Létünk, 1987 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1987-09-01 / 5. szám

amerikai marxisták két kiemelkedő képviselője: James O’Connor és Mar­tin Nicolaus. Míg azonban O’Connor szerint a community union lesz a munkásosztály adekvát szervezeti és harci formája,224 addig Nicolaus vé­leménye az, hogy az ipari proletariátus a fejlett kapitalizmusban már nem képvisel potenciális forradalmi erőt, s ezért a marginális társadalmi cso­portok felé kell fordulni; ők az antikapitalista harc letéteményesei a get­tókban. Nézeteit Nicolaus a munka megszüntetéséről szóló marxi tézis­sel támasztja alá.225 Az utóbbi álláspont elméleti szempontból sokkal jelentősebb, mert a marxista elemzéseket megkísérli a diákmozgalom ideológiai és politikai hitelesítésének szolgálatába állítani. Ez a próbálkozás 1966-ban és 1967-ben abban az elméleti törekvésben jutott kifejezésre, amely az egyetemistákat az új munkásosztály részeként igyekezett feltüntetni. Mindez „része volt az újbaloldalon belüli azon tendenciának, illetve felismerésnek, miszerint az elméletellenesség egyre természetlenebbé és veszélyesebbé válik”.226 „Az új munkásosztályról szóló elmélet a diákok aktivizmusát és háborúellenes szervezkedését a munkásosztály antikapitalista harcának részeként értel­mezte” — mondja James Weinstein.227 Habár ezt a tételt Marx nézetei nem támasztják alá, mégis egyetértünk Wim­ Breinesszel abban, hogy ez a diákmozgalomnak azt a törekvését tükrözi, amely a mozgalom elismer­tetésére és szentesítésére irányul, a marxista paradigma keretein belül.”228 Bár Breines kritikusan viszonyul a diákságot щ új munkásosztály része­ként feltüntető nézethez, mégis hangsúlyozza e tézis jelentőségét a balol­dal elméleti és politikai harcának szempontjából. Mert „szakít a baloldal­nak azzal a tradicionális nézetével, miszerint az ipari proletariátus a válto­zások egyetlen letéteményese. Ugyanakkor kiszélesíti az elnyomatás fogal­mát is: a hangsúlyt a kultúrára és tudatra helyezi.”229 Az új munkásosztályról szóló tézist az SDS-en belül először a mozga­lom vezető aktivistái, Karl Davidson és Greg Calver propagálták a hat­vanas évek közepén, és két alapváltozata létezett. Az első szerint a tudo­mány és technológia alapvető termelőerővé válása miatt az egyetem stra­tégiai pozícióra tett szert a kései fejlett kapitalizmus feltételei közepette. Azt a helyet foglalja el, amelyet a kapitalista fejlődés korábbi szakaszá­ban a gyárak töltöttek be. Az egyetem termeli a diákokat, akik már ta­nulóéveikben is a proletariátus, illetve az új munkásosztály részét képezik, mégpedig azért, mert elidegenedésük egzisztenciájuk anyagi feltételeiben gyökerezik, munkájuk eredményét (termékét) kisajátítják és maguk is áru­vá válnak. A második változat szerint, amely közelebb áll Serge Mailet nézeteihez, a diákok majd csak az egyetemről kikerülve (tanulmányaik befejeztével) válnak új munkásosztállyá, miután bekapcsolódtak az ipari termelésbe. Eszerint az egyetem készíti fel (termeli) az új munkásosztályt, tehát rendkívül jelentős szerepe van a diákok politikai aktivizálását és radikalizálását illetően, hisz így már kialakulásának folyamatában lényege­sen befolyásolhatja, meghatározhatja az új munkásosztály ideológiai és po­litikai arculatát. 1967 végén és 1968 folyamán radikalizálódik a diákmozgalom, az

Next