Labdarúgás, 1963. január-december (9. évfolyam, 1-12. szám)
A magyar válogatott 400 mérkőzése (1902-1963)
NÉGYSZÁZ MÉRKŐZÉS ____ ____ ____PP ÍRTA: BARCS SÁNDOR 1961 ESZTENDŐ október 12-én juTalmazású Lowe játékvezetése mellett kezdte meg nemzetközi szereplését a magyar válogatott labdarúgó-csapat. Ekkor már legalább öt éve rúgták nálunk a labdát, de az akkori időket figyelembe véve a „rugosdi” még, az amolyan mindenféle sportot űző „sportsmann”-ok kedvtelése volt. A szövetség is csak 1901-ben alakult meg, a szervezett labdarúgás kezdetét tehát innen lehet számítani. Ez a „szervezettség” is elég gyöngécske hajtás volt még. Nyílt titok, hogy a magyar—osztrák mérkőzések is, egészen 1908-ig csak városközi találkozókként szerepeltek (Budapest—Bécs) és a két szövetség csak utólag egyezett meg abban, hogy az addig lejátszott kilenc Bécs—Budapest mérkőzést „országosítják”, így tehát teljes joggal tartjuk 1902. október 12-ét a magyar válogatott csapat születésnapjának és méltán ünnepeljük most a 400 mérkőzés jubileumát. Az a 61 esztendő, ami a 400 mérkőzés lejátszásához kellett, tulajdonképpen nem is nagy idő. Nem nagy idő, ha történelmi távlatban vizsgáljuk, és nem nagy idő még akkor sem, ha egyetlen emberélethez viszonyítjuk. De mindjárt nagy idő lesz belőle, ha a labdarúgó-játékos kérészéltű pályafutásához viszonyítjuk, ha végignézünk azon a névrengetegen és azon a sok egymást követő labdarúgó-generáción, amely ezt a 400 mérkőzést fémjelezte és lejátszotta! így már bizony tekintélyes idő a 61 év és tiszteletet gerjesztő szám a 400. Nem sok ország dicsekedhet vele! Ha csak a nyers statisztikát nézzük, akkor a következő képet kapjuk: 3b•"» «* o ?0 D 'O o Magyaro. 400 222 82 96 1116.675 Ez 67.75 %-os teljesítményt jelent. A 400 mérkőzést nem kevesebb, mint 40 ország válogatott csapata ellen vívtuk. (Tegyük itt zárójelbe: ha B, utánpótlás és ifjúsági válogatott tizenegyünket is bevonhatnánk a statisztikába, akkor ez a szám jóval magasabb lenne a 400-nál.) Ha tehát a 400. válogatott mérkőzés után megállunk egy pillanatra, hogy értékeljük szereplésünket, akkor büszkék lehetünk a magyar labdarúgásra. Európában nem sok ország tud hasonló, eseményekben gazdag és eredményekben hízelgőbb statisztikát felmutatni. De a számok mögött emberek állnak. Ha becsukjuk szemünket és visszaemlékezünk, gondolatainkban piros mezes, fehér nadrágos, zöld harisnyás játékosok egész serege jelenik meg. Játszanak. Rúgnak, fejelnek, felszabadítanak, gólt lőnek és védenek. Mennyire jellemzőek mozdulataik! Orth zseniális lomhasága, Zsák eleganciája, Pataki-Pityke finomsága, Titkos görbehátú, behúzottnyakú száguldása, Zsengellér firkás, nagy orra, Bozsik mérnöki totyogása ... Nem célom az, hogy felsoroljam a neveket. Erre egy rövid cikk keretében nem is mernék vállalkozni. De azért mégis megkísérlem, hogy emléket állítsak az egyes korszakok válogatott csapatának. Ehhez valamilyen rendszerre van szükség. Fogadjuk el volt szövetségi kapitányunknak, dr. Földessy Jánosnak a beosztását, igazodjunk hát az általa megjelölt korszakokhoz. Kezdjük az „őskorral“ nek a korszaknak a csapata 9 mérkőzést játszott, ebből 3-at megnyert és 3-at elvesztett. A teljesítmény tehát 50 %-os. A korszak csapata a következő: Holics (MUE) — Berán (FTC), Nagy (MTK) — Gorszky, Heltai (FTC), Ordódy (BTC) — Buda (BTC), Károly (MTK), Pokorny (FTC), Vince (MAC) és Borbás (FTC). Örvendetes, hogy ennek a csapatnak nem egy tagja még ma is él és a legjobb egészségnek örvend! A második korszakot (a 17906-19 25. éves jubileumán „aranykornak” kiáltották ki. Ebben az időszakban a csapat 46 mérkőzés közül 25-öt megnyert és 11-et vesztett el. Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy a 11 vereségből 4-et Angliától szenvedtük el, márpedig akkoriban Angliát nem lehetett megverni. Furcsa viszont, hogy mivel mind a 4 mérkőzésen az angol amatőr válogatott csapattól kaptunk ki, az angolok nem tekintik ezeket a találkozókat nemzetek közöttimérkőzésnek és nem is tartják őket nyilván. Éppúgy, mint ahogy mi sem tartjuk országok közötti válogatott mérkőzésnek a profikorszak amatőr nemzetközi találkozóit. (Az angolok 1934- től számítják a magyar—angol mérkőzéseket.) Az aranykorszak legjobb tizenegye a következőképpen fest: Zsák (33-as) — Rumbold, Páyer (FTC) — Biró (MTK), Hlavay (NSC), Blum (FTC) — Sebestyén (MTK), Bodnár (MAC), Pataki, Schlosser, Borbás (FTC). A csapat teljesítménye 65.2 %. A harmadik korszaka játszódik le (1914—1918). A program természetszerűleg nem nagyon változatos: 17 mérkőzésből 16-ot Ausztria, egyet pedig Svájc ellen abszolváltunk. 11 mérkőzést megnyertünk, 4-et vesztettünk el. A 70.5 %-os teljesítmény értékéből kétségkívül levon valamit az, hogy tulajdonképpen kétoldalú találkozókon vettünk csak részt. A korszak csapata: Plattkó (Vasas) — Fogl II (UTE), Siegl (Törekvés) — Kertész II (MTK), Ging (Törekvés), Kertész III (MTK) — Tauszig, Konrád II, Schaffer, Schlosser, Szabó (mind MTK). Ha ennek a korszaknak a válogatott tizenegye tulajdonképpen csak kétoldalú találkozásokon vett is részt, azért tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy teljesítményét csak az 50-es évek úgynevezett „nagycsapata” múlta felül! A negyedik korszak utáni tél a profizmus bevezetéséig tart (1919-től 1926-ig). Ebben az időszakban bármily nagy nevek is alkották csapatunkat, az eredmények bizony elég változatosak. 43 mérkőzésből 19-et nyertünk csak meg és 14-et elvesztettünk. Ez 55.8 %-os teljesítményt jelent. A korszak legjobb csapata (jellemző Orth képességeire, hogy két helyen is „befér” a tizenegybe): Zsák (33-as) •* Fogl II. Fogl III (UTE) — Kertész II, Orth (MTK), Blum (FTC — Braun, Molnár, Orth, Hires-Hirzer, Jeny (mind MTK). A középfedezet helyén Guttmann és Kiéber jöhetett volna még számításba, A mnfizmik bevezetése után nem ripiauizálva emelkedett a magyar labdarúgás színvonala. E 9 éves korszakban (1926—1934) súlyos vereségeket szenvedtünk el. Az Európa Kupa döntő jellegű mérkőzésén Budapesten 5:0-ra kikaptunk az olaszoktól. Ausztriától Bécsben három súlyos vereséget szenvedtünk (6:0, 5:1, 8:2), Budapesten 3:0-ra kaptunk ki az osztrákoktól, ugyancsak 3:0-ra ro S | V 1 ‡· c*‹0 L 1 N‹0c 8‹ JS