Látó, 2018 (29. évfolyam)

2018 / 5. szám - SÉTATÉR - Térey János: Fékek és ellensúlyok avagy showman a cívisek között (Csokonai Vitéz Mihályról)

Nékem inkább olly bokréta Árnyékozza képemet, Mellyet nyer a víg poéta, Múlatván a szépnemet: Ezt a vidámabb múzsáknak S a mosolygó gráciáknak Fűzzék öszve rózsaszínű újjai, Élesztgessék borba ferdett csókjai. (Az én poézisom természete) Jácint, rózsa, nárcisz és a többi. „Gyönyörű kis tulipánt!” Összetéveszt­hetetlen, ahogyan a természeti jelenségeket emberszabásúnak ábrázolja, érzékien és végtelen könnyedséggel. Jól adja a naiv belefeledkezőt. Nyírat­­lan, kerítésektől és gátaktól mentes, szabad természet az övé. Mintha fo­lyamatos bulizásból állna a nappal meg az éjjel, asztali örömök és zengő tánc­parkett. Idill az aszfalt, a vasút és a műanyag előtti időkben. Mégis állandók a borúlátók Vitéz egén. Ha nyolcadéves deákként sikerült volna korrektül elszámolnia a kiskun­­halasi legációs pénzzel, vajon akkor is kivágták volna a Kollégiumból? Ki hát. Ha nem a pénzügyek, akkor nyomós ok lett volna a lapátra tételre a Kazinczyval folytatott levelezés, s a ki nem mondott főbűn, jelen volt a ja­kobinusok kivégzésén, ráadásul tanítási időben. Garabonciás? Nem szeretem ezt a címkét, túl könnyen ragasztják arra, aki nem tagozható be szokványosan, vagyis „furcsa”. Engem a nádfedeles Darabos utcában egész világot teremtő és a (jórészt iskolai dobogókon vagy képzeletbeli deszkákon) színházat csináló Csokonai érdekel. Ez a nagysza­bású Ember. És az ő akadályoztatásának története. A frusztrál. Jegyezzük meg, életében hivatásos színészek egyetlen saját darabját sem adták elő, csurgói helyettes tanárként ő maga rendezte és kísérte őket hangszeren. Törvényszerű a felsülése egyszemélyes versfolyóiratával, amelyet az or­szággyűlésen terjesztett: elvileg nem olyan rossz ötlet, annyi dúsgazdag, po­tenciális támogató nyüzsög ott! (Aha, persze, majd pont ilyesmit fognak finanszírozni.) Hogyan kényszerült ez a teljes mértékben korszerű és eu­rópai szellem minduntalan a hófútta, kánikulától gyötört provinciára? Ó, ez a „szemlélődő hedonista”, ez a kenyérre kenhető és báránytürelmű, le­nyűgözően vonzó és haragot sohasem tartó ember lett volna alkatilag haj­lamos az ütközésekre? Dehogy. Mostoha környezete okozta a töréseket? De hiszen iskolájának első számú tréfacsinálója és parodistája volt, meg hát

Next