Egyetemes Magyar Encyclopaedia 6. Bél-Cockerill (Pest, 1868)
B - Belgrád
BELGRÁD vezett erősségbe vezetett, szerencsésen megvédte a janicsárok ellen, s a várnagyok támogatására még több csapat fegyverest az erősségbe vetett, de a külsőváros része a törökök kezében maradt. Hajnalban megújult a tusa, kivált a hátsó kapu és ennek hídja körül. Egy ozmán feljutott a vár legmagasabb tornyára, melyen a magyar zászló lobogott, s merész karral török czimert vitt fel magával. A látvány zsibbasztólag hatott a legbátrabbakra is, egy perczig talán Hunyady szintén lemondott a reményről, de ekkor az őrségbeliek egyike, Dugovics Titusnak hívták a dicsőt, utoléri a törököt, megvív vele, s erőt máskép nem vehetvén rajta, körülkarolja, s magával rántja a mélységbe. A Jézus név új erővel harsog fel az erősségbe, új erővel harsog le onnan, Hunyady parancsai megértetnek, végrehajtatnak ismét. — Azon egy pillanatban, mintha egyetlen egy kézből indulnának ki, kénkőbe mártott égő rőzsék hullanak az erősségből azokra, kik a várhídra törnek, a városból azokra, kik az árkokban gyülekeztek, hogy társaik után a külső falak közé nyomuljanak. Az ozmánok vad rendetlenségben hátrálnak, és iszonyú mészárlás után, mert a keresztesek fegyverei azokat is leöldösték, kiket a híd körül megkíméltek az égő rőzsék, julius 22-én vár és város meg voltak mentve. (1. Szalay László Magyarország. 1.). A várból nemsokára Hunyady János szoros tilalma és éber felvigyázata daczára történt kirohanás, könnyen vészthozó lehetett vala a várra nézve, ha Hunyady János a válság perczében ott nem terem és az űzőbe vetteket fel nem fogja, s végcsapást mér az ozmánokra. Mohamed futásnak indul, vele és utána seregének kuszáit rendel, melyeket Sofiánál csak azáltal bírt megállítani, hogy a futamodókat, kik Konstantinápolyig terjesztették volna a rémülést, garmadára ölette. Megveretését Nándor-Fehérvár körül negyvenezer török halott hirdette, köztük Karadzsa és Hasszán nagynevű vezérei, és hirdette a tábor összes felszerelése, és háromszáz török ágyú a magyarok kezében. A nagy férfin és dicső barátja, Nándor-Fehérvárnál a hazát is megmentették a végveszélytől, mert ha az erősség és védői Mohamedet meg nem akasztják, az áruló, vagy az önzés salakjában fetrengő nagyok egy dandárt sem visznek ellene, és háborítlanul Budáig hagyják menni, mely a király elillanása után, őrség nélkül nyitva állott mindenkinek. A keresztény világ szabadabban fellélegzett, midőn Hunyady és Kapisztrán diadaláról értesült, de rövid napok múlva gyászhír érkezett II.Fehérvárról, a keleti pestis, melyet Mohamed serege magával hozott, a nagy hős Hunyadyt is elvitte áldozatul. De e gyászos esemény nem volt elég, — az ármány és gonoszság még több áldozatot követelt. — Hunyady János halála után nemsokára Belgrádon történt, sz. Márton napján, miszerint Hunyady László a királylyal oda érkezett, Czilley Ulrikot cselszövényeiért és egy Brankovicshoz irt levele miatt, számadásra szállítván fel, az erre keletkezett vita közben Hunyady barátai Czilleyt összevagdalták, minek oly szomorú következménye lett. Ez időtől Nándor-Fehérvár magyar kézben maradt, míg II. Ulászló gyáva és II. Lajos király gyenge kormánya és az ország nagyjai többségének önzése, nagyravágyása, telhetetlen kincsvágya, annyira kimerítették az ország véderejét, miszerint II. Szolimán követet küldött II. Lajos királyhoz, hadat üzenni, ha vonakodnék évenkinti adót fizetni; — a török követ elfogatott, s Szolimán Péri basát küldte II.Fehérvár ellen. Budán ugyan április 24-én országtanács tartatott a vár védelme ügyében, de midőn Héderváry Ferencz és Török Bálint Belgrád parancsnokai visszatértek, a törökök már körüülkeríték a várt. Péri basa már négy hónapig vívta a várt, midőn július 31-én Szolimán megérkezett ; a hétszáz főre menő őrség, mind a mellett hogy lőszerekkel és eleséggel gyéren volt ellátva, úgy a külváros harczias lakosai, az ostromot mindannyiszor visszaverték; a várfalak jó karban voltak; Solimán augustus 2-án ostromot parancsolt; hétszáz török maradt az árkokban; ezalatt két szerb szökevény tudósította a zultánt a vár gyönge oldalairól. Augustus 8-án a város három részről ostromoltatott; a szerb lakosok a várba menekültek, hová Móré Mihály közbenvetésére befogadtattak; az őrség négyszázra olvadt; és végre Móré Mihály a szerbekkel szövetkezve, augustus 29-én átadták a várat. — Szolimán Oláh Balázst és Both Jánost, kik a várat védelmezték levágatta, a szerbeket jutalmul Konstantinápolyba küldötte. — Ekkor nyerte Nándor-Fehérvár a Belgrád nevet. Ez idő óta Nándor-Fehérvár bár később, rövid időre ismételve bevétetett, megszűnt a magyar állam védbástyája lenni; ugyanis 1688-ban Maximilian Emanuel, bajor választó fejedelem vezérlete alatt bevétetett, és a helyőrség lakosaival együtt, Ibrahim basa és 1000 török kivételével, lekonczoltatott, — de 1690-ben Aspermont védelme alatt, rövid ostrom után (alkalmasint árulás következtében) ismét török kézre került. 1717. Eugen herczeg, miután a törököt megverte és Temesvárt bevette, magát Belgrádot tűzte ki czéljául, és azt julius-hóban megszállotta, — 30.000 török védte a várat, és a nagyvezér 150.000 emberrel jött az ostrom felmentésére, — úgy hogy a keresztény hadat két tűz közé szorította, két hétig volt Eugen seregével e válságos helyzetben ; akkor érkezett Vékony János, török szolgálatban lévő kurucz, kit a nagyvezér levéllel küldött a várba, hogy Musztafa basát szándékairól értesítse. Vékony e levelet egyenesen Pálfyhoz vitte, melyben a nagyvezér azt szente a belgrádi basának, miszerint augustus 17-én meg fogja támadni a keresztény tábort, Pálfy Eugennel közölvén e hírt, meghagyták Vékonynak, hogy a levelet vigye oda, hová küldték, de hogy a várbeliek válaszával térjen vissza