Egyetemes Magyar Encyclopaedia 11. Maár-Ozon (Buda-Pest, 1873)
M - Magyar irodalom-történet
23 MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNET. 24 nyelv s verseinek szép hangzása sokáig egyikévé tették őt a legkedveltebb magyar költőknek. Virág Benedek, volt pálos rendű tanár, hősi és philosophiai ódáiban nem csak legügyesebb kezelője volt a külső formának kortársai közt, hanem a tiszta hazaszeretet, az erény megéneklője is egyszersmind, és e világ bajai közt vigasztalóig hat az olvasóra. — Gróf Ráday Gedeon, Verseghy Ferencz, Bacsányi János, Szentjóbi Szabó László gonddal és tisztasággal irt dalaik hosszú ideig olvastattak. Messze túlhaladták ezeket conceptióban, dallamosságban és nyelvezetben Kazinczy Ferencz és Dayka Gábor. — Csokonai Vitéz Mihály szenvedélyes és elégiai hangú dalai mindenha a költői ihlettségnek példányai fognak maradni; Kisfaludy Sándor »Himfy Szerelmei« pedig, mint az egyszerű érzés tolmácsai, költészetünknek soha el nem arulható gyöngyei közé tartoznak. Az irodalmi mozgalom terjedésével egész sora a lyrai költőknek lépett fel, kik majd kisebb, majd nagyobb hatású dalaikkal gazdagították irodalmunkat. Kis János, Berzsenyi Dániel, a páratlan »Fohászkodás« vallási s számos nemzeti ódáival, Kölcsey Ferencz, Szemere Pál, Szentmiklósy Alajos, Gróf Teleky Ferencz, Gróf Dessewffi József, Döbrentey Gábor, Kisfaludy Károly, epedő és sóvárgó érzeményes dalaival, mely sentimentalismusa népdalaiban is fellelhető. Bajza József, a nemes kifejezés és formatökély nagy mestere; Vörösmarty Mihály a »Szózat« és annyi nemes dal szerzője, a per excellentiam nemzeti költő; Czuczor Gergely a szebbnél szebb népdalok alkotója, Garay János, ki jól gondolt és megalkotott szerelem-dalaival méltó dicséretet aratott, b. Eötvös József, Vachott Sándor, Császár Ferencz, Kimoss Endre, Szemere Miklós, Sárosy Gyula, Hinder (Jámbor Pál), Lisznyay Kálmán s mások, kik nagy részben a formát is elhanyalvá, eszme helyett hangzó, jól összeállított phrasisokban, mélység nélkül, adtak kifejezést érzelmeiknek. E hanyatlás közepett óriási nagyságban tűnik fel Petőfi Sándor, a legtöbb eredetiséggel biró magyar költő, kinek lantja messze a hon határain túl is hatni képes. Mellette Tompa Mihály és Arany János mély értelem- és érzéssel, ele egyszersmind ízléssel is dalaik által hatalmas lendületet adtak az új magyar lantos költészetnek. A Lángelméket szokás szerint egész serege az utánzóknak szokta követni. Ez történt nálunk is Petőfi után. A szabadabb, könynyű verselés, melyet ő kedvelt, az ő tárgyai, melyeknek csak az ő teremtő ereje tudott jelentőséget kölcsönözni, az utánzók kezében pongyolaságba, phrasisba sülyedtek. Jobb költőink Petőfi után : Szász Károly, sok oldalú író és műfordító: Gyulai Pál, Tóth Kálmán, Lévay József, Tót Endre, Vajda János, Komócsy József, Dalmady Győző s többen. — A régóta elhagyott vallásos költészet terén tiszta nyelv és versalak, bensőség s mély érzés által kitűnnek: Székács József, Tárkányi Béla egri kanonok, Mindszenty Gedeon, Sujánszky Antal, Pájer Antal, Talabér János, Nyulassy Antal, Kuthen stb. 2. Tanköltészet. Szorosabb értelemben csak a 16-dik században jelentkezik nálunk, s nagy virágzásnak soha sem örvendett. — Említésre méltók: Bogáti Fazekas Miklós, irt »az tökéletes asszony állatokról.« Merlius Péter, »az egy igaz Istenről.« Pécsi János, »a házasok életéről« Horváth András »az átokról,« ki egyszersmind gúnyiratokat is készített a kath. papok ellen; de ezek sem maradtak adósok, van egy énekünk 1565-ből »a luther papok ellen.« —Pesti Gábor és Holtai Gáspár Aesopus meséinek fordítása és eredetieknek készítése által szintén az erkölcsök javítását czélozták. — Tisztán elmélkedők: Nyéki Vörös Mátyás pápóczi prépost tankölteményei (1629) »a négy végső dolgokról« , »a véghetetlen örökké valóságról« stb., melyekben csak a képes nyelv emlékeztet arra, hogy költeményekkel van dolgunk, de azért a velős előadás és a korhoz képest szép verselés miatt közönségesen kedveltettek. — Hallerkői Hader Jánosnak, fogarasvári fogsága idején készített, egykor közkedvességű prózai népkönyve, a »Hármas Istória« a mennyiben azt erkölcsi és vallási tanulsággal megtoldja, szintén a tanköltészethez sorozható. Legvonzóbbak Gz. Koháry István tankölteményei, melyek a földi lét sokféle szenvedéseit festve türelemre s az erényben kitartásra intenek. — Bessenyei György »Az ember próbája« »A lélekről« s számos kisebb tankölteményeiben teljes művészettel kifejti a tanköltészet két alapkellékét: hogy oktasson és gyönyörködtessen egyszerre; e költeményei a tiszta meggyőződés bélyegét annyira viselik magukon, hogy szinte kényszerítenek, hogy elhigyjük és kövessük azokat. — Részint közvetlen körében, részint hatása alatt működtek: b. Orczy Lőrincz, ki tankölteményeiben a józan életbölcseségnek adott hangokat. Barcsay Ábrahám, testőr, ki főleg költői levelekben, ízléssel párosult könnyű verselés által tűnt ki. Gzf. Teleky József műgonddal irt tankölteményei »Atyafiui barátságnak oszlopa«, Eszter húga halálára »Az emberi életről« kis fiához intézve az élet árnyoldalait festik. Péczely József kisebb tankölteményei mellett »meséiben« jeleskedett. — A Kazinczy körének tanköltészete az epistolán kívül, majdnem kirekesztőleg a »mese« formáját kedvelte. Mint meseiró legmagasabb helyet foglal el Fáy András , kinek meséit tárgyszerűség, nemes egyszerű styl jellemzik. Vitkovics Mihály, Szentmiklód Alajos, és a vak Szigeti Mózes sok, helyes erkölcsi tanulságot magukban foglaló meséik, paraboláik és epigrammáik mindenha kedves olvasmányt fognak képezni. A tanköltészet a maga tisztaságában és önálló nagyobb formáiban mindazonáltal csak az újabb időben műveltetett, a Kisfaludy-Társaság versenynyitás útján mértékütő szépművek előállítására iparkodott hatni, dijakat tűzvén ki satyrákra, komoly tankölteményekre. A verseny mintkét esetben népes