Egyetemes Magyar Encyclopaedia 3. Amerikai alkotmányok-Asa (Pest, 1861)
A - Argentina - Argentini szövetséges köztársaság
865 ARGENTINT SZÖVETSÉGES KÖZTÁRSASÁG. 866 spanyolok a köztársaság nyugati részén egy osztályfelkelőt szétvervén, Felső-Peru tartomány spanyol uralom alá jutott. Saavedra tehát maga vette át a köztársasági hadsereg vezérletét , de még a hadsereg élén működött, megfosztatván köztársaság-elnöki hivatalától, a polgárgyűlés háromtagú kormányt alakított Sarratea elnöklete alatt. Erre a katonaság is beleavatkozott a kormányzás ügyeibe, s új háromszemélyű kormányt alakított Pena, Jonte és Passo nevű férfiakból. 1813-ban az államigazgatás szabályozása és tekintélyének biztosítása végett alkotmányt szervező népgyűlés alakult, mely Posadas Gervázt főparancsnokká nevezte , de ez rövid idő múlva lemondott hivataláról unokaöcscse, Alvear részére, ki azonban igen hamar megbukott. Alveart a főparancsnokságban Rondeau tábornok váltotta fel , de ez katonai zsarnokoskodása által csakhamar gyűlöletessé tevén magát, megbukott, valamint utódja, Balcarce is. Ezután bizottmány igazgatta a közügyeket , melytől az 1816-ban alakult országos képviseleti gyűlés által köztársaságelnökké választott Payredon vette át a kormányt. Payredon, két év múlva árulásról vádoltatván, megszökött, s Ramirez tábornok lépett mint szabadító a kormány élére. A Tukumanban gyülésező népképviselők eleinte az anyaországhozi ragaszkodást színlelték , de 1817-ki július 9-kén kikiáltották az egyesült Rio-de-la-platai tartományok függetlenségét; 1817-ki sept. 3-kán pedig ideiglenes alaptörvényt hirdettek ki az egyesült tartományok számára; az 1819-ik évben alakult államgyűlés pedig az éjszakamerikai alkotmány mintájára készített alkotmányt tett közzé, mely azonban iszonyú zavarokat idézett elő. Mert a köztársaság pártokra szakadt, mi véres belháborukra vezetett, melyeket még inkább szítottak a nagyravágyó tábornokok, kik a szilaj s miveletlen lakosságban kész eszközökre találtak gonosz terveik kivitelére. Ekkér egyik kormány a másikat buktatta meg mindig új vérontással, és pedig oly gyorsan, hogy 1816-tól 1829-ig húsz kormány következett egymásra. Ez átalános zűrzavarból két hatalmasabb párt fejlődött ki, úgymint : az egységeseké (unionisták), mely erélyes központi kormányt törekedett létesíteni, és a szövetségeseké (foederalisták), mely minden egyes tartomány függetlenségének épentartása mellett csupán a közös érdekek és külviszonyok kezelésére akart központi kormányt alakítani. Végre a leghatalmasabb pártfőnökök : Rivadavia Bernardin, Rodriguez Márton, Kruz Ferencz és Garcia Manó, abban állapodtak meg, hogy szövetséges alkotmányt szervezzenek, minden elméleti feszegetés nélkül a tapasztalatra bízván annak kifejlesztését. Ennek következtében Buenos- Ayres, Corrientes, Entre-Rios és Santa-Fé tartományok 1822-ben négyes szövetséget kötöttek ; 1825-ben pedig a külügyek vezetését Buenos Ayresre bízták. 1826-ban Rivadavia elnökké választatván, az igen is ingatag szövetséget szilárdítani s a köztársaságot a fejetlenségtől megóvni törekvék. Ily szellemben az 1826-diki szövetséggyűlés új alkotmányt tett közzé, mely azonban roppant ellenzésre talált a többi tartományokban, ugyannyira, hogy Rivadavia kénytelen volt már 1827-ben lelépni a köztársaság kormányáról. Mindazáltal rövid elnökösködése alatt annyi javításokat tett, s még többeknek alapját vetette meg olyeszélylyel és tapintattal, hogy utódai kénytelenek voltak mindig ismét visszatérni az általa tett, vagy megkezdett és tervezett javításokra. Rivadavia visszavonulását a legziláltabb állapot követte, s a köztársaság, mivel központosító feje nem volt, főnélkülinek neveztetett. A visszautasított 1826-diki alkotmány helyett a következő években magánszövetségek létesültek a négyes szövetség mintájára Buenos-Ayres, Corrientes, Entre-Rios, Santa-Fé, Cordova és San-Juan tartományok között, melyekhez csatlakoztak hallgatásukkal a többi tartományok is , sőt még jelenleg is e szövetségeken alapszik az argentini szövetséges köztársaság államjoga, melynek főelvei : minden egyes tartomány belügyeire nézve tökéletesen független, saját helytartóval, képviselő-testülettel, kormánynyal s kincstárral bír ; a kül- és hadügyek vezetése Buenos Ayres helytartóját és fővezérét illeti ; külhatalmak ellen minden tartomány véd- és dac-szövetségben van ; a közlekedés a szövetség valamennyi tartományaiban szabad ; ha lehetséges, köztanácskozmány tartassák, melynek feladata a köztársaságot e szövetség értelmében biztosítani, a még el nem intézett ügyeket, a folyókont hajózást, a külfölddeli kereskedést, a szövetség tagjainak közügyekrel adózását illetőleg elintézni. Azonban ily közös tanácskozmány még mindekkoráig sem létesült. Rivadavia utódja, Loiez Vincze, alig lépett az elnöki székbe, s már is Dorrego Manó emeltetett az elnök-hivatalra, ki ellen Lavalle, egységpárti tábornok, fellázadván katonáival, őt Navarra mellett megverte, elfogta és főbelövette, mi által az egység- és szövetségpártiak közötti gyűlölség engesztelhetlenné vált. Lavallét alig egypár év múlva Ortiz de la Rosas Manó követte az elnöki hivatalban. Ez a marhatenyésztők sorából emelkedvén ki, ezért a miveit néposztályok rokonszenvére épen nem számíthatván, egészen a marhatenyésztőkre támaszkodott, s ezeknek segítségekkel húsz éven túl iszonyúan zsarnokoskodott. Lelépett ugyan három évi hivatalkodása után az elnöki székről, de csak azért, hogy kedvező alkalommal korlátlanul uralkodhassék. Mert a szövetséges tartományok ügyei a Rosas intésétől függő marhatenyésztők és független indus törzsek folytonos támadásai által a legzavartabb állapotra jutván, s minden személy- és vagyonbiztosság megszűnvén, 1835. korlátlan parancsnokká válasz 55 Magy. Encyclopaedia, 111.