmezésekor már a legelső kritikákban megtaláljuk a műfaj és/vagy a hős, illetve a műfaj és a hős kérdéseit.1 A Rozsdatemető műfaját leggyakrabban családregényként 1 Fejes Endre 1962-ben, a Magvető Kiadónál megjelent Rozsdatemetőjét hatalmas olvasói érdeklődés és kritikai visszhang fogadta. A kötetről a kortárs recepcióban számtalan cikk született; az óriási sikert mutatja, hogy több egymás utáni kiadása szinte azonnal elfogyott, a legkülönbözőbb társadalmi ré­tegeket megszólító lapok hasábjain társadalmi vita folyt a regényről, amelyet számos nyelvre lefordí­tottak. A mű körül kialakuló látszólag merész, állítólag azonban jó előre „bekalkulált" irodalompoli­tikai vita, a szerző és a mű világképét ideologikus szempontból támadó, illetve védő, gyakran egymásra felelgető írások, amelyeket később Fejes Endre „válasz-esszéi" követtek, lényegében elmosták azokat az itt-ott elejtett esztétikai, poétikai észrevételeket, amelyeknek továbbgondolása lehetővé tette volna, hogy valóban elkezdődjék a szöveg vizsgálata. Détrzy Péter szerint, „amikor Cseres Hideg napokja, Fejes Rozsdatemetője, Sánta Húsz órája megjelent, komoly történelmi, szociológiai vitákat kavartak, a re­gényekből társadalmi »ügyek« lettek, ám mindig és kizárólag a művek üzenetének, közvetlen közös­ségi leképezhetőségének szintjén" (DÉRCZY Péter: Megszakítottság és folytonosság. A magyar próza elmúlt négy évtizede. In uő: Vonzás és választás. Debrecen, Csokonai Kiadó, 2004. 12. [Alföld-könyvek]). .Az 1962 és 1975 között született írások áttekintéséhez kiváló segítséget nyújt Józsa Péter és Jacques Leen­hardt olvasásszociológiai vizsgálata. Kutatásukban kiemelik, hogy a korai recepció tematikus szem­pontból három csoportra osztható: az ábrázolt világot, a regény stílusát és a „Hábetler-jelenség" okait vizsgáló szövegekre. JÓZSA Péter-Jacques LEENHARDT: Két főváros - két regény - két értékvilág. Olvasásszociológiai kísérlet, Gondolat, Budapest, 1981. (Martine Bt Ruts közreműködésével) 71-84.

Next