Levéltári Közlemények, 64. (1993)

Levéltári Közlemények, 64. (1993) 1–2. - Balázs Péter: A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. útja Sopron vármegye 1935. évi kezdeményezésétől az 1947. évi kihirdetésig / 39–75. o.

A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. tc. 69 siker követheti. Először a budapesti érseki helynökségen ült le augusztus 13-án megbeszé­lésre Galla Ferenc és Bánk József hittudományi kari professzorokkal, a vikariátus megbí­zottjával és Beresztóczy Miklóssal, a VKM katolikus ügyosztályának vezetőjével. Jánossy — Beresztóczy feljegyzése szerint — nagy jóindulattal ismertette a rendelettervezetet, és a jelen lévő egyházi személyek aggályait azzal honorálta, hogy felkérte őket: a tervezetet Serédi Jusztinián állásfoglalásával együtt küldjék meg véleményezésre Grősz József kalocsai érseknek, aki a hercegprímási szék üresedése idején a magyar katolikus egyház feje volt. Jánossy Dénes 1945. augusztus 15-én kelt levelében Nagydiósi Géza min. titkárnak szá­molt be az értekezletről. Eszerint az evangélikus és református egyház nem emelt kifogást a tervezet ellen. Az augusztus 13-i megbeszélés alapján úgy látta, hogy a katolikus egyház részéről sem lesz akadálya a megegyezésnek.42 Grősz József 1907/1945. sz. alatt 1945. ok­tóber 2-án válaszolt a miniszternek, és 10 gépelt oldal terjedelemben tett észrevételeket ,,a kétségtelen jószándékkal, de mireánk sérelmesen megszövegezett tervezetre". A lényeg: magáévá tette Serédi Jusztinián álláspontját, és véleményezését megküldte a már kinevezett, de hivatalába még nem lépett új hercegprímásnak, Mindszenty Józsefnek is. Jánossy Dénes a Levéltári Szaktanács 1945. november 7-i ülésén tehát arról számolha­tott be, hogy a katolikus egyházi hatóságok nem hajlandók belemenni abba, hogy levéltáraik állami felügyelet alá helyeztessenek. Méltányolva aggályaikat, olyan megoldáson fáradozik, amely az egyház részéről is elfogadható lesz. Tekintettel arra, hogy a hiteleshelyi levéltárak­nak már azelőtt is volt felügyelőjük, mégpedig a felügyeletet egyházi személy (Kollányi Ferenc) látta el, hasonlóan lehetne megoldani a felügyeletet az egyházi levéltáraknál is egy­házi személyek bevonásával. A felügyeletre például a Tanács jelölne három személyt, ezek közül választhatna a hercegprímás, és az ő kiválasztottját nevezné ki felügyelőnek a vallás-és közoktatásügyi miniszter.43 Jánossy Dénes akkor még nem tudta, hogy néhány nappal korábban, október 31-én Mindszenty József hercegprímás bizalmas hangvételű levelet írt Teleki Géza vallás- és köz­oktatásügyi miniszternek: ,,Kedves Barátom! Az egyházi levéltárak annyira az egyház bel­ügyéhez tartoznak, hogy azokra nézve semmiféle állami felügyeleti és rendelkezési jogot el nem fogadhatunk. Kérlek tehát, hogy a rendelettervezetnél az egyház óhajait érvényesíteni kegyes legy." A miniszter válasza és intézkedése nem is késlekedett. „Hercegprímás Úr! Kedves Barátom! 3340/1945. sz. alatt október hó 31-én kelt nagybecsű leveledre tisztelettel értesítelek, hogy a levéltárügy országos rendezése során az egyházi levéltárak ügyében mindenkor az egyházi főhatósággal egyetértésben kívánok eljárni. Ilyen értelemben adtam rövid úton utasítást az Országos Levéltár főigazgatójának és a Kultuszminisztérium tudomá­nyos ügyosztályának." Ez nagyon is egyértelmű állásfoglalás volt, ami véget vetett Jánossy Dénes további kompromisszumos elképzeléseinek. A miniszteri utasítás vételét követően Jánossy Dénes személyes megbeszélést is folytatott a hercegprímással, és ennek alapján 1945. december 20-án megküldte neki az intenciói szerint átdolgozott szövegrészek új meg­fogalmazását, így a hiteleshelyi levéltárak ügyvitelét már nem a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete szabályozza, hanem maguk készítik el szabályzatukat, és a miniszter azt csak jóváhagyja, továbbá elmaradt a levéltárával kapcsolatos kötelezettségét nem teljesítő káptalannal vagy konventtel szemben a vallás- és közoktatásügyi miniszter részére — az 1929. évi XI. tc. 31. §-ában — biztosított intézkedési jog kimondása. Ugyanezen intézkedési jog kimondása elmaradt az egyházi levéltáraknál is, és a bevett és törvényesen elismert egy­házak, illetőleg vallásfelekezetek, mint különleges elbírálás alá eső köztestületek, levéltá­raiknak fennmaradásáról és a bennük való kutatás lehetővé tételéről saját hatáskörükben gondoskodhattak. E levéltárfenntartók levéltári ügyviteli szabályzatukat szintén saját hatás­körükben állapíthatták meg és azt a miniszternek csak bemutatták. Ugyancsak kivétetett a 42 MOL, VKM 1945—1951, Egyetemi főosztály iratai (a továbbiakban: XIX—I—1—h.), 11.856/1945. Evn. p. 43 MOL, K 726., 728./1945. és MOL, XIX—I—1—h, 15.003/1946.

Next