Létünk, 1987 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1987-09-01 / 5. szám
Milos Nikolic MARXIZMUS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN IV. (befejező) RÉSZ A marxizmus reneszánszának kezdete Mint már hangsúlyoztuk, a diákmozgalom, pontosabban az SDS mint annak legjelentősebb tényezője korai szakaszában — a hatvanas évek elején —, nem a marxizmus hatására fejlődött. Az SDS-en belül azonban fokozatosan növekszik az érdeklődés a marxizmus iránt, méghozzá olyan mértékben, amilyenben eszmei-politikai kritikája és gyakorlati tevékenysége túlnő az egyetem keretein, illetve a diákmozgalom társadalmi és politikai kontextusának szélesedésével összhangban. A marxizmus iránti megnövekedett érdeklődés inkább a szervezet kritikai tevékenységének igazolását és radikális ellenzéki politikai erőként való elismertetését szolgálta, és nem abból a felismerésből eredt, hogy a harc célkitűzéseinek meghatározása és a megfelelő stratégia kialakítása elméleti feldolgozást és megalapozást követel. Az SDS tevékenységének ideológiai igazolására és marxista elemzéseken alapuló elméleti indoklására először a már említett ERAP (Economic Research and Action Project) tett kísérletet. Ennek keretében a diákok százai vonultak ki az egyetemekről a lokális közösségekbe, illetve külvárosokba, gettókba, hogy gazdasági és más segítséget nyújtsanak a szegényeknek, a munkanélkülieknek és a színes bőrű lakosságnak. A Studies on the Left hasábjain 1964 folyamán, majd később 1966-ban is James O’Connor, Stanley Aronowitz, Norman Fruchter és Robert Kremer egész cikksorozatban fejtegették a következő téziseket: A fejlett tőkés államokban a kapitalizmus elleni harc a gyárakból áttevődik a lakóhelyre. Az alacsony életszínvonalért inkább okolhatók a lakáskörülmények, a fejletlen közhivatalok, az iskoláztatás és egészségvédelem (tehát mindaz, ami a gyár falain kívül oldódik meg), mint maga a munkabér. A szegények, munkanélküliek és színes bőrűek ellenállása az antikapitalista harc mind jelentősebb formájává válik, s ennélfogva elengedhetetlen a marginális csoportok stb. területi elv szerinti politikai szervezkedése. Ezek mellett az ún. „community unions”-ok mellett szállt síkra igen nyomatékosan a mai