Egyetemes Magyar Encyclopaedia 3. Amerikai alkotmányok-Asa (Pest, 1861)
A - Aranyhegy - Aranyi (Nagy- és Kis-) - Arany-Idka - Arany János
723 ARANYHEGY.----ARANY JÁNOS. 724 szól egy toll elegendő elfogására, mert azt halnak tekintvén, elnyeli és igy horogra kerül. Aranyhegy, dohánykertész-telep volt Torontál vármegyében, Szanád falu határán, s 15 házban 112 magyar lakost táplált ; de Áldásy Ignácznak, Szanád birtokosának halála után e telep is elpusztult; az 1834. épült csinos kápolnája 1849. kiraboltatván, felgyújtatott ,és szétromboltatott. Birt. Bezerédy és Polinberger. Aranyi (Nagy- és Kis-), puszta Nógrád vármegyében; azelőtt helység s többek birtoka, igy 1571. évben nemes Szerdákéig István, szükségtől kényszerítve, egyebek közt itteni részbirtokát is eladja örök időre Herényi Boldizsárnak 138 magyar forint és 50 dénáron a pozsonyi káptalan előtt. Most 101 kath. lakja s Karancskeszi fiókja. Régi neve : Nagy-Aran. (V. ö. Pozsonyi káptalani levélt. Protok. 1767. 1.) (K.... N....r.) Arany-Idka, tót falu, Abauj vármegyében, Szepesmegye széléhez közel, Kassához 3 mérföldnyire, az Ida patak mellett : 638 kath., 11 evang. lakossal, kath.anyatemplommal. Szántóföldje kevés és sovány, de annyival nagyobb kincs fekszik arany- és ezüst-bányáiban. Hogy itt régenten is űzték a bányászatot, azt mutatják az elhagyott bányaüregek. A mi időnkben csak 1807-ik évi jul. 1-jén kezdett a kincstár újólag nemes érczet kerestetni s meglepő sikerrel, így 1815-ben 16 márka, 10 lat, 3% nehezék finom arany, 446 márka, 4 lat ezüst, 1180 mázsa piskolcz, 340 mázsa piskolezérez volt a bányanyereség, s ezen gazdag jutalom az újabban behozott amalgamatio által még folyton növekedik. A bányászati rendes személyzet 100 tagból áll. Birt. a kincstár. Arany János, jelenkorunk első magyar költője. 1817. mártius első napjaiban született Nagy-Szalontán, Bihar vármegyében, hol atyja egy, I. Rákóczy György fejedelem által nemesitett család elszegényedett ivadéka, kevés földdel s egy kis házzal biró földmivelő volt. Szülei, György és Megyeri Sára, már mindketten öregek, mikor János született, s ő egyetlen fiuk lévén, a mennyiben legidősb leányok már régóta férjnél volt,többi számos gyermekeik pedig mind előtte elhaltak, e fiú egyetlen reményök és vigaszuk, s szeretetök főtárgya lett; azért őt mindig maguk körül járták, s vallásosak levéli, e hajlamot korán benne is kifejtették. Bogárhátú kis viskósok templom volt, hol a gyenge gyermek füle soha trágár szót nem hallott, nem lévén abban cseléd, vagy más lakó, mint az öreg szülők és fiók ; ellenben otthonos volt a vallásos ének s a szentirás, melynek vonzóbb részei első tápja lettek a fiú fogékony kedélyének, s ehhez járult még, hogy testvérei nem voltak, s más gyermekekkel is ritkán lett alkalmat játszani. Mindezekből magyarázható azon csendes komolyság, mely a gyermekben és ifjúban észrevehető volt, s a férfiút is jellemzi. E mellett tanulékonysága is korán feltűnt ; a zsoltárokat s a biblia szebb helyeit hallásból rendkivül korán elsajátitotta, s alig három-négy éves korában atyjától, ki értelmes írástudó parasztember volt, hamuba irt hetükön tanult olvasni, úgy hogy mire iskolába adták, hová mód nélkül vágyódott, s ami nem erős testalkotása és szülői féltékenysége miatt csak hatodik évében történt, nem csak tökéletesen olvasott, de már némi kis olvasottsággal is bírt, természetesen oly könyvekben, melyek keze ügyébe kerültek, mint a bibliai történetek s az énekeken kívül a ponyvairodalom termékei. A tanító megpróbálván őt, rögtön, a mint felvitték, elsőnek tette osztályában, mely helyet folyvást meg is tartotta ; a nagyobb osztálybeli tanítók és növendékek, sőt külső emberek is csodájára jártak, s a kis Arany nem egy krajczárt kapott egy vagy más productiója jutalmául, mik közt volt a latin „Pater noster" és „Credo", miket apja, ki deákos ember is volt egy kissé, szavankint magyarázván neki, betanított. Az iskolázás folyvást kitűnő sikerrel haladt a szalontai iskolában, mely úgynevezett„particula" lévén, abban egy rector s öt tanító alatt egész a rhetorikáig s poétikáig fölment ; a mellett minden könyvet, melyhez fért, mohó vágygyal elnyelt, mik közöl Haler- Hármas Istoriája, Gvadányi némely munkái, Erbia s más e korbeli regények, Fortunatuss egyéb régi népies verses históriák mellett Décsy Ozmonographiájára is emlékezik, s a bibliára melynek nem maradt egy része is kétszer-háromszor olvasatlan ; s már a harmadik nyelvtani osztályba jártakor nem volt előtte nagyobb ember a könyvszerzőnél, s különösen versirónál, sőt már ekkor megpróbálta a rímelést, melynek tárgyát iskolai s játszás közbeni apró kalandok képezék. Valahára eljött a költészeti osztály is (1833.), és versei halomra gyűltek, tanítói azokat fűnek-fának mutogatták és egész Szalonta ismerte „kis poétáját", ami nem kis mértékben hizelgett hiúságának. Az akkor virágzásban levő műköltészet azonban még ismeretlen előtte, Debreczenben képzett tanítói Csokonait tűzvén eléje példányul, kit igen szeretett, és Kovács Józsefet, kinek tiszta rímeit korán bámulni tanulta. Különösen emlegeti tanítói közöl Kovács Pált, utóbbi, debreczeni gymnasiumi igazgatót, ki Szalontán conrector, majd rectora volt, kinek társalkodása, útmutatása, tanítása e részben hálára is kötelezte. De a római classikusokat, névszerint Ovidot, Virgilt és Horáczot nem csak örömmel tanulta, hanem az iskolában nem magyarázott darabjaik átérzésére is törekedett magánszorgalommal, sőt a nem tanított prózairókat, Justint, Curtiust, Livius néhány könyvét, Eutropiust, Suetoniust, a skót Buchananus verseit is olvasgatta, s ekkér nem csak a latin nyelvben gyarapodott derekasan, hanem deákul versek is. Most irodalmi látköre az új nemzetek műveire kezdett kiterjedni, még akkor természetesen csak magyar fordításokban : Tassara Tanárky, Miltonrates-