Egyetemes Magyar Encyclopaedia 6. Bél-Cockerill (Pest, 1868)
C - Cimabue János - Cimberek vagy Kimberek - Cimon - Cinalva - Cinchona - Cincinattus L. Quintus vagy Quinctius
765 CIMABUE JÁNOS. — CINCINNATUS L. QUINTUS. karmat adott, Lászlót a király előtt gyanúba hozni s elhitetni vele, hogy élete és koronája után tör. A félénk király Cilleyre bizta, hogy őt s veszélyes ellenétől megmentse. Ez örömmel vállalkozott a gonosz terv végrehajtására. — De László mindenről értesült. November 11-én magához kéreté Ulrikot s keserű szemrehányásokat tett neki incselkedéseiért; vádjait elfogott levelei által igazolá. Ulrik erre kardot rántott s László fejére csapást mért, ki azt szerencsésen kikerülte s csak csekély sebet vett. E zajra besietvén Hunyady barátai, Ulrikra rohantak és őt — bár szüntelen pánczéling volt testén — leszúrták. Ulrik gróffal kihalt a Cilleyek nemzetsége, melyneki tagjai hazánk közügyeire egy évszázadon át következetesen kárhozatos hatást gyakoroltak. (Katona: „Hist. Critica.“ XII. s XIII. Szalay L. „Magy. Tört.“ II. s III. Horváth M. „Magy. Tört.“ H. kötetei.) F. V. Cimabue János, híres olasz festész. Született Firenzében, 1240-ben. A Maria Novellában dolgozó görög festőktől tanult. Hírét az assisi szent Ferencz felső templomában készített freskók alapították meg,melyre oly féltékeny volt, hogy bármi jeles művét, kis hiba miatt is kész volt elrontani. Meghalt 1300-ban. Műhelyét méltó tanítványának, Giotto-nak hagyta, ki az általa megkezdett irányt tökélyre vitte, s így C. korszakot alapított a festészetben. Ő ugyanis a byzanti merev modorba elevenséget, természetességet öntött. Szent képei a láttávolt nélkülözik ugyan, s ridegek is, hanem a két művészet jövendő tökélye már dereng bennök ; az arczkifejezés nemes, a csoportozás, fodoresés természetes. Legtöbb képét a firenzei művészeti akadémiában láthatni. I. Cimberek vagy Kimberek, összeköttetésben a teutonokkal, a Német-tenger felöl Germánián vonultak át; mint a rómaiak legfélemletesb ellenségei. 113-ban Kr. e. Illyricumban jelentek meg, s Norejánál, a mai Stájerországban, Caejus Papirius Carbo consult megverték. Innen Galliába vonultak ; a rómaiakat több ízben megverték, különösen pedig 105-ben, közel a Rhónehoz, két consuláris sereget egészen tönkre tettek. Galliából Hispániába mentek, honnan állítólag a celtiberek által 102-ben visszavezetve, ismét Galliába vonultak. A cimberek elváltak a teutonoktól azon szándékkal, hogy velök Itáliában ismét egyesülnek. De midőn a cimberek 101-ben Bojorix vezérekkel az Etschnél megjelentek, a teutonokat Aquae Sextiaenél (Aix a Provenceban) Marius már megverte volt, s a raudi mezőkön, némelyek szerint Veronánál, mások szerint Vercellinél 101-ben augusztusban a teutonokat teljesen megsemmisítette. A csatában állítólag 140,000 eimber esett el, a foglyok számát 60,000-re teszik. Utóbbi időkben ismét fölmerült nevek Germánia szélső ésszaki részében, a tőlük Chersonesus cimbrieának, a mai Jütland éjszaki csúcsán. Cimon, Miltiades fia, Athén leghíresebb hadvezéreinek egyike. Atyja tetemes pénzbírá Iságban marasztatott el, de mielőtt ezt lefizette volna, meghalt; azért fiát, Cimont, fogságba vetették, az attikai törvények szerint, melyből nem oly hamar szabadult volna ki, ha a dúsgazdag Callias le nem fizeti helyette a pénzbírságot, akinek azután Cimon ritka szépségű nővérét, Elpinikát, adta nőül. 470-ben 300 hajóval indult Cyprusba a persák ellen, kiket nem csak a tengeren vert meg, 100 hajót vevén el tőlük, hanem ugyanazon nap szárazföldön is Eurymedon folytjánál, Pamphyliában. Noha mások állítják, hogy ez 469-ben történt. E fényes győzelem daczára az irigység, vetélkedés s féltékenység, főleg pedig az, hogy a nagyratörő, de a nép kegyében álló Perikles terveit ellenezte, kieszközölték, hogy Cimon száműzetett. De nem sokára magának Periklesnek indítványára visszahívták s ismét hadvezérnek választották a persák ellen, 450-ben Kr. e. Ekkor elragadta a persáktól Cyprust, feldúlta hajóikat s békekötésre kényszerítette őket. De már 449-ben Kr. e. meghalt. Életrajzát megírta Plutarch terjedelmesebben, és Cornelius Nepos rövidebben. Amaz görögül n emez latinul. Tif. Cinalva, mexikói államok egyike, mely 1821-ig a sonorai kormányzóságnak (intendantura) egy részét képezi, 1590 óta van gyarmatosítva. Sonora, Chihuahna, Xalisco s az Austral Óceán közt fekszik, 2041 □ mértföld nagyságú, Fuerte és Culiacan által öntöztetik ; nagy legelői vannak, szép erdőségei, ezüst- s vasbányái és sóforrásai. A népesség 100,000 főre rúg. Van 5 városa, 92 helysége, 30 egyházi javadalma. (plébánia.) A tartomány azelőtt a sonorai intendanturához tartozott és Duranga kerülethez számíttatott. Culiacan a főváros neve: Cinchona, Kínafa. A kínakérget szolgáltató fák a buzérfélék (Rubiaceae) nagy családjába tartoznak ; négyporodás virágaik magkupácsot hagynak hátra, mely számos szárnyalt magvakat tartalmaz. Egyedüli hazájuk Dél-Amerika az Andesek hosszában, s mindazon kísérletek, melyek a kínafa ültetésével Algierban és Jáva szigetén történtek, kevés sikerrel voltak. —■ C. Calisaya adja a legjobb kérget, azaz olyat, mely legtöbb chinint tartalmaz. Ezen magas fa tompa hegyű, lándzsás, örökzöld leveleivel, melyek alúl finoman szőrösek, s számos, apró, illatos, álernyőket képező fehér bokrétáival igen szép látványt nyújt. Bolivia és Peruban honos. — C. Condamica: Lándzsás levelei kihegyzettek, egészen simák, fényesek. A virágok csövei pelyhesek. Magkupacsai hosszasan tojásdadok, Loxa tartományban találtatik. 11—r. Cincinnatus L. Quintus vagy Quinctius, a római becsületesség és takarékosság ritka példánya az V-ik században Kr. e. Távol Rómától falusi magányában élve, saját kezével mívelte földjét, hogy családját eltarthassa. Mindemellett híre eljutott Rómába, s midőn 460-ban Kr. e. Valerius Sabinus consul a volskok elleni