Egyetemes Magyar Encyclopaedia 2. Aka-Amerika (Pest, 1860)
A - Alma
éji pihenésre telepedtek le. Az oroszok e napon holtakban 1762, sebesültekben 2720, öszszesen 4482 embert (tehát összes erejök 14 részét), ezek közt 45 holt és 100 sebesült tisztet vesztettek; a francziák holtakban 256, sebesültekben 1087, az angolok holtakban 363, sebesültekben 1612, tehát a szövetségesek öszszesen 3326 embert (összes erejök kb. részét) vesztették vala, a törökök tevőleges részt nem vettek a küzdelemben. A csata utáni éjjel Saint Arnaud ezt írá a császárnak: „Felséged ágyúi megszólaltak, tökéletes győzelmet nyertünk. Sire nagyszerű napot jegyezhetünk fel Francziaország hadi emlékkönyvébe és felséged uj diadalt csatolhat azon nevekhez, mik a franczia hadsereg zászlóját ékesítik!“ (V. ö. „L' expedition en Crimée par M. le baron . de Bazancourt. Paris 1856“; német fordításban megjelent Hartlebennél Pesten 1856.; azután Meynert „Die Jeztzeit“ Bécs 1855-ki évfolyam 757. lap, és az orosz „Invalide“ 1854-ki évfolyamának October havi számait.) (F. M.) Alma. Ki nem ismerné az almát, mely oly sokoldalú hasznavehetősége miatt, a mérsékelt éghajlatú gyümölcsök közt az első helyet foglalja el?S nem is ok nélkül fordul elő alszent hagyományok első lapjain az alma felemlítése,hanem kétségkívül azért mivel az alma a világ kezdete óta nemünk eredeti és kedvelt tápszerei közé tartozott. Nincs gyümölcs, melyhez oly nevezetes történelmi fordulatok emléke kötve volna, mint az alma: a paradicsomi alma a sz. bibliában, Páris almája a mythologiában, és Tell Vilmos fiának fején a történetben. A világ kincseinek meghódítása, tápszereink mostani változékonysága és bősége nem szorította ki az almát eredeti becséből. A természet nyilatkozik mai nap is az alma javára a gyermek romlatlan ösztönében , szintúgy mint hajdan; a gyermek most is elejti a cochinchina czombot, ha almát nyújtanak neki. Jelenkorunk, mely a természet-ország tárgyainak vizsgálatában nem csak felületeket tekinti, élve a bonczkés segítségével , hanem a vegyészet titkait, és érzékeink mesterséges felfegyverkezését is igénybe veszi, könnyen indokolhatja az alma közösen elismert becsét; sőt a mi több, a haladó természeti tudományok rugonyai és világítása alatt mindinkább növekszemi látjuk az alma értékét, fajai minél nagyobb elszaporodásával. Nem csak egészséges és kedvelt tápszer az többé nemünknek, hanem szintén gyógyhatási rangra emelkedett fel azóta , mióta állati eredetű tápszereink sokasága, és az idegen éghajlatok összes terményei, a terjedő cultúra árnyoldala kép, a vagyonosság asztalait terheltelik, és a szegénység teleltetése majdnem kizárólag a burgonyára szorítkozik. Ha pedig az ég kedveltebb fia a mérsékeltebb égöv alatt a szőlőtő áldásainak méltán örül, nem fogadhatja csekélyebb égi áldáskép a zordonabb tartományok lakója az almafát, mely ötét nem csak egészséges tápszerrel látja el, hanem erősítő és kedvderítő itallal is megtölti poharát. Ezen előzmények után könnyen kitetszik, hogy az alma,a szőlő után, valamennyi gyümölcsök közt teljes joggal az első rangot tölti be, és hogy ezen rangja biztosítékát örökké fel is fogja tartani, részint természetes tartóssága,részint alkatrészei szerencsés vegyületének jogán. Minden mesterkélés nélkül, csak a practicus tudományok elveinek egyszerű alkalmazása mellett, eláll az alma változványainak nagyobb része újig, sőt több köztök tovább is. Ezen a természetéhez kötött előnyénél fogva bízunk benne üde állapotában valami oly megbecsülhetetlen értékű gyümölcsöt melyet semmi más tápszerünk nem pótolhat, és mely kiváló tulajdonánál fogva az alma még a szőlő fölé is emelkedik. Téli gyümölcsnek csak az almát szánta a természet, s ámbár utóbbi időben a pomologok szorgalmának több telelő körtét is köszönhetünk, azért még sem féltjük az alma elsőbbségét e nemben még a jövendőben sem, minthogy annak súlypontja nem annyira tartósságában mint alkatrészei vegyületében rejlik. Megengedjük ugyan, hogy több kopott fogú mnghes az olvadó d’ Argenson (Colmar Preul, Diel.) körtének vízkeresztkori elköltésekor több érvet fog érezni, mintha almát eszik, melyet nem igen bírt megrágni; de az alkatrészek diaeteticus, sőt több ízben gyógyhatási eredményeit hiában keresnek az olvadó téli körtében , s ha ínyünk csiklandását nem annyira, mint a magasabb értékű hatványokat keressük inkább a téli gyümölcs eledelben , akár örökre biztosítva áll a téli alma elsőbbsége valamennyi gyümölcs felett. De kérdezhetnék talán, hogy miben állnak tulajdonkép a téli almának magasabb értékű hatványai ? s akkor igen könnyű a felelet, melyet az alma vegyészi alkatrészeinek vizsgálata nyújt. Különbözik ugyan, az alma majdnem számtalan változványaiban, ezen alkatrészek egymáshozi aránya, de annyira mégis összevág majdnem mindnyájának vegyészi minősége, a mennyire tetemes mennyiségű borkő-, alma- és czitromsavanyt tart. Már aki pedig ezen növényi savanyoknak prophylacticus- Sőt gyógyhatását ismeri, melyet leginkább téli időben emésztési szerveinkre gyakorolnak, az könnyen át fogja látni, hogy a téli almában nem annyira nélkülözhető csemegét, mintsem az egészség fentartására nélkülözhetlen élelmi czikket bírunk. Csemege és egyszerű egészséges tápszer volt az alma csak Ősapáinknak, kik a természet egyszerű ösvényén egyszerűen folytatok életöket; ámde mióta a cultura tekervényes útjain gondterhelve folytatjuk életünket, s az emberiség egyik része egyoldalú küzdelmekben az iróasztal mellett, vagy az ipar bűzös műhelyeiben végig küzdi életét; mióta nemünknek egy részét a különféle húskeverékű tápszerek felesleges légénytartalma, és az élelem