Egyetemes Magyar Encyclopaedia 10. Joakáz-Lysias (Pest, 1872)
K - Kaleidoskop - Kalendarium - Kalevala - Kalifa
49 KALEIDOSCOP. — KALIFA. 50 szombatban 1572. született. 1598. a Jézus társaságba lépett és Rómában végezte tanulmányait. Előbb Erdélyben, majd a Bocskay-féle mozgalmak által távozni kényszerittetvén, Bécsben mint hitszónok működött. Később az olmüczi és brünni collégiumokban hittani előadásokat tartott. 1615- ben a nagyszombati collegium visszaállíttatván, ennek első lakói között találjuk. Mint hitszónok előadása, nyelve és eszméi által elragadta hallgatóit, és megközelítette nagynevű kortársát Pázmányt, kihez benső baráti viszonyban állott. Midőn e prímás 1625-ben a pozsonyi collegiumot megállapította, kérelmére Káldi neveztetett első igazgatójává, ez vezette az építkezés és szervezés munkáját. Eközben Pázmány fölhívására azon nagy munkát vállalta el, hogy az egész szent írást magyar nyelvre lefordítja. És e föladatot rövid idő alatt megoldotta. 1626-ban ily czim alatt jelent meg fordítása »Szent Biblia az egész keresztyénségben bevett régi deák bötüből.« (Bécs.) Toldy Ferencz illetékes ítélete szerint Káldi annyi ízléssel és csinnnal járt el a fordításban, hogy Pázmány főbb munkái után mint nyelvműnek is övé a pálma. Hozzájárulván az apostoli szék intézkedéséből annak theologusok általi helybenhagyatása, tekintélye a magyar egyházban legújabb időkig föntartotta magát. Kiemeljük még azon nevezetes tényt, hogy a nyomatás költségeit Pázmány, Bethlen Gábor és a pozsonyi kamara együttesen födezték. Káldi 1631-ben Pozsonyban kiadta »A vasárnapokra való prédikáczióknak első részét« és »Az Innepekre való prédikáczióknak első részét.« Mind a vasárnapi, mind az ünnepi prédikácziók második része, úgyszintén a böjti prédikácziók és a Magnificat ének magyarázata kéziratban maradtak. »Istennek szent akaratja, azaz a nagy úr parancsolatjának egynéhány prédikácziókkal való megmagyarázása« czimü művét Kollonich Nagyszombatban 1681. adta ki. Küldi a magyar nyelvet — írja Toldy — Pázmány után legszabályosban és legtöbb numerussal kezelte, s különösen a tanító előadásban, elrendelés, világosság és nyugalom által valóban mintaszerű. Meghalt 1634. október 30. Kaleidoskop (görög szó) ismeretes optikai játék, mely következőleg van összeállítva. Egy csőben van közönségesen három, egyközönyüleg metszett tükör, úgy hogy egymáshozi hajlásuk 60 * képet ; a cső végén mint a látcsöveknél kis nyílással ellátott fedő alkalmaztatik, a másik vég két egyközü, függőlegesen a cső tengelyén álló üveglap által van elzárva. E két lap közé mindenféle tarka és fényes tárgyak létetnek, melyek a cső forgatásakor mindig más és más csoportozatokat képeznek. —ss.— Kalendarium lásd Naptár. Kalevala (azaz Kaleva országa, Finnország) ; igy neveztetik a finn nemzeti eposz, mely a finn nép és dalnokai által századokon át szóbeli hagyományként őriztetvén, csak a jelen század elején jegyeztetett föl. Mbit rendezett, Magyar Encyclopaedia. X. f teljes egészét K. néven legelőször Lönnrot adta ki 1835-ben (Helsings.). Az 1849-ben megjelent második bővített kiadás mintegy 22800 verset számlál. A változatos epizódok és népdalcyclusokban gazdag eposz a Kalevala (finnek) és Pohjola (lappok) népeinek ellenségeskedését énekli meg. Ezen ellentét a görögök és trójaiak közti harczra emlékeztet, egyes jelenetei pedig a Nibelungokhoz hasonlítanak. A történeti és allegorikus magyarázatok, nemkülönben a művészeti költészet igényei számára hozzáférhetlen Kalevalarúnák a valódi eposz kellékeit ritka tisztaságban és eredetiségben tüntetik elő. A finn nép mythosza és mondái, miként ezek a nép természete, szokásai, tettdús és hősies múlt emlékének közepette alakultak, gazdag forrását képezik azon képekkel és hasonlatokkal teljes költészetnek, mely nemcsak fényt derít ezen sajátságos, eddig kevésbé ismert nép életére és sajátságaira, hanem mythoszi felfogásaival a jelenben egymástól különvált nemzetek messze visszaható rokonságát is mutatják. A K. minket is közelről érdekelvén, összehasonlító nyelvészeink tüzetesebben foglalkoznak vele. Az egész eposzt az eredetiből magyarra fordító és érdekes irodalomtörténeti adatokat tartalmazó előszóval ellátó Barna Nándor, (1871; Pest, kiad. az akadéma.) Fordításokat bírnak továbbá a svédek (Castren, Helsings. 1844; Collan, Helsings. 1865.), a francziák (Leon von Le Duc, Pár. 1845), a németek (Schiefner, Helsings. 1852). Fm. Kalifa (vagyis helytartó). Mohammed, az izlam alapitója, gyakori hadjáratai alkalmából helyettest nevezett, ki Medinában, székhelyén ügyeit vezesse; ennek czime volt: »Khalifetrésül allah«, vagyis Isten prófétájának helytartója. Mohammed halála (732) után utódai, az államfők, vevék föl e czimet. A négy első kalifia próféta két ipja, Abubekr és Omár s két veje, Othman és Ali valónak, kik alatt (1 667) Perzsiát, Syriát, Palaestinát, Phöniciát, Egyptomot, Afrika éjszaki partjait, Cyprust és Rhodust hódították meg az arabok. Azonban Alit, a medinai negyedik kalifát a hatalmas Moavijah el nem ismerte, hanem magát kiáltatta ki kalifává, és fejedelmi székét áttette Damaskusba. Ezen uralkodó családból, az omarjádorcból, származott 130. alatt jutott az arab birodalom legnagyobb kiterjedésére. Európából csaknem egész Spanyolország, a narbói helytartóság, a spanyol és nagyobb olasz szigetek, a délitáliai és krétai partvidék; Afrikában az egész éjszaki tengerpart Egyptommal együtt, egész a sivatagig; továbbá a délnyugati Ázsia a középtenger- és arab öböltől fogva egész a Mustag hegységig és az indus felső folyásáig, valamint az alsó Indus túlsó partjáig; éjszakán pedig a Kaukázusig a Kaspi- i Aral-tóig és a Jaxartesig; végre Cilicia Kis-Ázsiában a damaskusi Kalifát uralta. Az omajjádok dynasztiáját megdöntötték az abbasidák, kik Bagdadba, a Tigris partjára tették át kalifái székeket. Abdallah az első K. e családból 90 omajjádi herczeget gyilt