Egyetemes Magyar Encyclopaedia 10. Joakáz-Lysias (Pest, 1872)
J - Josaphat - JOsaphat - Josephstadt - Josephus Flavius - Jósika család - Jósika Miklós báró
21 JALAPHAT. — JÓSIKA MIKLÓS. 22 miánig vitt világtörténet vázlata Vigilius pápának van ajánlva; a másik mű : »De origine acuque Getarum« a góthok története eredetöktől egész a keleti góthok uralmának megtöréséig Olaszországban. E történet több elveszett forrásműt pótol és mint ilyen a góth történet és népvándorlás eseményei egész sorának egyetlen forrását képezi. Mindkét munka jobb lenyomatait tartalmazzák Muratori »Scriptores rerum italicarum« (1. k. mil. 1723) és Gruter : »Historiae Augustae scriptores« (Hanau, 1611). Fan. Josaphat, Asa Juda királyának fia és utódja; egyike Juda legjobb királyainak, Israel királyával békét kötött, az igazságszolgáltatásra nagy gondot fordított, levitákat és papokat küldött az országba, hogy a népet az Úr törvényére oktassák, elűzte az országból a bálvány istenek szolgáit. Neve általánosan tisztelt volt, az arabok és philistaeusok adót fizettek neki, 25 évig uralkodott. S. F. Josaphat (vagy Isten Ítéletének völgye) Jeruzsálem és az olajfák hegye között fekszik, a hálaadás és dicsőítés völgyének is neveztetik, mert a zsidók itt adtak hálát Istennek Josaphat ellenségeinek megsemmisítéséért. S. F. Josephstadt város és vár Csehországban a gitschini kerületben, 3000 lakossal. Várát 1781—87 építették, s Plesz falut, II. József tiszteletére, Josephstadtnak elnevezték. Nevezetes az erősség, de még ostromolva nem volt. Rendes nyolczszögben épült, alá van aknázva, s futó árkai vízzel tölthetők be. Újabb időkben börtön gyanánt szolgál. 1850 után számos magyar hazafi siülődött itt. Ins. Josephus Flavius, lásd Flavius. Jósika család (branyicskai báró), Erdély legkitűnőbb családjainak egyike, beszármazva oda Temesmegyéből, hol már a zsidóvári uradalom birtokosai voltak. Első, ki a testvérházába telepedett, Jósika István, Báthori Zsigmond fejedelem, nagy befolyású tanácsnoka s kanczellárja volt. Ő nyerte 1595. a bárói rangot s számos egyéb uradalom mellett Branyicskát. Azonban fényes pályája gyászos végetért.Nagyravágyása miatt, mely Zsigmond lemondásával a független erdélyi vajdaságot, mint czért tűzte ki számára, 1598. Szathmárt Rudolf kir. parancsára lefejeztetvén, ingóságai, s ha Gerendet kiveszszük, összes birtokai elkoboztatván, közép sorsból magasra emelkedett családját végenyészetbe dönti, ha fiának Zsigmondinak és unokájának Gábornak (megh. 1668) eszélyes politikai magatartás által az apai javakat lassankint visszaszerezni nem sikerül. Az utóbbi ivadékai Gábor marosszéki királybíró, utóbb (1709) tartom, biztos és István, dévai kapitány által két főágra, u. m. a várfalvira és szurdokira oszlott a család, s I. Leopold kegyelméből a feledésbe ment bárói rangot is viszszanyerte A várfalvi ág nevesebb tagjai: 1. László, (1751.) Hunyadmegye főispánja. 2. János belső titk. tan., (1822.) a főkormányszék elnöke. Megh. 1843. máj. 16. Gyermekei közül. 3) Sámuel, Erdély legkitűnőbb fiainak egyike, szül. 1805. jul. 7. Szüleitől öröklött fényes elmetehetséggel s a természet dús adományaival felruházva, 1823. a királyi kormányszékhez, 1824. a kir. ítélőtáblához törvényes gyakorlat végett felesküdött. 1825. az érd. udv. kanczelláriához fogalmazóvá, majd titoknokká, 1829. Tordamegye főisp. helytartójává, 1831. pedig a magyar udv. kanczelláriához, majd 1837. az udv. kamarához, tanácsossá neveztetett. Az 1834-diki nevezetes erdélyi országgyűlésen, oly mély értelmet, éles, bonczoló dialektikát, a parlamenti szónoklat minden fegyvereiben s fogásaiban, szintúgy mint a közügyekben annyi jártasságot tanúsított az ifjú államférfi, hogy barátainak s elleneinek figyelmét egyiránt magára vonta. Az 1837. szebeni országgyűlésen pedig a rendek becsülését oly mérvben kinyerte, hogy 107 szavazattöbbséggel, noha eredménytelenül, az érd. udv. korlátnokságra jelöltetett. 1838. az érd. udv. kanczelláriához mint előadó tétetett át. 1842 a büntető törvénykönyv kidolgozásával megbízott orsz. választmány tagja volt, időközben a kolosvári országgyűlésen hallatlan szótöbbséggel Erdély főkormányzói hivatalára jelöltetvén ki. 1844. az érd. udv. kanczelláriához alelnökké s v. b. titk. tanácsossá, két évvel utóbb, a közvélemény újólagos óhaja szerint erd. udv. korlátnokká neveztetett E hivatalba lépése, »noha Jósika — mint Horváth M. mondja — a reformot csak ott nem ostromlá, hol azt a közvélemény nyilatkozata szerint elutasithatlannak tapasztalta«, nagy reményekkel tölté el Erdélyt, azonban közbejöttek az embereknél nagyobb események s Erdély Magyarországgal egyesittetvén J. S. már ápr. 10. letette kanczellári hivatalát, s azóta a politikai pályáról visszavonulva, tudomány s barátjainak élt, mígnem 1860. márt. 28. rövid ideig tartó betegség után Bécsben elhunyt. (V. ö. V. Ujs. 1856. 43. sz. Horváth, Huszonöt év. Magy. orsz.történetéből II. 117; III. 130.) A másik főág, melynek fészke Szurdok, Istvánnal veszi kezdetét. Ennek három fia a török elleni harczokban aratnak babért. Dédunokája I. Miklós a tudományok szenvedélyes barátja, nagy értékű könyvtárt gyűjte. Ennek fia II. Miklós a nagynevű regényíró (l. ezt). Az utóbbi testvérének Imrének fia Kálmán, kiváló kath. journalista, ismert színmű- s regényíró. (L. Nagy Iván, Magyarorsz. cs. VI. 357—361.) N—y K—L. Jósika Miklós báró, szül. 1714-ben Tordán a jogtudományok bevégeztével katonai pályára lépett s részt vett az 1813—14-ki franczia háborúkban. Olaszországban tanúsított személyes vitézségéért főhadnagy lön. 1818-ban kilépett a katonaságból s megnősült; de házassága boldogtalan volt. Az ébredés korszakában »Irány s Vázlatok« röpiratával keltő figyelmét, 1838 óta fölváltva majd Pesten, majd Zsibóhoz, Wesselényi Miklóshoz közel Szurdokon tartózkodott. 1839-ben lépett föl először »Abafi« czimű