Egyetemes Magyar Encyclopaedia 8. Érczhegység-Görög nyelv (Pest, 1870)
F - Forster - Förster Ernest Joakim
397 FORSTER. — FÖRSTER ERNEST JOAKIM. 398 scriptiones animalium etc. orientalium.“ (A keleti állatok leirása) czimű alattani munkáját Koppenhágában 1775-ben, és „Icones rerum memorabilium, quas in itinere orient, depingi curavit etc.“ (A keleti útközben lefestetett nevezetesebb tárgyak ábrái) czimli dolgozatát ugyanott 1777- ban. (L. Pierer Univ. Lex. 6. k.). Z. F. Forster, több tudós neve: 1. F. János, szül. Augsburgban 1495. Zwickauban a zsidónyelv tanára 1535. Luther ajánlatára Augsburgban Sz.-Móri lelkész s ezen állomásától a Zwinglivel tartókkali viszálkodása miatt megfosztatván 1538 óta tübingai hittanár, honnét, 1541., minthogy az Úrvacsorát Zwingli módjára venni vonakodott, ismét távozni kényszeritetvén az uj vallás behozatala végett Regensburgba és Schleusingenbe hivatott, végre a wittenbergi egyetemen Crucigert követte tanszékén. A XVI. század luther felekezetű hittudósok jelentékenyebbjei közé tartozik, ki Luthert a szentirás fordításában segítette, egy zsidószótárt szerkesztett s az Osiander-féle viszályok lecsillapításán 1554. Naumburgban Melanchton társaságában fáradozott. Leveleiben keserűen panaszkodik a hatóságok ellen, melyek az uj vallás megállapítóit semmibe sem veszik és tekintélyöket nemhogy fentartanák, hanem azt inkább szélűben letapossák. Meghalt 1556. (L. Döllinger Reformation II. köt. 153). 2. Egy másik F. János, ki 1576-ban Aurbachban, Szászországban született s különféle hivatalokat viselt, legutóbb pedig mansfeldi általános superintendens és consistoriumi elnök volt s 1613-ban halt el, többrendü theologiai munkákat hagyott hátra, ú. m. : „Systema problematum theologicorum“, „Gretierus calumniator et nugirendulus“, „tractatus de conciliis“, „thesaurus catecheticus“, „Comment. in Isaiam“, „114 homiliae in Exodum“ stb. 3. F. János Rajnáld, a skót Forester lordok családjából, mely politikai okoknál fogva hazáját elhagyni kényszerülvén Porosz-Lengyelországba telepedett át, szül. 1729-ben Dirschauban Danzig mellett, s mint utazó és természettudós emlékezetes. 1753-ban wassenhubeni prédikátor, inkább mennyiségtannal, bölcsészettel, állam- és népismei tudományokkal s a régi nyelvekkel foglalkozott, s az orosz kormány felhívására elhagyván lelkészi állomását, György fia kíséretében az ázsiai maraton-gyarmat viszonyainak megvizsgálására indult 1765., s annak állapotairól Szent-Péterváron kimerítő jelentést tevén, II. Katalin által egy e gyarmatok számára kidolgozandó törvényjavaslattal bízatott meg. De fáradságáért illő jutalmat nem kapván 1766-ban Londonba távozott, hol hogy megélhessen, útjaiban szerzett gyűjteményeit eladta. Több ajánlott amerikai lelkészi állomásokat el nem fogadván, Warringtonban (Lancashire) tanszéket nyert, melyet azonban rövid idő múlva ismét magánélettel cserélt fel, míg 1772-ben Cook kapitányhoz csatlakozott, kit második világutjában mint természettudós kisért. Három évig tartott utazásának tapasztalatait fia (1. alább) adta ki, minthogy neki föltételül tűzetett ki, ezen utazásról semmit sem írni. Visszaérkezte után az oxfordi egyetem jogtudorává neveztetett ; egyéb jutalmat azonban nem kapott, minthogy fia neve alatt megjelent „Observations made during a voyage round the world“ London 1778. műnek kiadása az említett föltétel kijátszásaként tekintetett. Ennek következtében számostagú családjával nyomorra jutott, sőt adóssági fogságba is került, melyből őt Ferdinand braunschweigi herczeg kiváltván, Halléban a természetrajzot köztetszéssel tanította 1798. dec. 9-dikén bekövetkezett haláláig. 17 nyelvet beszélt, s a növény- és állattanban az újabb vívmányok egyik úttörőjéül tekintetik. Műveiből az említetteken kívül nevezetes: „Liber singularis de bysso antiquorum“ London 1776. és „Zoologia indica“ Halle 1781.4.F. János György, az előbbinek fia 1754 — 1794. — atyjának 11 éves kora óta utazásaiban kísérője, annak vezetése alatt Pétervárott, Londonban és Warringtonban fejezvén be tanulmányait Némethon klassikai irói közé soroltatik. 1778. Kasselben, 1784. Wilnában s 1788 óta Mainzban tanár a forradalmi eszmékért lelkesült, mi végett a poroszok által összes vagyona és iratai elkoboztatván Párisba menekülni kényszerült, hol indiai utazásra készülő tudományos erőfeszítés vetett véget értének. Összes iratait leánya adta ki Lipcsében IX kötetben 1844. D.N. Förster Ernest Joakim , 1800-ba a Saale folyó partján, Münchengasserstädtben született; Jenában és Berlinben a bölcsészet és hittudományokat tanulta ; de később a művészethez lévén hajlama , Münchenbe ment, s ott Cornelius útmutatása mellett képeztetvén, a szoborgyűjtemény (glyptotheca) freskófestéseiben, és az udvarkert ívcsarnokai (Wittelsbachi Otto) jelenetei festéseiben, valamint a királyi építmény szinmázi festményeiben is részt vett; de a gyakorlati művészetet lassanmint a műbírálattal cserélvén fel, mint művészeti író, s mint műtörténelmi munkák kiadója nagy hírre jutott. A „Beiträge zur Kunstgeschichte.“ 1851 — 1860. 5. k. „Vorschule zur Kunstgeschichte“ Leipzig 1862. és más számos műtörténelmi és utazási művein, értekezésein kívül, mint műtörténelem iró különösen nagy érdemeket szerzett magának a német építészet, szobrászat és festészet emlékeinek (Denkmale der deutschen Baukunst, Bildnerei und Malerei. 12 kötet, Leipzig 1853—1868.) kiadása , valamint Avanzónak a paduai sz. György kápolnában általa fölfedeztetett freskófestményeinek megismertetése nyomán. Mint Richter János Pál veje, Richter hátrahagyott irományai és levelezései kiadásában is legtöbbet fáradozott . 1842- től fogva Schorn művészeti lapja segédszerkesztője, ennek halála után pedig Vasaris „Leben der ausgezeichneteten Maler, Bildhauer und Baumeister“ (A legkitűnőbb festők, szobrászok