Egyetemes Magyar Encyclopaedia 6. Bél-Cockerill (Pest, 1868)

B - Belgrád

BELGRÁD­ vezett erősségbe vezetett, szerencsésen megvédte a janicsárok ellen, s a várnagyok támogatására még több csapat fegyverest az erősségbe vetett, de a külsőváros része a törökök kezében ma­radt. Hajnalban megújult a tusa, kivált a hátsó kapu és ennek hídja körül. Egy ozmán feljutott a vár legmagasabb tornyára, melyen a magyar zászló lobogott, s merész karral török czimert vitt fel magával. A látvány zsibbasztólag hatott a legbátrabbakra is, egy perczig talán Hunyady szintén lemondott a reményről, de ekkor az őr­ségbeliek egyike, Dugovics Titusnak hívták a dicsőt, utoléri a törököt, megvív vele, s erőt máskép nem vehetvén rajta, körülkarolja, s magával rántja a mélységbe. A Jézus név új erővel harsog fel az erősségbe, új erővel harsog le onnan, Hunyady parancsai megértetnek, vég­rehajtatnak ismét. — Azon egy pillanatban, mintha egyetlen egy kézből indulnának ki, kén­kőbe mártott égő rőzsék hullanak az erősségből azokra, kik a várhídra törnek, a városból azokra, kik az árkokban gyülekeztek, hogy tár­saik után a külső falak közé nyomuljanak. Az ozmánok vad rendetlenségben hátrálnak, és iszonyú mészárlás után, mert a keresztesek fegy­verei azokat is leöldösték, kiket a híd körül megkíméltek az égő rőzsék, julius 22-én vár és város meg voltak mentve. (1. Szalay László Ma­gyarország. 1.). A várból nemsokára Hunyady János szoros tilalma és éber felvigyázata da­czára történt kirohanás, könnyen vészthozó le­hetett vala a várra nézve, ha Hunyady János a válság perczében ott nem terem és az űzőbe vetteket fel nem fogja, s végcsapást mér az oz­mánokra. Mohamed futásnak indul, vele és utána seregének kuszáit rendel, melyeket Sofiánál csak azáltal bírt megállítani, hogy a futamodókat, kik Konstantinápolyig terjesztették volna a ré­mülést, garmadára ölette. Megveretését Nán­­dor-Fehérvár körül negyvenezer török halott hir­dette, köztük Karadzsa és Hasszán nagynevű vezérei, és hirdette a tábor összes felszerelése, és háromszáz török ágyú a magyarok kezében. A nagy férfin és dicső barátja, Nándor-Fehér­­várnál a hazát is megmentették a végveszélytől, mert ha az erősség és védői Mohamedet meg nem akasztják, az áruló, vagy az önzés salakjá­ban fetrengő nagyok egy dandárt sem visznek ellene, és háborítlanul Budáig hagyják menni, mely a király elillanása után, őrség nélkül nyitva állott mindenkinek. A keresztény világ szabadabban fellélegzett, midőn Hunyady és Kapisztrán diadaláról értesült, de rövid napok múlva gyászhír érkezett II.­Fehérvárról, a keleti pestis, melyet Mohamed serege magával hozott, a nagy hős Hunyadyt is elvitte áldozatul. De e gyászos esemény nem volt elég, — az ármány és gonoszság még több áldozatot követelt. — Hunyady János halála után nemsokára Bel­­grádon történt, sz. Márton napján, miszerint Hu­nyady László a királylyal oda érkezett, Czilley Ulrikot cselszövényeiért és egy Brankovicshoz irt levele miatt, számadásra szállítván fel, az erre keletkezett vita közben Hunyady barátai Czilleyt összevagdalták, minek oly szomorú kö­vetkezménye lett. Ez időtől Nándor-Fehérvár magyar kézben maradt, míg II. Ulászló gyáva és II. Lajos ki­rály gyenge kormánya és az ország nagyjai többségének önzése, nagyravágyása, telhetetlen kincsvágya, annyira kimerítették az ország véd­­erejét, miszerint II. Szolimán követet küldött II. Lajos királyhoz, hadat üzenni, ha vonakodnék évenkinti adót fizetni; — a török követ elfoga­tott, s Szolimán Péri basát küldte II.­Fehérvár ellen. Budán ugyan április 24-én országtanács tartatott a vár védelme ügyében, de midőn Hé­­derváry Ferencz és Török Bálint Belgrád pa­rancsnokai visszatértek, a törökök már körüül­­keríték a várt. Péri basa már négy hónapig vívta a várt, midőn július 31-én Szolimán meg­érkezett ; a hétszáz főre menő őrség, mind a mellett hogy lőszerekkel és eleséggel gyéren volt ellátva, úgy a külváros harczias lakosai, az ostromot mindannyiszor visszaverték; a várfa­lak jó karban voltak; Solimán augustus 2-án ostromot parancsolt; hétszáz török maradt az árkokban; ezalatt két szerb szökevény tudósí­totta a zultánt a vár gyönge oldalairól. Augus­tus 8-án a város három részről ostromoltatott; a szerb lakosok a várba menekültek, hová Móré Mihály közbenvetésére befogadtattak; az őrség négyszázra olvadt; és végre Móré Mihály a szer­­bekkel szövetkezve, augustus 29-én átadták a várat. — Szolimán Oláh Balázst és Both Jánost, kik a várat védelmezték levágatta, a szerbeket jutalmul Konstantinápolyba küldötte. — Ekkor nyerte Nándor-Fehérvár a Belgrád nevet. Ez idő óta Nándor-Fehérvár bár később, rövid időre is­mételve bevétetett, megszűnt a magyar állam védbástyája lenni; ugyanis 1688-ban Maximi­­lian­ Emanuel, bajor választó fejedelem vezérlete alatt bevétetett, és a helyőrség lakosaival együtt, Ibrahim basa és 1000 török kivételével, lekon­­czoltatott, — de 1690-ben Aspermont védelme alatt, rövid ostrom után (alkalmasint árulás kö­vetkeztében) ismét török kézre került. 1717. Eugen herczeg, miután a törököt megverte és Temesvárt bevette, magát Belgrádot tűzte ki czéljául, és azt julius-hóban megszállotta, — 30.000 török védte a várat, és a nagy­vezér 150.000 emberrel jött az ostrom felmentésére, — úgy hogy a keresztény hadat két tűz közé szorította, két hétig volt Eugen seregével e vál­ságos helyzetben ; akkor érkezett Vékony János, török szolgálatban lévő kurucz, kit a nagyvezér levéllel küldött a várba, hogy Musztafa basát szándékairól értesítse. Vékony e levelet egye­nesen Pálfyhoz vitte, melyben a nagy­vezér azt szente a belgrádi basának, miszerint augustus 17-én meg fogja támadni a keresztény tábort, Pálfy Eugennel közölvén e hírt, meghagyták Vékonynak, hogy a levelet vigye oda, hová küld­ték, de hogy a várbeliek válaszával térjen vissza

Next