Egyetemes Magyar Encyclopaedia 7. Codrington-Ercylla y Zuniga (Pest, 1869)
C - Csöpppő-fői prépostság - Csörgőncz - Csorich de Monte Creto (Antal, báró) - Csorna - Csornai prépostság
177 CSÖPŐ-FŐI PRÉPOSTSÁG,CSORNAI PRÉPOSTSÁG. 178 tosabbak mint a szervesek, azért könnyen belátható, hogy a csontliszt nagy mennyiségű trágyát képes pótolni, minél fogva a majoroktól távol eső földeken különösen hegyes vidékén kitűnő szolgálatot tesz már azért is, mert kevesebb gaz terem utána. A csontliszt legelőször Kropp által alkalmaztatott 1802-ben Solingenben, de daczára a tapasztalt kitűnő hatásnak, annak további alkalmazása nem terjedt el Németországban, hanem éveken át az angolok vitték el onnan a csontokat; újabb időben azonban, különösen mióta a mesterséges trágyák használata mindinkább elterjed, ez megszűnt, nálunk a czukor gyárakkal összekötött gazdaságok terjesztik el, különösen a mesterséges trágyák s a csontliszt használatát, mi a czukor gyárak nemzetgazdászati fontosságának nem megvetendő része. Újabb időben a csontok felosztását inkább vegytani után, rothadás, hamony lúg által stb. törekednek elérni, s annak hatását gyorsabbá teszik kénsav hozzákeverése által. A vilanysavas mész azonban a növény tápláléknak csak egy részét teszi, s azért oly szántóföld, mely csupán csontliszttel trágyáztatik, utóbb mégis kimerül mit csak azáltal lehet helyrehozni, ha az aratások által a földtől elhordott többi hamurészeket is a földnek visszaadjuk. A csont sokszor mint égetett csont, Spodium használtatik, mert a csontnak (levegő hozzájárulása nélkül való) izzitásánál vagyis száraz lepárlásánál visszamaradó szén és vilanysavas mészkeverék kitűnő likacsosságánál fogva kiválóan alkalmas folyadékok szintelenítésére; ennélfogva különösen czukorgyárakban nagyban használtatik; midőn a likacsok már betömődtek higított sósavvali kezelés és izzítás által tisztítva, újra használható. Csöppőfői prépostság a premontrei rend birtokában, a veszprémi egyházmegye területén létezett. Egyebet nem tudunk felőle. (Pázmány. „Acta Synodus Disec.“ 1629. 1091.) F. V. Csörgöncz. (Crotalus). A mérgeskígyók közé tartozik, melyeket lapos, a nyak felé széles fej, rövid fark, s a felső állkapocsba helyezett hosszas, görbe, mozgékony, csöves fogak, a marczongok jellemzik, melyek különös mirigyek által elválasztott méreggel telvek. A csörgönczök különös ismertető jele a tülökféle kerep, melyet farkán hord és melylyel, noha száraz lomb zörrenéséhez hasonló neszü, jelenlétét elárulja. Egy más jel, melylyel kivitle csak az antillákon honos lándzsás kígyó bír, egy a felső állkapocsban az orrlikak alatt fekvő, tollhártyával bevont és idegekkel dúsan ellátott üreg. A vészes csörgöncz (Crotalus horridus). Feje lapos, széles; nyaka vékony, teste karvastag 5—7' hosszú; szürkebarna, fölül feketebarna fehéren szegélyzett bülényfoltokkal. Tunya, lomha állat, mely egerek, patkányok, mókusok és örlőcsekkel él, ezeket, ha útjába vetődnek marczonaival megharapja, s halálukat, mely nehány percz múlva bekövetkezik megvárván, befalja. Marása nem okoz az embernek rögtöni halált, és ha a megmart tag Magyar Encyclopaedia VII, azonnal, a csekély seb fölött aláköttetik, a "seb felmetszetik, kimosatik és mint a vadászok tenni szokták, reáhintett és fellobbant lőpor által kiégettetik, akkor mitől sem kell tartani. A csörgöncz legnagyobb ellensége a sertés, mert ez nem törődvén marczonaival, fejét szétharapja és a kigyót jó izben felfalja. tír. Cseriek de Monte Creto (Antal, báró) született 1795. Machidinoban, Horvátországban; tizenhárom éves korában mint kadét (hadapród) az ottocháni határőr seregbe lépett és részt vett az 1809, 1813—1815-iki hadjáratokban. 1833- ban őrnagygyá, 1842-ben pedig tábornok őrnagygyá neveztetett ki. 1846. Salzburgba tétetett át várparancsnoknak, és az 1848-iki mozgalmakban tábornok hadnagygyá len. A bécsi lázadásnál a lipótvárosi sereg élén állott, nemsokára a belváros feletti őrséggel bízatott meg. A magyar forradalmi csatákban szintén részt vett, jelesen Kápolnánál és Schemnitznél. 1850-ben hadügyminiszterré neveztetett ki. Csorna, mezőváros Sopron megyében Rábaközben kies róna vidéken, mely erdőkkel s nádasokkal vétetik körül. — Főbirtokos herczeg Eszterházy, s az ottani premontrei kanonokrend prépostsága, 1808-tól díszes rendházzal szép templommal s hiteles levéltárral. 1849. jun. 20. itt ütközet vívatott Kmetty tábornok és a császáriak között, mely alkalommal a császári parancsnok Wyss tábornok elesvén az osztrákok visszavonultak. Csornai prépostság (sz. Mihály főangyalról czimzett) 1180 körül Sopron vmegyében alapittatott a premontei rend részére az osli nemzetségből származó István és Lőrincz grófok által. Ezen nemzetség tagjai az utóbbi századokban sem szűntek meg őseik alapítványa iránt kegyelettel viseltetni és javait ismételve gazdag adományaikkal gyarapították. A prépostság a rendnek 1297-ben tartott nagy káptalani gyűlése által a morvaország zabrdoviczi monostor alá rendeltetett, amely függési viszonyban a XVI-ik század második feléig maradott. Zsigmond király a prépostságot kiváltságokkal tüntette ki és 1393-ban hiteles helylyé tette. A XVI-ik század második felében Sopron vmegyében elhatalmasodván a protestánsok, 1570-ben megtámadták Csornát, a prépostot s rendtagokat elűzték és a birtokokat elfoglalták. Miksa király 1574-ben Galamboki Máté esztergomi kanonoknak adományozta a prépostságot, melyet ezen időtől 1702-ig világi főpapok bírták. Ezen idő alatt a premontrei rend száműzve volt ősi birtokából. A hiteles hely is — bár az 1574 : XXXII. t.-czikk által visszaállíttatott — 1593-ban megszüntette működését. Végre 1702-ben I. Leopold király a csehországi premontrei kerületet fölhatalmazta, hogy a rend magyarországi birtokait tényleges birtokosaiktól visszaváltsa. Ezen fölhatalmazást fölhasználta Schöllingen Ferencz pernekani apát, ki 200,000 forintnyi kölcsönvett összeggel több magyar premontrei prépostságnak, többi